Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-12-30 / 52. szám

Y. évfolyam.

13. szám.

Nyíregyháza, 1884 márczius 30.

(SZABOLCSI HÍRLAP.)

TÁRSADALMI HETILAP.

A SZABOLOSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Megjelenik lietenlcint egyszer vasárnapon.

Előfizetési feltételek :

postán vagy helyben házhoz hordva:

Egész övre

.......................................................4 írt.

Fé

lévre............................................................2 »

Ne

gyedévre.......................................................1 >

A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint.

Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólámlások Píringer János és Jóba Eleli

kiadótulajdonosok könyvnyoradájához(nagy-debre- czeni-utcza 1551. szám) intézendők.

A lap szellemi részét képező küldemények, a

szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni.

Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el.

A kéziratok csak világos kívánatra s az illető

költségére küldetnek vissza.

Hirdetési dijak :

Mindon négyszer hasábzott petit-sor egyszeri

közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr.

Kincstári bólyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik.

A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár.

Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeui-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban.

Egy társadalmi betegség, in.

Az öngyilkosság iuditó okai között találjuk továbbá a fényűzést, a könyü és meggondolatlan költekezést.

Mindnyájan érezzük az idők terhét. Naponkint tapasztaljuk, hogy a visszouyok mostohasága, mily erős küzdelemre kényszerit; hogy egy kis öröm megszerzése is, mily nagy fáradtságba kerül; hogy a becsületes munka, még a megélhetést is alig biztosítja; hogy csapás csapás után jő; hogy az emberek mily hálátlanok, mily önzők és lelketlenek: és még sem akarunk tanulni, okulni és takarékoskodni.

Társadalmi életünkben oly tüneménynyel találkozzunk, amelynek veszélyeiről szivünk mélyéből meg vagyunk győződve: és még sincs elég bátorságunk azzal teljesen szakítani.

Folytonosan panaszkodunk a nehéz idők ellen; az élet küzdelmei verejtékkel áztatják homlokunkat: még sem akarjuk elhinni, hogy ön magunk vagyunk bajainknak okozói.

Elhagytuk az ősi egyszerűséget. Az egykor jó módú polgárok koldus botra jutnak. Miért? Mert túlságosan bálványozzuk a világot. A becsületes munka bérét, nem az egyszerű élelemre és ruházatra forditjuk; hanem tömjénezzük a világ hiúságát. A költekezéseknél nem gondolunk a bevételre, a jövedelemre; sőt még a hitelezéstől sem irtózunk.

Régen nem a fényes ruha után Ítéltek az emberek. Ma egészen másként áll a dolog e tekintetben is.

A szegény apának, csak azért kell küzdenie, hogy a világ igényeit teljesítse. Meg kell lenni! A föld alól is elő kell teremteni! Azt nem kérdezik, hogy honnan és miből ? A világ nem akarja látni, hogy sokszor mily fájó künycseppek csillognak a báli ráhákon: csak legyen. Odáig jutottunk, hogy már nem az élelem hiányát nevezik nyomorúságnak. Éhezik valaki? Ezt nem tudja senki. Csak meg legyen a czifra ruha, a külső 1 legyen fényes. A mai kor, a czifra nyomorúság korszaka. Itt van az elégedetlenség, a boldogtalanság forrása.

Mire való ez? Hová fogunk jutni az ily fonákságok által? Miért áldozzuk fel életünk nyugalmát, ezért a múló külféuyőrt ? Miért nem törekszünk oda, hogy ismét beköltözzék hajlékunkba a magyar egyszerűség? Miért nem igyekszünk gyermekeinket úgy nevelni, hogy azok inkább a benső életben keressék ezt a fényt, ezt a túlságos aggódást ? E helyett mit kell tapasztalnunk ? Azt, hogy a ferde irányban neveit gyermekek szógyelni kezdik atyjuk munka surczát. Az imakönyvek kihullottak a leányok kezéből. Szivet ölő franczia regények foglalták el az imakönyvek helyét. Régen azt nézték a szülék, ha becsületesjózan életű- e az, akinek kezére bízták leányuk sorsát és boldogságát. Ma csak rangját kérdezik. Az iparos leány ma már kicsinyli az iparos vőlegényt.

Kevesen maradnak továbbá hivatásuk körében. Kevesen elégednek meg saját képességükkel. Többek akarnak lenni, mint amilyenek valóban. Magasra törekednek; nem gondolván meg azt, hogy szárnyuk gyönge ahhoz. Csak akkor veszik észre magukat, midőn nagyot estek.

A pór gazdag polgár, a polgár ur, az ur mágnás akar lenni. Ezért nincsenek legtöbben megelégedve sorsukkal. Ezért rohannak anyian ma az önkónytes halálba. Egyik pénz zavar miatt lövi főbe magát. A másik élet- untságból. És így tovább.

Azt kérdezem, honnan származott, az a pénzzavar ? Hiszen még nem rég fényes, pazar estélyeket rendezett az a család, amelynek fentartója most ily | szerencsétlen lépésre határozta el magát? Miért unta ^

meg életét a másik? Mert talán csalódott; mert igényeit nem tudta kielégíteni; mert reményei oly kábitó magasban szárnyaltak, honnan az esés borzasztó volt.

Vajha szavaim nem volnának a pusztában kiáltó- nak szavai 1 Vajha minden ember szivén hordaná a társadalom eme betegségének gyógyítását! Vajba ne feledné senki el azt az igazságot, hogy a jövő tőlünk magunktól is függ.

Véssük be mélyen emlékezetünkbe Bonaparte Napóleonnak első consul korában, az öngyilkossági esetek meggátlása végett, kiadott napi parancsát, amely is következőkép hangzott. Az első consul parancsolja: Vétessék fel a garda napi parancsába, hogy a katonának a fájdalmat és kinok leverő hatását le kell győznie ; hogy a lelki gyötrelmeknek állhatatos elviselése ép oly igaz bátorságot követel, mint kiállaui egy ütegnek kartács-záporát. Önmagunkat a fájdalomnak, küzdés nélkül átadni, és öngyilkossá lenni, hogy a fájdalmat kikerüljük: egy értelmű a harcztér elhagyásával, mielőtt győztünk, vagy leverettünk volna !!

A megye lótenyésztő közönségéhez!

A megyei alispáni hivatal gróf Dessewffy Aurél úrhoz, mint a megyei lótenyésztési bizottság elnökéhez, egy iratot intézett, amelyben, a lótenyésztő gazdaközönségre nézve, egy érdekes, s megyei lótenyésztésünk előbb- vitelére kiválóan fontos eszme foglaltatik.

Az alispáni hivatal említett átiratából a következőket kell kiemelnünk. A folyó hó 19-én tartott csikó vásárlás alkalmával megvásároltattak Kálmán Jánostól »Nordstaar« méncsikó 180 írton, Dobos Imrétől »Abdul Aziz« 170 irton, Gazdag Gábortól »Confidence« 150 írton, Mondlar Antaltól »Arnurat« 150 írton, Marsalko Gézától »Saghya« 150 írton, ugyanattól »Rausch» 250 frton, a 6 darab méncsikó összes ára tett 1050 irtot. Ugyanezen alkalommal lettek bemutatva a nyíregyházai gazdák magán ménéi, Tanfy osztály-tanácsosnak, melyek részint díjazásra ajánltattak, részint fedezhetési igazolványnyal láttattak el.

A bemutatott kiválóan szép példányok Tanfy osztály tanácsos urnák tetszését kiválóan megnyerték s ez alkalommal a legnagyobb elismerésének adott kifejezést s állítása szerint, a bemutatott példányokhoz hasonlót egész országban csak Hódmezővásárhelyen talált. Ezen alkalommal-szóba jővén, hogy a csikók az egyes gazdák által, nem legelőn, de többnyire istálóban, vagy az igavonó lovak mellett részint istálóban, részint a mezei munka mellett neveltetnek fel: az osztálytanácsos ur úgy nyilatkozott, hogyha a gazdasági egyesület a tenyésztők csikói részére egy nagyobb legelő területet bérelne ki, azon esetben a magas kormány a költségek fedezéséhez már ezen évben 400 frt. állami segélylyel járulna.

Az alispán ur meragadva ezen kedvező alkalmat, felhívta gróf Dessewffy Aurél ur figyelmét, aki mint a megyei lótenyésztési bizottság s egyúttal a megyei gazdasági egyesület elnöke, volna hivatva megyénk lótenyésztése érdekében ezen eszmét támogatni és keresztül vinni.

A gazdasági egyesület programújában a tagok legelő csikói részére egy alkalmas legelő terület kibérlése ugyancsak benne foglaltatván: az egyesület, élén elnök ur ő méltóságával, a legnagyobb örömmel ragadja meg a kedvező alkalmat a terv keresztül vitelére.

Ennek folytán azon tiszteletteljes kéréssel fordulunk e megye lótenyésztő közönségéhez, miszerint legyen segítségünkre, hogy azon eszme már a jelen év tavaszán, az előhaladott idő daczára is, megvalósítható legyen.

Tisztelettel kérjük fel mindazon lótenyésztő gazda- társainkat, akiknek csikója van s azt az egyesület által bérelendő legelőre nyári legeltetésre adui hajlandó, mikép mielőbb jelentse be, hogy láthassuk, kik és bányán vállalkozunk. Ha a bejelentett csikók száma a 300 darabot eléri, azon esetben fog lehetségessé a bérlet eszközlése.

Az egyesület megbízottai kiváló gondot fognak fordítani a legelő terület megválasztására, s azt oly módon fogják be rendeztetni, hogy felügyelet, ivó viz, megfelelő

akiok és állatorvosi szolgálatban, hiány ne legyen s a legeltetési dij minél mérsékeltebben állapíttassák meg.

Egyúttal fölkérjük azon birtokos urakat, akiknek bérbe adandó s a fentebbi czélra alkalmas legelő területük van: bérbe adási szándékukat az egyesület titkárságánál mielőbb bejelenteni szíveskedjenek. Nyíregyházán, 1884 márczius 26-áu.

A felső-tiszavidéki gazdasági egyesület elnöksége.

A földadót fizető közönség figyelmébe.

A folyó 1884. évre a földadó már az uj kataszteri munkálatok alapján fogván kivettetni, az uj egyéni birtokivek a kataszteri igazgatóság által e napokban fognak megküldetni; e végből az egyéni felszólamlásokat szabályozó törvények vonatkozó szakaszait időszerűnek találtuk a földadót fizetők szives figyelmébe ajánlani.

i875. évi VII. t. ez, 46. §-a.

»Felszólalásnak van helye :

a) ha oly földrészlet, mely földadó tárgyát képezi, mint adóköteles Boroztatott, vagy ha adóköteles földrészlet kihagyatott ; (4. és 5. §§-ok)

b) ha valamely földrészlet többször, vagy ha nem saját községe telekkönyvébe iktattatott be, úgy szintén, ha a tulajdonos hibásan van bejegyezve ;

c) ha a térfogat hibásan tétetett ki;

d) ha a földrészlet nem a megfelelő mivelési ág alá foglaltatott ;

e) ha a földrészlet nem a megfelelő minőségi osztályba Boroztatott;

f) ha a földrészlet, nem a járáson belül fekvő határozottan megjelölendő más földrészlettel összehasonlítva, egyenlőtlenül Boroztatott.«

1881. XL. t. ez. 6. §-a.

»Mihelyt az országos-bizottság az előző §. értelmében az összes tiszta jövedelmek felett végleg határozott: a pénzügyminiszter a 2. § ban nyert felhatalmazás értelmében, a kivetési százalékot megállapítván, az adókivetést elrendeli. A kataszteri igazgatóság által minden községnek a reá vonatkozó kész telekkönyv, a birtokivekkel és sommás osztály kivonattal együtt, megküldetvén: a községi elöljáróság azokat a község vagy bíró házánál közszemlére kiteszi s ezt, valamint az adó - kivetés megtörténtét a helyi szokás szerint kihirdeti, a belybeu lakó birtokosokat a szokásos módon, a külbir- tokosokat pedig írásban vevény mellett felhívja, hogy ue- taláni felszólalásaikat a jelon törvény 11. §-ában kitett időben és módon adják be.«

1881. évi XL. t. ez. 11. §-a:

»A felszólalások azon községi elöljáróságoknál je- lentendők be, amelyek határában a felszólalás tárgyát képező földrészlet fekszik, vagy ha az pusztán feküdnék, amelyhez a puszta, a törvény értelmében, tartozik; a körjegyzőségekhez tartozó községekben a felszólalás a körjegyzőség székhelyén is történhetik.

A felszólalások, az adó kivetésének a községben történt kihirdetése (jelen törvény 9. §.) után 60 nap alatt a községi elöljáróságnál személyesen, rendes meghatalmazott vagy az elöljáróság előtt kijelölt megbízott által, szóval vagy irásbau jelentendők be.

A községi elöljáróság a szóval vagy Írásban tett felszólalásokat, még pedig :

1) az 1875. évi VII. t. ez. 46. §., b) és c) pontjai szerint emelhető felszólalásokat külön és

2) ugyanazon §. a) d) e) és f) pontjai szerint beérkezett felszólalásokat külön jegyzékbe foglalja.

Az 1) alatti jegyzékben foglalt felszólalásokat a kataszteri igazgatóság által a 60 nap leteltével kikül - dendő kataszteri tisztviselő, a községben nyomban megvizsgálja és a községi kataszteri bizottság jelenlétében és közreműködésével elintézi; egyszersmind minden hibát, amely a birtok bejegyzése körül szóval bejelentetik, vagy a vizsgálat folytán kiderül, hivatalból kiigazit s ezen elintézés szerint a kataszteri munkálatot, amennyiben a község összes tiszta jövedelme nem változott, jelesen: a birtokiveket kiigazítja s azokat, az adó egyéni felosztása czéljából, a községi elöljáróságoknak kiadja; a felszóla-