Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-12-30 / 52. szám
V. évfolyam. 6. szám. Nyíregyháza, 1884. február 10. TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. JW“ IVIe<íjelenilí hetenliint egyszer vasárnapon. Előfizetési teltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre ...................................................4 írt. Fé lévre......................................... . . ‘2 » Ne gyedévre...................................................1 » A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Piringer János és Jóba E1©1í kiadótulajdonosok könyvnyomdájához(nagy-debre- czeni-utcza 1551. szám) intézéndők. A lap szellemi részéi képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetíen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Mindop négyszer liasábzott petit-sor egyszeri közlése ö lcr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám): továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasensteiii és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. Halljuk a másik félt is*). (A rámki'.rdóshez.) Nem azért szólalok fel ez ügyben, mely megyénkben a kedélyeket már eddig is tnlou-tul elmérgesitette s hogy úgy fejezzem ki, magamat: a nyiregyházaiakat a megyei lakosoknak, és viszont a megyei lakosokat a nyiregyliázaiaknak ellenségeivé tette; nem azért szólok, hogy e tárgyban K. J. úrral vagy bárkivel is polémiába bocsátkozzam. Nem is azért, hogy Kállay János képviselő urnák védelmére keljek; vagy az ő igazait támogassam. Felel ő magáért mindig mindenkinek és mindenütt, e tárgyban is, mint felelt a múltban. Nem is azért, hogy az 187G évi V. t. ez. 34 §-ának fejtegetésébe, értelmezésébe bocsátkozzam, amint azt K. J. ur megkísérli; mivel a törvény magyarázására csakis a törvényhozó testületnek, az országgyűlésnek van joga. Hanem szólok azért, mert K. J. ur az „igazságra“ appellált különben elég higgadtsággal irt czikkében; de az Igazság isten- asszonyának félszemét védekezésével eltakarta. És szólok azért, mert a múlt években ezen vámkérdéssel s az általa is idézett 1876 évi márcz. 7-én kötött szerződéssel, melynek másolata az én kezemen is megfordult, tüzetesen s behátóan foglalkoztam. És szólok én is azért, mint K. J. ur czikkét befejezte, hogy a megyei és nyíregyháza városi közönség helyesebben s elfogulatlanul legyen tájékozva. És mert az alapos és indokolt Ítélet hozatalához feltétlenül megkivántatik, hogy : „audiatur et altera pars.“ Ami már az igazságot illeti: mi megyeiek is ezt keressük; ezt óhajtjuk kideríteni. Azt pedig nem tartjuk igazságosnak, hogy a megye által épitett kőuton szedett vámért, Nyíregyháza városa ötven évre, a mi más szóval •) Örömmel adunk tért e tárgyilagosan tartott czikknek, az eszmék és nézetek tisztázása kedvéért. Vajha minél többen szólnának e tárgyhoz ? Szerk. A „NYÍRVIDÉK“ TAUi7.U A. Az anyai szeretet hatalma. (Hindu beszély.) (Folytatás.) Bráhina belső tetszéssel tekintett Shu-báhura, személyügy ragyogtak az ég kék boltozatán, mint a végtelen szeretet. Brábma az önmagának elég, miuő élvet találhatna még a szereteten kívül, ebben lehelli ki a világokra áldó szellemét, örök boldogságát. Shu-bahu hosszú vándorlása után egy pálma erdő- boritotta fenn síkon gyönyörű kert rácsos kapujához ért, a paradicsom illata ömlött eléje a bűvös kert virágai és fái közül. — Itt a boldogságnak kell lakni. — Suttogá magában, de e pillanatban bánatos ének hangjai rezegtek eléje. E paradicsom is sirt. Tehát a földön nincs hely, melyet köny vagy vér nem áztatna ? Mit akartok rövid látó halandók? Avagy a világ mai felülete nem egy elenyészett világ hamvaiból állott-e össze. Rég összeomlott hullák poraiból szervezkednek legillatosabb virágaink, azokból készül legkisebb táplálatunk. Elmondhatjuk, hogy hamvakat eszünk, s egy eltűnt világ könnyeit isszuk, azért izük legnemesebb italunk fenekén bizonyos keserűség, a múltak titokteljes csapadéka. Eljő az idő, midőn mi is másokat fogunk táplálni, mint most mások minket. Sbu-bábut megrezzenté a bánatos ének panasz hangja. •JE hangot hallá ő már egyszer. Gondolkozott, véannyit jelent, hogy örök időkre, váltságul egyszer mindenkorra csak húsz ezer frtotfizesseu. Mi megyei bizott- raányi tagok a kötésért felelősek vagyunk nemcsak a megye fővárosának, hanem a megye közönségének is, mely sok helyütt bizony járhatatlanságig rósz utakon jár; sőt gyakran a járhatatlan utakon nem is gjeliet. S ha már eladjuk a vámszedósi jogot a megye által épitett utón, az az igazság, hogy úgy adjuk el, ezt ltivánja a megye érdeke, ezt várja minden bizottmányi tagtól a megye közönsége, hogy az eladásból a megye lakosságának is haszna legyen, hogy a. mellékutak javítására is fordíthasson a vármegye valahára valamicskét. Hogy a megye formálhat-e jogot a vámszedéshez, vagy nem : arról talán tárgyilagosan beszélni felesleges is volna. Hiszen, ha a megyének nem volna joga és szava ez ügyhöz : akkor Nyíregyháza városa nem állana a megyével alkudozásban a vámszedés kérdésében évek óta!! hanem a megye meghallgatása nélkül, vagy egyszerű bejelentés mellett, a fentebbi törvény alapján, az illető szakminiszter engedélyének egyszerű kikérése után, felállitauá a vámsorompót, és szedné a vámot . . . De nem igy van ; mert a megyének e kérdéshez szólani joga van s érdeke követeli is, hogy szóljon; saját vagyona, lcőutja értékesítéséről lévén szó. De e jogát a megye, a Nyíregyházán átvonuló kőuthoz, épen az idézett 1876 évi márcz. 7-én kötött szerződés 5-dilc pontjában határozottan és örök időkre fentaftaodóuak nyilvánította, és Nyíregyháza város megbízottjai is elismerték S ezt a tulajdoni és intézkedési jogot a megyétől még a miniszter sem veheti el mindaddig, inig e kőuthoz való jogáról a megye közönsége maga le nem mond. A „közösen épitett“ kifejezést, bocsásson meg Ív. J. ur, én az általam ösmert 1876 évi márcz. 7-iki szerződés másolatában fel nem találhattam. A „közösen épigig nézett életén, hol találkozott ő e hanggal. A hang bizonyos tekintetben a lélek. — E hang csak Padma ajkairól származhatik . . . E hangban az ő lelke olvadozik. Elővevő fuvoláját, tnelylyel a holdas esték csendes óráin szokta a boldogság napjaiban a szent folyó partjain, édes hangokkal, melyeket Padma szerelme lehelt dobogó szivébe, megeleveníteni, s olfuvá azon dalok egyikét, mely leginkább megnyerte Padma tetszését. Éles sikoltás hallatszott az árnyas lúgosból, s a jövő perezben lélekszakadva sietett egy tündérnő szétszórt hajakkal a rácsos kapu felé, egy három és egy két éves gyermek sikoltva követte rohanását. — Shu-báhu . . . Shu-báhu . . . Szivem élete, lelkem világa . . . Krisna szent élő alakja Shu-báhu ! Átnyujlá fehér karjait a rácson azon alak után, ki neki Shu-báhu drága emlékét hozta eléje. Fájdalom egy kicsigázott vándor állott előtte rongyokkal elfedve, de üdv-ragyogó szemekkel. — Igen én vagyok óh Padma! . . . Négy éve kereslek már éhen és szomjan, megtörve testben és lélekben . . . Látni akartalak még egyszert s a lényedről reám tévedt fénysugárral bemenni a Nirwána végtelen sötétségébe. — Veled megyek . . . megállj . . . veled megyek! . . . Nem hagylak el sóba, még a Nirwána örök sötétségében sem . . , Ott van a világosság, ott Brábma üdv ege, ott van a halhatatlanok Nandánája nekem, ahol te vagy Shu-báhu 1 én életem! Feszítsd ki e kaput . . . Siess . . . meneküljünk azonnal. Fejedelmi fény övezte, aranynyal bíborral vette őt ltörül Ajodja a nagy Mogul hatalmas kegyencze, s most íme futni akar be a rideg világba egy rongyokkal takart vándorral, kinek nincs egyebe szivénél, mely az ő képével van tele. Hogy oly sok lehet az a szegény, de hü emhersziv. tett“ kifejezés csakis az 1881 évi május 31-ki gyűlés 65 sz. a. végzésében fordul elő legelőször; de addig soha, seholsem . . . Ez a dolognak a másik oldala. Természetes azonban, hogy e régen vajúdó ügynek ezekeu kivül még sok oldala van; hisz egy terjedelmes emlékiratra volt a múlt nyájon szükség, hogy az ügy tisztán felderíthető legyen. De főbb mozzanatai a Kállay János ur interpel- latiójában feltüntetve s az 1876 évi szerződésben kör- vonalozva vannak. A megyének a jelzett útvonalhoz való tulajdoni jogát Nyíregyháza legelső fellépésénél is elismerte, midőn a várajövedelemből osztalékot ígért (1879 april. 1881 február). Ne igyekezzünk hát a tiszta igazságot elvitatni, mert ez csak árt az ügynek; hanem úgy állítani vámsorompót, hogy abból a vármegye is, befektetéseinek megfelelő hasznot huzasson, s szent lesz a béke,! Görömbei Péter, megyei bizottmányi tag Nyíregyháza város képviseleti közgyűléséből. (Februárhó 1.) Az 1883-dik év deczomberhó 28-án tartott képviseleti gyűlés jegyzőkönyvének, nem hitelesitettuek vett tételei felolvastatván és hitelesíttetvén, Polgármester előterjeszti a házi pénztár átadásával megbízott küldöttség jelentését; amely is helyeslő tudomásul vétetett, Polgármester egyidejűleg tudatja a képviselő testülettel, hogy az uj házi pénztárnoknak magán ügyei rendezésére való tekintetből, a hivatal elfoglalására 14 napi halasztást engedélyezett, ami is szintén helyeslőleg fogadtatott. Javaslatba hozza továbbá polgármester, miszerént Déry Károly számvevőnek, aki múlt évi deczember hó 2-tól januárbó 16-ig a házi pénztári teendőket egész odaadással teljesítette, szavazna meg a képviselet 100 forint jutalmat, és mentené fel a ssámaNélküle puszta a paradicsom, üres a fejedelmek márvány palotája. Sötét unalom lakja a csillárokkal megvi- lágositott termeket. A szivnek, ha ép szív kell, és nem bibor és gyé- mántos ékszerek. A legfényesebb kövek is csak kövek, s nem a szív I hanem a ledér hiúság áhitásai. A koporsó, ha ai'anynyal áttört bársony takarja is, koporsó marad; de az a bambuszszal fedett kunyhó ott a szent folyó párjain, nyájas pálmák üde árnyékában, hol két egymást igazán szerető szív lakott, tele volt boldogsággal. Nagy szerencse az emberiségre nézve, hogy van valami, a mit aranyon megvásárolni nem lehet, s Bráh- ma semmi által 9em mutatta ki annyira isteni bölcse- ségét, mint hogy a boldogságot a szivek tisztaságához, s a szerelem' szentségéhez kötötte, oly kincsek ezek melyekhez a Pária is eljuthat. Shu-báhu meghatva Padma lörhetlen ragaszkodása által, egy pillanat alatt kifeszitette a rácsot, s azonnal karjaiba omolva érezte szivéo Padma szivét dobogni. E pillanatban két szép kis gyermek ragadta meg öltönyeit. — Anyám ... oh anyám ne hagyj el minket 1 Padma a mély fájdalommal szivére szorilá kezét. . . . E gyermekek övéi voltak, de létüket az erőszak adta . . . Mit tegyen . . . Yolt-e joga hozájok. De Shu-báhu nem gondolkozott, hanem karjaiba ölelte a két gyermeket, s karon fogva Padmát, sietett a közeledő alkonyt, s az azt követő estve homályát a a menekülés biztosítására felhasználni. Megtalálta élete kincsét, gazdag lett ismét, s szerelme uj erőt kölcsönözött elcsigázott tagjainak, lankadatlan erővel sietett elérni az erdőt, s a sziklás hegyeket, hol a szent Brámin lakott. Arra tartott, tanácsra volt szüksége ismét, ős égő hálájának, mely szivét feszítő, kijelentésére. (Folyt, kiiv.)
