Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-02-11 / 6. szám
IV. évfolyam. Nyíregyháza. 6. szám. ____________Vasárnap, 1883. februárhó 11. (S ZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. Á SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. K* Megj elenilz lielenliint egyszer vasárnapon. ’TJ® Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre...........................................................4 frt. Félévre.................................................................2 „ Negyedévre........................................................1 „ A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Piringer «János és «Jóiba, Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- czeni-utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési (Ifjak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer közlése 5 kr; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. A kivándorlás okai. V. Nem egy oldalról hallottam hangoztatni azt az észrevételt jelen czikksorozatomra, hogy miért nem maradok felvetett tárgyamnál: tisztán és egyedül a „kivándorlás okainál“? „Miért beszélek én a korcsmái hitelről, a népnevelésről, a vámterületről, az iparról, a régi czéhrendszerről, a szabad iparról, a tőkék czéljáról és feladatáról, a váltóképesség megszorításáról és a kereskedelem rendezéséről akkor, amikor tulajdonképen a kivándorlás okainak megszüntetéséről kellene érvelnem? Nagyon sajnálom, hogy az ily ellenvetés föltevőivel, legjobb akaratom mellett sem lehetek egy véleményben. Akinek csak egy kevés jártassága is van az államtudományokban, ismernie kellene az államot képező elemeket és intézményeket. Tudnia kellene ugyan is a többi közt, hogy az államok fennállásához az egyesülés, a közös védelem s a közös teherviselés még egymagukban nem elégségesek; hanem kell lenni bizonyos tényezőknek, amelyek a benépesült területnek állami jogosultságot, hatalmat és tekintélyt kölcsönözzenek. És kérdem: melyek ezen tényezők, amelyek az államra eme jellegeket rányomják ? E tényezők közt, első helyet foglalja el: a saját földterület, amely lakhelyet és megélhetési módot nyújt az állam lakóinak, polgárainak. Amely állam, lakóinak és polgárainak megélhetéséről nem gondoskodik; hanem elnézi, hogy az állampolgárok fáradtságos keresménye külföldre, idegen népek közgazdasági és közművelődési czéljainak elősegítésére exportáltatik; és elnézi, hogy a teljesen kipusztult honpolgárok külföldön, messze, túl a tengereken, az uj világrészben keresnek uj hazát, uj területet: az az állam nem méltó a létezésre, annak nincs létjogosultsága. Amely állam sem elég bölcs, sem elég hatalmas (arra nézve, hogy a saját testén rágódó fekélyt kivágja, hogy a közös test fennállását és egészségét biztosítsa: az az állam ne beszéljen államiságról; hanem vonuljon félre és en- . gedjen tért annak az elemnek, amely nagyon is fel tudja fogni saját érdekeit és minden körülmények közt képes czéljait érvényesíteni. Minden életre való államnak első gondja polgárainak anyagi jólétéről, a megélhetés eszközeiről gondoskodni. Legelső helyen tehát a földbirtokot kell megvédenie. Ez ad lekhelyet és kenyeret az állam polgárainak, s véderőt az államnak. Akié a föld, azé az ország és a hatalom. Ha nem védjük a földbirtokot helyes és gyakorlatiágrárius törvényekkel: kiszolgáltattuk a hazát a tőkepénzes osztálynak, a péhzarisztokracziának. Nem ábránd ez, hanem való és igaz okoskodás. Nincs tehát igaza annak, aki azt mondja, hogy a kis és közép birtokos osztály érdekeinek meg- vagy nem védése: nem képezi a kivándorlás kérdésének okát. Másik államtényező, az államok életében a lakosság munka-képessége és ereje: a mezőgazdaság, a kézi és gyáripar, a kereskedelem és a köz- művelődés terén. Második kötelessége tehát az államnak oly intézményekről gondoskodni, amelyek a mezőgazdaságot, az ipart, kereskedelmet és közművelődést elősegítsék s azokat virágzó helyzetbe juttassák. Kérdem e pontnál, ha vájjon lehet-e kilátás a mezőgazdaság és ipar fejlődésére ott, ahol a mezőgazdának és iparosnak nincs sem tőkéje, sem oly bankja, amely méltányos kölcsönt helyezne kilátásba ; hanem a mezőgazda kénytelen vagy az egyes tőkepénzesek érdekében alapított pénzintézetek drága kölcsönéhez, vagy épen egyes uzsorásokhoz fordulni segélyért ? Már ez magában is nagy nyomorúság. Hátha még azt kell tapasztalnunk, hogy a hazai iparos meg drága pénzen előállított czikkeinek sem képes piaczot teremteni; mert az, önálló vámterület hiányában s az ipar és kereskedelem rendezetlen állapota miatt, idegen országok iparczikkeivel árasztatik el a hazai piacz. Vájjon meg vannak az ily államban az állam tényezői és elemei? Lehet itt állami önállóságról, önczélról szó ?! Lehet ily államban kárhoztatni, ha a szegény iparos, aki még munkája mellett sem képes magát és családját fentartani, elhagyja ha-? záját és más országban keres munkájának vevőt! Bizonynyal nem a kicsinyes felekezeti és pártkérdésekről, hanem az állam fennállását biztosi tó mezőgazdaság, ipar, kereskedelem jólétéről és oltalmáról kellene az ország házában tanácskozni. Ismét nincs tehát igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy az ipar és kereskedelem rendezetlen állapota, nincs befolyással a kivándorlásra. Negyedik közleményemben elmondtam, hogy az iparnak legnagyobb ellensége a szabad ipar és hogy a szabad ipar pusztításának gátat kell vetni helyes és a hazai iparviszonyokra fektetett ipartörvényekkel. Ezt azonban ismét csak a kereskedelem rendezésével érhetjük el. A mai hazai kereskedelem nem kereskedelem nem csak azért, mert először nem magyar, hanem azért is, mert rendezetlen. Magyarországon ma kereskedést nyithat a legutolsó házaló minden képesség és tőke nélkül. Ha A „NYÍRVIDÉK“ TÁROZÁJA. Yörös Jula. (Humoreszk.) Fordították: Nagy Gizella és Klag Antal. (Folytatás.) így is úgy is gondolkoztam, miként menekülhetnék e kellemetlen dilemmából, de minden okoskodásom eredménytelen volt. Ha »A-t« mondottam, úgy most »B-t« is kelle mondanom Meglehetősen levert kedély- lyol vártam tehát a kitűzött határidőt, amikor állomásomon pontosan megjelenék. Rudolf az ünnepély alatt méltóan tartá magát. Mennyasszonyát anynyi nyájassággal halmozta el,melyet sohasem mertem volna róla feltenni. Julia egész kellemes benyomást tőn az emberre. A fehér mollruha, a jó- illatu fátyollal, mintha csak rátermett volna csinos alakjára. Szépnek igy sem volt ugyan mondható, de a szelíd lelki üdv, amely arczán sugárzott, rokonszenvesen érintett. Edith kékselyem uszály ruhát, derekán övvel megcsatolva, viselt, amelyben egy királynőhöz hasonlított. Meg is látszott rajta, hogy előnyeit ismeri. Minden mozdulata impozáns volt; miközben kék szemei kaczéran kandikáltak kissé művésziesitett magatartása feletti hatásról megyözendő. Azt is jól értem, miért gyűlt fel Rudolf szerelme az első viszontlátásnál; de hogy egy ember ily vakon falnak rohanjon, perczről perezre talányosabb lön előttem. Az ünnepély után az ifjú párt a pályaudvarhoz kisértem, Az utazást, Julia kívánatéra, Sveicznak irányozták. »Nyolez nap múlva ithonn leszünk!« kiáltá Rudolf, midőn kocsiba ült. — Ily hamar? Az idő felséges . . . — Tudod, hogy 2 hő óta igában vagyok. Egy szerkesztő sohasem ura idejének. — Igaz. No de nyolez nap alatt is sokat lehet látni és élvezni. Szerencsés utat nagysád! Ajánlom magamat. Elpirulva nyujtá kezét s fejével, »Isten hozzádot« intett. Ót perczczel később elrobogtak. Kilencz nappal e külsőleg mindennapi mégis hallatlan események után, a fiatal férjet, az utczán találám. — Nos — kérdem — szerencsésen itthon ? Mióta ? — Tegnap este óta. — Hogy vagy? mit csinál nőd? Köszönöm. Most bizonyosan uj novelláim mellett ül, Bele van bolondulva e sületlenségekbe. — Hová mégysz? — Én? Sehová. Csak morfondírozok itt. — Kisérj el háti Magam is hasonló hangulatban vagyok. Karomba ölté karját. — Tulajdonképen van miért törni fejemet. Egy- átalán nem vagyok a »Via Sacra Flaneurs« kellemes hangulatában. — Miért? Mi bajod van? — Egyelőre miuden reményem megsemmisült. Képzeld csak ! Dingdában egy levelet kapunk Edithtől amelyben írja, hogy legkedvesebb barátnője beteg lett ami miatt nehány hét múlva kénytelen Erfurtba utazni. Mint közönségesen, úgy ez akaratában is belenyugodott a báró, s igy minden irányban blamirozva vagyok. Ugyan mondd meg, nem kívánkozhatok az ember bőréből kibúni? — A mint veszszük. —jViszonzám. — Lehet, hogy ez időközben eszedre térsz. — Kérlek ne alterálj! — kiáltá komikus haraggal — Azért adtam magamat a rőthaj szolgaságába, hogy utóbb keresztet nyerjek ? — No-no csak ne vedd oly rósz néven! Apropos! hát hogyan sympatbisáltok ? Most is elégedetlen misan- trop vagy ? — Ellenkezőleg. Magamat csodálom, mily jóságosán bánok nőmmel. — Igazán ? Hát még sem bir sejtelemmel . . . ? — Hová gondolsz? Amenyiben tőllem függ, nem is fog soha megtudni mitsem. Nem is képzeled, mily érzékeny férj vagyok! — Annál jobb. — Tréfán kívül. Biztosítalak, hogy egész utazásunk ideje alatt egyszer sem mentem berúgva hazai Reggel együtt kávézunk; bár tudod, mily nagy ellenségem a korai felkelés. Asztalnál gyakran még Bandeilt felől is beszédbe elegyedünk; esive hallgatom, midőn »Dolloze Napoli-«ját trillázza . . . Meglehetősen éneke)... hallottad már ? — Nemi — Érdemes hallgatni. Eljöhetnél ma este theára. — Örömmel. Úgyis túl dolgoztam magamat s nyugalomra van szükségem. — Tehát nyolez, vagy fél kilenczkor. Előbb nem vagyok kéznél. Journálom több időt vesz igénybe, mint eleve gondoltam. — Haragszol érte? — Igen és nem. Alapjában használ a rendszeres tevékenység ; de, hogy oly ocsmányul le vagyok kötve ! Yendelin ur szerződése nélkül most már szabad volnék s szabad Múzsámat Edith körülövedzésére basználkat- nám.Esküszöm, hogy az első vonattal elszáguldanék! — És nőd? — Nőm? Ott már lehetne egy kicsit »blitczelni.« Üzletek, irodalmi vállalkozások, mit én tudom! Szükség esetén el is kísérhetne. Ez meg előnyösebb volna. — Hála Istennek, hogy le vagy kötve. Szegény nőd . . . ? bizony szomorú ! Rudolf most más irányt adott a beszédnek. Még félóráig bolyongtunk a városban; azután a viszontlátás ígérete mellett elváltunk egymástól.
