Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-11-04 / 44. szám

Barnabás, Bukó N. zalkodi-, Dobozy P. Ferencz vissi-, Muszlik József, Mátyásai József, Szlabada István, Stupf István rakamazi lakos és birtokosok.

Dobozy Ferencz mint a szabolcsmegyei függetlenségi párt által a dadai felső járásba megválasztott pártelnök, a megjelenteket üdvözölvén, azokat egy értekez- leti jegyző válásztására hivja fel, s miután értekezleti jegyzőül közfelkiáltással Virányi János megválasztatott, az értekezletet meguyitottnak nyilvánítja. Annak igazo- ligául, bogy az értekezlet egybe hívására jogosítva volt, bemutatja a szabolcsmegyei függetlenségi párt jegyzőjének hozzá intézett levelét s az ennek mellékletét képező jegyzőkönyvet és kéri azok felolvastatását.

Olvastatott a függetlenségi párt jegyzőjének f. alatt mellékelt levele és a pártnak Nyíregyházán 1883 évi szeptember 18-án tartott közgyűléséről felvett jegyzőkönyv.

Szentniariay Dénes ékes szavakban kifejti, miszerint a közönség 'életérdekeire nézve oly nagy fontosságú megyei tisztviselői állások betöltésénél, nézete szeiint, magok a járás községei és értelmisége lettek volna közvetlenül meghallgatandó!:; mert a kijelölendő egyénekre nézve ezek legilletékesebbek a közóhaj kifejezésére; s még a/ esetben is, ha eziráut a megyebizottmáuyi tagok nyilatkozásának kivétele szándékoltatott, sokkal helyesebb lett volna e uagyfontosságu kérdésben az uj bizottmányi választások után, mi két nap múlva úgyis megtörténik, az igy újból kiegészített bizottmánynak adni alkalmat a választandó tisztviselők személyére nézve a járás köz óhajának kijelentésére. De a 2. alatti meghivás a felolvasott megkeresésekkel sem lévén megegyező, az elnöki eljárást helytelennek, s azt hogy az értekezlet idejét vasárnap délelőtt 10 órára, az Isteni tisztelet idejére tette ildomtalannak tartja. Tekintettel azonban arra, hogy a kilépő bizottmányi tagok valószínűleg újból meg fognak választatni s igy később is nagy- részben ugyanazon egyének határoznának, hogy már az értekezlet megnyittatott, s hogy a meghivó keretén tul- meuni nem lehet, indítványozza, hogy az értekezlet a megyei központi és a dadai felső járási tisztviselői állásokra a kijelöléseket tegye meg; de a határozatok hozatalában szavazás esetén, a meghivás folytán csak a bizottmányi tagok vegyenek részt. Indítványozza, hogy a viszonosság elve és méltányossági tekinteteknél fogva, a többi járások tisztviselőire nézve e járás bizottmányi tagjai az ottani értekezletek határozatait figyelembe ve gyék, s hogy a most hozandó határozatok az értekezlet tagjaira nézve erkölcsileg kötelezők legyenek.

Virányi János a meghívásra vonatkozólag csatlakozik a fentebb előadottakhoz s a tett indítványokat, az utóbbi kivételével szívesen elfogadja. Nézete szerint feltétlenül szükséges, hogy a. járás bizottmányi tagjai az értekezlet jelöltjei mellett tömörüljenek; de mert egy állásra nézve már előzőleg szavát lekötvén, reá nézve az adott szó szentsége az utóbbi indítvány elfogadása s az értekezlet minden jelöltjéhez feltétlen csatlakozást lehetetlenné teszi az esetben, ha e jelölt nem az lenne, kinek ő szavát lekötötte, ez egy esetre fenn tartja magának a kijelölések megtörténte utáni nyilátkozást.

Idősb Szikszay Pál hasonló értelemben nyilatkozik.

Miklós Ferencz a tett indítványokat elfogadva javasolja, hogy miután a tisztviselői állásokrai kijelölések egyhangúlag, vagy szavazat többséggel történnek, s másként összmüködés nem lehetséges, mint ha a kisebbség a többség akarata előtt meghajol, a kijelölt egyéneket a járás minden bizottmányi tagja támogatni erkölcsi kötelességnek tekintse, egyes kivételes esetben pedig, ha az, kinek valaki szavát már ez értekezlet előtt lekötötte, nem a járás jelöltje lenne, az illető azon egy esetben a szavazástól tartózkodjék.

A tett indítványoknak ily értelemben egyhangúlag elfogadásánál Szeutmariay Dénes javaslata alapján: az alispáni állásra Zoltán János, a főjegyzői állásra Miklós László, az árvaszéki elnökségre Bégányi Ferencz, a főügyészi állásra ifj. Szikszay Pál, a főorvosi állásra Dr. Józsa András, a főpénztárnoki állásra Me- gyery Gábor, a főszámvevői állásra Kállay Ferencz,, az első aljegyzői állásra ifj: Mikecz János, másod aljegyzőül Vidovich László, alszámvevőül Juház Gyula, könyvelőül Hvezda Pál, ellenőrül Vityi József közfelkiáltással egyhangúlag kijelöltetnek. Az alügyészi állásra tett javaslatok folytán Bodó Gyula, Márkus Károly és Fejér Imre között a szavazás megejtetvéu, miután mindhárman egyenlőszámu szavazatot nyertek, mindhárman tehát az alügyészi állásra Bodó Gyula,

• Márkus Károly és Fejér Imre, az árvaszéki ülnöki állásokra, Péchy Gyula, Böszörményi Kornél és Okolicsá- nyi Géza, árvaszéki jegyzőül Novák Gyula kijelöltetnek.

A járás szolgabirájául Kömmerling János, s járás- i orvosul Kleiu Lipót jelenlegi járási tisztviselők szintén egyhangúlag kijelöltetvén, a jegyzőkönyv hitelesítésére id. Szikszay Pál ős Szeutmariay Dénes kérettek fel.

Virányi János megjegyzi, miszerint a felolvasott levél ős jegyzőkönyv értelmében első sorban tulajdonképen a függetlenségi pártnak a járásban szervezése és megalakítása lett volna az elnök feladata; de miután a meghivás csupán a tisztviselő választások tárgyábani tanácskozásra szól, ennek keretén túl menüi pedig nem lehet, a párt szervezésének kérdésébe ez okból most bele nem bocsátkozhatván, indítványozza, hogy a függetlenségi pártnak e járásban szervezése czéljából, egy járási értekezlet megtartására, az elnök felkéressék, addig pedig a párt pragramja a községi jegyzőknek az értelmiség és lakossággal közlés ős minél tömegesebb alá iratás végett osztassák ki.

A kiküldött pártprográmmok egy-egy példánya a a jelenlevő buji, gávai, balsai, tiraári, ibrányi és ven- csellői jegyzőknek kiadatván, Bérezel, Paszab, Eszlár. Nagyfalu, Kenézlő, Viss és Zalkod községek lakosai és értelmiségével közlés és aláíratás végett, az illető jegyzőknek megküldetni katároztatik s ennek foganatosításával az értekezleti jegyző megbizatik.

Kelt mint fent.

A jegyzőkönyv hitelesíttetik Jegyzetté :

id. Szikszay Pál, s. k. Virányi János,

Sz ent.máriay Dénes, s. k. értekezleti jegyző.

Vidéki levelezés.

Szakoly 1883. oct. 30'

T. Szerkesztő úr!

Régen pihenő toliamat felveszem, hogy egyet s mást meg Írjak becses lapja úján a t. olvasó közönségnek. Bizony pedig furcsa időket élünk, könnyen megtörténik, hogy ezikkeink vagy közleményeinkért puskaport dörzsölnek az orrunk alá; még ez semmi, mert lovagias dolog, de hogy egy a qualificált osztályhoz tartozó egyén engem a balkányi műkedvelői előadásról Írott közleményemért az utczán ezzel fogad: „Várjon közleményéért

levágom,“ nem vagyok képes megérteni. Ez engem meglepett s keserű mosolylyal gondoltam: jámbor vitéze néhai Ábrahámnak csak nem akarsz a más világba expediáim. Mondjon bárki bármit, elmondok egyet s mást és elfogok ezután is mondani, ha mindjárt ólompilulát rendelne is utczai hősöm vagy más hozzá hasonló virtuóz.

Legelőször is egy mélyen megrendítő, a bűnös tettek sorában páratlan, véres eseményt irok le, melynek okt. 28-án a gelsei papiak volt színhelye. Ne tessék gondolni, hogy puszták betyárja, útonálló rabló, vagy közönséges gyilkos tört volna a szerény anyagi helyzetű békés természetű lelkész családi édenébe, melyet a megelégedés, kölcsönös családi szeretet tett azzá; hanem a gelsei néptanító Pethő József pátrohai születésű, nőtlen fiatal ember követte el azon tettet, mely borzadással tölti el mindden becsületes ember kebelét, különösen annak elgondolásakor, hogy tauitó vétkes müve volt az. Erről is elmondhatjuk nincs olyan szép búza, melyben konkoly ne akadjon, értem az elismert és közbecsülős- uek örvendő tanitói kart.

Pethő József mióta elutasított kérő lőtt. F. T. lelkész házánál, hidegen mondhatom gyűlölettel viseltetett nevezett pap családja iránt, talán ennek kifolyása volt az, hogy midőn bizonyos gabona fizetés felett e nyáron összepereltek, Pethő a lelkészt földhöz verte, ruháját letépte róla, mit természetesen a lelkész részéről való egyházmegyei hatósághoz történt feljelentés követett, mely is az ezen ügy megvizsgálására egyházi és világi részről küldöttséget, nevezett ki Pethő gondolta, hogy a vizsgálat meg fog ejtetni; azért boszut forralt a feljele- tő és ártatlan családja ellen. Nemtelen szándéka eszközlése czéljából Debreezenbe utazott néhány nappal eze- lőt és revolvert vásárolt. Október 26-án hivatalosan lett tudomására juttatva, hogy 28-án a vizsgálat meg fog ejtetni, azon nap reggeli 9 órája táján Petim a lelkész lakására ment, illedelmesen „jóreggelt ltivánt“.

A lelkész székkel kinálta meg, de Pethő állva maI radt s kérdé: „Igaz hogy tiszteletes úr engem feljelentett“!? Igaz — mond a pap — erre nagy okom volt! E perezben a gyilkos revolverét rántó elő eget rázó káromkodás között s azzal a papra czólzott, ki is székéről felugrott s a fegyver csövét megragadva annak más irányt adott, a fegyver elsült s a pap hüvelykujja alatt levő húsát roncsolta szét. A papné segélyért futott az utczára. Pethő az ajtót belülről becsukta. Ketten voltak a házban csak. Most megkezdődött a támadó és védő közötti szörnyű tusa. Az erősebb gyilkos földre nyomta, revolverét az asztalról kezébe vette s annak végét áldozatának homlokára tette, e perezben törték be az ajtót kívülről, talán ezt látva zavarba jött a gyilkos, vagy az isteni gondviselés különös őrködése folytán a cső megsiklott s a második golyó a homokon végig futva, a bal kar felső részébe fúródott, melyet veszélyesen megsebesített, honnan Dr. Bihari orvos ur vette ki le- irhatlan fájdalmak között. A segélyre jött férfi és a lelkész kocsisa gyáván nézték a halálos küzdelmet, nem mertek közeledni, de a papné férje védelmére rohant, most a gyilkos ezen szavakkal rohant neki: „Te is meghalsz kutya“! A revolverrel fejbevágta a kétségbeesett nőt, mialatt a harmadik golyó a falba repült. A sebzett nőt patakzó vér borította el. Ezt látva a pap hajadon leánya, futásnak eredt a kert felé, a gyilkos előbbi prédáit ott hagyva, a leány utón két golyót röpített; egyik feje felett, másik ruháján ment át. A leány arczczal a földre esett. A gyilkos odarohant s a hatodik golyót épen a leány hátába akarta ereszteni, midőn egy igen derék földmives asszony — végtelen sajnálom, hogy nevét nem tudom — hátulról átölelte, ezzel akadályozva meg a halálos lövést, most a védőhöz fordult, azt fejen érzékenyen megsebezte fegyvere tusával. Látva azt, hogy a kiváncsi, de gyáva tömeg, mely vasárnapi isteni tisztelet helyett e borzasztó látványt csodálta, folyton nőtt, a népes utczán végig elfutott.

Az adonyi csendőrség — bár hiányosan — azonnal értesítve lett. Szakolyban volt d. u. */23 órakor, honnan Gelsére, innen Apagyra ment, hol B. J. tanitő lakásán, kinek a nyomorult gyilkos rokona, éjjeli 11 óra tájon, tehát még azon nap elfogták.

Az adonyi derék csendőrszakasz életrevalóságát és tapintatos eljárását igazolja az is, hogy pár nappal ezelőtt az adonyi határban két odavaló lakos két faszállitó oláhot megtámadott, a két utast élőbb összeverték, 30—50 forintnyi pónzöket elvették, alig pár óra múlva felkutatta s elfogva Kálióba bekísérte.

Sajuos dolog, hogy ily gyenge lábon áll a személy biztonság, miszerint az minden csekély ok miatt veszélyeztetve van, községünkben. P. F. köztiszteletben álló lakostársunk lováról elveszett a békjó, hogy V. nevű szomszédja zálogba vette azt le, mit annak auyjátől szépen meg is kéretett; ezért az nap estéjén V. a károsult udvarára ment, az otthon levőket bántalmazta, szidta, P. ölési szándékból kereste, de az véletlen bon nem lévén, a támadó boszujától menekült.

Nem biztos az embernek keresménye sem, S. L. itteni lakos két sertését éppen délben hajtották állítólag a balkányi heti vásárról jövő vidéki ltupeczek.

Nemcsak az embertől, de az ebektől is félni kell községünkben. Sternberg L. kereskedő oly bárom kutyát tart épen a piacz közepén, tehát a leglátogatottabb helyen, hogy azok már embert haraptak meg, nehány jószágot vad dühhel marczangoltak meg, nekem egy értékes hízósertésemet úgy megharapott, hogy az fél szemét veszté, sokáig enni sem tudott jól, mi miat.1 sokat romlott.. Arra kértem főbiráukat lövesse meg, de ő ezt, elmulasztotta, holott a törvény világosan rendeli és az

„N Y í B V I D É K“.

I-----------ilyen gazdára 10—50 frt bírságot is szab. Midőn e sorokat Írom, egy 1] éves tanítványomat ezen ebek földre rántottak az utczán, az én odasíetésem mentette meg az összeharapdálástól. Midőn nyilvánosságra hozom, kijelentem, hogy értesítem eme vétkes hanyagságról az alispáni hivatalt.

Csak még annyit irok meg hosszúra nyúlt levelem végén, hogy választó körünkben a bizottsági tagok úgy választattak meg, hogy valószinüleg óvás fog beadatni. Erről különben külön czikket, irok s küldök be legkö zelebb.

T. szerkesztő urnák mélyen tisztejője

S. L.

T a ii ii g y.

Felhivás!

A hazai ipar fejlődése érdekében és felsőbb rendeletek következtében, a nyíregyházai alsó fokú ipapiskola megalakulván, abban a rendes tanelőadások f. é, uovem- berhó 4-én veszik kezdetőket; minél-fogva felhivatnak a t. iparos-mester urak, miszerint a nálok levő és beszegőd- tetett mester-inas, tanköteles tanulókat a jövő vasárnap, azaz: november 4-én délelőtt 10 órára a városi felső leány-iskola tantermébe felküldeui és az ipariskolába be- irattatni kedves kötelességüknek ismerjék.

Kelt Nyíregyházán 1883 én november hó 1-én I’azár István, ipariskolai igazgató.

ÚJDONSÁGOK.

*** A nyíregyházai evang. egyház mához egy hétre, mint biztos forrásból tudjuk, Luther ünnepélyt rendez, amelyre az itteni testvér protestáns gyülekezetét is meghívta. Az ünnepi beszédet n. t. Farbaki József ur fogja tartani.

— Örömmel registráljuk, hogy a helybeli ipariskola alapjához, az itteni pénzintézetek szintén szívesek voltak járulni. Éljenek az illető intézetek élén álló meleg lelkű emberbarátok!

f A halottak estéjét ez idén is meleg kegyelettel és nagy részvéttel ültük meg Nyíregyházán.

□ Megyebizottinányi tagokul' Nagy Káliéban dr. Józsa András, dr. Bleuer Miklós és Nagy János választattak meg.

— (Uj posta Szabolcsban). A nagymélt. közmunka- és köziek, minisztérium legközelebb kibocsátott engedélyével megengedte, hogy Bogátb községben posta hivatal állittassék fel. Mint halljuk már a pályázat is meg lett hirdetve.

— Gelsén f. é. október 28-án reggel a reformlelkészre Juhász Tamásra revolverrel ment rá saját tanítója s a tanitő a lelkészt jobb vállában megsebezte; azután a lelkész nejét vette űzőbe s végre 18 éves egyetlen leányát a lelkésznek. A tanitő a leányt utolérvén, földre terítette, mellére taposott s midőn agyon lőni akarta, akkor fegyverezték le hátulról a tanitót; de azért kiszabadult s elmenekült. Állítólag régebben viszál- kodásban élt a tauitó lelkészével.

— A megyei bizottságba a következő helyeken, a

következő választók választattak meg: Nyíregyházán : I-ső kerület: Lukács Ödön, Trajtler Soma, Nikelszky Lajos. Il-ik kerület: Bogár Lajos, Nádasi Mihály,

dr. Baruch Mór. III-ik kerület: Sexty Gyula, Sáry Pál, ifj. Maurer Károly, Materny Lajos. IV-ik kerület: Farbaky József, Pazar István. Ujfehértón: Szunyoghy Imre, Nagy Kálmán, id. Mosolygó József. Nyírbátor: dr. Boldizsár Imre, Szikszay József, Márkus Antal. Bogdányon : Zsigray János, Bőbm Hugó, Hajnal Mihály, Nyir-Bélteken: Torma Sándor, dr. Boldizsár Imre, Katz Mihály. Nagy- Kallóban : Dr. Bleuer Miklós, Nagy János, dr. Józsa Audrás. Tisza-Lökön: Borús Lajos, Borbély Sámuel. Gyulaházán: Czóbel István, Radnai Ferencz, Orosz Gábor. Thasson: Tóth István, Vidovich Antal. Nyir-Adongon: Pecze Károly, Major Sándor, Kolozs Barna, Bészler János. T.-Pálczán: Erdőhegyi Ferencz, Iváuvi János, Szalánczy Bertalan. Kemecsén: Borbély Gáspár, Géc/.y Adám, Suttka István. Geszteréden : Görög Pál, Somosi András. Bujon: Gonda Balázs, id. Szikszay Pál, itácz Ferencz, Gönc/.y László. Kis-Várdán: Kovács Lajos, Sümeghy István, Berthőthy Béni, Windt Herman. T.-Dobon: Szomjas József, Kolmer József,

Bódog Károly, id. Porkoláb Péter. M.-Pácson : Ger- gelyfy Dezső, Gorgelyfy János, Novák József. Sz.-Mi- hályon: Keltz Ödön, Tamás András, Tóth József, Sándor András, Lukács Fereucz. P.-Pctrin: Szalatnay László, Nugy Sándor, Bleuer Béla. Gyárén: Erdőhegyi Bertalan, Sulyok Elek. Erdőhegyi Lajos. Nyir-Baktán : Vitéz Sándor, Vitéz János, Barkóczy Ferencz, Buko- venszky András. Polgáron'. Suhajda József, dr. Grosz- mann Soma. Bájon'. Virágh András, Fejér Barna, Kozma János. Mándokon : Bodítzky Ágoston, Erdőhegyi Ferencz, Balogh Lajos, Szmrecsányi Gyula. Balkányon: Hetey Alajos, Weiszhaus Gyula, Lichtmann Alajos. Szabolcson: Virányi János, Veres János, Horváth Gyula. Napkoron: Ozukor Vilmos, Molnár János, Zoltán Imre. F.Litkén: Szeszich Lajos, Tervey Balázs, Liszkay József. Eszenyen: Szabó József, P. Molnár József, Szabó Károly. Dombrádon: Novzdroviszky Jenő, Schuszter Ferencz, Moravek Gusztáv. Nyir-Madán: Péchy Gyüla, id. Vay István, Elek Dániel. L.-Petrin: Lövey Sándor, Tóth József.

— Van a timári határban egy a kincstár tulajdóhoz tartozó úgynevezett „Malomszeg“ nevű erdőbirtok- rész, amelyhez a községi jegyző már utat nyitott; de az ottani gör. catb. lelkésznek ez az ut nem jó ; azért is egy másikat és pedig sokkal rosszabbat akar nyitni hihetőleg azért, mert jön a tél, fára van szüksége. Ez ut- nyitóssal pedig egyenesen a kincstárt rövidíti meg, aki őt, erre egy szóval sem hatalmazta fel. így Írja nekünk ezt timári levelezőnk.

— Az izraelita anyakönyvek vezetésére nézve jövőben zsinórmértékül szolgálandó szabályrendeletet készíttetett a vallás és közoktatási miniszter s azt előzetes