Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-10-28 / 43. szám
NYÍBVIDÉ K.“ Tájékozásul tudatja egyúttal a kiállítás debreczeni kerületi bizottsága, bogy működésének hatásköre kiterjed a debreczeni kereskedelmi és iparkamara kerületére, — Biharmegye és Nagy-Várad város kivételével — tehát Hajdú, Szabolcs, Szatmár, Szilágy, Bereg. Ugocsa és Máramaros megyékre, s a közbeeső sz. kir. városokra, mely törvényhatóságok területén helyi kiállítási bizottságok alakíttattak a nevezett kereskedelmi és iparkamara minden alkerületében, Hajdumegye kivételével, melynek kiállítási ügyeit, Debreczen sz. kir. város kiállítási ügyeivel együtt, a kerületi bizottság közvetlenül fogja vezetni. Ez alkerületbe vaunak beosztva a beregszászi, a munkácsi, a nagybányai, a nagykárolyi, a nagyszőlőst, a nyíregyházai, a szatmárnémeti, a szigethi, a szilágy- somlyói és zilahi alkerületek. A nyíregyházai alkerület székhelye: Nyíregyháza.' Elnöke Szabolcsmegye főispánja, helyettes elnöke Nyíregyháza város polgármestere. Ez alkerülethez tartozik Nyíregyháza város és egész Szabolcsmegye. Ezeu helyi bizottságok a kiállításban részt venni akaró közönségnek a szükséges felvilágosítást és útbaigazítást közvetlenül és készséggel adják meg, s a bejelentési iveket kívánatra bárkinek igyen, minden dij nélkül szolgáltatják ki. Midőn ezzel az országos kiállítás ügyét a nagy közönségnek még egyszer pártoló figyelmébe ajánlani szerencsénk van, tudatjuk egyúttal, hogy a bejelentés határideje 1883. decz. 31-én jár le. Utólagos bejelentésnek helye van 1884. május 1-ig is; de ez esetben 10%-kal nagyobb térdij fizetendő. Későbbi bejelentésnek elfogadása iránt, az országos bizottság esetről-esetre határoz; az esetben azonban, ha a bejelentés nem az országos kiállítási bizottság felszólítása folytán történt, 50°/o-kal nagyobb térdij fizetendő. A debreczeni kiállítási bizottság nevében: Gr. Degenfeld József, Hajdumegye és Debreczen szab. kir. város főispánja, mint bizottsági elnök. Dr. Király Ferencz, mint biz. titkár. Taniigy. A szabolcsmegyei tauitó-egylet központi választmánya f. 1883 év október 20-áu tartotta, Leffler Sámuel aleluök vezetése mellett, évnegyedes gyűlését. Leffler Sámuel aleluök a gyűlést megelőzőleg előadván a választmány egybehivásáuak indokait, s melegen üdvözölvén az egybegyült tagokat, az ügyiránti érdeklődésre és munkásságra hivja fel azokat. Ezzel kapcsolatban aleluök felolvastatja gróf Dessewffy Aurél ta- nitó-egyleti elnök ur ő méltóságának az aleluökbüz intézett levelét, melyben legnagyobb örömének, s' szerencse kiváuatainak ad kifejezés a felett, hogy Szabolcsmegye tanitó-egylete őt tisztelte meg bizalmával az alelnöki székre, s egyszersmind tudatja, hogy miután gyengélkedése miatt nem vehet részt a választmányi gyűlésen, annak vezetésével őt kéri fel. Ezek után aleluök a gyűlést megnyitottunk nyilvánítja. Felolvastatott a szabolcsmegyei általános tauitó- egyletnek 1883. szeptember hó 5-én tartott VIII-ik közgyűléséről vezetett jegyzőkönyv, amely, a választmány által elfogadott csekély módosítások eszközlése után, hitelesíttetett, s a jegyzőkönyvben á közgyűlés által elintézés végett kitűzött pontok tárgyaltattak. A közgyűlés jegyzőkönyvéből kifolyólag, Leffler Sámuel alelnök előterjesztése folytán határoztatok, hogy a módosított alapszabályok a mn. m. kir. közoktatásügyi minisztériumhoz jóváhagyás végett terjesztessenek fel. Tárgysorozat szerint alelnök előterjeszti, miszerint a tanító egylet fennállásának, valamint a népnevelés fejlesztésének érdeke elkerülhetlen szükségessé teszi, hogy a közgyűléseken a vidéki tanítók is minél nagyobb számmal vegyenek részt. Azonban sajnos tapasztalat az, hogy a vidéki tanítók a közgyűléseken óvről-évre kevesebb számmal jelennek meg. Ennek oka leginkább abban keresendő, hogy a vidéki egyesületi tagok a különben is igen szerény tanítói fizetésből, az úti és napi költséget fedezni nem képesek. A tanító egyesület e bajon segítendő, már két Ízben is felkereste kérelmével a megyei törvényhatóságot, de mindkétszer sikertelenül. Alelnök felhívja tehát a központi választmányt, keressen újólag módot arra nézve, hogy a közgyűlésekre menő vidéki t. e. tagok a község pénztárából fuvar és napi díjban részesittessenek. Élénk eszmecsere után inditváuyoztatott, hogy ez ügyben folyamodvány terjesztessék fel a közoktatásügyi m. kir. minisztériumhoz oly kérelemmel, hogy a községek küteleztessenek arra, miszerint a tanítói közgyűlésekre menő vidéki tanítók fuvar és két forint napi díjban részesittessenek a község pénztárából. Ezen indítvány elfogadtatott s a folyamodvány szövegezésére egy bizottság neveztetett. A népnevelés és tanegyesületek érdekében történő levelezéseknél a portomentességért a nm. m. kir. belügyminisztériumhoz folyamodvány felterjesztésével szintén ugyanazon bizottság bízatott meg. Leffler Sámuel alelnök felhívja a választmány figyelmét, s előterjeszti, hogy az önművelődés eszméjét szem előtt tartva, czélszerü lenne ez alkalommal bizonyos pályakérdések kitűzése. A mennyiben a központi választmány által még 1882-ben: kitűzött azon pályázatra, mely szerént, a miniszteri tan terv értelmében, „Szabolcsmegye földrajza“ lett volna megírandó a harmadik osztálybeli tanulók számára, egyetlen pályamunka sem érkezett be; ennélfogva határoztatott, bogy a most érintett pályakérdésre a pályázat ujittassék meg. Azon esetben, pedig ha ezen újból hirdetett. pályakérdésre pályamunka másod-izben sem érkeznék be, a központi választmány ezeu pálya- kérdésre a további pályázatot beszünteti, s gondoskodik arról, hogy „Szabolcsmegye földrajza“ a központi választmány kebeléből egy bizottság által Írassák meg. Ugyan ezen alkalommal még egy második pályakérdés is tűzetett ki: „A földrajz tanításának módszere és tananyaga“ osztályoukint megállapítva osztatlan népiskolában. Ezeu pálya-műre Leffler Sámuel alelnök 1 drb 10 frankos aranyat ajánlott fel, melyért neki jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott; a második 10 frankos arany pedig, a tanitó-egylet pénztárából adatik jutalmul. Pályázhat minden egyleti rendes tag, valamint e megye területén működő néptanító is. A pályaművek az egyleti alelnökhöz jeligés levél kíséretében 1884 inárczius 1-ig küldendők be. A második országos képviseleti tauitói gyűlés által a megyei egyesületek részére kitűzött alább következő pontokra hívja fel alelnök a központi választmány figyelmét, hogy azokat a jövő központi választmányi gyűlésig tanulmányozza. 1. A népiskola és a közegészségügy. 2. Az olvasó könyvek mily vezérelvek szerint szerkesztessenek ? Milyen legyen az ismétlő iskolák tankönyve faluu, s milyen a városokban ? 4. A törtek tanítása a népiskolában. 5. A természetrajz tanításának anyaga és módszere a népiskolában, (i A felnőttek oktatása a magyar beszéd elsajátítása értelmében. A „Magyartanítók országos árvaháza“ gyarapítása czóljából felhivatui határozta az egyes járáskörök elnökeit, hogy a „Magyar tanítók országos árvaháza“ ma- gasztós ügyét szem előtt tartva, egy gyűjtő bizottságot alakítsanak saját körükben. A szabolcsmegyei pénztárt átadó bizottság jelentése szerint, az egylet vagyona: betéti könyvecskén 180 frt 98 kr. Mráz Károly volt pénztáruok által átadva készpénzben: 27 frt 35 kr. Összesen készpénzben és betéti könyvecskén 208 frt 33 kr. A járáskörük hátrányai tesznek 294 irtot. A szabolcsmegyei tanító egylet pénztára e szerint tesz: 502 frt 33 kr. ezenkívül 2 drb. sorsjegy értéke 1 frt. A tagsági dijakkal régen, hátrányban levő tagokhoz az alelnök által egy felhívás intéztetik, melyben tagsági dijaik mielőbbi beküldésére, végrehajtás terhe alatt, fognak megintetni. Indítvány képen olvastatott Leffler Sámuel aleluök- uek általa szerkesztett levele, melyben felhivatnak az összes szabolcsmegyei tanítók, hogy az iskolai nevelés és tanítás előmozdításához szükséges ismeretek gyarapítása, s a tanítás módszerének megvitatása czőljéból, a szabolcsmegyei tauitóegyletbe lépjenek be. Ezeu indítvány örvendetes tudomásul vétetvén, a központi választmány felkéri az indítványozó aleluök urat, miszerint ezen felhívását saját .neve alatt személyenként iutézze Szabolcsmegye összes tanítóihoz. Olvastatott a kisvárdai tanítói járáskörnek Kis- várdán 1883 év október 11-éu tartott gyűlésének jegyzőkönyvi kivonata, melyben felhívja a közp. választmányt, miszerint a jövő egyesületi nagygyűlés Kis-vár- dán tartassék; indokolva azzal, hogy az egyesületi élet tespedéséből uj életre ébred, ha alkalom uyujtatik, hogy a megyei központtól távol lakó tanítóknak a nagygyűlés közelebbre hozatnék; mert annál inkább megjelenhetnének s a közönség részéről is ez által nagyobb érdeklődést keltene a megyei egylet és tanügy iránt.— A központi választmány ezeu igen foutos ügyben nem tartja magát eléggé illetékesnek, hogy határozatot hozzon ; hanem a jövő nagy gyűlésen ezt majd pártolólag fogja felterjeszteni. Még néhány kisebb egyleti ügyek letárgyalása után a gyűlés berekesztetett, * s a jövő választmányi gyűlés jövő évi januárius hónapra tűzetett ki. Habz8uda Dániel, t. e. főjegyző. Piilyiikcrdések. A szabolcsmegyei tanitóegylet központi választmányának f. 1882 év október 20-áu tartott gyűlésén következő pályakérdések tűzettek ki: I. „Szabolcsmegye földrajza a Ill-dik osztályú tanulók számára;“ jutalom 4 drb. magyar arany. II. „A földrajz tanításának módszere és tauauyaga, osztályonként megállapítva osztatlan népiskolában;“ jutalom 2 drb. 10 frankos arany. Pályázhat minden egyleti rendes tag, valamint e megye területén működő néptanító is. A pályaművek Leffler Sámuel egyleti alelnökhöz, jeligés levél kíséretében, jövő 1884. évi inárczius 1-ig küldendők be. Kelt Nyíregyházán, 1883 október 20-án. Habzsuda Dániel, t. e. főjegyző. Tarkaságok. A z ő s z. Keblünk fájó érzetével szemléljük a zordon enyészet nagy munkáját a haldokló természetben. Mint mély esésű völgyek ölén sebesen tovairamló folyó zúgva siet a mindent elnyelő tengerbe: úgy sietnek az évszakok is feltartóztatlanul a múlandóság mér- hetleu oczeánjába. A beláthatlan örökléthez hasonlítva, pillanatnyi idő egy rövid évszak; mégis menyiszer csodálhatjuk a Mindenható hatalmát ez alatt is a változás munkájában, erejében. . . ! Mily szép volt a nagy természet a virágos tavasz diszpompájában ? Mily szép volt akkor, midőn a tavaszi nap éltető melege buja tenyészettel ékesité a földet; midőn a hímzett gyepszőnyeg virágainak milliárdjai festő kelyheikből kellemes illatot leheltek a lágyan suttogó szellőbe; midőn erdők, ligetek üde lombja között madarak éneke zengett; midőn a természet tavaszi templomának kék boltjáról napok ezrei, csillagok milliói hinták fénysugaraikat ?! A természet összeható működésének dús eredményét láttuk az elmúlt, nyári évszak egész lefolyása alatt. A természet csodamüveinek ejragadó szépsége, bájoló virulata, fejlődésének tökélye : mennyei gyönyör fenséges kéjérzetével árasztá el a vizsgálódó ember kebelét. Mily nagyszerű látvány volt a nap sugártól megaranyozott ^—>—————" ■■ .... halom, melyet óriási virágcsokorrá alakított át a természet utánozhatlan piperéje, a kies róna hullámzó kalásztengere, a lombos fák pirosán mosolygó gyümölcse ; mindany- nyian a fáradozó ember szorgalmának óhajtott jutalma. . . ! Hová tűnt a természet ragyogó pompája? Lesárgulva porban hullt az ősz hideg leheletére . . ! Pusztu lássál küzd a sorvadó táj, felette hallotti éneket sivlt a hűvös északi szél. Az enyészet pusztító keze kérlelhetlenül tépte le a fák lombkoronáját, dísztelen állnak azok, készülve egy bosszú téli álomra. A halom kihalt avarjával hasonlít a hervadt bokrétához, szét tépett koszorúhoz, melyre sürü köd ül, mint a bánat nehéz fátyola. Az illatos virág aszott kóróvá vált, mely darabokra zúzva pihen, vagy a zugó légár kíméletlen hordja magával. Elhagyott, éktelen a mező, mint Sahara kiégett pusztája. Az erdő bájdalu énekesei százezrenkint hagyták és hagyják el az annyira szeretett fészket, mely a kis családok békén lakóhelye volt; uj hazát keresve, hol nyári hévvel mosolyg a nap, zöld az erdő, virít a virág, illatos a lég, csörgedez a patak. A houmaradottak néma gyászban tengik át a komor őszt, a hideg telet: hogy a várt tavasz megjöttével, annál édesebb legyen örömük, kedvesebb háladanájuk . . . ! Minden évszak meghozza a maga gyönyörét az ember számára. A tél a társas élet örömeit, a tavasz szép hajadonéhoz hasonló kellőméit, a nyár az aratást, az ősz a vidám szüretet elhozza nekünk. Áldva legyen Noé emlékezete, hogy szőlőt plántált a késő-unokák számára! Ha van valami, ami a komor ősznek némi kellemet kölcsönöz, az legelső sorban a szüret, mely ünnepe a munkás embereknek, mert akkor szűrik a nektárt, a szől- lő-nedüt, melytől a gond, a sötét bánat messze távozik, helyébe vig öröm kel. Ki volna képe3 leírni a szüretet egész nagyszerűségében ! ? A pirkadó hajnal, a felkelő nap első sugára, nép- karavánt üdvözöl a szüretelés reggelén. Lassan döczögő szekerek, vagy sebesen vágtató jármüvek hoszszu sora vonul a szőllőskertbe vezető utakon, melyeket vígan csevegő vegyes csoport követ. Az étkezőket a szőlőtő érett gyümölcse fogadja. A szeszgyár csövén lecsepegett sziv- erősitővel telt üveg többször sorba jár, mi alatt a maga módja szeriut kiki hálát ad a szüret áldásaiért, egészségért, jövőre bővebb szüretet kérve. Az ugar búzájából .sült bélés, kalács, az árnyék-világból kimúlt ina- lacz, bárány, lúd, rucza, meg a búbos jércze pirosra sült teste kerül elő a rakott „szóródásból“, mire aztán jól esik a csikóbőrös kulacsot megcsókolni. Majd felharsan a gerézd-szedők vig dala; közbe-közbe puskák, pisztolyok durannása hallszik; majd megszólal a banda, mire ifja, örege táuczra kerekedik. Az után ismét dolgozik mindenki. A gazda folytatja a töltögetóst, egy . .. kettő . . bárom . . . már a tizedik bordó is tele van! Úgy ékes a komor ősz, ha vígan foly a bő szüret. Adjon az ég bőszüretet mindenkinek! Sipos L. ÚJDONSÁGOK. X „A budapesti országos kiállítás“ ezimü czik- küult kiegészítéséül, tudatjuk olvasóinkkal és a nagy közönséggel, hogy a nyíregyházai alkerület helyi bizottsága, az elnökön (főispán) és az alelnökön (Nyíregyháza város polgármestere) kívül a következő tagokból áll. Prérer József, mint a megye közgazdasági előadója, Mandel Eduard szeszgyáros és birtokos, a kerületben lakó gazdasági tudósítók, a kerület területén fennálló ipar-társulatok, iparos ős gazdasági egyesületek és testületek elnökei, alelnökei, titkárai és jegyzői. Mint halljuk elnök Öméltósága, az alakuló gyűlés megtartása végett, folyó évi novemberhó 8-ának délutáni 3 órájára hívta be a fentebb említett bizottsági tagokat *** A nyíregyházai alsó fokú ipariskola tanerői folyó hó 23-adikáu választottak meg a nagy bizottság tagjai által. Az előkészítő osztály tanítóiul Varga Antal és Szabó Endre; a tulajdonképeui I. és II. osztály tanítóiul Pazár István (aki egyszersmind igazgató is), Hab- zsuda Dániel, Orsovszky Gyula és Ruhman Endre választattak meg és pedig a két első, Mráz Károlylyal és Stoffan Lajossal szemben, szótöbbséggel, a 4 utóbbi egyhangúlag. — A megyei bizottságba Nyíregyházáról f. hó 22- dikén a közetkező választó-képes polgárok választattak be. Az I. kerületben Lukács Ödön és Trájtlar Sámuel; a II. kerül. Bogár Lajos, dr. Bárucli Mór és Nádasi Mihály; a III. kerül. Szexti Gyula, Sáry Pál, Materny Lajos és Maurer Károly ; a IV. kerül. Farbaky József ős Pazár István. Ez úttal először lettek beválasztva dr. Trájtler Sámuel, Bogár Lajos, dr. Baruch Mór és Materny Lajos tanár, 4-rt Nyíregyháza város tulajdonához tartozó úgynevezett „kállai-pusztai“ földeknek árverés utján leendő bérbe adása tárgyában, 20 képviseleti tag rendkívüli képviseleti gyűlést kért a napokban kitüzetni. A ezélbajvett bérbeadás minden esetre sokkal előnyösebb, mint az eddig gyakorlatban volt s a viszaéléseknek oly nagy tért nyújtó ön- köny-szerll kiosztás. E mellett bizonyít a legelő földekből kihasított területnek árverés utján történt kiadása is. (I) Polgár községe, mint a „Debreczen“ írja, Szabolcsmegye kebeléből Hajdumegyéhez kíván csatlakozni csupán azon indokból, mert „jelenleg Nyíregyház a központ, de oda nehéz közlekedni“. Tagadhatatlan, hogy kissé távol esik Polgár Nyíregyházától. De hát Kallóhoz talán közelebb volt a múltban! ? Mert az indokból ezt lehet kiolvasni. Mi pedig abban a meggyőződésben vagyunk, hogy ha lehetett oka Polgárnak elszakadni Sza- bolcsmegyétől a központ távolsága miatt, az az ok ma, amidőn a közlekedési eszközök és módok .sokkal előnyösebbek és gyorsabbak, mint a múltban voltak, éppen nem forog fenn. Hajdumegye igen természetesen, örömmel fogadná kebelébe a népes ős jó módú tős-gyökeres magyar ajkú Polgárt. De hát még Sznbolcsmegye is hozzá szól ahhoz.
