Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-09-23 / 38. szám
IV. évfolyam 38. szám. Nyíregyháza, 1883. szeptember 23. (SZABOLCS! HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. I®* Míeg-j elemik lietenltint egyszer vasárnapon. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre.........................................................4 írt. Félévre ....................................................... 2 „ Ne gyedévre . .......................................... 1 „ A községi jegyző és tanító uraknak égész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszóhmlások 3?irio«ei’ János és Jóba Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- czeni-utcza 1551'. szám) intózendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bórrnentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeui utcza 1551. szám); továbbá: Holdberger A. V. által Budapesten. Haaseusteiu és Yogler irodájában Bécsbea, Prágában és Budapesten, valamiut Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban.________________ Cs elédi és munkás viszonyaink. IV. Az engedélyezett cseléd-tudakozó intézetek tulajdonosainak ugyanis, egy rendőrileg hitelesített könyvet kellene vezetniük, amely könyvbe azután bejegyeztetnék a jelentkező cselédnek család- és vezetékneve, születési és illetőségi helye, kora, a cselédkönyvnek száma; úgy szintén bejegyeztetnék az elhelyezés ideje is. Elhelyezés esetében bevezettetnék a gazda neve, lakása, polgári állása, foglalkozása. Ezen ügyleti főkönyv azután fel lenne mutatandó az illető rendőri hatóságnál bizonyos előre meghatározott időben. Ez által a cselédek száma nyilvántartatnék, azok holléte ellenőriztetnék s körözés esetében, a főkönyv egyszerű átlapozásának segélyével, könnyen feltaláltatnának és esetleg elkisértetnének illetőre helyükre, ha netalán szökésben, vagy bűnben volnának. Intézkedni kellene, hogy az elhelyezett cseléd, a szolgálatból 3 hó lefolyása előtt el ne távozhassák, vagy ha igen, a rendőrség által szolgálati helyének elfoglalására, pénzbüntetés terhe alatt szorittassék. Ha pedig a már egyszer elhelyezett cselédet, a cselédtudakozó intézet-tulajdonos, a kiszabott 3 hó lefolyása előtt, ismét felveszi és más helyre állitja, a tulajdonos szigorú pénzbírsággal büntettessék még azon esetben is, ha elhallgatja és a rendőrségnél be nem jelenti azon cselédet, aki 3 hónapi szolgálatot, a beállított helyről, könyvével igazolni nem képes. A cseléd pedig elzá- rassék azon esetben is, ha ellene a volt gazdától feljelentés nem történt is; ha csak a közigazgatási tisztviselő, vagy az azt helyettesítő más közeg által igazolA „NYIBVIDBK“ TÁBCZÁJA. Az örökösök. Beszély. Irta: Elug Antal. (Folytatás.) — Lám, mondá csakugyan nem tévedtem, ott a jobbra eső szobából, ahol néném aludni szokott, halvány lámpafényt látok derengeni. Ő az biztosan. Mindjárt fel- költöm. Szavát rögtön beváltotta. Két kézzel esett neki az ablaktábláknak s ujjainak teljes erőfeszítésével kezdett dobolni az ablak táblákon. — Jézus Mária! ki vau odakünn? kiáltá egy bolt- raijedt női hang belülről. — Ne ijedezzék olyan nagyon néném. Én vagyok György a rokona. Hát nem emlékezik már rám? Nyissa ki az ajtót, egy kis beszédem volna. Pénzt fog az érni sokat! — Éjszakának idején ajtóm nem nyitom fel gyanús embereknek — volt a válasz. — Ejb! beh gyenge emlékező tehetsége van néném! Hiszen mondom, hogy én vagyok a rokona. No tudja már . . . ? Csak nyissa fel gyorsan az ajtót! A nőt György beszéde meg látszék nyugtatni, mert kis vártáivá lépések csoszogása lön hallható. — No jer be hát György! — szólitá őt, jóindulatot eláruló hangon. — Azonnal ben leszek néném. Csak mondja meg előbb: nincs-e óla elfoglalva ? Kocsival, lóval vagyok itt, szeretném azokat is kis időre beszállásolni. — Hajtass be bátran; nincs most abban semmiféle jószág. — Úgy jó, mindjárt ide szólítom a kocsist. De kérem be ne zárja addig a kaput! — Megvárlak itt. A kocsisért menni s azzal visszatérni csak pár perez müve volt. A gyermek még mindig csendesen aludt a kocsiban. György óvatosan lépett a kocsihoz s még óvaványt nem tud felmutatni, amely igazolvány a gazda halálesete, vagy más a szolgálatból történt kilépést előidéző körülmény mellett bizonyít. Mert igen sok gazda azért nem jelenti fel cselédjét a hatóságnál, mivel restel cselédjével a biróság előtt személyeskedni. De viszont megbüntetendő az a cselédtartó gazda is, aki rendetlen cselédkönyvvel, vagy is nem a fentebb elmondottak értelmében ellátott könyvvel, vagy épen könyv nélkül fogad fel cselédet. Nem különben megbírságolandó az a gazda is, aki a cselédkönyv megfelelő rovatait nem tölti be. Úgy vagyok meggyőződve, hogy nem jön összeütközésbe a humanitással az, ha a törvény azokat bünteti, akik arra okot szolgáltattak. Ha a cselédtől a törvény szigorúan megköveteli, hogy 3 hónapi szolgálati időt minden helyváltoztatásnál mutasson ki; különben feljelentés nélkül a cselédszerzői főkönyvből merített tudomás alapján is megfenyittetik; ha a cselédszerző, illetőleg az intézet-tulajdonos a főkönyv hiányos vezetéséért: szintén bírságolás alá jön; ha a cselédet felfogadó gazda szabálytalan eljárásért hasonlóan felelősségre vonatik: nagyon természetes, hogy minden csavargó nem vétetik fel az intézetbe, tehát nem helyeztetik el; aki pedig szolgálatba lép jó előre számot vett magával és kétszer is meggondolja a következményeket, mielőtt megugranék, vagy rósz magaviseleté miatt a gazdát 3 hó előtti elbocsátásra kényszerítené. Ily rendőri felügyelet mellett lassankint megszabadulnának a cselédtartó gazdák, a rendetlen és lelkiismeretlen cselédektől és azok zaklatásától, nemkülönben a cselédszerzők lelketlen eljárásával együtt járó költekezésektől. tosabban emelte ki abból a szunyadó leánykát. Azzal intett néujének, hogy kövesse őt a szobába. — Mondd csak Gyuri fiam! kérdé a felszított lámpafényénél a koros, de tisztes arezunak látszó nő csodálkozó hangon, minő gyermeket czipelsz karjaidon s honnan jutottál te aboz ? — Épen e gyermek ügye vezetett engem Margit nénémhez, — viszonzá György, miután a gyermeket egy még vetetlen ágyra helyezte, épen ő volt oka mondom jöttömnek. Egyébként alig lettem volna merész e falu határain átlépni . . . — A mi elmúlt, legyen feledve, roszat cselekedtél fiam; de az Isten mindent jóra hozott. A fiú felgyógyult, mert a seb nem volt épen veszélyes; s te nem vagy már üldözésnek kitéve. De térjünk csak az előbbi kérdésre vissza. Hol jártál azóta, miből éltél s különösen, honnan jutott e gyermek birtokodba ? — Tehát nem halt jneg! — kiáltá György örvendetes meglepettéssel. — Ő él! Hála Issennek, most már nem kell többé, bujdosnom! Figyeljen tehát, elbeszélem e gyermek történetét. Azon helységben, ahol én jelenleg lakozom, mintegy 5—6 évvel ezelőtt egy gazdag földbirtokos telepedett meg. Egy gyönyörű hájadon leánya volt, akibe a szintén ott lakó gróf legidősebb fia szerelmes lett. A leány viszonozta az ifjú szerelmét; de midőn a gróf e titok nyomára jött, fiát azonnal külföldre küldötte. Csakhogy már ekkor a szerencsetlen ballépés megtörtént. A leányka felkérte szülőit, hogy küldjék el egy távol eső birtokukra, ahol felüdülhessen. Ugyanazon birtokon látott napvilágot a szerelem gyümölcse, ez a leányka, kit maga előtt lát most. Rejtegették szegénykét a világ lől-egészen mostanig. Végre is gazdag jutalom Ígérete mellett felszólítottak engem, hogy teremtsek számára olyan menhelyett, ahol legalább addig tartóz- kodhassék, míg anyja tisztességes módon férjhez mehet. Én azonnal Margit nénémre gondoltam. Véleményem szerint jobb menhelyet nem lelhettem volna számára s a mellet néném is tisztességes jövedelmet szerezhett magának. Remélem nem fogja e jó ajánlatot viszautasitani anuálinkább, miután annak elfogadhatása ellen semmi ellenvetést sem volna képes tenni. Nos szóljon csak! Önként következik, hogy az elmondott rendszer életbeléptetésével, azok a cselédszerzők, akiknek sem engedélyük, sem felvételi irodájuk nincs, egytől-egyig beszüntetnének és eltöröltetnének. Mert ezek százszorta veszedelmesebbek a cselédtudakozó-intézeteknél. De önmagukban is megszűnnének, miután szolgálattételeiket senki sem vehetné igénybe. így lehetne a mai rendetlen cselédi és munkás viszonyainkon valamit jó irányban lendíteni. Van azonban még e tekintetben egy igen életbevágó baj és kédés, amelynek szerencsés megoldása nélkül, még a fentebbi rendszer életbeléptetése is csak lassan érlelné meg a kivánt gyümölcsöt. Ez életbevágó baj: a lélek és test épülésére szolgáló ünnepek tiszteletben tartása, és tartatása, amelyről a következő czikkben szólandok. Szabolcsmegye közgyűléséből. (Szeptemberhó 8.) Főispán ur kevéssel 10 óra után megnyitván a gyűlést, bejelenti Rudolf trónörökös ő fensége fenséges nejének Stefánia trónörökösnének szerencsés szülési esetét, mely alkalomból felhívja a megye közönségét, miszerint fejezze ki szerencse-kivánatát a magas szülői örömökhöz, párt különbség nélkül, egy a miniszter elnökhöz terjesztendő feliratban. A főispáni előterjesztés egyhangúlag elfogadtatván, a felirat elkészítésével és felterjesztésével főispán ur Öméltósága az alispánt és a jegyzői kart bizza meg. Ez után főispán ur reflektálva a tisza-eszlári bün- per tárgyalásának lefolyására, nem állhatja meg -— úgy mond — hogy köszönetett ne szavazzon úgy a megyei tisztviselői karnak, valamint Nyíregyháza város elöljáróságának ős derék polgárainak, akik a személy és vaAz öreg nő egyszóval sem szakitá félbe a beszélőt; csak néha vette élesebben szeraügyre őt, mintha szive mélyében akart volna olvasni. Végre igy szolt: — Gyuri fiam, a te egész elbeszélésed szerintem nem egyéb mesénél. E gyermek felett, úgy vélem, sokkal nagyobb titok leple borong, mint azt a te dajka mesédből kivehettem. Ugyanazért ne titkolózzál előttem, mondd ki a leplezetlen valót s ha belátom, hogy a gyermek nálam maradkatása nem ütközik össze a becsület és lelkiismeretesség törvényeivel: úgy Ígérem, hogy azt egész díjtalanul magamhoz vállalom. — Én nem titkolóztam néném előtt — viszonzá György kissé elfogódott hangon. Azért igyekeztem mindent elmondani, hogy arra figyelmeztetve ne legyek. Különben, ha nem vállalja fel a gyermeket, fogok találni tudni olyan nőt, aki keveset fog törődni a gyermeket boritó titokkal s inkább a tőle járuló haszouuak fog örvendeni. Az öreg nő kis ideig gondolkodóba esett; de hirtelen, mintegy mentő gondolattól megkapatva szólalt meg : — Igazad van fiam. Mit törődöm én a gyermek származásával; a fő az, mint te mondod, hogy rám nézve jövedelmet biztosítson. Jó, tehát én felvállalom azt oly feltét alatt, ha pontosan fizettetni fogok. — Ezt már szeretem hallani, kiáltott fel a gróf jobb keze, látszólag kellemesen érintve. Ez már beszéd! Hisz a falu kíváncsiságát könnyen kielégítheti. „Egyik másik rokonom gyermeke stb“ Nem lesz olyan feltűnő, engem is gyermekorom óta tartott magánál. Hogy pedig a dijazás tekintetében is eloszlassam kételyeit, ime egy negyedévi járulékot előre kifizetek. Továbbra nézve pedig minden hó elsején pontosan kezébe jutand a pénz. — Jól van elfogadom. — Most pedig egy kissé leheveredek, mert még hajnal előtt útnak indulok. Nem szeretném, ha a falubeliek valamint észrevennének az itt történtekből. Ez volt a második éji jelenet. (Folyt, köv.)
