Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-09-09 / 36. szám

IV • évfolyam

36. szám.

Nyíregyháza, 1883. szeptember 9,

(SZABOLCSI HÍRLAP.)

TÁRSADALMI HETILAP.

A SZABOLOSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Megjelenik lietenliint egyszer vasárnapon.

Előfizetési föltételek:

postán vagy helyben házhoz hordva :

Egész évre

...........................................................4 írt.

Fé

lévre............................................ 2 „

Negyedévre........................................................1 ..

A községi jegy zó és tanító uraknak egész évre csak két forint.

Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Piriugcr János és Jóba Iliiéit

kiadótulajdonosok könyvnyomdííjához (nugy-debre- ezeni-utczn 1551. szám) intézendók.

A lap szellemi részét képező küldemények, a

szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni.

Bérmentetlen levelek csak isinertt kezektől fogadtatnak el.

A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszszu.

Hirdetési dijak:

Minden négyszer liasábzott petit-sor egyszer

közlése 6 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr.

Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik.

A nyílttéri közlemények dija soronkint 15

krajezár.

Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeni uteza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. Y. által Budapesten. Haaseustein és \ Oglei irodájában Bécsbeu, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban.

Cselétli és munkás viszonyaink.

II.

Nagy hibát követett el a törvényhozás, a gazda és cselédek közti viszonyt szabályzó törvény alkotását illetőleg, már az által is, hogy a cseléd és munkás viszonyainkból eredő bajok és kihágásokat a közigazgatási tisztviselők hatásköréből elvonta. Ha azt nem teszi, hanem a közigazgatási tisztvi- viselőket, pl. a szolgabirókat megfelelő hatalommal ruházza fel, a törvény minden ideálizmusa és hiányos volta mellett is, helyesebb megoldást nyert volna; mert a közigazgatási tisztviselő a nép közt élvén és működvén, alkalma nyilik nemcsak a helyi viszonyokkal s a nép erkölcsi életével megismerkedni; hanem mivel úgy a birtokos osztályt, mint a cseléd és munkás népet közelebbről csaknem személyesen ismervén, a panaszok és bajok megoldása szembetünőleg gyorsabban és helyesebben történhetik vala.

Kellemetlenül hat s a gazda helyzetét és tekintélyét nagy mérvben megingatja például az a körülmény, hogy bármely megátalkodott vagy gonosz erkölcsű cseléd vagy munkás által, bármikor törvény elé idézhető a munka adó és a gazda anélkül, hogy az eljáró hatóság vagy biróság legkisebb próbáú bizonyitékot is látna a panasz jogos voltára nézve. Ez még nem minden, hanem megtörténik, hogy a cselédnek vagy munkásnak a legnagyobb dolog-időben jut eszébe gazdájának, munkaadójának meghurczolása; amikor a gazda csak ritka esetben jelenhetik meg a biróság előtt, vagy csak igen nagy károsodással tehetné azt. Mi történik ekkor? A meg nem jelent gazdát makacsságból elmarasztalják. Vagy a legjobb psetben megjelenik és mert a biró felfogva a gazda, a munkaadó helyzetét, nem téveszti össze a két félnek a törvény előtti egyenlőtlenségét: a hibásnak talált cselédet bezáratja; pénzbírságra, szegénysége miatt, nem Ítélhetvén el. Kérdezem, hogy a cseléd vagy munkás elzáratásá- val tulajdonképen ki lett büntetve? Senki más, mint a gazda, a munkaadó. Az oly cselédre, munkásra nézve, aki képes gazdáját igaztalanul biróság elé hurczolni, az elzáratás egvátalában nem büntetés; sőt amennyiben ez által gazdájának, a munkaerő elvonásával s annak drága helyettesítésével, kárt okozhat, ő maga pedig a büntetési idő alatt pihen: még jótéteménynek, legalább a boszúérzet élvezetének tekinti.

Itt, a gazda és munkás közti életben érezhető leginkább a bot-büntetés eltörlésének hátrányos volta. Az, hogy a cseléd, vagy munkás által elkövetett kihágás vagy vétség megtorlásánál, a jogaiban sértett fél, a gazda bűnhődik az által, hogy a szenvedett jogsérelem mellett, anyagi veszteség is éri, az mondom nem igazságszolgáltatás. Ez egy esetben kivételt kellett volna tenni a törvényhozásnak a botbüntetés eltörlésénél.

Ha a törvényhozás a közigazgatási tisztviselő kezéből, akinek oly nagy és gyakori alkalma van a birtokossal és munkásokkal való érintkezésnél szinről-szinre megismerni eme felsorolt nehézségeket nem veszi ki az intézkedési jogot: a gazda és cseléd vagy munkás közt felmerülő nehézségek minden bizonynyal helyesebb megoldást nyernek, mint ma.

Az ok forrását tehát első sorban a képviselő- házban, a törvényhozás kebelében találjuk fel; második sorban pedig a törvény száraz betűihez ragaszkodó s a viszonyokkal teljesen ismeretlen törvénykezési közegeinknél.

A birtokos osztály, amelyre oly súlyos állami terhek nehezülnek, mindenesetre megérdemelné: ha a törvényhozás több atyai indulattal viseltetnék irányában, mint amennyi a mostani cseléd és munkás törvényekből kiérzik. A cseléd és munkás viszonyok rendezetlensége, egyedül a birtokos osztályt, a gazdákat sújtja; mert különben is műveletlen és tanulatlan, tehát erkölcsi tekiutetbeu is alantas fokon álló cselédek fölött semmi személyes tekintélye s fegyelmi joga nem lévén a gazdának: naponkint csak a mérget és boszuságot szívja, évi jövedelme apad, vagyona fogy, élete rövidül. Alig hinné az ember, hogy egy jogállamban még ily állapotok is vannak : lia nem látná, ha naponkint nem tapasztalná!

De nem csak a külső cselédséggel, munkásokkal kell igy küzdeni a gazdáknak. Ott vannak a belső cselédek, akik a cseléd tudakozó-intézetek helyiségeiben képeztetnek és üzletileg kezeltetnek, minden rendőri felügyelet. nélkül. Ezek még veszélyesebbek a gezdákra és családokra nézve ; akikről azonban a jövő számba szólandok bővebben és érdemileg.

A szabói csmegyei általános tanító egyesület közgyűlése.

Ezen sok tekintetben érdekes gyűlés lefolyásának részletes ismertetését, megszakítás nélkül jeleu számunk nem adhatván; azt jövő számunknak tartjuk fenn. Volt azonban e gyűlésnek sok oly mozzanata, amely a megszokott chablon szerű értesítőbe, alakilag sehogy sem illenék; de amelyeket elhallgatni megbocsáthatatlan hiba és mulasztás lenne részünkről.

E mozzanatokról akarjuk e sorokban értesíteni lapunk tisztelt olvasóit.

Kellemes benyomást tett ránk és kétségen kívül az összes jejenvoltakra mindjárt a gyűlés megnyitásakor az a körülmény, hogy megyénk főispánját Graefl József ő méltóságát is ott volt szerencsénk láthatni a nemzet egyszerű napszámosainak, a népnevelőknek és tanítóknak sorában. Nem is mulasztotta el a családi körülmények miatt elmaradt elnököt gróf Dessewffy Aurél Öméltóságát helyettesítő Pazár István alelnök, a legmélyebb tisztelet és nagyrabecsülés őszinte hangján üdvözölni a magas vendéget, aki kegyes volt leereszkedő figyelmével megtisztelni eme szerény testületet s ez által mintegy önbizalmat önteni e gyűlés minden egyes tagjába. Megjelent később ős szintén helyet foglalt Nyíregyháza város országgyűlési képviselője Vidlicskay József ur is, és egész végig figyelmes hallgatója volt a tanácskozásnak,

Jól esett továbbá ott látnunk a városi felső polgár leány tanodába és a rom. lcath. iskola közelebb megválasztott három tanítónőt is, akik tiszteletre méltó maguk tartásával nagy mérvben emelték a közgyűlés komoly fontosságát. A tisztelt tanítónők e megjelenésük által fényes tanujelét adták a tanügy iránti érdeklődésüknek s a megválasztatásukban való megnyugváshoz a legszebb reményt és hitet előlegezték.

De arnily kellemesen és megnyugtatólag hatottak ránk ezek; éppen oly leverő hatást gyakorolt ránk az a távolról sem várt szomorú tény, mely szerint Nyíregyháza város hatósága nem találta rangjához illőnek magát e gyűlésen képviseltetni. Más városok polgármesterei és tanácsnokai nem tartják rangjukon és méltóságukon alólinak, megjelenni az ily tanitói gyűléseken; nemcsak de sőt kötelességüknek ismerik tudomást szerezni a a helyi és országos tanügv házi belszervezetéről s a néptanítóknak az iskolán kivüli tevékenységéről is. Nyíregyház város polgármesterét kimenti hivatalból távol léte. A mulasztás hibája tehát az ő személyét nem terhelheti.

Jól esett volna ínég ott látnunk e gyűlésen a kerőleti tanfelügyelő urat is. Az ő jelenléte szintén csak emelőleg és buzditólag hatott volna a gyűlés menetére és lefolyására. Lehet, hogy őt is hivatalos teendői akadályozták a megjelenésben. Szeretjük hinni.

A gyűlés legfoutosab, de legleverőbb tárgyát képezte Pazár Istvánnak, mint a tanítói egylet által a II-dik országos tanitói képviseleti közgyűlésre felküldött képviselőnek az a jelentése, melyszerint a II-dik országos tanitói képviseleti közgyűlés a szabolcsi által tanító egyesületnek a tanítók anyagi helyzetének javítást ezélzó indítványát egyszerűen elvetetette.

A közgyűlés, a II. országos tanitói közgyűlés eme határozatát rosszalással fogadta igen helyesen. Az oly országos tanitói testülettől, amely éppen a népnevelés és oktatás-ügy fejlesztését s a tanitói testület anyagi jólétének előmozdítását ezélzó javaslatokat szorítja le a tanácskozás teréről, nem lehet üdvös eredményeket várni; következéskép határozatait nem lehet örvendetes tudomással venni.

Eme javaslatot, közérdekű voltánál fogva, czélsze- runek találjuk egész terjedelmében közölni: hogy legyen nyoma a szabolcsmegyei által, tanitói egylet e tárgyú jogos tiltakozásának és alkotmányos küzdelmének. A javaslat következőleg hangzik.

„Tekintve azt, hogy az országos tanitó-egyesületi képviseleti közgyűlés jelenlegi szervezete nem a valódi képviseleti rendszer alapján létesittetett; amennyiben a magy. kir. közokt. minisztérium megbízottjain kivtll, a felső nép és polgári iskolákat, tanítóképző intézeteket és hitfelekezeteket kinevezett és nem választott egyének | képviselik s ezen kinevezések ellenkeznek az alkotraá- j nyos képviseleti rendszerrel;

tekintve azt, hogy a tanitói képv. közgyűlés újabban módosított szervezetéből és tárgysorozatából kizárta a népnevelés és néptanítók érdekeit előmozdító tételeket és a szellemi haladásra megkivántató pontozakat;

tekintettel, arra, hogy a szervezetbe nincs felvéve a központi állandó választmány hatásköre, amely hivatva van a vidéki tanító egyletekkel összekötő kapocs gyanánt működni, és czélszerü terv szerint a beküldött tételeket elkészíteni s a közgyűlés javaslatainak és határozatainak érvényt szerezni:

mondja ki a Il-ik országos tanít. képv. közgyűlés, bogy a tárgysorozatból jelenleg kihagyott fentebb jelzett fontos tételek vétessenek fel a jövő Ill-dik orsz. tanit. képv. közgyűlés tárgyai közzé, s kéressék fel a nagy mélt. m. kir. vallás és közokt. miniszter ur, hogy vegye figyelembe a korszerű kívánalmakat s a jelenleg módosított szervezet ügyköréből kizárt fontos tételeket tárgyalás alá kitűzni méltóztassék“.

E javaslat a szabolcsi ált. tanitói egyletnek mindig dicsőségére válik. Hogy elejtetek, annak nem az egylet az oka.

Végül nagy visszatetszést és levertséget szült az a szomorú körülmény, hogy e gyűlés alkalmából, a szokott gyakorlati előadások, jelentkezés nem létében, elmaradtak; valamint az is, hogy a gyűlésen rendkívül kevés tag jelent meg.

E körülmény szolgált indokul Löffler Sámuel egyleti tag ama velőkig ható, önszemrehányó, de nemesen jóakaratu és tendencziáju beszédének, mely beszédnek, habár egy felszólaló által vissza ut.asittatott is, az a fényes eredménye lett, hogy a jövő közgyűlésre azonnal 4 tag jelentkezett részint írásbeli, részint szóbeli előadás-tartásra. ■

Szóval e gyűlés amily csendes egykedvűséggel nyílt meg, oly élénk és megnyugtató szint öltött magára későbbi lefolyásában.

A részleteket lapunk rendes értesítőjének tollából fogják kapni közelebb a szives olvasók.

Köztigyek.

i.

A vallás- és közoktatásügyi miniszter körrendelet« valamennyi közigazgatási bizottsághoz.

Az 1882 évi VIII. t. ez. 39—55 §§-ban az iparosok kötelességei tanonczaik (köznyelven mester-inasok) irányában megállapittatváu, egyebek közt, a hivatolt törvény 42 §-a az iparosoknak kötelességükké tette tanonczaik nevelését és taníttatását. Ez utóbbit illetőleg ugyanis, a 42 §-a c) pontjában elrendeltetik, hogy: „Az iparos ta- nonczát, ha Írni olvasni nem tud, ezeknek megtanulására, különben pedig az ismétlési, esti, vasárnapi, illetőleg ipar-iskolába járásra szorítani“ köteles.

Tapasztalván azt, hogy e törvény követelményeinek, e részben, mindeddig nem tétetett elég; tapasztalván különösen, hogy egyfelől maguk az iparosok tanonczaik iskoláztatásával, legtöbb helyütt vagy semmit, vagy igen keveset gondolnak: újból elhatároztam, hogy addig is, mig a szóban forgó ipartörvény revíziója bekövetkez- hetik, a fennálló törvény alapján, s annak kötelező ere