Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-01-21 / 3. szám
A bölcseségfogaknak, melyeknek dentinkérge a 10— 11-ik évben kezd fejlődni s a melyekben az állcsontban teljes kifejlődéséig 5 vagy 6 évig vesztegelnek s rendesen csak a 17—19 életévben hasadnak ki, koronája a t.-dadai hullánál 6 mm. s gyökerük 1 mm. magas, tehát oly fejlettségi szakot mutat, minő rendes viszonyok között a 14—15 évben szokott lenni, de gyakran a 16—17 évben is ilyen, ha a kihasadás a 17 éven túl következik be 1—2 évvel. A gyökeret környező fogmeder még nem létezett, miután gyökér is csak a fejlettség első szakában van. Tehát a t.-dadai hullánál a bölcseségfogak állapota olyan, mint rendes viszonyok között a 15-dik életévben levő egyénnél lenni szokott; azonban 16—17 éves egyéneknél is ilyen lehet, mint az részint az irodalomból ismeretes, részint a II. leiró, boncztani intézet gyüjteménytárának 16—17 éves némely koponyáin igy mutatkozik. A koponya területe Toldinak legújabb méretei szerint 8—14 éves egyéneknél 46—50 cm.: 16—24 éveseknél 48—53 cm. szokott lenni. Minthogy azt a t.-dadai hullánál 50 cm.-nek találtuk, e szerint az a 14-től a 17-ik életévnek felelhet meg. Az ikcsont összeforradása a nyakszirt- csonttal legtöbbször a 18—20-dik életévben szokott bekövetkezni. Minthogy ezen összeforradás a t.-dadai hullánál még be nem állott, ezen tény valószínűséggel szintén a 18-dik éven aluli korra mutat. A homloköblök rendes viszonyok szerint a fanosodás végéig babnagyságuak, s csak ezen időtől kezdve tágulnak jelentékenyebben. Az irodalom azonban azt mutatja (Steiner), hogy néha már a fanosodást megelőzőleg jelentékeny méretűek. A t.-dadai hullánál a homloköblök fejlettsége 16 vagy 17 éves egyénének felel ugyan meg, azonban az említettek alapján ki nem zárható, hogy egy vagy 2 évvel fiatalabb egyénnél is ilyen tág lehet. Az epiphysisek és csontmagvak közül, melyek a t.-da- dai hullánál összeforradva vagy összeforradó félben találtattak, a kor meghatározására a következők jöhetnek tekintetbe: a lapoczka hollóorrnyujtványa, a karcsont alsó epiphysise, a singkampó, a cslpőcsont porcztaréjában fellépő csondosodó góczok, a cslpőcsont három részének a befejezéshez közel álló összeforradása, a kis tompor és a sarokcsont hátulsó csontlemeze. A többi epiphysisek és csontmagvak a dadai hullánál még szabadok voltak és áztatás által maguktól leestek, tehát a kor meghatározására itt tekintetbe nem jöhetnek, különben is az utóbbiak odaforradása a 18—24 életévek folyamában szokott bekövetkezni, tehát a mellett szólanak, hogy az illető egyénnek 18 éven alulinak kellett lenni. Az odaforrt vagy odaforradó félben levő epiphysisek- ről az irodalomból annyi ismeretes, hogy azok a dadai hulláét megközelítő állapotot a 16—17 életévben szokták mutatni, s magunk is meggyőződtünk arról, hogy a leiró boncztani intézet birtokában levő 17 éves fiú csontjain az epiphysisek az áztatás által maguktól mind leváltak, minthogy azonban ezen egy eset az átlag levonására távol sem elegendő, az eddig rendelkezésünkre álló irodalmi adatok pedig hézagosoknak látszanak, amennyiben nem szólanak a nemről, bár valószínű, hogy úgy, mint egyéb viszonyokban, a csontok fejlődésében is lesznek időbeli különbségek fiuk és leányoknál: bővebb körültekintés szempontjából alólirott szakértők a jelen ritka eset megvilágositására kívánatosnak találták a gráczi, bécsi és prágai bonczintézetek elöljáróihoz netalán meglevő 14—18 éves egyének csontvázainak állapotát illetőleg kérdést intézni. A gráczi bonczintézetben levő 14—16 éves női csontvázak az összeforradás tekintetében kevésbbé előhaladottak, mint a dadai hulláé; ellenben Toldt prágai tanár urnák értesítése nyomán a prágai bonczintézetben a 957. sz. alatt van egy 14 éves leánycsontváz, mely az összeforradás állapotát illetőleg megegyezik a dadai hullával, bár Toldt tanár értesítése nyomán ez utóbbinál valamivel kevésbbé kifejlett állapotot mutat. Tekintetbe véve egyrészt ezen utóbbi körülményt, másrészt azt, hogy az eddigi irodalmi adatok nem a magyar fajtáról, hanem a német, cseh és angol fajtákról szólanak, s valószínű az is, hogy a csontosodää idejére bizonyos határokon belül a fajta is befolyással lesz, a mi a magyar fajtát illetőleg csak ezután tanulmányozandó, a dadai hulla életkorát illetőleg, mind a fogakból, mind a csontszerből levezetve, csak annyi mondható, hogy a legtöbb adat a 16—17 életév mellett szól ugyan, de ezek nem oly nyomós természetűek, miszerint kizárnák azt, hogy az Illető egyén a 14 és 16-ik életév között is ne lehetett volna. A harmadik kérdést illetőleg, hogy „a hulla fejbőr hajtüszői és hajszíne megállapítható és meghatározható-e azok alapján: hogy a fejbőr hajzata, valamint a szemöldök szőrzete az előhaladt rothadás folytán mállott-e le, vagy az borotva vagy más mesterséges módon távolittatott-e el ? A nemzőszervek, valamint a hónalj szőrzete az ivarérettség hiányából nem nőtt-e ki, vagy ha meg volt, mi az eltűnésének oka?“ Megállapítható, hogy a t.-dadai hulla fejhajának és szeméremszőreinek szine barna, a szemöldök és pillaszőröké setétbarna volt. Hogy a pillaszőrök és a homlokon a pe- helyszőrök megmaradtak, ezeknek rövidebb voltából, esetleg oda nem kapaszkodásából valamely fatörzshöz stb. magyarázható; ellenben a sok üres hajtüsző a fejtetőn arra mutat, hogy azok hajai hosszabb voltuknál fogva a vízben sodortatván, vagy valamely tárgyra odakapaszkodván, ki- szakittattak avagy részben a hónapokon át tartó előhaladt rothadás közben maguktól kihullottak. Minthogy a még meglevő hajgyökerek legnagyobb része kevéssé a bőr felszíne alatt áll, bár azok harántul lecsapva látszanak, nem képzelhető, hogy metsző eszközzel távolittattak el, hanem egyedül az, hogy maguktól letörtek; mert a letörési felvétel a hajtűszőben benn és a bőr felett szabadon végződő hajcsonkok talált állapotát kimagyarázza ; mig ellenben bo- rotválás vagy metsző eszközzel eltávolítás felvételéből nem lehetne értelmezni a hajtüszőben végződő hajgyökök állapotát. A fejhajaknak edzőszerekkel eltávolítása szintén kizárható, mert ilyenek által okozott roncsolásról a fejbőrön az első bonczjegyzőkönyvben említés nincs téve; ha pedig az első bonczolók figyelmét el is kerülte volna, a górcsövi vizsgálatnál a megmaradt hajcsonkokon a hámcsa fellazulásából, vagy a hajállomány elroncsolásából, felismerhető lett volna. A nagy szeméremajkakon előforduló pehelyszőrök fiatalabb korra vallanak. A talált néhány (4 darab) vastagabb szőr még nem érte el a fejhajak vastagságát; e körülmény tehát még csak fejlődésben levő szeméremszőrökre mutat. Ezen be nem végzett fejlődés mellett a haj tüszők gyérebb száma is szól. A kevéssé kiálló szőrök haránt végződése valószínűleg a ruházatnak s vízben folytonos odadörzsölése által keletkezett. (Folytatása következik.) B) Felebbezés a visszatartott hullarészek kiadatásiinak megtagadása ellen. Eötvös Károly védő a folyó 1883. január hó 9-én — a következő felebbezést nyújtotta be a nyíregyházai törvényszék azon végzése ellen, amelyben a hulla kiadása megtagadtatott. Tekintetes királyi törvényszék mint büntető bíróság! A gyilkossággal vádolt Scharf József és társai elleni bün- vizsgálati ügyben múlt 1882-ik évi deczemberhó 23. 4598 sz. a. hozott végzés vádlottakra nézve felette sérelmes, ugyanazért kénytelenek az ellen felebbezési kérvényt adni be, a következő — tisztelettel előterjesztett — indokok alapján. I. A fölebbezés megengedhetősége. A t. törvényszék ügyünk folyamában már a vádlottak által előterjesztett nem egy fölebbezési kérvényt elutasított. E körülmény arra int bennünket, hogy bármily sérelmesek s törvényellenesen ártalmasak legyenek is ránk nézve a vizsgálóbiró- ságnak, esetleg törvényszéknek intézkedései, a jogorvoslat igénybe vételét az ügy mostani stádiumában a legsúlyosabb kényszerítő ok nélkül meg ne kisértsük, miután ez igényünkkel úgy is elutasittattunk. Másrészről e körülmény azon aggályt kelti fel bennünk, hogy mostani fellebbezési kérvényünk is előzőinek sorsában, az elutasításban fog ré- szesittetni. Ezért tisztelettel mindenekelőtt azon okokat terjesztjük elő, melyek alapján bennünk azon meggyőződés erősödött meg, hogy e föllebezésünk törvényesen vissza nem utasítható, miután ebben olyan eljárás ellen kérünk orvoslást, mely a törvényes bünvizsgálati eljárásnak tökéletes felforgatása, s mely ezen alaki jogsérelmen túl, ránk vádlottakra nézve még igen súlyos anyagi jogsérelmeket is von maga után. Az alaki jogsérelem tényállása következő: Megyery Géza vizsgálóbíró ur múlt 1882-ik évi de- czember hó 13-án ad 20—21 sz. a. hozott végzésével a tisza-dadai hulla lágy és kemény részeinek csak egy részét mintegy felét küldé Budapestre a törvényszék által kiküldött egyetemi szakértők rendelkezésére. Ezen önmagában jogosult, noha egyoldalú vizsgálóbírói tényben sem a vád, sem a védelem törvényes közegei meg nem nyugodtak, de nem nyugodtak meg a bíróság álláspontját képviselő egyetemi szakértők sem, ugyanazért a múlt 1882. évi deczemberhó 17-én Mészöly Lajos budapesti kir. b. tvszéki biró által felvett jegyzőkönyvben a szakértők hivatalból, a vád és védelem törvényes közegei pedig előterjesztés utján kérték, hogy a hullának egész csontozata, tehát minden csontrésze adassák az egyetemi szakértők rendelkezésére Erro az egyetemi szakértőknek — mint alantabb bővebben kifejtjük — föltétien joguk volt, de az 1871. XXXIII. tcz. 17 és 19 §§-ai, továbbá a Bünv. Élj. Szab. 37 és 38 §§-ai alapján joguk volt a vád és védelem törvényes közegeinek is. Vájjon mi lett volna ez előterjesztés alapján a törvényes teendő ? E kérdésre világosan megfelel mind a törvény, mind az élj. szab. Ez előterjesztésre ugyanis első fokban a vizsgálóbíró, a másod fokban a törvényszék volt hivatva határozni, a mint ezt a hivatkozott törvény 19. §-a s a bünv. élj. szab. 37., 38. és 28 §§-ai nyíltan rendelik. És mi nem kételkedünk, hogy Megyery Géza vizsgálóbíró ur általánosan ismert kiváló szakértelem s rendit- hetlen igazságszeretete által vezérelve s mind a bírói szakértők, mind a vád- és védelem törvényes közegei részéről előterjesztett indokok fontossága által indítva, a hulla ösz- szes maradványait az egyetemi szakértők rendelkezésére bocsátotta volna. De ha ez esetleg meg nem történhetett volna is; nekünk fenmaradt volna azon jogunk, hogy még jobban indokolandó előterjesztésünkkel a törvényszék elé járuljunk s ott kérjünk és reméljünk megfelelő és igazságos határozatot Minden esetre érintetlenül kellett volna számunkra fentartani a kettős fokú intézkedés lehetőségét s ezt tőlünk megvonni a törvényszék épenséggel nem volt jogosítva, miután e jogot a vádlottak részére, s e jogorvoslati módot általában a világos törvény biztosítja. A t. törvényszék azonban erre nem tekintvén, egyenesen mellőzte a vizsgálóbírót, megsemmisítő ennek jogát, belevágott ennek hatáskörébe, s illetéktelenül vizsgálóbiró- sági teendőt teljesített, midőn előterjesztésünket s illetőleg a kir. ügyészség előterjesztését is a hivatkozott törvények ellenére első fokulag intézte el. Ezzel egyúttal a vizsgálati stádiumban törvény által felállított kettős fokú jogorvoslati mód e kérdésben megsemmisittetett. Azonban miután nekünk vádlottaknak súlyos okaink vannak a fenforgó végzetes ügyben minden jogunkat különös gonddal megóvni; — miután mi a hullavizsgálat kérdésében el nem ismerhetjük a bíróság azon hatalmát, hogy minket a kettős fokú jogorvoslattól megfoszthasson; — miután mi a törvényszék sérelmes határozata ellen a vizsgálóbíróhoz vissza nem folyamodhatunk, hanem annak megorvoslását csakis a felsőbb bíróságnál kereshetjük, — s végre miután mi büntelenül letartóztatottak, meg nem várhatjuk, hogy e súlyos alaki s következéseiben esetleg még súlyosabb anyagi jogsérelem ellen csak a végítélet meghozatala után éljünk föllebbezéssel s ekként ügyünknek különben is keserves hosszadalmassággal folyó vizsgálata újra kezdődjék: ezen okoknál fogva mi a törvényes gyakorlattal teljesen megférőnek s ekként törvényesnek, a fenforgó körülményeknél fogva pedig teljesen indokoltnak tartjuk a fölebbezés megengedhetőségét. II. A linllaniaradványok megvizsgálásának jogi fontossága a fenforgó esetben. Többnemü és nagyfontosságu bizonyítékok alapján mi azt állítjuk, hogy a tiszadadai hulla Solymosi Eszter hullája. Ruházatának azonossága; hat kifogástalan tanúnak részletes jelek alapjára fektetett biztos felismerése : egy s illetőleg több tanúnak vallomása, mely szerint Solymosi Eszter külöuös ismertető jele a hullán feltaláltatott s a vizsgálat közegeinek megmutattatott; azon körülmény, hogy Solymosi Eszter eltűnésének tér- és időbeli viszonyai a tisza-dadai bulla feltalálásának tér-Jés időbeli viszonyaival teljesen összevágnak s végre azon körülmény, hogy a nemazonosság erőltetett feltevése által a bíróság oda jutva, hogy mind Solymosi Eszter hova tüntének, mind a tiszadadai hulla eredetének kérdésével szemben teljes lehetetlenségét kellene bevallania: mindezen körülmény Solymosi Eszternek a hullában rejlő azonosságát kétségtelenül bizonyítja. S ez mind ránk, mind a bíróságra nézve ezért fontos körülmény, mert az azonosság bírói megállapítása esetében az ellenünk emelt vádnak tárgyi lehetetlensége önkényt előáll s a vizsgálat minden ellenkező kísérlete téves és hiú erőlködésének bizonyul. Az azonosság ellen két jelenség tűnt fel a vizsgálat folyamában, Az egyik a hullacsempészet meséje, a másik a júniusi orvosi vizsgálat, részint indifferens, részint negatív, részint exlusiv eredménye. A hullacsempészet meséjéről rövid időn teljesen bebizo- nyitandjuk, hogy ez nem egyébb, mint részint tárgyi lehetetlenségbe ütköző koholmánynak, részint kínzó vallatás által kicsikart czélzatos vallomásoknak szüleménye. A júniusi orvosi viszgálat, mint 1882-iki november 10-ki előterjesztésünkben bebizonyítottuk, oly hézagos,elfogult, helytelen, s általában ki nem elégítő volt, hogy az sem a szaktudomány követelményeinek, sem a fenforgó ügybeni vizsgálat feladatához mért komolyságnak, s kimerítő részletességnek meg nem felelt. Ennélfogva orvosszakértői pótvizsgálat elrendelését véltük szükségesnek, hogy a hullának még feltalálható maradványaiból az elhalt egyén halálokára és életkorára, továbbá a hullának mint olyannak idejére, s végül esetleg Solymosi Eszter különös ismertető jeleire vonatkozólag újabb és biztosabb adatok szereztessenek. A t. törvényszék bölcsessége és igazságszeretete előterjesztésünk alapján a hulla kiásásának s újabb vizsgálatának teljesítését elrendelte, sőt az újabb vizsgálatot előterjesztésünk keretén túl még a hulla csontszervezetének és fejlettségének, valamint a fogak állásának és fejlődésének tüzetes megvizsgálására is kiterjeszteni szükségesnek tartotta. Mi nem kértük ezt, nem kértünk ennyit, de a törvényszék határozatában megnyugodtunk. Teljes bizalommal nyugodtunk meg azon orvosi szakértőkben is, kiket a t. törvényszék alkalmazni jónak látott. Mi ugyan kértük a nyíregyházi törvényszéki orvos alkalmazását is, de ez megtagadtatott. Mi a budapesti kir. egyetem szakférfiai közül nem jelöltünk ki senkit s azon szakférfiak, kik alkalmaztattak, kizárólag a t. törvényszék bölcs kezdeményezésére alkalmaztattak. Mi természetesen ebben is föltétlenül megnyugodtunk, miután törvényeink a vádlottaknak s a védelemnek szakértők alkalmazását meg nem engedik s miután az alkalmazott bírói szakértők kiváló tudományosságukról, vagy tapasztalatukról s teljes erkölcsi megbízhatóságukról országosan ismert, sőt részben a külföldön is ismert jelentékeny hírnevű tudósok, a bíróság álláspontját ők képviselték, s mi bizalommal kisértük vizsgálati eljárásukat s nyugodtan nézünk véleményük elé. Ha e vélemény a hullaazonosságnak a júniusi szakértők hézagos és indokolatlan véleményében felállított akadályait elhárítja, ha a véleményben ki lesz mutatva, hogy Solymosi Eszter életkorával a hullamaradvány természetéből levont életkori jelenségek megegyeznek; ha ki lesz mutatva, hogy a hullának, mint olyannak időssége megfelel azon időnek, mely Solymosi Eszter eltűnése s a tisza dadai hulla feltalálása közt lefolyt s végre, ha esetleg ki lesz mutatva, hogy koponyaalkatban, fogrendszerben családi hasonlat ismerhető fel egyrészről a hulla, másrészről Solymosi Eszter testvérei közt: ez esetben a hullának Solymosi Eszter testével való azonossága az egyéb soknemü bizonyíték hozzájárultával teljes bizonyosságra emelkedik s minden elfogult vagy kikészített tanú vallomásának, mint alaptalannak félrevetésével teljes ártatlanságunk fog előtörni. Ezért szükséges, hogy a bíróság minden adatot, a hullamaradvány minden részét s minden lehető felvilágosítást megadjon azon szakértőknek, kiket önmaga alkalmazott, kiknek véleménye nélkül Ítéletet úgy sem mondhat, s kiknek véleménye épen azért vizsgálóbirósági tény fontosságával bir. A bíróságnak ugyanis elsőrendű feladata vádlottak ártatlanságát kideríteni, ha ugyan azok valósággal ártatlanok. Feladatát bűnösen ismeri félre, kötelességét bűnösen szegi meg az a bíróság, mely első sorban nem azt vizsgálja, vájjon a gyanúsnak látszó eset nem történhetett-e meg természetes uton-módon, s mely bűnösöket keres s embereket bűnösök gyanánt kezel, mielőtt valamely bűntény tárgyi bizonyosságáról meggyőződött volna. A mi esetünkben minden tárgyi jelenség azt bizonyítja, hogy a tisza-tadai hulla Solymosi Eszter testével azonos, s hogy Solymosi Eszter vagy véletlen baleset, vagy öngyilkosság, vagy valamely másnemű és bűnös erőszak folytán jutott élve vagy halva a Tiszába, de semmi esetre sem gyilkolta- tott meg általunk, sem pedig akként, mint egy kikészített tanú által — állítólag előadatik. És miután a bírósági szakértők komoly, lelkiismeretes vizsgálódásai esetleg a tényálláshoz nyujtandottak bizonyítékokat, a t. törvényszéknek az volt feladata, hogy az igazság iránt való szeretet egész lelkesedésével s azon kötelességszerü előzékenységgel, mely- lyel vádlottak esetleges ártatlanságát kideríteni tartozik, nyújtson saját szakértőinek minden lehető segélyt és köny- nyebbséget a szakvizsgálathoz. E helyett a törvényszék lehetőleg megnehezíti saját szakértő közegeinek vizsgálati eljárását s a mi példátlanul áll a büntető eljárásunk történetében, megtagadja azon hullarészek kiadását s ekként lehetetlenné teszi azok megvizsgálását, a melyek nélkül tökéletes szakvéleményt adni nem lehet. 111. A hullacsontok kiadásának szükségessége. A bírósági szakértők mind 1882-dik évi deczember 8-án Tisza-Eszláron, mind deczember 18-án Budapesten határozottan s hivatalból kérték az összes hullacsontok kiadását. A t. törvényszék azonban a sérelmes végzésben ezt nem teljesité; sőt ennek teljesítését egyenesen megtagadta. Ekként hét csigolya, a keresztcsont fele, az egyik meden- czecsont, a jobb felvégtag a kulcscsonttal és lapoezkával, az — állítólagos — bal sing és orsócsont, a jobb czomb- csont, a bal lábszár, térdkalács, sipcsont, . szárkapocs stb. tizenkét darab borda s ezeken kívül nagy számú apróbb-nagyobb csontok, köztük az egyéni csontfejlődés fokozatának megállapítására felette fontos darabok nem bocsáttatnak a bírói szakértők rendelkezésére, következőleg ezeket a bírói szakértők a tudomány mai állása szerinti pontossággal meg nem vizsgálhatták. Erre pedig szükség lett volna magának a t. törvényszéknek utasítása szerint is. Ugyanis az 1882. évi nov. 23-án 4155 sz. a hozott törvényszéki végzésben s deczember 13-án ad. 20—21 sz. a. hozott vizsgálóbírói határozatban a bírói szakértők egyenesen utasítva lettek, hogy a hulla csontszervezetét és fejlettségét, valamint a fogak állását és fejlődését vizsgálják meg tüzetesen, az életkor megállapítása szempontjából. (Folytatása következik.)
