Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-07-15 / 28. szám
IY. évfolyam. ___________ 28. szám.____________Nyíregyháza, 1883. juliushó 15. ki JiV MmJt AJL Jk • 1 TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik: hetenUint egyszer vasárnapon. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre.........................................................4 frt. Félévre..............................................................2 „ Negyedévre................................................. . 1 r A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő felszólamlások Piriugor «János és Jóba Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debrc- czeni-utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő ezime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak : Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 kraj ezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. Y. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Mécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban._______ Az adóemelés kérdéséhez. v. Régi igazság marad mindig, hegy erőteljes s létalapjában teljesen biztosított középosztály nélkül egyetlen államnak, nemzetnek sincs jövője. Azért oda kell törekednünk, hogy ez osztály ne pusztuljon, hanem inkább erősödjék. Ha tehát ki akarjuk ragadni a kis- és középbirtokos osztályt ama veszélyes helyzetből, amelybe a saját léhasága és mások kapzsisága sodorta: mindenekelőtt az absolut földdarabolási szabadság, a rendezetlen személy és tárgyi hitel ellenében, radikális eszközöket kell alkalmaznunk. Azt olvastam egy borús napon valamelyik német tudós könyvéből, hogy: „Die Freiheit kann nie eine absolute sein.“ Ha e tudós ismerős a mi hitel-viszonyainkkal, bizonyára kihúzza ez állítását, s nem fogja állítani, hogy a szabadság soha sem lehet absolut. Mert nálunk a szabadság absolut, vagyis korlátlan ; de csak az adósságcsinálásban. Alig van nép a földtekén, amely hitelét any- nyira kizsákmányolta volna, mint a magyar föld- birtokos. A magyar földbirtokosok a forgó tőke alapítására soha nem gondoltak. A helyes gazdászati rendszerről sokkal kezdetlegesebb fogalmakkal bir- nak, semmint hogy a forgó tőke czélszerüségéről és szükséges voltáról meggyőződhettek volna. Nem tudják, hogy a gazda önállását és függetlenségét, első helyen a mindig kéznél levő forgó tőke biztosítja. Ennek lett azután szomorú következménye az, hogy a magyar kis- és középbirtokos, a kellő forgó tőke hiányában, majd az egyéni, majd a társulati uzsorásoknak esett áldozatul. A „NYÍRVIDÉK“ TÁROZÁJA, Egy kis „Expeditiő“-féle Szó lyva-Hársfai vára. Y. Visszatérve Szolyváról, feltűnő szaporulását láttuk a fürdővendégeknek, a kik csoportokban gyülekezve, a gyönyörű hársfák árnyában várakoztak reánk. Bizonyára neszét vették, hogy hírneves orvosok (?) időznek a fürdőben és most ezektől várják szabadulásukat. Szereu- csénkre azonnal ebédhez hívtak, mert különben kierőszakolják tudományunk hatalmát! Az ebéd, szokás szerint kedélyesen folyt le, sőt még vigabbau mint. teguap, mert mint emlitém már, K. G. bátyánk e napra az aludttej kúrát „savó kúrával“ cserélte fel. A mit ebéd előtt sikerült mellőzmi, megesett rajtunk azután. A sok vidéki beteg, kivétel nélkül zsidók, addig kuuyoráltak, addig eseukedtek, hogy végre is rászántuk magunkat egy csomó recept expediálására. Dr. J. miként egykor a nagy expeditió idejébeu, annyira belejött a zsidó kúrába, hogy még a kellemesebb savó kúráról is megfeledkezett. Éu, miut már most csak tiszteletbeli mizere, egy ideig csak néztem, mint kopogtatja dicső kollegám a beteg melleket, görbe hátakat s egyéb tisztességes és kevésbé tisztességes részéit a nagy hun- czutkás thens uraságokuak; de csakhamar meguntam ezt a nem épen ízletes mulatságot és lementem Móricz- hoz, hogy most már ő kopogtasson meg engem a vizes lepedőben. Ezen is átestem szerencsésen, az előirt félórái sétát is letudtam, és az én jeles collegám még mindig a zsidókat javítgatta, ha ugyan még javíthatók. Már esteledett, a kugli-compánia együtt volt, de az én colle- gámaí csak szorongatták a zsidók. Végre az én türelmem fogyott el, s eszembe jutván, hogy a nagy expedite alatt is erőszakkal tudtuk kiszabadítani az ostromjók karmai közül, berohantam a még mindig nagy tömeg Fölösleges talán mondanom, hogy a társulati uzsorások alatt, a takarékpénztárakat kell érteni. Nem akarom én azt hitetni el bárkivel is, hogy a takarékpénztáraknak, népbankoknak, pénzintézeteknek egyáltalában nem volna hasznuk. Nem. Igen sok államban nagyon hasznos intézményeknek bizonyultak. Nálunk azonban nem egyformán elégítik ki az illető vidékek és városok követelményeit. Ki kell mondanom, hogy a mi takarékpénztáraink épen a kisbirtokos osztálynak tettek legkárosabb szolgálatokat Tekintsünk csak kissé a függönyök mögé- Miképen alakult meg nálunk a pénzintézetek legnagyobb része ? Ne hintsünk port az igazság szemébe; mondjuk ki a valót. A vidéki takarékpénztárakat nálunk, nagyon kevés kivétellel, a gs^heft szelleme szülte. Eszében sem volt egyiknek is, hogy az eladósodott kis birtokos sorsán igyekezzék enyhíteni. A czél nem az volt, hogy a földmivelőt az uzsorások körmei közül megmentsék; hanem az, hogy a rendezetlen mezőgazdasági hitelviszonyok segélyével, minél nagyobb dividendát produkáljanak a részvényeseknek. Bátran, tartózkodás nélkül ki lehet mondani, hogy nagy mérvben a vidéki pénzintézetek üzér szellemének köszönhető, hogy ma már a magyar paraszt is oly jártas a váltók kiállításában, mint bármelyik nagyvárosi kereskedő. A pénzintézetek nem elégedtek meg a kötvénynyel; váltót is követeltek. Igen természetesen : mert az üzlet, a pénztári forgalom azt követelte. A kötvény kellett a jelzálog eszközlésére; a váltó pedig a forgalom öregbítésére a váltó visszleszámitolására. Által elzárt ajtón és szerencsésen kiszabadítottam a csodadoktort. Azután nagy kuglizás volt savó-kura mellett. A környékről is jöttek oda többen, igy : egy járásbiró és egy doktor is, ez utóbbi szabolcsi ismerős vala, mert valamikor Nyíregyházán practizált. A kriegs-partie a szabolcsiak fényes győzelmével végződött, 50 pénzt nyertünk egyenkint. Vacsora előtt és után a tarok járta, melynek egyik ultimója úgy kinőtte magát, hogy szinte megkívánta az ember; végre, miután kétszer megduplázta, dr. Sch. vitte el. Harmadnapra viradván fel Hársfalván, miután dr. J. minden fürdős beteget megvigasztalt, engem pedig Móricz még egyszer s utoljára jól elpaskolt, kirándulást indítottunk a szép Vicsa-völgybe. Ruganyos kocsin indultunk el, de a czipónagyságu Latorcza-kavicsokkal nem rég behintett ut oly fokra emelte annak ruganyosságát, hogy már Hársfalva-falu közepén meggyőződtünk arról, hogy igy vagy a kocsi Higanyai pattognak kétfelé, vagy mi jövünk közelebbi érintkezésbe a kiálló kövekkel. Boj- nyik kinézésű zsidó fuvarosunk (mert e vidéken is zsidó minden) inkább tartván az első casustól, az orosz pa- rőchia előtt megállott és con-amore bement a paphoz, hogy elkérje annak könnyű bricskáját, sőt maga kijött és beinvitált egyszerű, de tisztességes lakásába. Ott beszélgetve megtudtuk tőle, hogy egykor — ezelőtt 30 évvel — ő is lakott a Nyirbeu, még pedig mint biri-i lelkész. Mint atyánkfiánál kedvesen időztünk tehát, mig a zsidó bácsi átfogott a kis kocsiba. A kocsiváltozás előnyét főkép abban tapasztaltuk, hogy a különben is gyenge lovak a sokkal könnyebb teherrel gyorsabban ügettek Szaszóka — egy kis falu — felé. Itt egy fordulattal igen szép völgybe értünk, mely beljebb mindig nyert szépség és érdekességben. Hiába kerestük ugyan Mármaros gyönyörű fenyveseit, vagy a Sztraczenai völgy szikla-csoportosulásait; de a folyton változó, sűrű erdővel borított, begy változatok mégis annyira lekötik a figyelmet, hogy szinte rosszul esik, midőn egyszerre ismét egy tág völgybe jutunk, mely Barmiut mérlegeljük a dolgot, annyi tagadhatatlan, hogy a takarékpénztárak legtöbbje nem tölti be hivatását; föladata nem más, mint az üzéri szellem fejlesztése s az osztalék fokozása. Ha számokkal be tudnám igazolni, hogy mily arányban részvényesek a mezőgazdák egyik-másik vidéki pénzintézetnél: a számok oly világot vetnének a takarékpénztárak beléletére, hogy védelmükre aligha emelkednék csak egyetlen hang is. Hány koldusbotra jutott kezes árvái átkozzák a takarékpénztárakat, akiknek földönfutóknak kellett lenniük; mig az egyenes adós örökösei markukba nevettek, a takarékpénztárak atyai (?) eljárása fölött! Mert a takarékpénztárak nem törődtek az adós rendezetlen telekkönyvi birtokával; elég volt nekik, ha a kezesek ellen fordulhattak. Humanitárius intézetek az ilyenek?! Pedig ez igy van. Szabolcsmegyében még élnek azok az árvák, akik apjuk jótállásának s az illető takarékpénztárak lel- ketlenségének estek áldozatul. Az adóemelés kérdésénél, illetőleg az állampolgárok adóképességének mérlegésénél fontos tényezőkként állanak a vidéki takarékpénztái'ak, amelyekkel ideje volna már, hit az állam leszámolna ; vagy eredeti feladatuk medrébe szorítva, vagy teljesen uj alapra fektetve azok fennállását és biztosítását. A nyíregyházai ref. egyház templomszentelési öröm-ünnepe. A keresztelést nt. Illyés Bálint kisújszállási lelkész és kedvezően ismert nevű lírikus költő nagy figyelmet keltő beszéddel végezé. E beszéd, melyen a költői lélek varázsa ömlött el, kitűnő példánya az e nemű beszédeknek. Ezután ismét a „sárospataki főiskolai ifjúsági énekkar“ mondott lélekemelő szép éneket. Majd az es- ketés következett, melyre ez alkalommal 3 ifjú házaspár nem nyújt többé annyi változatot; de annak helyébe fel tünteti azt a hires vadászatokat, melyben a tulajdonos Schönborn gróf évenkint megjelen nagyúri vendégeivel. Ez a különben egyszerű kastély belül igen érdekes a sok szép szarvas-aggancsokkal, melyek a .szobák falain ízléssel elhelyezvék, egy-egy mutató táblával ellátva, melyen a szerencsés vadász neve s az elejtés napja van felírva. Ennyit megtudtunk már menet dr. Sch. szives vezetőnk elbeszéléséből; de mi csak visszajövet tértünk be oda. Mentünk tovább, mindenütt a Vicsa patak partján, melynek kanyarulatai újra szép szűk völgybe vezettek. Láttuk itt s az egész kirándulási utón a Munkács-Sztry-i vasuttervezet előmunkálatait s bámultuk előre a tudomány vívmányait, melyek eme vasútvonal kiépítése körül érvényesülni fognak. A még csak jelzett vonal egyike lesz a legérdekesebb vállalatoknak és szinte szédül a fejünk bele, ha látjuk, hogy mily nagy tömeg sziklákat kell majd elmozdítani utjá- ből, mennyi s mily hosszú hidakat kell építeni, hogy a sűrűn váltakozó kanyarulatokon csak egy kis ideig is egyenes irányt követhessen a vonat. Láttuk itt nyomait egy már sokkal előbb végzett előmunkálatnak, mely akkor sokkal előbb haladt, mint máig a jelenlegi. Lefejtett kő • sziklák, itt-ott négyszügü kövekké feldolgozva bevertek az utszéleken; sőt a barakk-ok falai, melyekben az olasz muu- kások laktak, most is csak tetőt igényelnek, hogy ismét lakhatók legyenek. Mint mondják Lónyay bukásával ez a vállalat is megbukott. — Mi csak mentünk tovább, czélunk levőn egy vízesést megközelíteni, mely a Yicsába szakad. Fuvarosunk lovai már unni kezdték a mindinkább emelkedő ut nehézségeit, amin úgy segítettünk, hogy a három doktor leszállóit a kocsiról és gyalog tettük meg, a még oda-vissza 3/r óráig tartott kellemes sétát. Maga a vízesés nem valami különös látványt nyújt, bár nyolezszoros fokozatban hömpölyög le a víztömeg, esős időben, vagy épen egy zápor után képzelhető, sokkal nagyobb zúgást csinálhat az, mint épen most, mikor két-három nap óta nagyobb eső nem volt. (Folytatjuk.)
