Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-06-24 / 25. szám
IV. évfolyam. 25. szám. Nyíregyháza, 1883. juniushó 24. A SZABOLGSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik: lietenkint egyszer vasárnapon. Klöíizelési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : félévre ................ • 2 » A községi jegyző é s tanító uraknak égés ■/. évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap A lap szellemi részét képező küldemények, a szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Piringer János és Jóba Klek Bérmcntetlen levelek csak isihcrtt kezektől fogadtatnak el. kiadó tulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debroA kéziratok csak világos kívánatra s a/, illető ozehi-uloza i551. száni) iutézemlök. költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bólyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krnjozár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (uagy-debreczeui utoza 1551. szám); továbbá: (xoldberger A. Y. által Budapesten. Haasensteiu és Vogler irodájában Hécsben, Prágában és- Budapesten, valauiiut Németország és Sveicz fővárosaiban is. Doni & Coinp által Hamburgbau. Állat-tenyésztésünk. Magyarország földmivelű ország, az ország terjedelméhez viszonyítva felettébb csekélynek mondható azon hegyes vidék, amelynek lakói földmive- lésen kivül más foglalkozással tartják fenn magukat. Oda van kényszeritve a magyar ember, hogy összes szükségletét a főldmivelés után nyert termésből fedezze. .Ha termése akár elemi csapás, akár gondatlan, rósz gazdálkodás miatt kedvezőtlen: nélkülözésnek, fizetésképtelenségnek vau kitéve, amely rendesen eladásodással vőgződik. A magyar ember — különösen egyes vidékeken, igy megyénkben is — felettébb idegenkedik minden oly foglalkozástól, mely nem főldmivelés. Neki a növekvő terhekkel, igényeinek folytonos kéuyesbülésével szemben elengedhetlen kötelessége a főldmivelés lehető tökélyesbitése; mert ha makacsul ragaszkodik tovább is az ősies, károsnak bizonyult gazdálkodási rendszerhez, végelpusztulásnak néz elé, különösen a kisebb gazdálkodó osztály. Okszerű haszonnal járó gazdálkodás első föltétele az állat-tenyésztés, amelynek a földmivelésre való hatása mindenkor haszonnal végződik. Ezek egymást egészítik ki. Bármelyiknek elhanyagolása: mindkettőnek pangását szüli. Gazdálkodóink czélul tűzték ki a szántó talaj növelését, e miatt erdőket irtanak ki, miáltal már elviselhetleníil érzik a faszegéuység káros voltát, gazdálkodásnál, építkezésnél, háztartásnál stb. Réteket kanálizálnak óriás költségekkel, az emberi erő a természetnek hasonlithatlanul nagyobb erejét akarja mindenáron megtörni; de az elemek legtöbbször könnyedén döntik le az emberkéz sok ezrei által emelt gátakat: hogy erejűket, hatalmukat egész borzasztóságában lássa a bölcselkedés! Erdők, rétek, közlegelők kiirtása, illetőleg felszántása által, szembetűnően növekedett a szántóföld. De vájjon meg van-e az óhajtott, a várt eredmény ? Távolról sem! Régibb gazdáinktól folytonosan halljuk amaz általános panaszt, hogy a föld nem terem úgy, mint ezelőtt. A szántóföld folytonosan nő, a termés aránylag nem nő, de szembetűnően csökken. Én ennek okát ejső sorban az ál lat-tény ész- tés vétkes elhanyagolásában látom. Két—három évtized előtt egy 10—30 hold földet munkáló gazda 5—10 sőt több darab állatot tartott, ilyen arányban a nagyobb birtokosok is. A terjedelmes, dús legelőkön elhízott tulkuk hevertek, melyek biztos pénzforrások voltak mindig. Munka idején jól táplált állatok vonták az ekét s a rendes munka meghozta gyümölcsét. A heverő földeket gulyák, nyájak lepték el; vágva, javítva azt, mi által termőképességet nyertek. A föld-javi- tás, kövérités könnyen ment; mert volt telelő állat bőven. Mennyire másként v?!i ma minden! Ott, hol a haszonnal járó nyári legeltetést űzték, ma silány vetemény küszködik az elsová- nyodott talajban. A szántást és más munkát hitvány, elsoványodott lovak végzik, legtöbbnyire ro- szul. Útfeleken, árokpartokon legelteti a tulajdonos ösztövér állatait, vagy téli takarmányát nyárban éteti meg, hogy beálljon — mint ez év tavaszán is —-a széna-szükség, ezután az állatok munkaképtelensége. Hogy mennyire érezhető a legszükségesebb szarvasmarhák hiánya, az mutatja legjobban, miszerint a háztartásnál nélkülözlietlen fejős telién sincs még sok család birtokában. Aki ismeri Szabolcsmegye talaját: elfogja ismerni, hogy az állattenyésztés ily mérvű elhanyagolása, teljesen terméketlenné teszi azt rövid idő alatt. Megyénk földje a folytonos javítást igényli, mit állat nélkül nem teljesitli etünk. Hiába a vete- méuyezés, a termés évről-évre csekélyebb. A föld folytonos használat, iiemjavitás miatt, elveszti termőképességét. Megyénk a rozs termő hazája volt, mely a legmagasabb homokdombokon is dúsan tenyészett; de ma talajostól hordja el a szél s alig ad 3—8 magot. A terméketlenség szülte a kisebb birtokosok földeladását, a haszonbér mesés leszállását. Megdöbbentő az, mikor egy hold föld örök ára 20—40 frt, évi haszonbérleti dija alig 2—4 frt. Eltekintve attól, hogy a földmivelésnél határozottan nélkülözlietlen az állat tartás, szarvas- marhát a fogyasztás miatt is okvetlen tenyésztenünk kell. Az állomány folytonosan apad, a hitel méregdrága, képtelen a munkás néposztály napibéréből elszakítani, marad silány tápszerénél; mely dolog-képtelenséget eredményez, minek ő és a munkáltató birtokos egyaránt kiszámithatlan kárát vallja. Szerintem nem a szegénység annak oka, hogy állatot nem tenyésztünk; szegénységünknek pedig épen az állat nem tenyésztése a főoka. Hogy állatot nem nevel a kisebb birtokos vagy zsellér: okát a tagosítás oktalan keresztülvitelében leljük; mert legtöbb helység határán nincs közös legelő. A legeltetés egyesek birtokán történik, melyért nagy árat kell fizetni. Erdőket, réteket, kaszálókat — mint említőm — szántófölddé alakítja a tulajdonos, mi által takarmányszükség áll elő. Ezen úgy segíthetünk, ha takarmáuyfűveket termelünk. Mennyire el vannak maradva e tekintetben is gazdáink? Parlagon beverő ugarját a helyett, hogy bükkönynyel vetné, mely zöld hulladéka által több tápot ad a földnek, mint mennyit elvesz attól, hagyja üresen. Euczerna, répa, lóliér stb. termelésünk csekélysége, mind az állat-tenyésztés rovására van elhanyagolva. Vajba gazdálkodóink saját károkon okulva, az állattenyésztést felkarolnák, mint olyat, mely egye dűl segíthet nagymérvű vagyontalanságunkon. Sípos Lajos. A „NYlRYIDfir TAKCZÁJA. Egy kis „Expeditió“-féle Szó ly va-Hársfalvúra. II. Pont 9 órakor érkeztünk dr. Siesluger lakásába. A házi ur távol lévén, az ő Igen kedves neje fogadott és látott vagyon szívesen bennünket. Az ebédlőben teritve volt három doktorra: sódar, tészta-sütemény, ezüstös papirba burkolt szolyval sajt, irós-vaj, retek s más eféle csemegék; kétféle papramorgó, borok s végre puhakeuyér foglaltak méltó helyet a csinosan rendezett asztalon. Szinte megkívánta az ember. No de nem sokáig kellett a kívánságnál mardnnnk; mert szép háziasszonyunk, mielőtt férje haza jött, oda hangolt minket, hogy minden nagyobb szerénységet félretéve, sorba vettük a felsorolt jóságos dolgokat. Közben oda jött Buzáth szolga- biró, kinek azért jegyzem fel nevét, mert annyi sok szépet és jót hallottunk felőle, hogy szinte szeretnék, ha mi is járásához tartoznánk, vagy ő tartoznék a mi járásunkhoz. így a többi közt kiemelték érdeméül az utak jó karban tartását és az iskoláztatás szigorú érvényesítését : mindkettő nemes feladata a szolgabirónak; csak az a baj, hogy nálunk éppen ezekkel legkevesebbet törődnek; megelégedvén, ha az időközi panaszokra rendeletet küldenek a község elöljáróinak, miszerint nyolcz nap alatt kötelességüket teljesítsék, mert különben — stb. Az eredmény pedig annyi, hogy kevesebb a semminél; mert csak az iskolai elöljárók tekintélyét rontják le. Végre megjött szives házigazdánk is. A három doktor elkezdett okoskodni, azaz, csak a kettő; mert én bizony, mint aíéle irgalmas mizere — irgalmatlan módon izzadtam doktori szerepemben; lévén ez hallgatás még akkor is, mikor rqár tulszerénységnek tűnt fel a szó átengedése kollégáimnak; különösen akkor éreztem magamat kényes helyzetben, mikor egyik felől dr. Schlesinger beszélt egyenesen nekem egy ritkán előforduló orvosi casusról, másik felől pedig kedves neje bámult rám okos szemeivel; látván, hogy én mily bölcsen tudok hallgatni, mikor a másik doktor oly előzékenyen közli velem orvosi praxisának jelesebb eseteit. No, már ekkor beláttam az én laikus szememmel is, hogy nem jó, még kevésbbé kényelmes a más bőrébe bújni. A doktor okos beszédével csak megbirkóztam volna; de a doktorné szép szemeinek sugarai elégették orvosi diplomámat. Szerencsére dr. Schlesingert kihívták, és igy kedvező alkalom nyilott a vallomásra. Azzal kezdtem, hogy szép nők előtt simulálni nem tudok, aztán elmondtam, hogy én csak Munkácsra érkezésem óta vagyok doktor; dehát két ilyen okos doktor mellett nagyon nehéz tovább viselnem a tudós szerepét, azért ezennel kapitulálok és pedig először is ő előtte. Erre aztán nemcsak szemeit, de szép fogait is ragyogtatta, s oly jóizüen nevetett, hogy nem volt okom megbánni lejátszott szerepemet. E közben bejött a doktor s folytatni akarta tudományos fejtegetéseit; de erre már én is nevettem. Dr. J. volt kollegám is kaczagott, csak házigazdánk nem tudta mit tevő legyen, velünk tartson a nevetésben, vagy furcsát gondoljon felőlünk?! Végre megtudta a valót, mire egész komolyan gratulált nekem a jól sikerült tréfához, s annyira tetszett neki az egész, hogy azután is kollegák maradtunk, de csak magunk között mondva. Elbúcsúzván kedves háziasszonyunktól, dr. Schlesinger fogatán megindultunk Szolyva-Hársfalvára. Kijutván a város bűzös légköréből, a jó köuton csakhamar a szép tágas Latorcza-völgybe értünk. Mig a doktor következetesen még mindig az emberi nyavalyákról disku- rált, én nem lévén már köteles hallgatni okoskodásait, egész lelkemmel a mindinkább szebb és szebb tájon csüggtem, gyönyörködvén a rég nem látott hegyek változásaiban, haragos-zöld sziliében, s a közben eső falvak eredetiségeikben. Munkácsot elhagyva, mindjárt feltűnik balról a Bazilikánusok szép fekvésű nagy zárdája, mely minket szabolcsiakat annyiban érdekel, hogy testvére a m.-pócsi klastromnak, hol — miként itt — hires nagy búcsúk tartatnak, s ahol most az itt előnyösen ismert Mikita bácsi is lakik, lévén ő provinciális, Tovább sűrűn váltakoznak a faluk, melyek egynek kivételével megegyeznek azon hasonlóságban, hogy a nép mindenütt orosz, és nagyon szegény, valamint abban is, hogy az e vidéken egyedül uralkodó grf. Schönborn-főle uradalomnak mindenütt feltünőleg részben, vagy egészen üres s itt-ott pusztulásnak indult nagy gazdasági épületei. Ezek arra vallanak, hogy eme óriási több mérföldekre terjedő birodalom gazdája nagy ur, s hozzá még nem is lakik itthon, hanem valahol a németek közt; arra is mutatnak, hogy eme irodalomnak csak ezután kezdődik a produktiv szerepe, amennyiben most mér- csikélik azt a vasútvonalat, mely Munkácstól kezdve egész a lengyel határig — Sztry — szakadatlan zajra fog haladni. Eddig ráfizetett a gróf, és úgyszólván egyedül a vadászat élveiért tartotta fenn; lévén neki egyik hegycsoporton szarvas, a másikon vaddisznó stb. állománya, s ezeket annyira rendben tartatja, hogy évenkint kikeli mutatni a tiszteknek, hogy mennyi van ebből és amabból. De ha a vasút megnyillik, amit egy pár év alatt várnak, megindul a kiinerithetlen faüzlet, kőszénbányászat, és más eféle hasznos művelet. Munkácstól egy óráuyira van Sz.-Miklós falu itt áll s jókarban tartatik a Rákőczyak várkastélya, hol többször időztek a sok dicsőséggel, de kevés eredménynyel szerepelt nagy hazafiak . . . (Folyt, köv.)
