Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-01-21 / 3. szám

gyár állam megalakulásának, a társadalmi és politikai rend úgyszintén monarchikus alkotmányunk hathatósabb kifejtésének eszméje Szent-István nevéhez és személyéhez fűződik. Ámde lelhetünk-e hazánk egész történelmében ezen korszakhoz méltóbbat, mint az 1848/9 évi szabadsághar- czot, mely társadalmi és politikai általakulásnak dicső­ségteljes mesgyéje, — mely a kiváltságok és szabad de- mocratikus társadalom, a tized, — és szabad-föld, a censura — és sajtószabadság, az aristokratikus rendi alkotmány — és parlamentaris felelős kormányzat között, — szóval, a közép és újkor között epocbalis határvonal­ként emelkedik ki ? Lehet, hogy vannak ezred-éves múl­túnkban események, melyeket a dicsőségnek nagyobb fénye, s a gyásznak sötétebb árnya környez; — de a mely nemzetünk életében nagyobb forduló pontot jelez­ne, oly eseményt, a magyar királyság megalakulásától fogva, hiába keresünk. Midőn a főváros közönsége, ezen hazafias meggyő- désből kiindulva, egyhangú leikesedéssel meghozta a fen­ti határozatát, és az 1848/9. évi szabadságharcznak, mint korszak alkotó eseménynek, ezen eseményhez, valamint a nemzet kegyeletéhez és a főváros díszéhez méltó s nem­zeti közadakozásból létesítendő szobormű általi megö­rökítésére, 25,000 forintot megszavazott; egyúttal, a le­hető legszélesebb körű gyűjtés vezetésére, a szobor min­tájának, elkészítésére és a felállitási hely kijelölésére nézve javaslattételre, — szóval a kivitel iránti intézke­déseknek részben megtételére, részben előkészítésére és javaslatba hozatalára, számos tagból álló bizottmányt küldött ki. Ezen bizottmány, áthatva azon meggyőződéstől hogy a minden szép és nemesért lelkesülő hazai saj­tó az ügyet felkarolandja , akkor ezen nemzeti dicső­ségünket hirdető s egész nemzetünk díszére szolgálandó emléknek az ezredéves ünnepély alkalmával leendő felál­lítása kétség kívül sikerüleud; minden az ügy méltósá­gához nem illő további indokolás mellőzésével, hazafiui teljes bizalommal fordul Tekintetességedhez, tisztelet­tel kérve, hogy őt hazafias feladatában az ügy érdeké­ben melegen támogatni s működéséről többször szívesen megemlékezni kegyeskedjék. — Kelt Budapesten, a »szabadságharcz-szobor« felál­lítása tárgyában kiküldött bizottmánynak 1882 évi de- czember hó 28-án megtartott üléséből. Gerlóczy Károly, Budapest főváros I*ső alpolgármestere, mint bizottmányi elnök. s az iparos osztály közt lábrakapott iszákosság terjedése ez utón gátoltassék. Alakítani kell továbbá „Népnevelési egylete­ket“, amely egyleteknek feladatuk volna a szegé­nyebb néposztály értelmi és erkölcsi fejlődését se­gíteni elő, a szegény iskolás gyermekek segélyezése Utal. 'J Ily és hasonló törvényhozási, kormány-és tár­sadalmi intézkedések által lehet csak a korcsmái hitelt és az iszákosságot, s ezek által a szegény néposztály tönkrejutását, tehát a kivándorlást is némileg megakadályozni. Legközelebb a kisiparos osztály érdekében mon­dandóm el védérveimet. Iímethy István. Tanügy. Szabolcsmegye tanfelügyelőjének évi jelentése az 188‘/2-edik évről. — Első közlemény. — Tekintetes közigazg. bizottság! A felügyeletem alatt álló szabolcsmegyei tankerü­let népoktatási állapotának nevezetesebb moszanatairól volt ugyan szerencsém, a múlt év folyamában, esetről- esetre jelentést tenni; mégis szükségesnek tartom ez al­kalommal az egész év eredményét; ha csak körvonaloz- va is, egy keretbe foglalva, a tekint, közig, bizottság elé állítani. Tisztelettel megjegyzem, miszerint az adatok gyűj­tésénél a legnagyobb lelkiismeretességgel s a lehető leg­nagyobb szigorral jártam el. A gyűjtő-iveket, amelyeket a tek. közig, bizottságnak is volt szerencsém, annak idejében, bemutatni, kellő utasítással ellátva, a községek elöljáróihoz többször is visszaküldöttem; ha t. i. azok, a valóságtól eltérőleg, hiányosan töltettek ki. A tényleg iskolába járók kimutatásait havonkint beszereztem, s is­kolai látogatásaim alkalmával személyesen is utána néz­tem, a beterjesztett adatok valódiságának. E szerént a feldolgozásnál csupán a községi és polgári hatóság adatai használtattak fel s minden más nemű forrásból eredő csak ellenőrzési támaszul tekintet­tek: minek folytán azon hitben élek, hogy az általam itt bemutatott s a nagy mélt. vallás- és közokt. rnmisz- teriumhoz'is felterjesztett kimutatás, olyan hű és pontos, amilyen pontosságra csak hasonló kimutatás számíthat. Kimutatásomat a következőkben van szerencsém előterjeszteni: I. Az iskolák és iskolába járás kimutatása. Szabolcsmegye 137 községében, az 1881 -ik nép- számlálás alkalmával összeirott 214.008 lakos közt volt: 6-tól 12 éves tanköteles gyermek 21.137 13 — 16 éves tanköt. gyermek 8.398 _____ ös szesen 29.635. Ezen tanköteles gyermekek számára fennállott ősz - sze8en: 285 népiskola, amelyek közül rom. katk. fefekezeti volt 73., gör. kath. 77., helv. hitv. 122., ág. ev. 17., mózes vallásu 6., felekezet nélküli 7., állami 3., ma­gán 6. Az előző évben (1880) volt: 281 népiskola; sza­porodott az iskolák száma 4-gyel. A feutebbi tankötelesek közül iskolába jártak, és pedig a) elemi iskolába: fiú 9358, leány 8925, összesen 18,283; b) ismétlő iskolába járt: fiú 2574, leány 2434. Ősz- szesen 5008; c) felső népiskolába járt: fiú 00, leány 36, ősz- szeBen 36; d) magán iskolába járt: fiú 110, leány 195, ösz- szesen 305; e) középiskolába járt: fiú 244, leány 00, össze­sen 244. Összesen járt valamennyiben fiú 12,286 leány 11590. Összesen 23,876. Iskolába nem járt: fiú 2954. leány 2705. Össze­sen 5659. Az iskolába nem járók számát részben a szétszórt­ságuknál fogva nem csoportosítható puszták és a közsé­gektől távol eső tanyák tankötelesei ; részben pedig az orthodox izrael. szülők tanköteles gyermekei teszik, akik a törvény és rendeletek kijátszásával, a legéberebb fel­ügyelet mellett is lappangva, zughelyiségeikben avatat­lan zugtanitók vezetése alatt, minden hatósági ellenőr­zést kerülve, nyomorgattatnak. Az iskolába járók, vallás szerént, a következőké­pen mutattatnak ki. Római kath. vallásu gyermek volt 6135,, gör, kath. 3.808., helv. hitv. 10.064., ágost. evang. 1991., izr. 1878. Összesen 23876. Nyelvre nézve tisztán magyar volt 22,935, román 170, tót 771. összesen 23,876. Az iskolák tanítási nyelve, a megye területén le­vő összes népiskolákban, a magyar; megjegyeztetvén azon­ban, miszerént a szent-györgyábrányi és nyiradonyi gör. kath. iskolákban, egyházi szertartásaik megérthetése vé­gett, a magyar nyelv mellett, románul; a nyíregyházai tanyai iskolákban pedig, szintén egyházi szertartásaik megérthetése végett, a magyar nyelv mellett, tótul is tanítanak; bár ez utóbb említett iskolákban, a tótnyelv már minél ritkábban gyakoroltatik, csakis a szülék kí­vánatéra, a hittan tanításánál használtatik. Készséggel említem itt fel azt, hogy a nyíregyhá­zai ágost. evang. egyház, minden lehetőt megtett és meg­tesz arra nézve, miszerint iskoláiban a tót nyelv hasz­nálatát szükebb keretbe vonja; s hogy e tekintetben ki­tűzött czélját elérhesse, tanyai tanítóit, akik a magyar nyelv alapos tanítását iskoláikban beigazolják, bizonyos ösztöndíjjal jutalmazza. Az iskolába járó növendékek közül télen-nyáron feljárt az iskolába 17.820, — csak télen járt 6056 ta­nuló; tankönyve volt 22.306-nek, nem volt 1571-nek. Az iskolai mulasztások összes száma volt: 13,804; mulasztásért büntetve volt 621 ; büntetés alól felmente­tett 13.783. A büntetésekből befolyt összesen 300 frt 50 kr mely összeg, a községi elöljáróság által, az illető isko­lák részére átszolgáltatott. Az iskolából kilépett gyermekek közül jól tudott olvasni és Írni 1753. Az iskolából kilépett gyermekek közül jól tudott olvasni 56. II. A tanítók állapotának kimutatása. A megye területén levő 284 népiskolában műkö­dött összesen 317 néptanító, akik között képesített volt 274, nem képesített 43; rendes tanító volt 297, helyet­tes vagy segéd volt 20. A magyar nyelvet beszédben és Írásban mind a 317 tanitó bírja. Az iskolába járó tanulók számát, a tanítók számá­hoz arányitva, egy-egy tanítóra átlag véve esett 10 tanuló. A tanítók közül 1-től 5 évig szolgált 75, 5—10 58, 10—15 évig 64, 15—20 évig 46, 20—25 évig 26; 25—30 évig 16, 30—35 évig 13, 35—40 évig 10. 40 éven túl 10. A 317 tanitó közül tanitó volt 305, tanítónő 12. Az iskolák jellege szerént elkülönözve, állami nép­iskolai tanitó volt 7, községi 4, rom. cath. 76, gör. kát. 50. helv. hitv. 130, ágost. evang 23, mózes vallásu 10, magán iskolai 7, felekezet nélküli 10. Az országos tanítói nyugdíjintézet pénztárából ren­des napdijban részssittetett 4 elaggott s elbetegesedett tanitó. Ugyanazon pénztárból rendes évi kegydijjal lát­tatott el 7 tanitó özvegye és 13 árva. Rendkívüli állam­segélyben részesittetett 8 működő tanitó. Tanszerekkel segélyeztetett 1 községi és 4 feleke­zeti iskola. Két felekezeti iskola pedig Ő császári és apostoli kir. felségének legmagasabb segélyében része­sittetett. A 317 néptanitó közül az országos tanítói nyug­díjintézetben ez idő szerint fel van véve 211. (Vége következik.) Alulírott kedves kötelességemnek tartom nyilvános­ságra hozni, hogy Járossy Sándor úrtól 3 frt 81 krt. mint még egy tavaly megtartott mulatság jövedelmét, a tápintézet javára átvettem. Nyíregyháza, 1883 jan. 15. Szlaboczky Imre, tápiut. felügyelő. T. Hoffmann Adolf és Baumann Mór uraktól, mint hivatalosan kiküldött szakértők javára bizottságilag meg­állapított 10 o. é. frtnyi dijat, a nyíregyházi ág. evang. gymnasiumban a szegény tanulók segélyezése végett fenn­álló filléregylet részére, átvettem. Fogadják fennevezett mélyen tisztelt urak, az intézet­nevében, hálás köszönetemet. Nyíregyháza, 1883. jan. 15. Leffler Sámuel, a filléregylet elnöke. „N Y í R T X D É K.“ Valami a Nyirvizszabályozásról. A nyirvizszabályozó társulat kir. biztosa ngs. Meczner Gyula ur által, a társulat nevében az 1.700,000 forint kölcsön iránt, a Tiszavölgyi társulathoz beadott kérvényt, az illető társulat »kölcsön kiosztó hetes bizott­sága« folyó évi januárhó 2-án tárgyalta Szapáry István gróf elnöklete alett. A nyirviztár8ulatnak a »Tiszavölgyi társulatba« való fölvételét a hetes bizottság kimondta; miután a belépés ellen elvi akadályt nem talált. Elhatározta egy­szersmind, hogy a kölcsön iránti kérvényt pártolólag terjeszti a »Tiszavölgyi társulat« elé. Ebből kifolyólag a hetes bizottság a társulat által kimutatott 73,977 (1200 □ öles) hold fejlesztett árterü­letben, melynek a szabályozás utáni becsértóke 4.573,020 forinttal, illetőleg a szabályozás folytán értékemelkedése 2.838,640 forinttal van, Szabolcsmegye alispánja által, hitelesített kimutatásban feltüntetve, a kért kölcsönre nézve elég biztosítékot talált s megszavazta. Miután azonban e kölosön, az 1880 évi XX. törv. czikk által alkotott kölcsön-alapban már teljes fedezetet nem talál, a hetes bizottság ezen kölcsönnek reálizálását és folyóvá tételét a pénzügyminiszter ő nagyméltósága elhatározásától, illetőleg a hiányzó fedezetnek az állam által leendő biztosításától tette függővé. Kikötötte továbbá a hetes bizottság, hogy e köl­csönből ne csak a 360,000 forintot tevő állami előlegek vonattassanak le, hanem azon 116,666 forint is kifizet­tessék, amelylyel a kölcsönt nyert nyirvizszabályozó társulat, a nyirviz-gyüjtő, csatorna kiépítése fejében, még a felső szabolcsi tiBzaszabályozási társulatnak tartozik. Végre a felveendő kölcsönért, az 1882. évi de- czemberhó 4-iki közgyűlésen elvállalt egyetemleges sza­vatosság, a kiállítandó kötelezvénybe felvétetni hatá­roztatok. P N. A Szabadság-szobor. A Szabadság-liarczszobor bizottmányától a kö­vetkező figyelemre méltó levelet vettük. Tekintetes szerkesztő úr! »Budapest főváros törvényhatósági bizottsága, 1882 évi november hó 8-án tartott, közgyűlésében elhatároz­ta, hogy az 1848—9 évi szabadságharcz, az ország szivé­ben emelendő emlék utján megörökittessék, s kifejező azon óhaját, hogy ezen szobormű felállítása és leleplezé­se, az ezredéves ünnep egyik részletét képezze. A honalapitás ezredéves fordulója sokkal közelebb fekszik előttünk, hogysem időt lehetne vesztegetni, ha azt a nemzet méltóságának megfelelően megünnepelni akarjuk; pedig azt méltóan kell megünnepelnünk, mert a történelem és a világ a nemzeti közérzület külső nyilvá- nulásaiból von következtetést a nemzetek és államok életképességére. — Ezen ünnep méltó részletét találand- ja a nemzet első koronás királyának érczszobor utján való megörökítésében; mert a consolidált keresztény ma­Ajánljuk e nagy horderejű ügyet olvasóink becses figyelmébe azon kijelentésünk mellett, hogy az érintett czélra lapunk szerkesztősége is elfogad adakozásokat, az illető helyre leendő eljuttatás végett. A befolyandó ada­kozásokat időnként nyilvánosan nyugtázni fogjuk. Vidéki levelezés. Nagy-Kálló, 1883. január 16. A múltját gyászoló, régi megyeház nagyterme, folyosója, ha csak éjszakára is, levetette gyászfátyolát. Élénk sürgés-forgás; kocsik zörgése, a zene harsogása, vigkedélyü ifjak és piros pozsgás, az életvidorságot magán viselő leányok megjelenése mintegy kiragadta azon stagnatiójáből, melybe az utóbbi hónapok alatt vissza­esett. Folyóhó 14-én az itteni műkedvelő társulat a »Háromszéki leányok« czimü népszínművet hozta színre. A megyeház-épület a szó szoros értelmében zsúfolásig megtelt. Háládatosabb publikumot, mint a n-kállói, alig találni, különösen ott, ahol jótékonyczélról van 8zó. De azok a kis és nagy múzsáknak fölkent dilettáns Thalia papnői és papjai meg is érdemelték a kitüntetést! Grün Malvin k. a, (Katicza) most először lépett fel; de még a legszigorúbb és legelfogulatlanabb müitész som mondta volna, hogy Grün k. a. nem született és képesített színésznő I Kellemes, ezüstcsengő tiszta hangja, fesztelen szabatos játéka, folyékony, ős értelmes beszéde: elragadták a publikumot. Grün k. a.ugy látszik, tökéletesen átérezte és megértette szerepét. Csak gratulálhatunk a műkedvelő-társulatnak, hogy ily kitűnő tagot nyert. Reméljük, hogy Grün k. a, szemelőtt tartva a jótékony- czélt, többször is fog szerepet vállalni. A féltékeny és férjével folyvást perlekedő Brigittát bizony a színpadon megőszült színésznő sem játszhatta volna jobban, mint ifj. Holló Károlyné urhölgy. Méltó társuk volt Pásku Julia k. a. (Róza,) aki szakavatottsággal, tapintatosan adta a különben nemes családból származott önkénytes szol­gálatban lévő szerelmes, de szende félénk leánykát. Gyüre Erzsiké, Holló Erzsiké, stb. tőröl metszett piroB pozsgás székely leányok voltak. A férfi szereplők közt első he­lyet foglalt el Divizi Lajos rendező (mint Sziksz.) Ábra- hámfalvit Potási János személyesítette találó vonásokkal, Sepsy István (Dankos András), mint mindig, most is megmutatta, hogy ő szinéBz, és derekasan megfelel sze­repének. Béres Ferencz a szerelmes székelyt jól adta Petheő András (Szepi) a filozófusból lett molnárt, Fran- csicö Vincze és Faragó András a vaskalapos proffessoro- kat híven képviselték. Dr. Jósa Andrásról (bakter) fölösleges említenem, hogy kedves humorával,mennyire megnevettette a pub­likumot. Az előadást megelőzőleg Kiss Rezső tanár időszerű prologot szavalt el, amely Kálló-városára vonatkozólag sok becses történelmi adatot tartalmazott. Többek közt hogy II Rákoczy Ferenez alatt a kállai várat a kurncz német vezértől (talán Heiszler?) egy káliói leány Rá- kóczy kezére játszotta, szerelmet színlelvén a kurucz tá­bornoknak ; hogy nagykállóban, Kállay Miklós főispánsága alatt, 1805-ben a megye költségén színházat tartottak. A színészek és zenészek évi biztos fizetést kaptak. A prolog gyönyörű, zengzetes, hexameterekben volt Írva. Általános tapsban és éljenzésben nyilvánult a köztelszés. Az előadást kedélyes, zártkörű mulatság rekesz- tette be. A bevétel fölülmúlta a várakozást. N.-Kálló 1883. január 16. K ... 1. Zs . .. d.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents