Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1883-06-17 / 24. szám
IV. évfolyam. 24. szám. Nyíregyháza, 1883. juniuslié 17. A SZABOLOSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. gUr Megjelenik: lietenkint egyszer vasárnapon. ‘T&HB Előfizetési föltételek: poBtán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre .........................................................4 írt. Fé lévre..............................................................2 „ Ne gyedévre.....................................................1 „ A k özségi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Piriuger János és Jóba üllek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (íiagy-debre- , czeni-utcza 1551. szám) intézendök. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek neküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismértl kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer! közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár, Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (uagy-debreczeui utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasensteiu és Vogler irodájában Bécsbeu, Prágábau és Budapesten^ valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Horn & Comp által Hamburgban. Az adóemelés kérdéséhez, ii. Az adó-alanyok adóképességéiiek emelése kétségen kívül igen sok tényezőtől függ, aminek elérésére a kormányok helyes gazdálkodása és az adók igazságos kivetése, még magukban nem elégségesek; sőt még a teljesen önálló kormányzat s az ezzel járó önálló vámterület sem biztosítja azt. Szükséges e tekintetben, hogy az összes polgárság, s a polgárság minden egyes tagja, együtt és egyen- kint közreműködjék. Bizonyos közös czélt, csakis közös erővel lehet elérni. Ha a család egyik tagja éjjel-nappal dolgozik, fárad és izzad; de a másik hétszámra csapja lába szárán a legyet a nélkül, hogy csak egy szalma-szálat is félre tenne az útból: az a család nem boldogulhat, előbb-utóbb tönkre jut. Hiúban keres, hiúban takarékoskodik és nélkülöz a férj: lia a feleség marokkal szórja ki a férj keresményét az ablakon, felesleges és szükségtelen költekezései által. Amely méhkasban sok a here, hiúban dolgozik a munkás méh: ott a gazda nem mézel. Amely emberi társadalomban egyik osztály vagy rész folyvást keres, és termel; a másik pedig a keresmény és termelvény fölöslegét magához kaparitja, a forgalomból kivonja, és csakis saját maga és hozzátartozói szükségleteinek fedezésére és anyagi boldogitására fordítja; kizárván annak élvezetéből éppen azt az osztályt, amely a fölösleget, munkája által, előteremté: ott közös jólétről nem lehet szó, ott az enyémről és tiédről különös fogalmak keletkeznek. Igazolja ezt a feudális korszak is, amikor csak földes urakból és jobbágyokból állott az emberi társadalom. ■ Valamint nincs a nagy világ-egyetemben egyetlen élő lény, egyetlen szervesítést, legyen az bármily parányi és gyönge, amely a világ fennállásának csudás munkájához nem járulna; parányi erejével közre nem működnék : úgy nem szabad az emberi társadalom kebelén oly egyedeket, osztályokat, táplálni és dédelgetni, amelyek a helyett, bogy a a közös társadalom közös jólétét munkálnák elő, a mások verejtékén hizlalják magukat s csupán saját érdekeiknek szolgálnak; nem ismerve sem közös czélt, amely felé törekednének, sem kötelességet azon társulat iránt, amelynek ők is alkotó elemeit képezik. Amely emberi társadalomban az egyik osztály vagy rész izzad, a másik henyél; az egyik takarékoskodik, a másik pazarol; az egyik éhezik, fázik, nyomorog, a másik kényelemben úszik; az egyik épit, a másik pusztit; az egyik szeret, a másik gyűlöl; az egyik utolsó csepp vérét is áldozatul hozza a hazának, a másik bármely hatalomnak kész azt kiszolgáltatni; az egyik üres kézzel lép a társadalomba és meggazdagodva lép abból ki, a másik koldus bottal kezében vándorol ki az ősök által szerzett örökségből, hogy másutt keressen munkát és kenyeret: ott nem egészséges a levegő ; ott rothad valami; oda elébb-utóbb visszatér a feudális korszak; ott a köztársaság felbomlik, s lesz ur és szolga, parancsoló és engedelmeskedő osztály. De ha azt akarjuk, pedig kell akarnunk, hogy mindez ne igy legyen és be ne következzék: szükséges, hogy a társadalom, az állam minden egyes tagja egyaránt munkálkodjék a közös czél — a szellemi és anyagi jólét, az erkölcsi nemesedés és az általános művelődés felvirágzásáért. Ha hát közös a czél; ha közös a teher és a kötelesség: legyen közös, egyforma, vagy legalább arányos az a védelem és jótétemény is, amit az együtt és egymásért élő emberi társaság közös hatalma és ereje nyújt a társadalom egyes tagjainak. Vagyis: legyen közös nem csak a lég és a napfény, de a szív érzelme, a vér melege és a szeretet kapcsa is. Viseljük a terheket egyformán. Védjük a gyengébbet az erőssebb és hatalmasabb ellen. Tanitsuk a tudatlaut. Vezessük a vakot. Fékezzük meg a rakon- czátlankodót. Tiszteljük és tiszteltessük a törvényt, amelyet magunk hozunk magunknak, vagy legalább szavazatunkkal hozzájárulunk közvetve annak alkotásához. Mindenek fölött pedig foglalja el minden egyes polgár és hazafi azt a helyet, amelyet a gondviselés és saját képessége kijelölt számára a társadalomban, s igyekezzék betölteni azt becsülettel, magának és hozzátartozóinak hasznára, a közös baza s a társadalom javára. Ekkor azután, könnyebb lesz a közös teher s nem lesz kénytelen a kormány újabb és terhesebb adónemek behozatalán törni a fejét; nem lesz osztály-, vallás- és fajgyűlölet. Miként lehet e szent és nemes czélokat elérni ? Egymásután elfogom mondani mind, lehető tárgyilagossággal, szeretettel és a legjobb akarattal. Szabolcsniegye évnegyede« gyűléséből. (Vége ) Olvastatott a közlekedésügyi miniszternek f. é. 11423 számú leirata, melybeu értesíti a megye közöuségét, miszerint Zoltán János alispán lemondása folytán, helyette a nyírvíz-szabályozó társulat kormánybiztosává, Meczner Gyulát nevezte ki. Tudomásul vétetett. gyan azzal feleltem az ébresztő urnák, hogy én meg dr. D. mizere főorvos vagyok. E közben az igazi doktor is felébredt édes álmaiból s jól megértvén a helyzet komikumát, megerősítette az én újdonsült doktorsá- gomat. így tehát a bárom doktor kölcsönösen megbámulván egymást, nem tehettünk okosabbat, mint hogy elfogadtuk dr. Scblésinger szives ajáulatát, beülvén kényelmes kocsijába, a »Csillagába röpültünk. Útközben megállapítottuk a másnapi programmot, melyszerint korán reggel megtekintjük a hires munkácsi várat, kilencz órakor a szives kollegánál villás-reggelizünk, azután pedig együtt kikocsizunk Hársfaivára. A programm első pontja szerint már '/28 órakor a fegyencz-vár kapujában ácsorogtunk, várva az igazgatót, kinek engedélye nélkül nem volt szabad belépnünk a nagy fogházba. Félóráig kellett várakoznunk az igazgatóra ; ezalatt a város külső formájával majd a vidék szépségével foglalkozván. A vár egy teljesen izolált, a többi hegyektől fél s a várostól negyed órányi távolban hirtelen kiemelkedő hegy ormán áll. A hegy-kup felülete szőllővel vau beültetve, melynek terméséből állítólag a leggyengébb bort szűrik e vidéken A vár kapuja előtt, hová kocsin is könnyen feljuthatni, széles mély árok van áthidalva, e hídon át érünk az erős kapuhoz. A táj képe annyiban érdekes, hogy e magasból messze ellátunk a tágas rónán, és a mindinkább magasba nyúló hegyek közzé. A vár körül még most is feltűnnek a régi sáncz-árkok, melyek hajdan, sőt még a sza- badságharcz idejében is ellenség feltartóztatására valá- nak szánva; most pedig gyenge vizi árokként tűnnek fel Eltelvén a félóra, miután előbb egy tiszti sapkás egyébként czivilis embernek, a ki a várba igyekezett, adtuk át szóbeli instantiánkat, de ő a később jövendő igazgatóra utalt; végre lassan sétálva jött egy magas komoly férfiú, kire egyenesen ráfogtuk, hogy ő az igazgató, s mint ilyenhez bizalommal járulván, csakugyan megnyertük az engedélyt vele egyszerre átlépni a még komolyabb ház küszöbét. így végig hallgattuk a kapu-őr monoton jelentését, aki egy fekete tábláról olvasta köteles jelenA „NYIRVIDÉK“ TÁRCZÁJA. Egy kis „Expeditiő“-féle Szó Iyva-Hárflfal vára. I. Ma-holnap bárom éve lesz annak, hogy a. dr. Jósa expeditiója a »Nyirvidék« tárczájában megindult; később ugyan letért első útjáról és átcsapott a »Közlöny« kanyargós ösvényére : de azért szerencsésen elérte czélját, hogy a feledékenység örvényében veszszen el. Most, midőn másodízben fogok egy kis »Expeditió« félé-bez, habár jól tudom, hogy keskeny, göröngyös és kanyargós ut vezet menyországba, mégis csak a »Nyírvidéki tágasabb, simább és rövidebb útjára térek vissza, már csak azért is, mert Szolyva-Hársfalvára biztosabban eljuthatok rajta. Többen kérdezték már tőlem, hogy mikor lesz egy újabb dr. Jósa »Expeditió«? Nem adhatván előbb meg- nyugtató választ, íme most felelek a bzívos érdeklődőknek; és hálából, hogy még három év után is akad egykét ember, aki megtartotta emlékében azt a rám nézve nevezetes eseményt, most azzal felelek nekik, hogy leirom a második »Expeditiót« Ez ugyan nem is hasonlítható ahhoz a másikhoz; mert minden nagyobb előkészület és felszerelés nélkül, egyik társunk elmaradásával, és csupán jóbaráti látogatás czéljából indult ki: mindaz által nem kevésbé érdekes s a résztvevőkre egyaránt kellemes volt. Ha tehát a »Nyirvidék« nem sajnálja tőle a festéket, és szerkesztő ur érdemesnek találja tárczájába felvetni, hát én leirom, amint következik . . . Oroson voltunk K. J. barátom jó birü kuglizójá- ban. Élénk golyózás és kityekotyozás közben határozatba ment, hogy egy kis Expeditió-félét csinálunk Szolyva- Hársfalvára, meglátogatandók H. K. barátunkat, a kit kettős csapás kényszeritett üdülést keresni a híres hárs- fók^árnyéka alá . . . E hó 3-án, egy kis félreértés következtében, már d. u. négy órakor találkoztunk a nyíregyházai indó-báznál. A vonat ugyan-csak rendes időben, hat óra után indult; de mi hűségesen várakoztunk utána, annál szívesebben, mert ott volt I) . . . bá is, aki csak azért nem csatlakozott most az expeditióboz, mert tőle nem függő akadályok gátolták abban . . . Hogy némi kárpótlást nyújtsuk neki a különben kellemetlen hosszú várakozás idején, az elmaradkatlau sa- vanyuvizes bor mellett a régi kedves emlékeket újítottuk fel, melyeket bárom év előtt a dr. Jósa »Expeditiója« alatt fűztünk egy nekünk hervadhatlan koszomba. Ezen visszaemlékezés kellemes mámorában észre sem vettük, hogy eltelt a két óra. Elválván a nehéz szivvel visszamaradt hűséges bajtárstól, megindult a kis expeditió. Az utazás Munkácsig este hat órától éjfél után V3I óráig tartott, és bár előbb a nagy meleg, később a kétszeri átszállás — Csapon és Bátyun — nem épen tartoztak az utazás kellemességeihez, nekünk sikerült mindkét nehézséget megkönyebbiteni. Az elsőnél segített a vonat-vezető udvariassága; adván az expeditiónak külön Coupét, ahol azután könnyű volt a meleg alkalmatlanságait levetkőznünk; a másikon úgy fogtunk ki, hogy Csapon finom paprikás kecsegével, Bátyun pedig egy nagyon érdekes Compánia mulatságos voltával kárpótoltuk magunkat . . . A bátyúi jóízű, szinte könnyükig izgató nevetések, mikre leginkább egy ügyes mérnök előadása a kalappali köszönés eredeti módjáról, és az ezt minden áron megtanulni igyekező bátyúi tanító — igy szólitgatták s kinézéséből, nem különben dictiózbatnámságából következtetve, mi is rektornak néztük — komikus ügyetlenkedése idéztek elő, — oly erős altató-szerül hatottak ránk, hogy csak Munkácson s ott is egy erélyes hang »itt van dr. Jósa«? ellenhatása következtében ébredtünk fel. A váratlan ébresztő dr. Schlesinger Itálmáu, Hársfáivá bérlője volt. Egy mély álomból hirtelen felrázatva, s egyszerre két doktor közzé ékelve találván magamat; nem csoda, hogy én is doktornak éreztem magamat, s csakuw Mai számunkhoz egy fél ív melléklet van csatolva.
