Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-01-07 / 1. szám

IY. évfolyam, Nyíregyháza

8513

1. szám.

Vasárnap, 1883. januárhó 7.

(SZABOLCSI HIRLA

TÁRSADALMI HETILAP

A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Ä' IVIegjelenili: lietenlcint egyszer vasárnapon.

Előfizetési föltételek:

postán vagy helyben házhoz hordva:

Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Piringer János és Jóba Elolt

kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (migy-dobre- ezeni-uteza 1651. szám) intézendók.

A lap szellemi részét képező küldemények, a

szerkesztő ezime alatt kéretnek beküldetni.

Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el,

A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza.

Hirdetési dijak:

Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer

közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr.

Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik.

A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár.

Félévre..............................................................2

Negyedévre.....................................................1 „

A községi jegyző és tanító, uraknak egész évre csak két forint.

Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadóhivatalunkban (nagy-debreczeni utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten, líaasoüstéin és Vogler irodájában Bécsbeu, Prágában és Budapesten, valamiut Németország és Sveiez fővárosaiban is. Born & Comp által Hambnrgban.

Adj számot sáfár!

„Adj számot sáfár a te sárfárságodról!“ így szólt a bibliai gazda az év elején sáfárjához, akire a gazdaságának vezetését egy évvel azelőtt bízta volt.

„Adj számot sáfár!“ Ezt mondja a kereskedő könyvvivőjének az év elején. Ezt mondja a nagy- birtokos teljhatalmú megbízottjának. Ezt mondják a részvényesek a társulati tisztviselőknek. Ezt mondja a választó közönség országgyűlési képviselőinek. Ezt mondja a nemzet a kormány élén állóknak. Ezt mondja minden erkölcsi testület ügyei vezetőinek.

És mindenki igyekezik számot adni sáfárkodásáról úgy, amint lehet; egyik kevesebb, másik több eredménnyel. Egyik sáfár felmentetik, a másik elmarasztaltatik érdeme szerént.

„Adj számot sáfár a te sáfárságodról!“ így szól a társadalom összérdeke azokhoz, akiket részint az anyagi jólét, részint a társadalmi viszonyok, részint a politikai jogoknál fogva hivatva és kötelezve vannak arra nézve, hogy az emberi nagy társadalmat képező egyesek anyagi, erkölcsi és közművelődési érdekeit védelmezzék, képviseljék és elősegitség.

Megfeleltek-e a társadalomnak eme sáfárjai kötelességüknek ? Arra megfelel a főkönyv, a társadalomnak jelen arczulata, a társadalom anyagi és szellemi álláspontja.

Vessünk pár pillantást a főkönyvbe. Nézzük, mikínt felelt meg egyik is, másik is társadalmi kövességének ?

Mint legfontosabb tényezőt, nézzük legelőször az o.zágos törvényhozó testületet.

. törvényjavaslatoknak nem voltunk szűkében. zt minden hirlapolvasó tudhatja. A képviselő-választó kerületek közönségének hírlap nem olvasó része már ezzel nem dicsekedhetik; ameny- nyibeu sok képviselő nem tartotta érdemesnek beszámolni sáfárkodásáról. Ez azonban a dolgon mit- sem változtat. Az előterjesztett törvényjavaslatokat a többség szokás szerint megszavazta; nem törődve azzal, ha vájjon az a törvény, javára válik-e az országnak, vagy sem?

A hozott törvények elősorolása nemcsak sok időt, de sok tért is foglalna; de meg annak bi- rálgatása már időn túli dolog is volna.

Szóljunk tehát azon törvényekről, amelyeknek előterjesztésétől még mindig vonakodnak az illetők.

Ott van a többi közt a polgári házasság, amelynek behozatala a magyar nemzetre nézve ma a mai társadalmi viszonyok közt, életkérdés, erről folyvást hallgat a krónika. Hol van e tekintetben a hiba, a kormánynál, vagy a klérusnál: nem tudhatjuk. De bármelyiken múlik: hiba, sőt bűn a nemzet ellen.

Ott van az iparszabadságot megszüntető törvény. Ezzel is késik a kormány. Félő, hogy midőn az iparszabadságot eltörlő törvényt meghozza, már akkor nem lesz mit megvédeni a törvénynek Akkorára már nem lesz magyar iparos.

Ott van a szegényügy rendezése. Ez is lemaradt a napi rendről.

Ott vau az országos nevelési alapítványok általánosítása, ügy látszik ez is „nebántsd“ virág, amelyet sem sajtó, sem kormány nem mer szellőztetni. Mintha bizony az egyik vallásfelekezethez tartozók nem oly fiai lennének a közös hazának, mint a másik vallásfelekezethez tartozók ?! Az a vagyon, amelyet az egyik vallásfelekezet tulajdonaként szeretnek tekinteni, a másik kizárásával

A NYIBVIDÉK“ TÁBCZÁJA.

Yörös Jula.

(Humoreszk.)

Fordították: Nagy Gizella és Klug Antal.

Egz délelőtt a »Görög Istenek tana« czimü kéz- iratomonolgozváu, szivarral számban, éppen a pamla- gon bevesoa, midőn ajtómon valaki hevesen kopogtatott.

előtt »szabadot« kiálthattam volna, nagy zajjal lép be hozzám Rudolf barátom. Széles karimá- ju kalapjíaz asztalhoz vágva lelkesülten kiáltott fel:

»Isn láttam őt hat évi elválás, hűtlenség után. Oh én szat-1 kannibali semmirekellő számár ! azt mondom nekedogy Portugáltól Chináig nem létozik nő, aki érdemoolna az ő harisnyakötőjét megold ani. És o az enyém Lett volna, csak hozzá kellett volna nyúlnom! BizotErnő, megérdemelném! hogy jobbról balról jól felptnál, mint egy gyermeket, aki legszebb játékszereit tiössze.«

— Haukséged van rá, úgy e kis szívességre nem nagyonretem magamat, — viszonzám elcsodálkozva. — Etem fejeznéd ki magadat értelmesebben? Vagy talán lamatióid élőbeszéd gyanánt vannak gondolva ?

— Elliizőleg, azon határozott szándékkal jöttemi hogy szomcriomat a te testvéri szivedbe öntsem ki. Amint látod,-zasztóan fel vagyok ingerülve . . Nincs több szivarod’,z a ládácska üres.

— Ott róasztalon, jobbra. Itt van a gyufa is,

— Kös2m! tehát . . . csak vissza tudsz még Edithre, a nyk, ingerlő szőkére emlékezni, akit deák koromban iste> imádtam.

— Külöikérdés! nem ő volt-e hősnője a te magasan ezárnjverseidnok ? Különben már nehány hét

óta szemben lakik velem, ott ama szürke, tengerzöld- salus ká?ban.

— És ezt te csak most mondod nekem? Oh te elkorhadt professor természet! Több három heténél, hogy mindennapos vendég vagyok ! Bolondabb a bolondnál!

— Vájjon tudakozódtál e három hét alatt egyszer is utánna?

— Igaz ! Más dolgok voltak eszemben. De miként is gondolhattam, hogy igy elbájoljon! Az igazat megvallva, azt hittem, hogy irántai vonzalmam már rég füstbe ment.

— Ezt elhiszem neked. Visióid most is csak addig fognak tartani, amig ismét egy mást látsz, aki hasonló módon fog elbájolni. Különben tudhatod, bogy már férjnél van?

— Igen 1 Akartam mondani, hogy férje egy borzasztó valami. Én nem is értem, hogyan adhatta kezét egy olyan tyut.yi-mutyi embernek 1 Midőn Madridba irád nekem, hogy szerencsésen el van jegyezve, azt hittem, hogy ez a báró Éehérváry egy büszke lovagias jelenség 8 ime egy kis haszontalan férfiút hunyorgató ölyvarcz- czal és borzasztóan kifent bajuszkával találok.

— O egy szellemdus s igen müveit ember, — viszonzám nevetve.

— Gyűlölöm, utálom őt 1

— Miért?

— Mert elrablá életemnek szerencséjét.

—• És ki gátolt abban, hogy e szerencsét elnyer- hesd! Edith szabad volt, érdeklődött irántad, hogy úgy szóljunk. És te ahelyett, hogy iránta lovagiasan viselted vo]na magadat, egy szép reggelen hátat fordítasz uek Összekötöd czókmókodat s mint poetikus ember a nagy világba utazol. Svéczia hegyei közt a szőke Dag- márt Andalusiában a sötétszemü Mariskát. Konstantin- nápolyban pedig a nagyvezér tudom is én, melyik favo- ráját csókolgatád 1 Kiváuhattad-e ily körülmények között hogy a megsértett női szív hű maradjon és szive

nem magán, hanem közös vagyon; amely egykor közös erővel foglaltatott és szereztetett; amely tehát épen ezért közös is Isten és világ előtt. E kérdés szintén egyik legégetőbb kérdés az ország ban, amelynek szerencsés megoldása nélkül, közös érdekről, szoros Összetartozóságról még álmodni is fölösleges ; amely tehát hasonlóképen megoldásra vár.

Több ily törvény-reformokról szólhatnék, amelyek még mindig a jövő mellében pihennek ; de amelyeknek előbb-utóbb érvényre kell jutniok.

Nem mondhatjuk tehát, hogy a kormány, a törvényhozás valami üdvösen sáfárkodók lettek volna az elmúlt évben. Sok nem történt, aminek meg kellett volna történnie; és sok oly történt aminek nem kellett volna megtörténnie.

Teljesen meddőnek azért nem mondhatni az állam sáfárkodását. Több üdvös törvény hozatott.

De nézzük már most az érem másik oldalát, nézzük a társadalmat.

Itt még több hibával, több és sokkal veszélyesebb mulasztásokkal találkozunk, mint amott.

A társadalom kimagasló vívmányaként halljuk hangoztatni a jogegyenlőség szép eszméjét, amely végre a magyar társadalomban is elfoglalta megérdemelt helyét.

Szép nagyszerű vívmány, tagadhatlan. De a jogegyenlőség még magában nem azt jelenti, hogy mindenkinek egyenlő joga legyen a törvények előtt. Van ennek egy más, magasztosabb jelentősége is. Az tudniillik, hogy a hatalmasabbak, a gazdagabbak felsegítsék az elnyomottakat a szegényeket; vagyis, akinek a társadalom több előnyt ad akár

kincsét azou esetre tartsa fenn, ha a nagyságos gavallérnak eszébe jutna ismét utánna tudakozódni?! . . .

— Igazad van! — magamat sem értem. Hat évi távollétem alatt akármi egyébre gondoltam, mint Editheli egybekelésre. Csak költői alaknak tekintém, kinek jellemvonásait kitünően fel lehet használni — novellákra. Személye közönyös volt előttem. De ez mitsem bizonyít! Hát örökké kell egy tévedésnek tartani? Nem évek utján jut az ember meggyőződéséhez! Ma láttam őt férje karján sétálni. És ez egyszeri találkozás elegendő hogy hat évi badarságomat szivemből száműzzem. Érnő, én e leányba szerelmes vagyok, mint egy 18 éves ifjú!

— Ő férjes nő. Te ezt még mindig feledni

akarod. i

— Részemre mindig leány marad, s misem fog gátolni, hogy enyém legyen. Szeretem őt s bírnom kell. Legelső alkalommal lábaihoz borulok . . . Ostromolni fogom . . . elcsábítom . . .

— Te igen bátran beszélsz. Mindenekelőtt is arról kell gondolkoznod, hogy báró Éehérváry házába bejuthass . . .

— Mi könnyebb, mint az?

— Nem oly könnyű, mint gondolod. A báró ismeri múltatokat sokat hallott, s olvasott felőled.

— Nos, mit bizonyít ez?

— Az elegendő arra, hogy gyanakodóvá és féltékeny uyé legyen. Azonkívül ismeri irodalmi működésedet, nem is lehet egészen közönyös s miután téged, Edith- teli viszonyodat illetőleg, tanulmányoz, eléggé psycholog lehet, miszerint meggyőződjék . . .

— Te borzasztóan an faitnek látszol.

— Ebből láthatod, mily igaz barátod vagyok ! Magán érdekedben sokkal ismerősebb vagyok, mint önmagad.

— Ismered a bárót személyesen?

— Csak felületesen. Alig váltottam vele még pár szót. Annál többször érintkezőm öcscsével, s igy tudok meg néha-néha . . .