Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-07-02 / 27. szám

„N Y I R V I D E K." cselekmények legkisebb, leghalványabb jeleit is megsemmisíthették, s az egész iszonyú bűntényt elsimíthatták volna: ha szerencsére a tudvalevő eszlári 16 éves tiu vallomása világot nem vet a már csaknem a feledés éjébe merült eseményre. A köztisztviselők tanulhatnak e gyászos példából. Vajha tanulnának s a közhivatalokat ne .vita siue cura*-uak tekintenék. A himlő. A himlő egyike a legközönségesebben ismert -járványos nyavalyáknak, melynek kétféle fajtája lévén valamint belső hatásában, ugy külsőleg a bőröB is ketfeleképpen nyilatkozik. Egyik fajtája, a hályogot himlő, melyek a bőrt lepik el, másik fajtája a veret himlő, mely apró kása alakú veres kiütéssel borítja a bőrt. A hólyagos himlőnek rokonai még a tehén- vagy véd-himlő, mely a beoltás által a beoltott helyen all elo sebformában ; továbbá a fattyú- vagy álhimlő, mely oly egyéneken fordul eló ritkán, akik nem rég voltak sikeresen bxoltva, t. i. a beoltáskor némi anyaga a himlőnek már bennük volt s ez kiüt; végre a himlöcs, igen csekély mértéke a hólyagos himlőnek. Mindezek közül csak a hólyagos himlő veszélyes; tehát csak erről szóljunk röviden. Ezen betegség állítólag már Krisztus előtt néhány szál évvel tapasztaltatgtt először Chinában; Krisztus után a 6-ik században Ázsia délnyugati országaiban uralkodott. Európában a 8-ik században mutatkozott először Spanyolországban; a 11. és 12-ik században már egész Európát elárasztotta s oly rombolólag, hogy a krónikák azon időből rémülve beszélnek róla; milliók haltak el benne, vagy lettek siketek, vakok legjobb esetben himlőhelyes torzábrázatuak. Amerikában 10-ik században tapasztalták először. Igy lassanként ez egész földön, ahol csak emberek laknak, ismeretessé s rettegetté lett e rut nyavalya, melynek azonban most már, kivált műveltebb népek között, sokkal kevesebb áldozata van, mintrégenten amikor még semmi ellenszerét nem ismerték. Leghathatósabb ellenszere a beoltás, mit e század elején Angliában találtak ki történetesen. A beoltás igen köanyü eljárással s a beoltottra nézve szinte fájdalom nélkül történik. Az orvos a himlő anyagot egy tollkés alakú eszközzel a bőr alá szúrja. Az illető alig érez szúnyog csipésnél nagyobb fájdalmat e műtétnél; 3—4 nap tüzes seb lesz a beoltás helyén, kissé alkalmatlan ugyan s olykor egy kis lázt is okoz; de éppen ez a jele, hogy a himlő-oltás sikerült. Néhány nap múlva azután, a seb is elhervad s 8—10 évig az illető mentve van a legveszélyesebb nyavalyák egyikétől. Az írt idő után, biztosítási tekintetből, ismételni lehet a beoltást. Az első beoltást már a féléves gyermeknél lehet megkezdeni. Megtörténik azonban az is, főleg mérges himlő járvány idején, hogy az olyanok is megkapják a himlőt, akik be voltak oltva; de a tapasztalás azt mutatja, hogy ily eset ritka, s még akor is szelídebb lefolyást vesz és kevésbé veszélyes, mint különben. Vannak ugyan még az orvos urak között is, akik a védhimlő-oltásnak ellenségei; akik állításukat azzal indokolják, hogy vigyázatlanságból bujasenyves gyermek himlőjéből vették s oltottak be más gyermeket, kikben azután hasonlókép bujasenyv fejlődött ki. Az ilyen eset valóban nagy szerencsétlenség a beoltottra, s megbocsáthatlan bűn az oltó orvosra nézve; de az üdvös intézménynyel szemben, fel sem tehető, hogy kész akarva történjék visszaélés. Ez csak arra lehet intőpélda, hogy a leglelkiismeretesebb gonddal kell vigyázni a beoltásra használandó himlő anyag tisztaságára. Néhány hibás eset tehát, semmit sem bizonyít a himlő oltás nagy haszna ellen; mely százezereknek, sőt milióknak tartotta meg életét s épségét. Hiteles adatok, statisztikai kimutatásból tudjuk, miszerint a mult században is az emberek összes számának egy tizedrésze himlőben halt el. Európában magában négyszázezer, másik tizedrésze pedig eléktelenült; mig az oltás gyakorlatban léte óta, az ily áldozatok száma tetemesen kevesbült. A tapasztalat világosau szól A dolog tettlegességre került és a komédiának eztán az lett a vége, hogy az én unokaöcsémet elkergették és azonfölül megizenték a szüleinek is, hogy micsoda »istentől elrugaszkodott* egy kölyök ez az én unokaöcsém. III. Most azután elért a v&laszútra. Szabad lett. Nem kellett neki azt a jármot bordani, melyről azt hitte, hogy lelkének szárnyait le fogja törni. Mehetett arra, merre magasabbra vágyó lelke kívánkozott. Az út nyitva állt előtte. Első pillanatra végtelen gyönyörérzet szállta meg minden idegét ; ugrándozott örömében, bogy többé nem kell deszkát gyalulni, festéket törni, enyvezni és szidalmakat. csufolódásokat hallgatni, törni. De más részről rettegett a gondolattól, hogy ha a művészi pályára lép: szerencsétlen leend. Szegény gyerek volt, nem volt más pártfogója, mint a jó Isten. Hejh! nehéz tusa keletkezett az ifjú lelkében. Ha a járt uton akart volna tovább haladni, akkor el kellett volna mennie a szülei házhoz s azt mondani, mit a tékozló fiu mondott; »Atyám! vétkeztem az ég ellen és to ellened, mert megrontottam parancsodat: kezemet emeltem az ellen az ember ellen, kiről, te azt montad, hogy ugy tiszteljem, mint apámat.* Akkor azutáu szülői majd üjra elhelyezték volna előbbi gazdájánál, vagy ha az vissza nem fogadta volna, úgy másnál. De nem, inkább készebb lett volna meghalni, minthogy újra belevesse magát azon helyzetbp, melyet már úgy is akkora nyűgnek tekintett, hogy minden órán ledobni akarta vállairól. (Vége következik.) tehát az oltás hasznos volta mellett, s ezért annyival inkább is ajánlandó, mivel eddig alig van más orvosi szer, mely gátolhatná ez iszonyú nyavalyát, s a beléesteken sikeresen tudna segíteni. Egy igen jó óvszer még a be nem oltottakra nézve az, hogy gondosan kerüljék a himlős beteget, még a szobát is, melyben van a beteg; mert ragályos lévén, csaknem bizonyosan bele esnek, kik az ily beteggel legkevésbé is érintkeznek. Ha észszerű dolog biztosítani vagyonunkat a lehető tűz- avagy jégkárok ellen: mennyivel észszerűbb biztosítani életünket s épségünket a veszélyes himlő ellen akkor, amidőn azt a beoltás által oly könnyen és olcsó módon tehetjük? Valóban hálára kötelező a kormáuyoknak azon gondoskodása, melyszerint azóta, hogy a himlő-oltás üdvös voltát a tapasztalás, más felől az elméleti számos kísérletek bizonyossá tették, hathatósan intézkedtek, hogy a nép ez iránt felvilágosuljon, s alkalmat nyújtottak a kerületi orvosok által mindenütt a himlő-oltásra. A néptanitóknak van leginkább módjuk, alkalmuk s komoly kötelességet teljesítenek, bogy La igyekeznek mégértetni a gyermekekkel s azok szüleivel e veszélyes betegség természetét, s a beoltásbau annak legbiztosabb óvszerét. E rövid czikk czélja éppen ez levén, melynek közzé tételére, saját öuhibámon okulva, határoztam el magamat. Adja Isten, hogy ezzel embertársaimnak csak némi kis szolgálatott is tehessek. Fekete. A szabolcsmegyei jegyzői-egylet gyűléséből. (Nyíregyháza, juniushó 27.) A szabolcsmegyei jegyző-egylet, hosszú hallgatás és tespedés után, végre-valahára életjelt adott magáról ; amennyiben a már 6 év óta, folyvást az alakulás nehézségeivel vajúdó, alig 40 tagot számláló egylet belátván a tömörülés szükségességét, juniushó 27-én Nyíregyházán gyűlést tartott, hogy végleg megalakuljon. A gyűlésen összesen 25 jegyző jelent meg. Nem n igy szám ugyan 80 jegyzőből ; de elég arra, hogy a megalakulást kimondja. Ügy is lett. Körelnökül Lányi Antal orosi jegyző megválasztatván, a gyűlést megnyitotta s felhívta a közgyűlést az egyleti tisztviselők megválasztására. Megválasztattak: Elnökül egyhangúlag Nagy Kálmán ujfehértói, alelnökül Harth Gusztáv polgári, jegyzőül Szalatnay László pócs-petrii, pénztárnokul Lányi Antal orosi jegyzők, Választmányi tagokul megválasztattak: a nagy-kállói járásban Nagy Sándor, a kis-várdai járásban Moravek Gusztáv, a tiszai járásban Madáchi Boldizsár, a bogdányi járásban Géczy Ábrahám, a dadai felső járásban Csiha Béla, a dadai alsó járásban Virányi János, a báthori járásban Gergelyffy Ödön. Póttagokul Kék László és Kozák Mihály választattak meg. A választási cselekmény megtörténte után, Nagy Kálmán elfoglalván az elnöki széket, az egyletet újból megalakultnak jelenti ki, s a tanácskozás egyik tárgyául a karászi jegyzői választást, illetőleg a választásnál az illető szolgabírói segád áltil elkövetett törvény teleuség tárgyában hozzá érkezett s 8 j igyzi által alá irt jelentést tűzte ki. Az elnök által felolvasott eme jelentésből, itletőleg felhívásból kiderült, hogy a karászi jegyzőségre összesen 9 pályázó jetentkezett, köztük 2 vizsgálatlan egyén. A választás vezetésére kiküldött segédszolgabiró Angyalossy Pál nemcsak hogy a 2 vizsgázatlan pályázót sorompóba bocsátá; desőt az egyiket, Csernyiczky József ottani postamestert, aki a jegyzői pályára sem nem jogosított, sem a jegyzői teendőkkel soha nem foglalkozott, meg is engedte választatni. E választás ellen adatott ugyan be óvás ; de a jegyzői egylet erkölcsi kötelességének ismeri, hogy eme karászi törvénytelen választás alkalmából egy, memorandum készíttessék és terjesztessék a megyére, amelyben az is hangsúlyozva legyen, hogy a megyei hatóság utasítsa oda a járási szolgabirákat. miszerint hasonló törvénytelen eljárásoktól, jövőre, fegyelmi vizsgálat terhe alatt, óvakodjanak. A jegyzői egylet nem kívánja ugyan, hogy Angyalossy Pál segédszolgabiró ur ellen a fegyelmi eljárás rendeltessék el ; de a nagy közönség elvárja a vármegyétől, hogy azt Angyalossy Pál ur ellen, mint aki mellett a Szunyoghy-féle ügyben annyira kitette magát, és igy csalódott benne, nem fog késni kimondani, s a törvénynek ily hallatlan módon való semmibe sem vételéért, legalább az elsó fokú büntetésben el fogja marasztalni annyival inkább, minthogy az e jegyzőválasztás ellen megjelent hírlapi czikket még csak válaszra méltónak sem találta a basáskodó segédszolgabiró ur. »Mit nekem a sajtó!* gondolja magában a nagyra termett szolgabíró ur. Nagyon hamar kezdi, még sokra viheti. De térjünk a dologra, a gyűlés folyamára. A karászi jegyző-választás alkalmából felterjesztendő memorandum szövegezésével az elnök, jegyző és Nagy Sándor, mint e dolognak megpenditője, bízattak meg. Nagy Sándor figyelmezteti a közgyűlést Szabadházy Béla sziget-becsei jegyzőnek a »Községi Közlöny«ben megjelent czikkére, amelyben felhívja az összes hazai jegyzői egyleteket, miként siessenek visszautasítani ama rágalmaka', amelyekkel Szilágyi Virgil az »Egyetértésben* a magyar jegyzői kart illette, s egyszersmind indítványozza, bogy ez ügyet az egylet magáévá téve, tiltakozzék ama semmivel sem igazolható méltatlan vádak ellen s a tiltakozás ne csak a helyi lapoknak, hanem a Buda-Pesten megjelenő »Községi Közlöny*-nek is küldessék fel. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott s a tiltakozás szerkesztésével a memorandum szövegezői bízattak meg. Inditványoztatott és elhatároztatott, hogy a már belügyminiszteri jóvábagyáhagyási záradékkal is ellátott egyleti alapszabályok nyomattassanak és osztassanak ki a tagok közt. Elnök alapos érvelések és meleg szavak közt terjeszti elő a közgyűlésnek, hogy miután az egylet megalakult s működését megkezdvén, első alkalommal is a sajtót lesz kénytelen igénybe venni, igen lényeges körülménynek tartja, hogy az egylet a helyben megjelenő két heti lap közül az egyiket egyleti közlönyül elválasztaná, hogy ez uton gyakrabban érülközhessenek egymással, illetőleg egymás eszméivel az egylet tagj&i s minden egyleti ügy gyorsabban és könyebben nyerhessen megoldást Részéről egyik lapot sem ajánlja. Válaszszon a közgyűlés maga. Szalatnay László és Somoggi Imre ajánlatára, közfelkiáltás utján, a „Nyirvidék" fogadtatott el egyleti közlönyül. Elhatároztatott továbbá; hogy az »Országos jegyzői egylet*-be az egylet tagként beiratkozzék és hogy a beiratás eszközlésével, nemkülönben az egylet képviseltetésével az elnök, ennek akadályoztatása esetében pedig, az alelnök bizassék meg egyszer-mindenkorra. A régi tagsági tartozásokra nézve, amennyiben az egylet csak most tekiutetik teljesen megalakultnak, Virányi János indítványa folytán, abban történt megállapodás, hogy a beiratási dijak behajtandók ugyan; de a tagsági dijak engedtessenek el, ha ez által az egyleti pénztárnál a múltra nézve deficit nem áll elő. Miután pedig deficitről szó sinos, tehát a régi évi tagsági dij-Urtozások töröltettek. Aki azonban befizetni akarja: a pénztár szívesen veszi. E tárggyal kapcsolatosan inditványoztatott a péuztár átadása. Nagy Kálmán volt ideiglenes pénztárnok előadja, hogy az egylet okmáuyolt számadását az alapszabályok értelmében, a már most megválasztott választmányhoz fogja felülvizsgálat végett benyújtani. Ezután a gyűlés eloszlott. (100.) Tarkaságok. Gyöngy-szemek Hugó Viktor müveiből. Az ördögben való hit az isteu-hivésnek másik oldala. Az egyik bebizouyitja a másikat. Aki nem hisz egy kicsit az ördögben, az nem nagyon hisz az Istenben. A ki a napot hiszi: auuak az árnyékot is kell hinnie. Az ördög Isten éjszakája. Mi az éjszaka ? A nappal bizonyítványa. » * * Semmi sem hasonlítható azou kezek elegancziájáuak szemtelenségéhez, melyek nem dolgoznak. * * * Bármily tökéletlenek a különféle vallások, amelyeket az ember magának alkotott, még akkor is, ha a hit képtelenségekre irányul, még akkor is, ha a hitágozat körvonalai nem egyeznek össze a sejtett örökkévalóság körvonalaival: a végperezben a lélek mindig meg van rendülve. Az élet után kezdődik valami. E tudat súlyosan nehezül a haldoklóra. * » * Az erőszakosan feltolakodó ábrándoktól őrizkedni kell. Az álmodozás titokszerü és finom, mint az illat. Olyan az a gondolatban, mint az illat a tuba-rózsában. Némely valamely mérgezett eszme szétáradása is annyira képes behatolni, mint a füst. Az ábrándokkal is megmérgezheti magát az ember; mint a virágillattal. Mámorító, kéjteljes és borzasztó neme ez az öngyilkosságnak. * * * Az irigység, e természeti szenvedély és a kémkedés, e társadalmi állás között az a hasonlatosság van: hogy a szem másnak rovására vadászik, mint a kutya; az irigy pedig saját rovására teszi azt, mint a macska. * * * A népeknek az az ostoba szokásuk van, hogy a királyokuak tulajdonítják azt, amit ők maguk tesznek. Harczolnak, és ki-é a dicsőség? a királyé! Fizetuek, és ki él fény s pompában? a király! És a nép szereti, ha a király ilyen gazdag. A király egy tallért kap a szegényektől, és egy fillért ad a szegényeknek. Mily nagylelkűség ! * * * Az álom eloszlása épen oly kevéssé hagy nyomot maga után, mint a szétfoszlott köd. És midőu a felhő elvonult, a szerelem épen ugy nincs megfogyva a szívben, mint a nap az égen. Z — y. ÚJDONSÁGOK. © Szabolcsmegye központi választmánya, az országgyűlési képviselő-választók összeírása ellen beadott felszólamlások felülvizsgálása végett, tegnap ülést tartott a a megyeház nagy termében. (szr.) A szabolcsmegyei községi jegyzők egylete, mint az ezek közgyülésérőli czikkben is olvasható, hivatalos közlönyéül lapunkat, a »Nyirvidék*-et választá. E szives figyelmet és részben kitüntetést mindenesetre igyekezni fogunk megérdemelni. Eddig is örömmel ragadtunk meg minden alkalmat, hogy a községeknek és községi jegyző uraknak hasznos szolgálatot tegyünk. Ezen tul méginkább igyekezni fogunk, hogy a bennünk helyezett bizalomnak és várakozásnak megfelelhessünk. Lapunkat a szabolcsmegyei községeknek és jegyző uraknak fele áron, vagyis egész évre 2 forintért küldjük. (sz.)A nyíregyházai összes tanintézeteknek a mult héten lefolyt vizsgáiról, illetőleg a tanítás és tanulás eredményéről, összehasonlítása után a részint általunk közvetlen, részint megbizottaink által szerzett meggyőződéseknek és tapasztalt sikereknek, a legnagyobb örömmel elmondhatjuk, hogy az minden tekintetben kielégítő volt. Különösen nagy hódítást tett a lefolyt tanévben a magyar nyelv. Mintha tanítók és tanulók egyaránt éreznék amaz önvád súlyát, amely a magyarosodás tekintetében a magyar nemzet lelkét nyomja : oly szép eredményt mutattak fel. Csak haladjanak továbbra is a megkezdett irányban s a »haza fényre derül! »Minthogy a magán tanintézetek mindig szigorúbb ellenőrzést igényelnek, mint a nyilvános felekezeti iskolák, a városunkban fennálló s meglehetős virágzó helyzetben lévő két leánynevelő intézetről kell, hogy ez alkalommal különösen is megemlékezzünk. Valamint Pachmayr Fanni kisasszony, ugy Löfkovics Ignácz ur intézete ez úttal is életre valóknak bizonyultak. Velkey Pál tanfelügyelő ur ő nagysága mindkét intézet vizsgáján személyesen vett részt; mely tettével fentebbi állításunkat i ő is igazolta! Az oktatás eredménye mindkét intézetben