Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-15 / 3. szám

,N y í K V I D E K." magyarok e dicső Mózeséről sem feledkezik meg. Árpád személyéről igen kevés bizonyost tudunk, mondja Kaas Ivor, tehát igen nehéz dolog volna neki is szobrot emelni. Azokat a helyeket azonban, amelyek az ő dicső tetteinek emlékeit képezik s melyeket a történet feljegyzett, tartós emlékoszlopokkal kívánja megjelöltetni, följegyezvén ez oszlopokra neveit mindazon hősöknek, akiknek hősiessége az illető helyekkel kapcsolatban van. Árpád sírja fölé uj kápolnát javasol építtetni a vallás alapból. Szeretné ugyan, ha a Széchenyi által indítványozott magyar Walhalla is felépülne; de ezt a mai sanyarú körülmények közt lehetetlennek tartja, azért azt hiszi, hogy az építendő uj országház ezt pótolhatná oly formán, ha a nevezezetesebb történelmi eseményeket ábrázoló képeket annak falaira alkalmaznák. Indítványozza továbbá Kaas Ivor, hogy a nemzet jeleseinek szobrait és arczképeit, a múzeumban helyezzék el, és hogy az ünnepélyhez az akadémia is hozzá járulhatna, egy alkalmi történeti munka kiadása által, a millenárium alkalmával országos iparkiállítást is kellene rendezni, hogy alkalom nyújtatnék a magyar nemzetnek ipari fejlődésének bemutatására. Végül azzal zárja be felolvasását, hogy az ünnepélynek egészen nemzetinek kellene lenni, s abban a magyar királynak, magyar udvartartással kellene részt venni, sőt a királynak kellene az ünnepély központjának lenni. Mindenesetre szép eszmék és indítványok, a melyeknek létesítése csak becsületére és dicsőségére válnának a nemzetnek. Vajha a szép szavak ne hangzanának el a pusztában nyom nélkül! Én még mindezekhez egy szerény inditványnyal óhajtanék járulni. Miután Kaas Ivor az ezer éves ünnepélyben a királyság eszméjét kívánja és óhajtja megdicsőíttetni, Szent-István emlékének megörökítése által; és inert épen Szent-István volt az, aki az ország területét, bíráskodási, közigazgatási, főleg katonai szempontból, vármegyékre osztotta fel, a különböző osztályokat rendezte s a városok alapítására nagy súlyt fektetett: álljanak e nagyszerű mozgalom élére a megyék és városok, és hozzanak mozgásba minden czélszerünek találandó faktort arra nézve; hogy az ,ezeréves ünnepélyhez" megkívántató anyagi és szellemi szükségletek, minél előbb együtt legyenek, egy e czélra választandó „Országos központi bizottság- felügyelete és ellenőrzése alatt. Épen be akartam fejezni jelen czikkemet, midőn olvasom és pedig lelki örömmel, hogy az ezer éves ünnepély tárgyában Budapest főváros képviselete utolsó közgyűlésében elhatározta, hogy a tanács előkészítő bizottság alakítása végett, tegyen előterjesztést. A fővárosnak e kezdeményezését ugy hiszem örömmel üdvözli az egész ország. Tehát a hírlapok hasábjairól az eszme immár a tettek terére lépett. A megyékre és városokra vonatkozó fentebbi indítványom azért, egyáltalában nem fölösleges; sőt íme már fényes tény is igazolja annak helyes voltát. Kedvezmények a gazdaközönség részére a tűzkár elleni biztosításoknál. Ha a naponkénti tüzeseteket s főleg az erről évenként összeállított statisztikát figyelemmel kisérjük, fájdalommal győződünk meg arról, hogy tőke-szegény h izánke vár, hogy kitörjön, illetetten hangszer, mely mesterére vár, hogy sírjon, zokogjon, cselekedjék, vagy őrült hahotában átkozódjék. Pokolbeli daemon, mely térdre hull az oltár előtt, bosszuló villára, mely az Isten házát felégeti. Imádkozó átok, átkot könyörgő imádság. Névnélküli érzelmek örökké forrongó chaosza. Tenger, mely örökké háborog, de amelynek mélve gyöngyöket terem, .lóság és gonoszság, szeretet és gyűlölet, menyország és pokol, együtt és egyszerre. bátorságod e háborgó tengerre bizni sorsodat? Van-e erőd fékezni e lázongó Titánt ? ,Oh moudd, vau o szerelmed kebledre ölelni a daemont? Van-e szerelmed. harmóniává alakítani az ellentétes szenvedélyek e forrongó chaoszát? Enyém tudnál-e lenni, hogy csak én legvek egyedül világod, hogy egyedül bennem élj, hogy ne legyen soha egyetlen gondolatod sem, mely nem az enyém ? Végzem. Most már ismersz? Kezedbe teszem szivem sorsát . . Hozzád fordulok: ítélj, határozz. Lásd oly egyedül állok . . . Nincs senkim, aki értsen. Érteimeni küzd, küzd és elmerül. Oh szólj! Teremts uj világot küzdelmeim háborgó viharán! Vagv vess raeg, dőre álmom tépd el. eget vívó reményeim érdemlett büntetéseként.* Ezt irtam én Szerénának. Akkor nagyon szépnek meghatónak tartottam. Most már változott világ-nézletemmel, csak a hóbortot látom beune. De nem vitt rá a lelkem soha. hogy kiszakítsam naplómból és megsemmisítsem. Ugy tekintem most is, mint egy tört hajó roncsát, melyet a tender a partra vetett, emlékéül az első hajótörésnek. Meglehetős nyugalommal vártam a »választ*. Isten tudja miért; de biztos voltara a kedvező eredmény felől Nagyon szerettem s erősen hittem, hogy ő sem érez másként. Oh de hihettem-e mást? Átgondolva irántamí viseletet, visszaemlékezve augyali tekintetére, idvezitő ban az értékek mennyi milliója, mekkora tőke semmisül meg csak egy év alatt is a tűzveszély által. Virágzó községek, egész város részek, hol az előtt a jóllét és megelégedés honolt, pár óra alatt hamuvá lesznek. A ki biztosította épületét, készleteit még csak kiheveri a csapást, de a kinek indolentiája azon hiedelmet engedi érvényre jutni, >háthn megkímél a szerencsétlenség,* az oly egyénnek gyakran a koldusbot marad hátra. A tűz által megsemmisített épületek még oly vidékeken is nagy tőkét képviselnek, ahol a szükséges építőanyagok pl. fa. kövek, mész stb. bővében vanuak; menynyivel nagyobb költségbe kerül az építkezés az oly helyeken. ahol ezen anyagokat más vidékekről kell igen nagy költséggel szállítani. Ez utóbbi eset áll megyénkre is, s tanúságot tehetnek főleg azon egyének, akik községekben lakva fognak építkezésbe. S miután főleg mi szabolcsmegyeik, akik épitő anyagok híjával vagyunk, igen nagy költséggel épített gazdasági s egyéb építményeink sorsát nem bizhatjuk a vakszerencsére: megérdemli, hogy e sorokon ne fussunk át gondolkodás nélkül; mert a kedvezmények, melyek itt fölsorolva vannak olyanok, hogy azokat fel nem használva, saját érdekeinket hagyjuk figyelmen kivül. iAz első magyar általános biztosító társulatnak,* a mely intézet a hazában legszilárdabb alapon nyugszik, szerződéses viszonya van megyénkben a »Felső~Tiszavidéki gazdasági egyesülettel,t melynek értelmében azon egyesületi alapító és rendes tagok, kik a nevezett intézetnél biztosítanak: rendkívüli és ugy szóllva a lehető legnagyobb kedvezményekben részesülnek. Lehet, hogy taláu a szerződésről igen sokan nem is tudnak s igy az abban foglalt kedvezményeket eddig még nem élvezhették, most épen év elején vagyunk s igy hasznos dolgot vélünk cselekedni azzal, ha azt a nagy közönség tudomására hozzuk. Ez alkalommal csak azon kedvezményeket soroljuk föl, amelyeket ai intézet a biztosítási dijakból a feleknek leenged, ezen kedvezmények csakis a gazdasági épületekre vonatkoznak, amennyiben a városi és falvakbani épületek más dijak alá esnek. És pedig leenged az intézet a biztosítási dijakból: az eddig 1 y

2%-kal számított nád és szalma tetőzetü épületeknél 20°/o-ot » » 2%-kal » j> 33V

3%-ot » * 8/io%-kal számított zsindely tetőzetü épületeknél 20%-ot » » 1%-kal » » 25%-ot » » y

3%-kal számított cserép tetőzetü épületeknél 37'/,%-ot » » V2°/o-kal » » » 50%-ot továbbá minden készletek és ingók tűz elleni biztosítása után fizetendő dijakból leenged az intézet 10%-ot. Ezen szerződés által két czél szándékoltatott eléretni. Első helyen a biztosítás eszméjét minél szélesebben terjeszteni, a néppel megkedveltetni; ezzel együtt nevelvén a biztositó-intézet üzletét: s ezáltal a lehető legnagyobb kedvezményeket eszközölui ki a biztosító felek részére. Másik czél volt minél nagyobb számban vonni be a gazdaközönséget azon zászló alá, mely alatt a gazdasági egyesület a megye közgazdasági ügyeinek előbbviteléért küzd. Ezen kedvezményeket természetesen csakis azok élvezhetik, akik a Felső-Tiszavidéki gazdasági egyesületnek alapitó vagy rendes tagjai s ezen minőségöket a nevezett társaság ügynökségeinél, 'egy az egyesülettől nyert nyilatkozattal igazolják. Önkényt támad az a kérdés, hogy nem egyesületi tagok miként érhetik el a fentebbi kedvezményeket? Feleletünk reá a következő: egyszerűen taggá létei által. Ha az egyesület ezen kedvezményeken kivül mitsem nyújtana is tagjainak, már ezen a biztosításoknál elérhető megtakarítások, az illetők vagyoni állása szerént hatványozva téritik vissza az évenkint fizetendő csekély tagdijat. A gazdaközönség helyesen falfogott érdeke megköveteli, hogy ez eszmét mindenki magáévá tegye; mert míg egyfelől saját kiadásait reducálja, s épületekben fekvő tőkéjét nem bizza a véletlenre, addig másfelől a mosolyára: hihettem e mást? Csalhat az ég, csalhat a föld : de e tekintet, e mosoly soha. E boldogító hittel mentem el egy délután Szerénáékhoz. A jó mama nem vala otthon, Szeréna pedig kün a kertben a pavillonban És óh Istenem ! egyedül. Szivem nagyot dobbant. Oh most már meg tudhstom válaszát, közvetlenül magától édes ajkairól halhattam a menyországot hirdető »igentc. Kinyitám a kis kert rácsos ajtaját, mintha szentélybe léptem volna: szivemhez szoritám remegő kezemet, hogy csillapítsam annak heves dobogását. Körülöttem illat, édes ittasitó virág illat áradozott, a lombok suttogtak csókolództak . . . Szivem egyre dobogott. Majd megszakadt végtelen gyönyörében. Megálltam a kis kerti lak bejáratánál. Benéztem, ha ott van-e ő. Es ... oh Istenem ! Csak arra emlékszem, hogy félholtan tántorogtam onnan el. Igen! ott volt Szeréna, ott, de egy barátom keblén láttam őt. Nagyon el lehettek foglalva, mert még csak észre sem vettek. Az a levél pedig, melyet én irtam, ott feküdt a kerti lak porondján, eldobva, eltaposva. Képzelem mily jót nevettek rajta. Kis levélke ! Szegény kis levélke! Ugy jártál te is, mint szivem ! Ez az én szomorú történetem Szerénáról. Még csak aunyit teszek hozzá, hogy Jutka asszonyt ezúttal is elnyomta a buzgóság ; annál fogva egyátalában nem tarthatom sem váratlannak, sem meglepőnek, ha ilyesmi máson is megesik; .,őt egyenesen felhívom a nyájas olvasót, hogy ezt minden genirozás nélkül tegye meg. közügynek szegődik bajnokává, s az erők egyesítése által segíti elérni azon czélt, hogy anyagi jólétünk s államunknak még sok ideig egyedüli biztos alapja: mezőgazdaságunk, a cultura minél magasabb fokát érhesse el. S J A testgyakorlat az elemi oktatásban. A lélekkel együttesen a testet is művelni kell. A lélekre, mondhatjuk, művelőleg, a testre edzőleg hatunk. A léleknek a szellemi foglalkozás szerzi meg a világosságot, műveltséget. A testnek mi adná meg az arányos fejlődést, ruganyosságot, könnyebbséget, ha nem a testgyakorlat és a munka? Hogy a testgyakorlatról, mint általános müveltségüukre ható fontos tényezőről, annál világosabban szólhassak; vessünk ennek múltjára egy futólagos tekintetet. Ismerkedjünk meg fokozatos előbbre haladásával, történelmével másutt és házánkbau. A testgyakorlat nálunk az ujabb, a klassikus államoknál a legrégibb foglalkozás nemét képezte az ifjak képezésébeu. Legtöbb érdemet tulajdonithatunk a hajdankort tekiutve a görögöknek, mint amely nemzet saját czéljainak világos fölismerésével gyakorolta a tornászatot S itt különösen két, államot képező, város karolta azt fel, mindenik saját elveiből indulva ki, mint szükséges nevelési eszközt, Spárta és Athenae. E két város nevelési elve egymástól igen eltérők voltak; épugy eltértek a tornászat gyakorlásában is. Spárta a józan emberi értelmek meghaladó fokozatáig szigorú, Athenae szelídebb alakban gyakorolta azt. Tor nászát-nemek voltak az ötös párbaj, a szaladás, a korongvetés, az ugrás, a dárdavetés és birkózás. A görögök e nemű foglalkozásait örökölték a ró maiak, de a kik idővel irányt változtattak. A gymuasti ka többé nem az iskolákban s társadalmi életben, hanem a czirkuszban találta föl helyét, mely változás által egészen uj irányba tereitettek a nézetek. A görögök az emberi test szépségében, erejében s ügyességében keresték az ember külső főtulajdonságait, s ebből kifolyólag a testgyakorlatnak tulajdonítottak legnagyobb fontosságot a nevelésben. Majd Nyugot fogta fel az »ép testben lakik ép lélek* elvet. Németország rohamom léptekkel halad e téren előre. A philauthrópok, mint Basedow, Salzmann, Carape, Guths-Muths, Wieth bellátták, ho*y a testet edző módokról kell gondoskodniok, különben az elpuhulás áldozatául kell esni hazájoknak. Ha a lélek nevelésére s fejlesztésére iskolák állíttatnak: azok mellé a testi nevelést elősegítő tornászatot is oda kell csatolni. Basedow és Wieth Dessauban nyitottak tornásziskolát. 1784-ben Salzmann vette fel híres schnepfenthali intézetébe s annak vezetését Guths-Muthsra bízta, ki annak nemcsak u gyakorlat, hanem az irodalom terén is nagy lendületet tudott adui, s magának halUatatlau érdemeket szerzett kifejtett buzgó munkálkodása által. A Gutsh-Muths által leginkább gyakorlatba hozott testgyalcorlati nemek voltak a versenyfutás, a lórapattauás, a magas és hosszú ugrás, a gyaloglás, a dobás, a deszka élen való járás, a korcsolyázás, a szánkázás s a gyermekeknek oly elevenséget kölcsönző játékok. Kitűnik ezekből, hogy GuthsMuths a testnek minden oldalú fejlesztésére törekedett a változatos torna nemek által, s ez neki sikerült is. A brandenburgi őrgrófság fővárosa, Berlin közelében Hasenheideban nyílt meg 181 l-ben a legelső nyilvános toruahely, melynek igazgatója, ügybuzgó bajnoki Jahn Frigyes Lajos volt, kine'c fáradozása a tornászatot valódi népUgygyé emelte, s kinek intézete »az I. Napoleon ellen viselt sz-ibadságUáboruban Németországnak a hazafias lelkesed ésen kivül nem egy derék, edzett harezost szolgáltatott*. Jahnnal mintegy kezet fogva haladt Spisz Adolf. A 1819-iki porosz királyi pirancs által a tornaegyletek bezárattak, mivel a »Szentszövetség* (Porosz-, Oroszország-Ausztria szövetkezése Napoleon ellen) a népet alattomban bujtogató irányt vélt lappangani azok ban. A parancs két évtizeden tartotta lekölve a virág zásnak indult tornászatot. Majd egy ujabb királyi rendelet értei ne szerint »hely adatott annak minden felsőbb tanintézetben. Most Spisz A. embertani alapra fok tette azt s oly irányt adott tudományos alapon nyugvó rendszerének, melyet követünk mi is, módszertanilag kezdvo s hazai viszonyainkhoz alkalmazottan, lehetőleg gyümölcsözővé tenni törekedvén a múltban s törekedvén a jövőben is. Ling Péter K., »Észak Jahnja*, a »svéd*, vagy gyógytornászainak volt megalapítója. * * Magyarországban az első mozgalmakat a testgyakorlás téren 1811-ik évre teszik. V. Szabó János, mint nevelő látogatta meg Pestalozit Yverdonban. Megismerkedett az igazi gyermekbarát methodikájával, a testgyakorlatban alkalmazott s követett elveivel. Haza jött s *A hazabeli kisebb iskoláknak jobb lábra állításáról* irt müvében határozottan sürgette, hogy az okszerű testgyakorlatot a népiskolában tanítani kell, 8 ő maga a tanítást növendékeivel (b. Vay Miklós fiai) meg is kezdte 1817-ben. Az ország fővárosában torna-intézetet dr. Tavassy Lajos tanár 1838-ban nyitott meg. Majd az irodalom terén is igyekeztek művelőleg lépni föl. Kiváló jeles munkákat hoztak létre, hogy annál inkább nyíljék alkalom annak a gyakorlat mezején\aló nyilvánulását általánosabbá, virágzóbbá tenni. Matolay Elek »Tornazsebkönyv»-et irt. írtak raég e nemű müveket dr. Kelen, Szauter és Ambrus, legújabban Egner A. Az 1868. XXXVIII. t.-cz. által a népoktatási tanintézetek mindenikében tantárgyul látjuk kitűzve a testgyakorlatot. A hitfelekezetek, magánosok, társulatok s községek által felállított tanintézetek számára kiadott tantervben s tárgysorozatban ott látjuk a »testgyakorlatot tekintettel a katonai gyakorlatokra*. Ott van az a polgári iskolák tárgy-sorozatábau, ott a tauitó-képezdében, ott a közép-iskolákban. Bökényl B. Dániel.