Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-06-11 / 24. szám

„N Y í R V I D É K.«« Az alispáni jelentés előterjeszti, hogy Szabolcsmegyére nézve 12 csendőri őrs-állomás szervezése mondatott ki és hagyatott helyben a belügyminisztérium álul, 78 csendőrrel; és pedig Nyíregyházán 8, Szentmihályon 7, Polgáron 6, Hakamazon 6, Kemecsen 6, hasvárdán 7, Madán C, Nyir-Baktán 6, Nyir-Bátorban 6 Nagy-Kálióban 7, Nyir-Adonyban 7, üjfeherton 6 csendőrrel. Stiksly Btntdtk kérdezi, ha lehet-e e tárgyhoz szólni ? Miután e tárgy már befejezett tény, ahhoz szólni nem lehetvén, Székely eláll. Kauzsay Károly felvilágosítja Székelyt, hogy e kérdéshez annak idejében a megye már szólott: felszólalásának eredménye is lett; mert a miniszter első ízben Szabolcsra nézve 11 őrs-állomást tervezett, csakis a megye kérelmére állapított később meg 12-öt. A nyíregyháza-mátészalkai szárny-vasut kiépítésé tárgyában többek által beadott indítvány uagyon élénk discussio tárgyát képezte. Az indítvány ugyan is felhívja a megye közönségét, hogy a minisztériumhoz egy számos megyei kitűnőségből álló küldöttség által fólviendő felirat intéztessék, a jelzett ricinnális vasútvonal kiépítése tárgyában. Főispán ur őméltósága nem tartja időszerűnek sem a küldöttséget, sem a feliratot. A megyének jelenben is több rendbeli kérvénye várja a miniszteri megoldást. Ajánlja, hogy a dolog halasztassék el; mert attól fél, hogy a megye ez által a többi érdekeit veszélyeztetné. Görömbei Péter igen élénk színekkel és meggyőző érvekkel festi e mellék-vasutnak szükségességét. Történeti hűséggel bizonyítja be, hogy az eszme nem uj; hogy annak létesítése tárgyában, már több fontos és nem épen eredménytelen lépés is tétetett. Figyelmezteti a megyét, hogy ha e vonal kiépítése elesik: a megye területe könynysn beosztathatik a szomszéd megyékbe, ahol már részint van, részint épül ily vasút. Ajánlja az indítványt a bizottság figyelmébe és pártolásába. Főispán ur nem tagadja e vasut-vonal szükségességét; csak azt szeretné tudni, hogy tulajdonképen mi kéretnék abban a feliratban a magas kormánytól? Szoboszlay József igen szépen megfelel a kérdésre. Nagy melegséggel tartott beszédében kifejti, hogy itt nincs szó nagy állami segélyről. Az indítvány csak azt kéri, hogy tegye ez ügyet magáévá a kormány, engedélyezze a kiépítést és részesítse azt némi kedvezményben. Jósa András számokkal mutatja ki, hogy e vasút vonal kiépítése mennyi egyenes haszonnal jár ugy a megye közönségére, mint az államra nézve. Reflektál az évenkénti dohány-szállitásra, ami az államnak ma tengelyen évenkint 300,000 forintjába is bele kerül. Kauzsay Károly pártolja az indítványt. A hallott indokokat igen helyeseknek és megegyezőknek találja. Mezösy László Szatmár-megyét is felkérendőnek véli; amennyiben e vasút az ottani érdekeket is érinti. Az indítvány Mezőssy László módosításával elfogad tátik s a kérvényt benyújtandó küldöttségbe kineveztettek : Főispán, alispán, a megyei országgyűlési képviselők, Gencsy Károly. Gencsy Albert, Mandel Eduárd, Pethő Ignácz, Szoboszlay József, gr. Károlyi Tibor, gr. Degenfeld Imre, Daragó Péter, Gaál Elek, Görömbei Péter, Kerekréthy Miklós, Haas Mór, Mandel Ignácz, Kállay András, Liptai Károly, Jósa András, Szalkay Sándor sat. Alispán felkérendőnek véleményezi főispán urŐméltóságát, hogy személyes érintkezésbe tévén magát az illető kormány-közegekkel, szíveskedjék a legalkalmasabb idő pontot bevárni s a küldöttség összehívását a szerint eszközölni. (Helyes.) (Folyt, köv.) Pár szó Szabadhúzy Béla ur ezikkéhez. E lapok f. évi 11-edik számában Szabadházy Béla jegyző ur felhívja a hazai jegyzői testület minden egyletét, hogy a >Nemzetgazdászati szemlében* gróf Széchényi Dénes által irt, s az »Egyetértésben* Szilágyi Virgil országgyűlési képviselőtől közölt alaptalan rágalmakat utasítsák vissza. Azt mondja ugyanis nevezett képviselő ur: »Van az országnak egy fegyelmezetlen jegyzői kara, melynek pusztító mőködését csak is az ismeri, aki a községi ügyvitelt figyelemmel kiséri. A községi jegyzők intézményét e veszélyes jellegtől meg kell, törvényhozási intézkedések által, fosztani. < Szilágyi V. képviselő urnák ezen igen sokat mondó szavait csak azért nem helyeselhettem, mert abban semmi kivétel nincs. Általánosan rója meg a jegyzőket, akik közölt sok a képzett, becsületes, hivatalát lelkiismeretes pontosággal betöltő ember ; de sok a »fegyelmezetlen<, tudatlan, pióczatermészettt is. A jegyzők kezében van letéve az öszszes közigazgatás alapja. Egyetlen jegyző hanyagsága képes törvényszékek, bíróságok munkáját megakadályozni, megsemmisíteni. A miniszteri jelentés hamis, ha a jegyzőé alaptalau volt. Községek és egyesek jóléte sokszor és sokban tőle függ, ő védheti, tanácsolhatja, de nyomorba is taszíthatja azt . . . Újnál ujabb terhek jönnek minden évben. Az elemi csapások miatt alig vagyunk képesek leróni adónkat ma, hogy holnap más követelést teljesítsünk. Ma mindig kevesebb a bevételünk, mint az igénylet kiadások összege ; melyeket lelketlen uzsorások zsebéből fedezünk .. .! Gyakran családtagjaink sem ismerik ugy helyzetünket, mint a jegyző. Ha adunk, ha veszünk, ha terhelve vagyunk, ő mindent tud. Neki van idő, van körülmény, midőn legféltettebb titkunkat felfedezzük, számításainkat elmondjuk. Meglepetve tapasztaljuk gyakran, hogy mindezeket épen ellenüuk használja fel. A jegyzőnél első kellék a becsületesség! Van rá példa, — ő tudja, — hogy 120 kamatra kölcsönzött pénzből törlesztjük adónkat; vagy a szegény özvegy elárverelt ágyneműinek ára van előtte; nem retteg kétszeresen számítani adónkat, nem fél Isten büntető kezétől, midőn a fogadó asztalán veri el könnyelműen a »beszállitandó» pénzt. Kieszközli a községi képv. testületnél, hogy pénzkezelője tudatlan, járatlan és — ha lehet — vagyontalan ember legyen; ezt azután vagy megcsalja, vagy együtt lop vele. Ha tudatlanságból vagy roszakaratból pénzzavar áll elő: nincs vagyon, melyből az kiegyenlittessék. Van község, melyben sem pénzkezelő, sem biró írni nem tud; itt mindent a jegyző kezel; meghamisít B. tabellát, naplót, adókönyvecskét; évekig lopja a magas kincstárt és egyeseket, melynek kiderültével, e leirhatlan bün egyszerű elcsapatással büntettetik Nézzen szét Szabadházi ur például Szabolcsmegyében, hány jegyzőség van üresedésben vagy vizsgálat alatt ? Meg fog győződni, hogy — ha ez igy halad — 10 év alatt több jegyző függesztetik fel, mint az összes jegyzők száma jelenleg. Nem meginog-e a bizalom ennek láttára ? Nem a nép tönkre jutásának okozói-e ezek ?! Első helyen a kir. adófelügyelőségek vannak hivatva a jegyzők lopásának, hamisításainak és visszaéléseinek gátat vetni. Kiküldött vizsgálói legyenek pontosabbak, mint eddig; eluézők soha; mert ha szigorú felügyelettel jár el a hivatalnok, nem czimboráskodik, akkor képtelen évekig űzni rablásait némely roszlelkü. Éber figyelmet gyakoroljon ; ejtsen vizsgálatot a gyanús ellen; de vigyázzon, hogy a vizsgálandó ne értesüljön megjelenéséről. Különösen a pénztárt vizsgálja meg, hasoulitsa össze a bevétellel; ha a pénzkezelő nincs hon, el ne távozzék, mig meg nem jelent az; mert hát ha csak a baj elől állt félre . . .! Jegyzővizsgáknál legyen szigorúbb, hogy ez eléggé jól fizetett, felettébb pontos állás, müveit és képzett emberekkel töltessék be. Bizonyos zilált anyagi helyzetű jegyző több kötvényt, váltót állított ki hamisítva, az álkezesek birtokain sok száz forint teher lett, ő levén a kézbesítő 2—4 évig tartó perek alatt egyetlen vétivet sem láttak az illetők, mert azok hamisított aláírásokkal küldettek a perlő hatóságokhoz vissza s csak a kölcsönző jegyző halálakor derült ki a terhelő nagy baj. Ez a jegyző nem tönkrejuttatta-e azon községet, melyben lakott? Egy ily jegyző zsebében hány árva vagyon elenyész, különösen ha a közgyám közel áll hozzá? Közadót tetszése szerint vet ki, szed be, számol el. stb. stb. P. nevü földmives és birtokos tábláztatási ügyben bizonyos egyén halálesetének felvételeért K. B. U. jegyzőknek fizette be az irásdijat. Három közül egy sem irt egy betűt sem érdekében ... Meunyi kára lehet e miatt a kérelmezőnek ? Egy tisztességes állású katona a szokásos jelentke zéseket mindenkor megtette; de a »változási kimutatást vagy nem, — vagy hibásan, vagy épen helytelenül vezettetvén, a parancsnokság a járásszolgabirói hivatal utján több izben elzárással büntettette az illetőt. Kérdem, ha ezen egyén államhivatalért folyamodnék, bejegyzett büntetései nem akadályozuák-e ? Láthatja t. Szabadházi ur, hogy mily átok a lelketlen csalás-lopásból élő jegyző a községen. Távol legyen tőlem, hogy én jelen soraimmal a nagyrabecsült jegyzői kart bántani akarnám ; de azt kénytelen vagyok kimondani, hogy pár szem konkoly egész mérő buzit elkever ; kicsiny seb megöli az egész testet. Vajha ezeket mielőbb eltávolithatná a társadalom! Sipos Lajos. Felhívás hazánk kereskedői karához ! Rövid idővel ezelőtt néhány, osztályunk érdekeit szivén viselő kereskedő kezdeményezése folytán, Budapesten kereskedelmi segélyegylet alakult. Nem szükséges hosszasan fejtegetni, ez egylet mily nemes czéloknak lehet megvalósítója; működése mily üdvös befolyású a magyar kereskedő jövőjének biztosítására s végre, hogy soha hazánkban tán hasznosabb kereskedői intézmény nem létesíttetett, mint ez. Az irói segély-egylet, a hírlapírók nyugdíj-egylete, a tisztviselők nyugdíj-egylete, fényes tanúbizonyságai annak, hogy ma már csak társadalmi úton érhető el a jövőnek, a munkában kifáradt aggkornak, biztosítása. Az österr.-ung. Beamten-Pensionsverein évenkint 60—70,000 forintot fizet ki segélyekben elaggott tagjai és azok özvegyei közt; a németországi könyvkereskedők segély-egylete ugyanannyi márkát. Hány gondteljes léteit mentenek meg ez összegek a kétségbeeséstől, a koldusbottól, és ] terelnek le talán a bün útjáról! Ily intézmény akar lenni a kereskedelmi segélyj egylet. Eléggé ismerjük a bajokat, melyekben osztályunk szenved. Az alkalmazott biztos kilátásban tudja használhatí lauságát aggkorában; a 30—40 évi fáradhatlan és ernyedetlen szorgalom jutalma, nála a koldusbot vagy egy bolti szolgai állás. Ez a segéd jutalma. Még mostohább azon főnöké, kit a sors kérlelbetlen keze sújtott, megrabolva ót egy tán hosszú küzdelem gyümölcseitől. Az o állapota jóllehet még szánalomraméltóbb. Volt segédkartársaihoz fordulni, ezt nehezíti nála olykor nagyon is érthető önérzete, melyet nemes jellemek még a balsors közepette sem tagadhatnak meg, főnök collegái pedig, amennyire szerét tehetik, kitérnek előle. Nincs hová fordulnia, s kétségbeesés az egyedüli kilátás, mely előtte fóltárul. A kereskedelmi segély-egyletnek lesz hivatása enyhíteni e bajokat; czéljai lesznek : Elaggott, munkaképtelen kereskedőknek tűrhető léteit biztosítani. Egy felállítandó menedék-ház által otthont adni rokkant kartársainkuak. Segélyt nyujtaui elhalt szegénysorsú kereskedők özvegyei és árváinak. Rendkívüli esetekben segélyezni rövid időre és idsiglenesen munkahiányt szenvedő kereskedő segédeket. Az egyletnek ezen üdvös hatásköre megérdemli, miszerint azt hazánk kereskedősége a legmelegebben karolja fel, annál is inkább, mert senki sem olvashatja ki a csillagokból, mi sors érheti holta napjáig, 8 megnyugtató lesz a magyar kereskedőknek azon tudat, hogy bármily nehezen sújtsa is a sors őket életük pályáján találnak enyhülést, önerejükből létesített intézményükben. Az egész kereskedelmi osztályhoz fordulunk tehát sorainkkal, a leggazdagabb főnöktől a legszegényebb segédig. Amaz alapító vagy pártoló, ez pedig rendes tagja legyen az egyletnek. Tudjuk, mert az emberi természetben fekszik, hogy mindenki azt hiszi és reményli magáról, hogy ő soha azon helyzetbe nem fog jutni, miszerint segélyre szoruljon, s ezért sokan lesznek, kik azzal kecsegtetendik magukat, hogy rájuk nézve fölösleges az egyletbe lépés. Csak a mindennapi élet példáira utalunk, melyek azt mutatják, hogy mihóknak volt birtokosai jutottak már koldüsbotra. Azért nem hangsúlyozhatjuk eléggé és elégszer, hogy kivétel nélkül mindnáyjan legyünk tagjai az országos »kereskedelmi segély-egyletnek*. Ha minden magyar kereskedő megteszi ebbeli szent kötelességet, akkor virágozni fog az egylet a magyar kereskedők üdvére és dicsőségére. A kereskedelmi segély-egylet szervezete országos, és ezért fordul az egész ország kereskedelmi karához; ezért szükséges, hogy minden jelentékenyebb városban reudelkezzék legalább egy képviselővel, ki az ügyet saját városa területére felkarolja, ott az egylet érdekében működjék és velünk érintkezzék. Nem vélünk csalódni, ha azon reménynek adunk kifejezést, hogy erre vállalkozó mindeu városból fog jelentkezni ugy a főnökök, mint a segédek köréből, s azért kérjük az erre hajlandókat, azt velünk mielőbb posta utján közölni. Alapszabályok, tervezetek és bejelentési ívek dijtalauul és bérmentve küldetnek meg, melyek iránt a megkeresések Budapestre, Gizela-tér 2. sz. a. levő titkárságunkhoz küldendők. Budapest, 1882. juniushó 1-én. A kereskedelmi segély-egylet nevében: Az Igazgatóság. Levelezés. Nagy-Kálló, 1882. junius 9. T. szerkesztő ur! N.-Kálló városa juniushó 8-ik és 9-ik napjaiu lelkesült örömünnepet ült, amennyiben méltóságos Szász Ká~ roly miniszteri osztálytanácsos ur, mint miniszteri biztos a kállói reáliskola érettségi vizsgájának bevétele végett nevezett napokon vendége volt. Leírhatatlan azon öröm és lelkesedés, mely nevezett városnak apraját-nagyját, mondhatni minden osztályát áthatotta. Az ünnepelt férfiú junius 8-án az esteli vonnattal Nyíregyházára érkezvén, Kálló városnak küldöttsége, több kocsin, nsgos Petrovich főigazgató ur vezetése alatt, sietett őt üdvözölni; majd kocsikra ülvén a küldöttség, a miniszteri tanácsos ur Lukács Ödön nyíregyházai lelkész s telső-szabolcsi ref. esperesnél fél órai látogatást tevén, a díszes kocsisor az ünnepelt férfiúval Kálló felé indult. Kálló városa határánál diszes bandérium és megszámlálhatatlan kocsikon elébe jött nagy számú diszes küldöttség fogadta, s miután Nagy János által Kálló nevében üdvözölte, őméltósága emelkedett beszédben köszönte meg ezen nem várt és nem kért megtiszteltetést. A megszámlálhatatlan kocsisor ezután a bandérium kíséretében megindult s a város végén felállított diadaliven keresztül hullámzó nép sokaság által éljeneztetve, a régi megyeház elébe érkezett, a hol az elemi osztályok és a reáliskola növendékei hosszú sorban felállítva, lelkesült éljenzéssel fogadták az ünnepelt férfiút, kit Kállay Ákos urnák a magyar vendégszeretetről hires családja fogadott szeretett vendégeül. Valóban nemcsak meglepő, hanem elbűvölő látvány tárult itt szemeink elé. A kapunál kezdődő diBzes angolkert kígyózó ösvéuyén egészen a terasseig festői elrendezéssel fehér ruhába öltözött leánykák voltak felállítva, kezökbeu egy-egy élő virágcsokrot tartva, akik valóban ugy néztek ki, mintha a kertben esetleg elhelyezett szobrok lettek volna. E festői kép nemcsak az ünnepelt férfiú kíséretét ragadta meg, hanem őt magát is láthatólag kedvesen meglepte. Rövid nyugalom után föltárult az étterem ajtaja, hol a mindenkihez anynyira szívélyes magas miveltségü házinő lekötelező jelenlétében folyt a kedélyes vacsora. A pohárköszöntők sorát Nagy János nyitotta meg, ki a minisztertanácsos úrért ürített poharat; Lukács Ödön az annyi kellemekben gazdag házinőt éltette ; Bleuer Mór Petrovich főigazgatóért, a miniszteri tanácsos ur ismét a házinőért, családjaért, stb emeltek poharat. A kedélyes estelizés végeztével, Kálló városának ünnepi díszbe öltözött lelkesült közönsége, a diszes lámpionokkal felékesített sétatéren hullámzani kezdett s nem sokára megindult zene kísérettel a fáklyás-menet, mely az ünnepelt nagy férfiú szállásának ablaka előtt állapodott meg, ahol Kálló városa közönsége nevében Görömbei Péter ref. lelkész üdvözölte lelkesült s hatásos beszéddel, melyben a magas állású férfiú tudományos és irodalmi érdemeit is szép szavakban összefoglalva, kiemelte. E beszéd nagy hatást idézett elő. Erre a miniszteri tanácsos ur majdnem egy fél órai szónoklatban válaszolt. E beszéd telve volt magvas gondolatokkal, a közművelődés előmozdítására, az igaz hazafiság emelésére czélzó eszmékkel, általában véve széles látkör s magas műveltség jellemezték szavait. Különösen elragaló volt beszédének azou része, melyben magáról szólt s megemlékezett arról, hogy bár éjjet napot egygyé téve, sok küzdelem között munkálkodott is legjobb tehetsége szerint, a neki kimért körben, mindamellett sem tartja ezen munkálkodást elveszettnek, mert oly hazában született és munkálkodott, amely érti feladatát s reménynyel küzd jövendőjeért. Fölismertük e beszédben a nagy lélekhez annyira illő szerénységet s midőn Kálló városának lakosságát gyermekei neveltetésére buzdította, beszéde leírhatatlan hatást idézett elő s a közönség szűnni nem akaró éljenek között oszlott szét. Junius 9-én a kora reggeli órákban a különböző egyházak küldötteit, a város s többféle egyletek és társulatok tisztelgő küldöttségeit fogadta; majd 10 órakor az érettségi vizsgára ment, hol mint censor, d. u. 3 óráig szakadatlanul és kellő szigorral munkálkodott.