Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1882-05-07 / 19. szám
III. évfolyam. Nyíregyháza. 19. szám. Vasárnap, 1882. augusztushó 13. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAPON. Előfizetési föltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre 4 frt. Fclcvre 2 „ Negyedévre 1 A községi jegyző es tanitó urakirak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Piriiiger János és Jóba. £lok kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám) intézendök. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni.. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapuuk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is, Dorn & Conap által Hamburgban. Egy szó az „Egy fölösleges szó"-hoz. Nincs az a nagy. megrakott szekér, amelyre még vagy egy villányi széna, vagy liter buza ne térne. Nincs az a megbeszélt dolog, amihez még néhány szó ne férne. Igy vágyók én az „Egy fölösleges szó" czimü vezérczikk-cyklussal, amely a „Nyirvidék" ez idei 16., 17 és 18-adik számaiban megjelent. Tagadhatatlan, hogy eme 3 czikk igen érdekesen tárgyalja a ma már oly igen elharapódzott fényűzést. Sok jó akarat, igazság és hazafiság "érzik ki belőlük. De azért koránt sincs kimeritve, a különben is eléggé bő kérdés. Engedje meg tehát a tisztelt czikkező, hogy a magam szempontjából, én is hozzászóljak e nem mindennapi fontosságú tárgyhoz. Nagyon fel tudom fogni azt, hogy czikkező tartózkodott a „fölösleges szó" bővebb fejtegetésétől; nem akarván az olvasó közönség nagy része előtt különben is unalmas vezérczikkezők hibájába, a hosszadalmasság hibájába esni. Czikkező igy is eléggé érthetően kifejté a fényűzés eredetét, okait és részben következményeit. A kitérésektől, magyarázatoktól, az okok okának felderítésétől azonban, távol tartá magát. Ezekre pedig sokszor, az illető olvasókkal szemben, nagy szükség van. Ily értelemben kivánok én az „Egy fölösleges szó "-hoz szólani ez úttal. Elfogadom és minden tétova nélkül- aláirom az első közlemény eme sorait: „Müveit, gazdag és minden tekintetben fejlett államban, a fényűzés, korántsem oly veszélyes, mint például nálunk, ahol még minden fejletlen, kezdetleges állapotban van." Elfogadom és aláirom pedig azért, mert a fényűzési czikkek külföldről hozatván be: a mellett, hogy fényűzésünkkel a hazai ipart legkevésbé sem támogathatjuk; a külföldi piaczokat gazdagitjuk, és a külföldi ipar fejlődését segitjük elő. E tekintetben ^^——m^^^mm— A„NY1RVIDEK" TÁRCZÁJA. Krisztus Pilátus előtt. Pilátus ül birói székben, Erős harcz kél nemes szivében. Zöld galy, virág uton-utfelen... Hozsánna zug át a kék legen. Öröm, áhítat éa tisztelet Tölti be a hivő lelkeket ; Meghajol nagy, kicsiny, ifjú, agg... Krisztus 1 Te az Ég küldötte vagy t De im, mily megható változás 1 • Feszítsd meg !<-et kiált Kajafás ; Feljajdul Jüdás, bánja tettét: .Eladtam az ártatlan vérét !< A sokaság között egyedül áll Elhagyatva, védőt nem talál. Péter, ki eddig követte őt, Megtagadja a nagy szenvedőt. Rágalmat szól a tanuk ajka ; Papok, vének örülnek rajta. A nagy tömeg örjöngve kiált Az ártatlan fejére halált. Mégis, van egy résztvevő kebel, Ki fájdalmát nem rejtheti el; Ott ül .fenkölt anyai arczán«.... A pokol megrendülne harczán I A biró lát, a biró érez ; Szive súgja: .Ártatlan vér ezW De ellent mondani nem tud, nem mer.... S keresztre jut az Isten-ember I a „védegylet" újbóli felállítása segíthetne legtöbbet és leggyorsabban. Igen helyesen mondja továbbá az „Egy fölösleges szó" irója, hogy: „A nép fényűzése, mindig jólétének csökkeuésére mutat; és hogy ez ellen nem lehet törvényt hozni; hanem legjobb törvény a fejedelem, a nagyok példája". Csakhogy nálunk a nagyok, előkelők, a gazdag arisztokráczia példája, nem csak hogy nem vonzó és nem üdvös a középosztályra és a népre nézve; de sőt nagyon is káros, veszélyes és kétségbe ejtő. Ezeket követni: öngyilkosság volna. Minő életet, háztartást visznek a mi főuraink ? Vannak ugyan már köztük szép számmal, akik állandóan birtokaikon, vagy a fővárosban élnek, a fürdői időszakot kivéve; de mit ér az, ha nem magyar házat visznek. Minden idegen, kölföldi náluk: házmester, inas, lovász, szakács, komorna, komornyik, társalkodónő sat. sat. igen természetes, hogy a házi társalgási nyelv is idegen. Magyar főúr, idegen háztartással! Nem szomorú, nem leverő helyzet-e ez?! Szegény Magyarország! Leggazdagabb fiaid gondolnak legkevesebbet magyarságoddal és boldogulásoddal Hány jóravaló magyar ifjú és leány élete kallódik el igy és esik áldozatul főuraink hazafiatlanságának ?! Avagy a magyarból nem válik jó házmester, hűséges inas, ügyes lovász, értelmes szakács, csinos komorna, előzékeny komornyik és művelt társalkodónő?! Csak meg kell kisérleni. Az „Egy fölösleges szó" írójának azon állítását, hogy: „a nagyok és előkelők példáját követi a nép," tökéletesen bebizonyítva látom a vagyonosabb gyárosok, iparosok, kereskedők, ügyvédek és kisbirtokosok azon törekvésében, mely szerint leánygyermekük mellé minden áron idegen nevelőnőket fogadnak be családjukba; akik azután először is megutáltatják velük a magyar nyelvet, mint amely csak a parasztnak való, nem pedig müveit egyénnek. Az illető szülék ez eljárásaikkal veszni engedik a szegényebb A bőszült nép, miként vad állat, Ujong, tombol: hogy boszút állhat; S aláesordul a Szent Test Vére... Földön ez a >Megváltók« bére I Sípos Lajos. Henry. (Beszély.) Vörös Kálmántól. (Vége) — Nem! — felelt egyszerűen. Master Hawens falkaczagott. — Te ügyetlen szerelmes te! — szólt feddőleg fiához — Hawens — folytatá — ennek véget vetünk? — Hogyan Atyám ! — kérdő Henry ijedten, — hát nem szeretted meg őt az első pillanatra? — — Na na; — felelt az öreg ur nem bánom, nem vetek utadba akadályt; hanem azonnal elmégysz oda s megkérded a leányt, akar-e nőd lenni? Henry egy pillanatra tétlen maradt. — És ha nem, — folytatá Master Hawens — akkor kérlelhetlen leszek, s te megnősülsz. E szavak határozatra birták Henryt, de még egy gondolat visszatartá: — Nincs más ruhám ! szólt s meglehetősen gyűrött öltönyére mutatott. — Az mit sem tesz! — felelt atyja. — Ha szeretitek egymást, akkor ez is jó ; ha nem, akkor úgyis minek : nem lesz tied ! Henry végre engedett s kalapjáért menve, eltávozott. sorsú műveltebb magános magyar leánykákat; elhanyagolják gyermekeik nemzeties neveltetését, s a házi nevelés által távol tartván gyermekeiket a többi gyermektársaktól, a felebaráti szeretet magvát már csirájában ölik meg náluk s ami legfőbb, mindezek mellett a neveltetés 10-szer annyiba kerül, mintha nyilvános leánynöveldébe járatnák gyermekeiket. Pedig a nyilvános leánynöveldék hála égnek! hazánkban igen szép fejlődésnek indultak. Például Nyiregyházán is 2 első rendű leánynövelde van, melyek közül én csak a Löfkovics-félét ismervén, erről csak a legnagyobb elismeréssel nyilatkozhatom*)- Ez intézet helyes irányát és szellemét különben eléggé dicséri az a körülmény is, hogy abban, ez idő szerént, körül-belül 60—70 növendék- és gyermekleány nyer alapos és magyaros nevelést és oktatást. Nyiregyházán tehát nincs értelme a házi oktatásnak és nevelésnek, kivált idegen származású gouvernantok segélyével. (Vége következik.) A birói hivatal. Üdvös közigazgatást képzelni sem lehet olyan országban, melyben gondoskodva nincs arról, hogy hasznos törvények, ahhoz értő hivatalnokok által, szigorú pontossággal, hajtassanak végre. Az ember és annak minden tette, müve, magán hordja ugyan a haladás felismerhető jellegét; de végtelen messze van azon tökélytől, mely felé minden önérzetes embernek haladni szent kötelessége. Azonban a legkitartóbb, legpéldásabb igyekezetnek sincs, ez idő szerént, hatalmában utóiérni s nem is lesz addig, mig gyarlóság akadályozza az embert, szabad röptű gondolatának kivitelében. Sem törvény, sem törvényvégrehajtó tökéletes nem lehet; mert emez ember, ama pedig embernek munkája. Azért kifogásolhatlan eredményt, ha keresünk is, egyikben sem találunk. *) Mi a másikat t. i. Pachmayer Fánni kisasszony nevelőintézetét is ismerjük s határozottan mondhatjuk, hogy ez semmivel sem 411 hátrább, sem a magyarosodás, sem az oktatás terén s a tanítványok száma is megközelíti emezét. Szerk. Az idős Hawens azonban rögtön kocsiba ült s utána hajtatott. Henry roppant izgatottság közt lépte át Master Hawens palotája kapujának küszöbét, s alig tudta megkérdezni Mis Marié szobájának hol létét egy cseléd leánytól, aki fel is vezette Őt. Henry nem tudta, hogyan ért fel; nem tudta mint lépett be a kedves kis szobába: csak azt látta, hogy Marié előtt áll, s hogy az mosolyog reá: — Nos Henry? — kérdé Marié végre — Mi jót hozott nekem? Henry szólani akart, de valami úgy nehezedett mellére s nem engedte őt beszélni. Csak néhány lépést tudott tenni Marié felé — Nem felel? — kérdé ekkor Marié bájosan, csengő s bátorító hangon. Henry végre mellé lépett s az anyja által féltve nevelt gyermek ifjú, bátortalan hangon rebegé el e néhány ügyetlen szavat: — Atyám küldött, hogy kérdezzem meg, hogy. . . szeret-e engem kegyed? De amint ez ki volt mondva: a legnehezebb kezdet;; midőn megnyílt az ajk: akkor átvette az uralmat a sziv s az megoldá a nyelv kötelékeit. Henry nem látott visszautasító mozdulatot. Marié szemei most is úgy ragyogtak, mint elébb, ajkán talán még kedvesebb mosoly ült, s az ifjú megragadta a leányka kezét, és hévvel folytatá: — Mert én imádom önt Marié, mióta megláttam, gondolataimban mindig önnél vagyok ; álmomban az ön szép arcza van velem s lelkem csak önnel foglalkozik. Mondja Marié, tudja-e ezt, s ha igen, meg ért-e engem s ad-e egy csepp reményt ? — Marié gyönyörrel nézte a heves ifjút s midőn az bevégzé, gyengéden megszoritá kezét.