Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-05-07 / 19. szám

III. évfolyam. Nyíregyháza. 19. szám. Vasárnap, 1882. augusztushó 13. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAPON. Előfizetési föltételek : postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre 4 frt. Fclcvre 2 „ Negyedévre 1 A községi jegyző es tanitó urakirak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Piriiiger János és Jóba. £lok kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre­czeni-utcza 1551. szám) intézendök. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni.. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fo­gadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirde­tés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapuuk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is, Dorn & Conap által Hamburgban. Egy szó az „Egy fölösleges szó"-hoz. Nincs az a nagy. megrakott szekér, amelyre még vagy egy villányi széna, vagy liter buza ne térne. Nincs az a megbeszélt dolog, amihez még néhány szó ne férne. Igy vágyók én az „Egy fölösleges szó" czimü vezérczikk-cyklussal, amely a „Nyirvidék" ez idei 16., 17 és 18-adik számaiban megjelent. Tagadha­tatlan, hogy eme 3 czikk igen érdekesen tárgyalja a ma már oly igen elharapódzott fényűzést. Sok jó akarat, igazság és hazafiság "érzik ki belőlük. De azért koránt sincs kimeritve, a különben is eléggé bő kérdés. Engedje meg tehát a tisztelt czikkező, hogy a magam szempontjából, én is hozzászóljak e nem mindennapi fontosságú tárgyhoz. Nagyon fel tudom fogni azt, hogy czikkező tartózkodott a „fölösleges szó" bővebb fejtegetésé­től; nem akarván az olvasó közönség nagy része előtt különben is unalmas vezérczikkezők hibájába, a hosszadalmasság hibájába esni. Czikkező igy is eléggé érthetően kifejté a fényűzés eredetét, okait és részben következményeit. A kitérésektől, magya­rázatoktól, az okok okának felderítésétől azonban, távol tartá magát. Ezekre pedig sokszor, az illető olvasókkal szemben, nagy szükség van. Ily értelem­ben kivánok én az „Egy fölösleges szó "-hoz szóla­ni ez úttal. Elfogadom és minden tétova nélkül- aláirom az első közlemény eme sorait: „Müveit, gazdag és minden tekintetben fejlett államban, a fényűzés, korántsem oly veszélyes, mint például nálunk, ahol még minden fejletlen, kezdetleges állapotban van." Elfogadom és aláirom pedig azért, mert a fényűzé­si czikkek külföldről hozatván be: a mellett, hogy fényűzésünkkel a hazai ipart legkevésbé sem tá­mogathatjuk; a külföldi piaczokat gazdagitjuk, és a külföldi ipar fejlődését segitjük elő. E tekintetben ^^——m^^^mm— A„NY1RVIDEK" TÁRCZÁJA. Krisztus Pilátus előtt. Pilátus ül birói székben, Erős harcz kél nemes szivében. Zöld galy, virág uton-utfelen... Hozsánna zug át a kék legen. Öröm, áhítat éa tisztelet Tölti be a hivő lelkeket ; Meghajol nagy, kicsiny, ifjú, agg... Krisztus 1 Te az Ég küldötte vagy t De im, mily megható változás 1 • Feszítsd meg !<-et kiált Kajafás ; Feljajdul Jüdás, bánja tettét: .Eladtam az ártatlan vérét !< A sokaság között egyedül áll Elhagyatva, védőt nem talál. Péter, ki eddig követte őt, Megtagadja a nagy szenvedőt. Rágalmat szól a tanuk ajka ; Papok, vének örülnek rajta. A nagy tömeg örjöngve kiált Az ártatlan fejére halált. Mégis, van egy résztvevő kebel, Ki fájdalmát nem rejtheti el; Ott ül .fenkölt anyai arczán«.... A pokol megrendülne harczán I A biró lát, a biró érez ; Szive súgja: .Ártatlan vér ezW De ellent mondani nem tud, nem mer.... S keresztre jut az Isten-ember I a „védegylet" újbóli felállítása segíthetne legtöbbet és leggyorsabban. Igen helyesen mondja továbbá az „Egy fölös­leges szó" irója, hogy: „A nép fényűzése, mindig jólétének csökkeuésére mutat; és hogy ez ellen nem lehet törvényt hozni; hanem legjobb törvény a fejedelem, a nagyok példája". Csakhogy nálunk a nagyok, előkelők, a gazdag arisztokráczia példá­ja, nem csak hogy nem vonzó és nem üdvös a közép­osztályra és a népre nézve; de sőt nagyon is ká­ros, veszélyes és kétségbe ejtő. Ezeket követni: ön­gyilkosság volna. Minő életet, háztartást visznek a mi fő­uraink ? Vannak ugyan már köztük szép számmal, akik állandóan birtokaikon, vagy a fővárosban élnek, a fürdői időszakot kivéve; de mit ér az, ha nem ma­gyar házat visznek. Minden idegen, kölföldi náluk: házmester, inas, lovász, szakács, komorna, komor­nyik, társalkodónő sat. sat. igen természetes, hogy a házi társalgási nyelv is idegen. Magyar főúr, ide­gen háztartással! Nem szomorú, nem leverő hely­zet-e ez?! Szegény Magyarország! Leggazdagabb fiaid gondolnak legkevesebbet magyarságoddal és boldogulásoddal Hány jóravaló magyar ifjú és le­ány élete kallódik el igy és esik áldozatul főuraink hazafiatlanságának ?! Avagy a magyarból nem vá­lik jó házmester, hűséges inas, ügyes lovász, értel­mes szakács, csinos komorna, előzékeny komornyik és művelt társalkodónő?! Csak meg kell kisérleni. Az „Egy fölösleges szó" írójának azon állítá­sát, hogy: „a nagyok és előkelők példáját követi a nép," tökéletesen bebizonyítva látom a vagyono­sabb gyárosok, iparosok, kereskedők, ügyvédek és kisbirtokosok azon törekvésében, mely szerint leány­gyermekük mellé minden áron idegen nevelőnőket fogadnak be családjukba; akik azután először is megu­táltatják velük a magyar nyelvet, mint amely csak a pa­rasztnak való, nem pedig müveit egyénnek. Az illető szülék ez eljárásaikkal veszni engedik a szegényebb A bőszült nép, miként vad állat, Ujong, tombol: hogy boszút állhat; S aláesordul a Szent Test Vére... Földön ez a >Megváltók« bére I Sípos Lajos. Henry. (Beszély.) Vörös Kálmántól. (Vége) — Nem! — felelt egyszerűen. Master Hawens falkaczagott. — Te ügyetlen szerelmes te! — szólt feddőleg fiához — Hawens — folytatá — ennek véget vetünk? — Hogyan Atyám ! — kérdő Henry ijedten, — hát nem szeretted meg őt az első pillanatra? — — Na na; — felelt az öreg ur nem bánom, nem vetek utadba akadályt; hanem azonnal elmégysz oda s megkérded a leányt, akar-e nőd lenni? Henry egy pillanatra tétlen maradt. — És ha nem, — folytatá Master Hawens — akkor kérlelhetlen leszek, s te megnősülsz. E szavak határozatra birták Henryt, de még egy gondolat visszatartá: — Nincs más ruhám ! szólt s meglehetősen gyű­rött öltönyére mutatott. — Az mit sem tesz! — felelt atyja. — Ha sze­retitek egymást, akkor ez is jó ; ha nem, akkor úgyis minek : nem lesz tied ! Henry végre engedett s kalapjáért menve, el­távozott. sorsú műveltebb magános magyar leánykákat; elha­nyagolják gyermekeik nemzeties neveltetését, s a házi nevelés által távol tartván gyermekeiket a többi gyermektársaktól, a felebaráti szeretet magvát már csirájában ölik meg náluk s ami legfőbb, mindezek mellett a neveltetés 10-szer annyiba kerül, mintha nyilvános leánynöveldébe já­ratnák gyermekeiket. Pedig a nyilvános leánynövel­dék hála égnek! hazánkban igen szép fejlődésnek indultak. Például Nyiregyházán is 2 első rendű leánynövelde van, melyek közül én csak a Löfko­vics-félét ismervén, erről csak a legnagyobb elis­meréssel nyilatkozhatom*)- Ez intézet helyes irányát és szellemét különben eléggé dicséri az a körül­mény is, hogy abban, ez idő szerént, körül-belül 60—70 növendék- és gyermekleány nyer alapos és magya­ros nevelést és oktatást. Nyiregyházán tehát nincs értelme a házi oktatásnak és nevelésnek, kivált idegen származású gouvernantok segélyével. (Vége következik.) A birói hivatal. Üdvös közigazgatást képzelni sem lehet olyan ország­ban, melyben gondoskodva nincs arról, hogy hasznos törvények, ahhoz értő hivatalnokok által, szigorú pon­tossággal, hajtassanak végre. Az ember és annak minden tette, müve, magán hordja ugyan a haladás felismerhető jellegét; de végte­len messze van azon tökélytől, mely felé minden ön­érzetes embernek haladni szent kötelessége. Azonban a legkitartóbb, legpéldásabb igyekezetnek sincs, ez idő szerént, hatalmában utóiérni s nem is lesz addig, mig gyarlóság akadályozza az embert, szabad röptű gon­dolatának kivitelében. Sem törvény, sem törvényvégre­hajtó tökéletes nem lehet; mert emez ember, ama pe­dig embernek munkája. Azért kifogásolhatlan eredményt, ha keresünk is, egyikben sem találunk. *) Mi a másikat t. i. Pachmayer Fánni kisasszony nevelő­intézetét is ismerjük s határozottan mondhatjuk, hogy ez semmivel sem 411 hátrább, sem a magyarosodás, sem az oktatás terén s a tanítványok száma is megközelíti emezét. Szerk. Az idős Hawens azonban rögtön kocsiba ült s utána hajtatott. Henry roppant izgatottság közt lépte át Master Hawens palotája kapujának küszöbét, s alig tudta meg­kérdezni Mis Marié szobájának hol létét egy cseléd le­ánytól, aki fel is vezette Őt. Henry nem tudta, hogyan ért fel; nem tudta mint lépett be a kedves kis szobába: csak azt látta, hogy Marié előtt áll, s hogy az mosolyog reá: — Nos Henry? — kérdé Marié végre — Mi jót hozott nekem? Henry szólani akart, de valami úgy nehezedett mellére s nem engedte őt beszélni. Csak néhány lépést tudott tenni Marié felé — Nem felel? — kérdé ekkor Marié bájosan, csengő s bátorító hangon. Henry végre mellé lépett s az anyja által féltve nevelt gyermek ifjú, bátortalan hangon rebegé el e né­hány ügyetlen szavat: — Atyám küldött, hogy kérdezzem meg, hogy. . . szeret-e engem kegyed? De amint ez ki volt mondva: a legnehezebb kez­det;; midőn megnyílt az ajk: akkor átvette az uralmat a sziv s az megoldá a nyelv kötelékeit. Henry nem látott visszautasító mozdulatot. Ma­rié szemei most is úgy ragyogtak, mint elébb, ajkán ta­lán még kedvesebb mosoly ült, s az ifjú megragadta a leányka kezét, és hévvel folytatá: — Mert én imádom önt Marié, mióta megláttam, gondolataimban mindig önnél vagyok ; álmomban az ön szép arcza van velem s lelkem csak önnel foglalkozik. Mondja Marié, tudja-e ezt, s ha igen, meg ért-e engem s ad-e egy csepp reményt ? — Marié gyönyörrel nézte a heves ifjút s midőn az bevégzé, gyengéden megszoritá kezét.

Next

/
Thumbnails
Contents