Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-16 / 16. szám

áprilhó 16. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 4 frt, Félévre 2 „ Negyedévre In A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Piringer Jáuos és Jóba Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre­czeni-utczn 1551. szám) intézendök. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő ezime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fo­gadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirde­tés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 kraj ezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadóhivatalunkban (uagy-debreczeui-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Hadapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten; valamint Németország és Svelcz fővárosaiban is. Egy fölösleges szó. I. Van a magyar nyelv szótárában egy szó, a mely habár más nemzet szótárából sem hiányzik; de sehol sem értelmeztetík, és használtatik az oly rosszul és félszegen, mint épen nálunk magyaroknál. E félre értett és félszegül magyarázott szó: a „ fényűzés. u A fényűzésnek minden időszakban voltak kö­vetői és művelői, azzal a különbséggel, hogy egyik államban és korban kevesebb, a másikban nagyobb szenvedélylyel hódoltak neki, s hozták meg az ál­dozatot számára. A fényűzés nem kérdezi, megbirja-e erőnk az azzal járó költséget? Nem veszélyeztetik-e ál­tala a család jövő helyzete? A fényűző, még az adósságcsinálástól sem riad vissza. Sőt még a pénzszerzés nem szabados módja közt sem igen válogat. A magánosak fényűzése, a közönségre nézve, inkább hasznos, mint veszélyes, mert általa a munkás és iparos osztály jóléte öregbedik. Régen csak az volt szegény, aki éhezett és rongyoskodott, vagy nem elég tisztességesen öltöz­ködött. Ma az tartja magát szegénynek, aki di­vat szerint ruházkodni, kocsit, lovat, cselédséget, szép lakot, fényes bútorzatot, szinházi páholyt sat. nem képes tartani. A bölcs azt nevezi gazdagnak, akinek keve­sebb kell, mint amennyije van; szegénynek pedig nem azt, akinek kevese van, de akinek folyvást többre van szüksége. A megelégedés : természetes gazdagság; a fényűzés : gyakran mesterkélt szegénység ! Genovesi, Hume, Stewart a fényűzésnek ba­rátai, Montesquieu és Helvetius pedig ellenei ; mi­vel nem különböztetik meg az államok fényűzését, a magán ' személyekétől és inkább az abból szár­mazó erkölcsi hátrányt, mint a politikai előnyökét veszik számításba. A közfényüzés éleszti az iparszorgalmat. Man­dewille tovább megy. Ő azt állítja, hogy egyesek bűnei az államnak hasznot hajtanak. „Mi lenne úgymond Maudeville a tengeri kereskedelemből, fösvénység nélkül ? Mi lenne a szabókból és divat­árusokból, hiúság nélkül? A lakatosokból, tolvaj nélkül?" Őseink kénytelenségből is egyszerűek voltak ; mert szegények valának. A fényűzésnek kétségkívül sok jó oldala is van a sok rosz mellett. Müveit, gazdag és minden tekintetben fejlett államban a fényűzés korántsem oly veszélyes, mint például nálunk, ahol még min­den fejletlen kezdetleges állapotban van. Valljuk be, hogy őseink még kevesebb élve­zetben részesültek, mint már csak mi is. Oly fény­űzési czíkkekben duskálkodunk, amelyekről apáink­nak fogalma sem volt. Nem ismerték ugyanis a kávét, amely 1750-ben hozatott hazánkba ; nem is­merték a tokaji asszu szőllőbort, amely először 1650-ben készült nálunk. A dohány csak 1665 körül jött divatba. Nem ismerték a közlekedési eszközök nemeit, nem a vendéglőket, a kávéházakat, czukrászdákat sat. Nem ismerték a szellemi éldele­tek közül a hírlapokat, a postát, a regényeket stb. Régen a megyékben csak a jegyző tudott irni. Kereskedelmünk nem lévén, pénzünk is kevés volt; fényűzésről tehát szó sem lehetett. A fényűzéssel ugy jár a jólét, mint a nappal az árny. Fényűzéssel minden nagyobb városban találkozunk; sőt néhol még falun is. Magyarországban régen csak a nemzeti ünne­A„NYIRVIDEK"TÁRCZÁJA. Henry. (Beszély.) "Vörös Kálmántól. Hogy Master Edwin Hawens nejét szerette, ezen T -ban Észak-Amerika egyik kikötő városában sem volt mit csodálkozni; de hogy a város-szerte veszé­lyes és akaratos Master Hawens egyetlen fia nevelteté­sét végképen Mrs. Hawensre bizta : e felett már jogo­san botránkozott meg a különben igen szelíd természetű Miss Hawens is, aki nem egyszer mondogatta fivéréaek, hogy ha — Ieten bocsássa meg — Henry anyja egy napon örökre lehunyja szemeit és Master Hawens a jobblét­re szenderül, az a fiu gyámoltalanabb lesz egy fél éves leány gyermeknél, és a jó hírnévnek örvendő üzlet egy­szerre semmivé lesz; mert az a fiu az anyja szoknyája megett ül örökké Ammen ! Ilyenkor Master Edwin Hawens igen komolyan reá nézett a tisztes hölgyre, és udvariasan megkérte őt, hogy ezen dologba ne avatkozzék. Miss Hawens azonban nem azért volt nő, hogy ez­zel megelégedjék, s midőn Istenben boldogult Mrs. Ha­wenst az öröknyugalomra kikísérték, magában azon megjegyzést te v®- h 08y n e® férfihoz s nem egy gazdag gentlemanhez illő dolog úgy óbégatni egy huszonkét éves embernek, mint azt az ifjú Henry Hawens, anyja sírjánál tevé. Vallásos érzülete azonban nem engedé e tárgyat bolygatni, midőn a másvilágra költözött derék Mistress emléke még oly élénken foglalkoztatá fivérét; de midőn hónapok teltek el és Master Hawens még mindig nem akart feledni, akkor már őt is elhagyta a béketűrés és kifakadt: — Meg nem foghatom Edwin, — kezdé egyik dél­után — hogyan lehet egy férfi ily gyenge. Midőn az én jegyesemet, kiről igen jól tudhatod mily kifogástalan gentleman volt — a fellázadt rabszolgák — átkom kisér­je őket — lelőtték, — igen jól emlékezhetsz reá — még csak meg sem sirattam ; pedig én gyenge nő vagyok, s Master Hudley igen vagyonos farmer volt! — De te nem szeretted őt Leona ! — felelt neki Master Hawens csendesen. Miss Hawens most az egyszer, — daczára annak, hogy még mindig nő volt — elhallgatott. Nem szerette, ha valaki az ő lélek-világába pillan­tott, de alaposan lehetett gyanítani: hogy volt is ott va­valami eltitkolni való; mert midőn egyszer véletlenül Master Hawens az akkor még 18—19 éves nővérének egy korhely, de azért igen csiuos pinczér eltűntéről be­szélt, a szelíd leányka annyira meg volt hatva, hogy az öreg Mrs. Hawens kénytelen volt egy pohár vízzel élet­re hozni őt. Hogy a fiatal pinczér és Miss Hawens atyja ven­déglőjében gyakran látták egymást, ezt mindenki tudhat­ta; de többet aztán senki sem, és nem is kutatták ez­utánra sem. Miss Hawen9 pedig nemsokára jegyet vált­ván a fiatal Master Hudley-vel, arra a kis ájuldozás­ra többé senki sem adott sémit. Master Hawens azonban komolyan gyeugülni kez­dett annyira, hogy egyszer azon hirrel lepte meg nővérét Miss Leonát, hogy az üzlet vezetését átadja fiának. — Mit képzelsz Edwiu? — kérdé a hölgy s ke­zeit ájtatosan összekulcsolá — Az az ártatlan gyermek két hót alatt megbuktatja az üzletet I Hiszen az a fiu még a vízhordó öszvérnek se tudna parancsolni ?! Master Hawens gondolkozni kezdett, s végre kezdé beismerni, hogy fia Henry nem ugy van nevelve, hogy önnálló ember legyen. — Mit tegyek? — kérdé kétségbe esve. Miss Hawensnek e nap diadalt hozott, s ragyogó szemekkel mondá búslakodó fivérének: — Látod ? Meg mondtam ugy-e ? * / pélyek, mint koronázás, főispáni beiktatás, menyeg­ző sat. alkalmával lehetett fényűzést látni. A korszellem változásával rendesen a fényűzés szelleme is átalakul s megváltozik. A nagy urak ma már nem tartanak fényes bandériumokat, saját udvari színházat, zenekart. A mai gyakorlatibb világ azzal hitegeti magát, hogy az, amit ma tesz, korántsem fényűzés, ha­nem csak díszes kényelem. És, valóban ami csak néhány év tized előtt is fényűzésnek: tekintetett ma az már csak lét-kellék, szükséges dolog. Mily nagybecsű ajándék lehetett hajdan az a veres selyem harisnya, melyet eddig valamennyi magyar király használt a koronázás alkalmával! Hajdan még a fejdelmeknek sem volt több két pár fehérruhájánál. Nem csoda tehát, hogy Boleyn Anna, VIII. Henrik kedvese, dicsekedve irta barátnőjének, hogy 3 inget és 2 pár czipőt kapott ajándékba fejedelmi kedvesétől. Ma ily ajándékot aligha fo­gadna el tőlünk csak a komorna is. Ma a fényűzés fénykorát éljük; mert a lát­szatot szeretjük. A fényűzés ugyanis a tömeg fi­gyelmét magára vonja; ez pedig önszeretetünknek hízeleg. Kivonat, a felső szabolcsi drmentesitö társulat által, a Nyírvíz csatorna építésénél állítólag elkövetett hibák és vissza­élések megvizsgálására kiküldött bizottságnak a hely­színén tartott vizsgálata jegyzökönyvéből. A felső szabolcsi ármentesitő társulat által a Nyir­viz-csatorna építésénél állítólag elkövetett hibák és visz­szaéllések megvizsgálására kiküldött bizottság, f. é. már­czius hó 22-én Vencsellőn és Gáván a helyszínén meg­jelenvén : a Vencsellő és Gáva közt fekvő volt mentő híd helyére kivonult s a vizsgálatot folytatta, mely vizsgálatnak csakis a fontosabb részeit közölhetjük olva­De végre is segiteni kellett a dolgon, és Miss Ha­wens nem lett volua nő, ha neki rögtön egy eszméje nincs, melyet azonban Master Hawens az első pillanatra kivihetlennek nyilvánított. Annyit hallá azonban e kitűnő eszmét emlegetni, hogy végre megbarátkozott vele s egy kedélyes szerdai napon az ifjú Henry Hawens hajóra szált. Midőn a hajó már messze járt, Miss Hawens bol­dogan mosolygott. Meglásd Edwin! — szólott komolyan — Henry mint ügyes, élelmes ember fog viszszatérni. Master Hawens pedig elfordult nővérétől s egy ravasz mosoly engedte gyanítani, hogy még sem minden ugy történt, mint Miss Hawens akará. Igaz, hogy Henry el lett küldve az atyai háztól egy időre; az is igaz hogy csak annyi pénzt vitt magá­val, amennyi a megérkezésig elegendő lesz : de . . . . és éppen a felett mosolygott Master Hawens, ami ezen »de« után következik, melyet azonban mélyen titokban tartott. Henry — a kényeztetett gyermek zokon vette a száműzetést. Bőséghez szokott tárczája most nagyon laposnak tetszett előtte, s valljuk meg, nem volt ezen véleménye egészen jogosulatlan. A csolnakba, mely őket a gőzösre volt szállítandó, Henry után rögtön egy ütött kopott külsejű egyéniség lépett, kinek bozontos szakála és pislogó szemei, a tapasz­talatlan Henryn kívül, mindenkiben az első pilanatra ellenszenvet keltettek volna. Henry azonban nem volt sem ember-, sem arcz-ismerő, és össze szorult szivének nagyon jól esett, midőn a gya­nús férfiú megszólitá: — Ugy látom — kérdé majd nem gúnyosan — nem szívesen váltunk el az otthontól, mi ? Henry szomorúan nézett reá; de a bozontos sza­kállú férfiú nem engedte beszélni: — Na — na! Nem kell mindent oly érzékenyen venni! Master Hawens bizonynyal bőven ellátta fiát ut­Hl. évfolyam. Nyíregyháza , 16, szani . Vasárnap, 1882. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAPON.

Next

/
Thumbnails
Contents