Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1882-04-16 / 16. szám
áprilhó 16. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 4 frt, Félévre 2 „ Negyedévre In A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Piringer Jáuos és Jóba Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debreczeni-utczn 1551. szám) intézendök. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő ezime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 kraj ezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadóhivatalunkban (uagy-debreczeui-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Hadapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten; valamint Németország és Svelcz fővárosaiban is. Egy fölösleges szó. I. Van a magyar nyelv szótárában egy szó, a mely habár más nemzet szótárából sem hiányzik; de sehol sem értelmeztetík, és használtatik az oly rosszul és félszegen, mint épen nálunk magyaroknál. E félre értett és félszegül magyarázott szó: a „ fényűzés. u A fényűzésnek minden időszakban voltak követői és művelői, azzal a különbséggel, hogy egyik államban és korban kevesebb, a másikban nagyobb szenvedélylyel hódoltak neki, s hozták meg az áldozatot számára. A fényűzés nem kérdezi, megbirja-e erőnk az azzal járó költséget? Nem veszélyeztetik-e általa a család jövő helyzete? A fényűző, még az adósságcsinálástól sem riad vissza. Sőt még a pénzszerzés nem szabados módja közt sem igen válogat. A magánosak fényűzése, a közönségre nézve, inkább hasznos, mint veszélyes, mert általa a munkás és iparos osztály jóléte öregbedik. Régen csak az volt szegény, aki éhezett és rongyoskodott, vagy nem elég tisztességesen öltözködött. Ma az tartja magát szegénynek, aki divat szerint ruházkodni, kocsit, lovat, cselédséget, szép lakot, fényes bútorzatot, szinházi páholyt sat. nem képes tartani. A bölcs azt nevezi gazdagnak, akinek kevesebb kell, mint amennyije van; szegénynek pedig nem azt, akinek kevese van, de akinek folyvást többre van szüksége. A megelégedés : természetes gazdagság; a fényűzés : gyakran mesterkélt szegénység ! Genovesi, Hume, Stewart a fényűzésnek barátai, Montesquieu és Helvetius pedig ellenei ; mivel nem különböztetik meg az államok fényűzését, a magán ' személyekétől és inkább az abból származó erkölcsi hátrányt, mint a politikai előnyökét veszik számításba. A közfényüzés éleszti az iparszorgalmat. Mandewille tovább megy. Ő azt állítja, hogy egyesek bűnei az államnak hasznot hajtanak. „Mi lenne úgymond Maudeville a tengeri kereskedelemből, fösvénység nélkül ? Mi lenne a szabókból és divatárusokból, hiúság nélkül? A lakatosokból, tolvaj nélkül?" Őseink kénytelenségből is egyszerűek voltak ; mert szegények valának. A fényűzésnek kétségkívül sok jó oldala is van a sok rosz mellett. Müveit, gazdag és minden tekintetben fejlett államban a fényűzés korántsem oly veszélyes, mint például nálunk, ahol még minden fejletlen kezdetleges állapotban van. Valljuk be, hogy őseink még kevesebb élvezetben részesültek, mint már csak mi is. Oly fényűzési czíkkekben duskálkodunk, amelyekről apáinknak fogalma sem volt. Nem ismerték ugyanis a kávét, amely 1750-ben hozatott hazánkba ; nem ismerték a tokaji asszu szőllőbort, amely először 1650-ben készült nálunk. A dohány csak 1665 körül jött divatba. Nem ismerték a közlekedési eszközök nemeit, nem a vendéglőket, a kávéházakat, czukrászdákat sat. Nem ismerték a szellemi éldeletek közül a hírlapokat, a postát, a regényeket stb. Régen a megyékben csak a jegyző tudott irni. Kereskedelmünk nem lévén, pénzünk is kevés volt; fényűzésről tehát szó sem lehetett. A fényűzéssel ugy jár a jólét, mint a nappal az árny. Fényűzéssel minden nagyobb városban találkozunk; sőt néhol még falun is. Magyarországban régen csak a nemzeti ünneA„NYIRVIDEK"TÁRCZÁJA. Henry. (Beszély.) "Vörös Kálmántól. Hogy Master Edwin Hawens nejét szerette, ezen T -ban Észak-Amerika egyik kikötő városában sem volt mit csodálkozni; de hogy a város-szerte veszélyes és akaratos Master Hawens egyetlen fia neveltetését végképen Mrs. Hawensre bizta : e felett már jogosan botránkozott meg a különben igen szelíd természetű Miss Hawens is, aki nem egyszer mondogatta fivéréaek, hogy ha — Ieten bocsássa meg — Henry anyja egy napon örökre lehunyja szemeit és Master Hawens a jobblétre szenderül, az a fiu gyámoltalanabb lesz egy fél éves leány gyermeknél, és a jó hírnévnek örvendő üzlet egyszerre semmivé lesz; mert az a fiu az anyja szoknyája megett ül örökké Ammen ! Ilyenkor Master Edwin Hawens igen komolyan reá nézett a tisztes hölgyre, és udvariasan megkérte őt, hogy ezen dologba ne avatkozzék. Miss Hawens azonban nem azért volt nő, hogy ezzel megelégedjék, s midőn Istenben boldogult Mrs. Hawenst az öröknyugalomra kikísérték, magában azon megjegyzést te v®- h 08y n e® férfihoz s nem egy gazdag gentlemanhez illő dolog úgy óbégatni egy huszonkét éves embernek, mint azt az ifjú Henry Hawens, anyja sírjánál tevé. Vallásos érzülete azonban nem engedé e tárgyat bolygatni, midőn a másvilágra költözött derék Mistress emléke még oly élénken foglalkoztatá fivérét; de midőn hónapok teltek el és Master Hawens még mindig nem akart feledni, akkor már őt is elhagyta a béketűrés és kifakadt: — Meg nem foghatom Edwin, — kezdé egyik délután — hogyan lehet egy férfi ily gyenge. Midőn az én jegyesemet, kiről igen jól tudhatod mily kifogástalan gentleman volt — a fellázadt rabszolgák — átkom kisérje őket — lelőtték, — igen jól emlékezhetsz reá — még csak meg sem sirattam ; pedig én gyenge nő vagyok, s Master Hudley igen vagyonos farmer volt! — De te nem szeretted őt Leona ! — felelt neki Master Hawens csendesen. Miss Hawens most az egyszer, — daczára annak, hogy még mindig nő volt — elhallgatott. Nem szerette, ha valaki az ő lélek-világába pillantott, de alaposan lehetett gyanítani: hogy volt is ott vavalami eltitkolni való; mert midőn egyszer véletlenül Master Hawens az akkor még 18—19 éves nővérének egy korhely, de azért igen csiuos pinczér eltűntéről beszélt, a szelíd leányka annyira meg volt hatva, hogy az öreg Mrs. Hawens kénytelen volt egy pohár vízzel életre hozni őt. Hogy a fiatal pinczér és Miss Hawens atyja vendéglőjében gyakran látták egymást, ezt mindenki tudhatta; de többet aztán senki sem, és nem is kutatták ezutánra sem. Miss Hawen9 pedig nemsokára jegyet váltván a fiatal Master Hudley-vel, arra a kis ájuldozásra többé senki sem adott sémit. Master Hawens azonban komolyan gyeugülni kezdett annyira, hogy egyszer azon hirrel lepte meg nővérét Miss Leonát, hogy az üzlet vezetését átadja fiának. — Mit képzelsz Edwiu? — kérdé a hölgy s kezeit ájtatosan összekulcsolá — Az az ártatlan gyermek két hót alatt megbuktatja az üzletet I Hiszen az a fiu még a vízhordó öszvérnek se tudna parancsolni ?! Master Hawens gondolkozni kezdett, s végre kezdé beismerni, hogy fia Henry nem ugy van nevelve, hogy önnálló ember legyen. — Mit tegyek? — kérdé kétségbe esve. Miss Hawensnek e nap diadalt hozott, s ragyogó szemekkel mondá búslakodó fivérének: — Látod ? Meg mondtam ugy-e ? * / pélyek, mint koronázás, főispáni beiktatás, menyegző sat. alkalmával lehetett fényűzést látni. A korszellem változásával rendesen a fényűzés szelleme is átalakul s megváltozik. A nagy urak ma már nem tartanak fényes bandériumokat, saját udvari színházat, zenekart. A mai gyakorlatibb világ azzal hitegeti magát, hogy az, amit ma tesz, korántsem fényűzés, hanem csak díszes kényelem. És, valóban ami csak néhány év tized előtt is fényűzésnek: tekintetett ma az már csak lét-kellék, szükséges dolog. Mily nagybecsű ajándék lehetett hajdan az a veres selyem harisnya, melyet eddig valamennyi magyar király használt a koronázás alkalmával! Hajdan még a fejdelmeknek sem volt több két pár fehérruhájánál. Nem csoda tehát, hogy Boleyn Anna, VIII. Henrik kedvese, dicsekedve irta barátnőjének, hogy 3 inget és 2 pár czipőt kapott ajándékba fejedelmi kedvesétől. Ma ily ajándékot aligha fogadna el tőlünk csak a komorna is. Ma a fényűzés fénykorát éljük; mert a látszatot szeretjük. A fényűzés ugyanis a tömeg figyelmét magára vonja; ez pedig önszeretetünknek hízeleg. Kivonat, a felső szabolcsi drmentesitö társulat által, a Nyírvíz csatorna építésénél állítólag elkövetett hibák és visszaélések megvizsgálására kiküldött bizottságnak a helyszínén tartott vizsgálata jegyzökönyvéből. A felső szabolcsi ármentesitő társulat által a Nyirviz-csatorna építésénél állítólag elkövetett hibák és viszszaéllések megvizsgálására kiküldött bizottság, f. é. márczius hó 22-én Vencsellőn és Gáván a helyszínén megjelenvén : a Vencsellő és Gáva közt fekvő volt mentő híd helyére kivonult s a vizsgálatot folytatta, mely vizsgálatnak csakis a fontosabb részeit közölhetjük olvaDe végre is segiteni kellett a dolgon, és Miss Hawens nem lett volua nő, ha neki rögtön egy eszméje nincs, melyet azonban Master Hawens az első pillanatra kivihetlennek nyilvánított. Annyit hallá azonban e kitűnő eszmét emlegetni, hogy végre megbarátkozott vele s egy kedélyes szerdai napon az ifjú Henry Hawens hajóra szált. Midőn a hajó már messze járt, Miss Hawens boldogan mosolygott. Meglásd Edwin! — szólott komolyan — Henry mint ügyes, élelmes ember fog viszszatérni. Master Hawens pedig elfordult nővérétől s egy ravasz mosoly engedte gyanítani, hogy még sem minden ugy történt, mint Miss Hawens akará. Igaz, hogy Henry el lett küldve az atyai háztól egy időre; az is igaz hogy csak annyi pénzt vitt magával, amennyi a megérkezésig elegendő lesz : de . . . . és éppen a felett mosolygott Master Hawens, ami ezen »de« után következik, melyet azonban mélyen titokban tartott. Henry — a kényeztetett gyermek zokon vette a száműzetést. Bőséghez szokott tárczája most nagyon laposnak tetszett előtte, s valljuk meg, nem volt ezen véleménye egészen jogosulatlan. A csolnakba, mely őket a gőzösre volt szállítandó, Henry után rögtön egy ütött kopott külsejű egyéniség lépett, kinek bozontos szakála és pislogó szemei, a tapasztalatlan Henryn kívül, mindenkiben az első pilanatra ellenszenvet keltettek volna. Henry azonban nem volt sem ember-, sem arcz-ismerő, és össze szorult szivének nagyon jól esett, midőn a gyanús férfiú megszólitá: — Ugy látom — kérdé majd nem gúnyosan — nem szívesen váltunk el az otthontól, mi ? Henry szomorúan nézett reá; de a bozontos szakállú férfiú nem engedte beszélni: — Na — na! Nem kell mindent oly érzékenyen venni! Master Hawens bizonynyal bőven ellátta fiát utHl. évfolyam. Nyíregyháza , 16, szani . Vasárnap, 1882. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAPON.
