Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-09 / 15. szám

NYÍRVIDÉ IC." községek vetik ki és ugyanezek szedik be és posta ut­ján közvetlenül a megyei főpénztárba szállítják, egy je­lentés kíséretében, melyben a pénzküldemény mennyisé­gének, az évnek és időszaknak, melyre esedékes, és az alap megnevezésének, melynek javára a betizetes törté­nik kell kitüntetve lennie, a jelentés külzetére a caim es a jelentés tartalmának rövid, de világos kivánaUjegy­zendő, ugy azonban, hogy a külzetuek alsó negyedrésze tikzta űrlapnak bagyawék. A bvél-boriték külsején a küldő község neve, a szolgabírói járás, melyhez a község tartozik, a megyei alap, melynek javára a pénzszállítás történik éa a pénznemek részletesen íeljegyzeudök. Minden egyes megyei alap résiére szállítandó pénzküld mény, a vonat­kozó jelentével együtt, külö i levél-bontékba foglalandó, ku lönnemll alapokat illető péuzik egy boríték alatt nem küldhetők ; — ha a község a pénzeket a most előirt ala­kiságok mellőzésével küldené, a főpénztárnok a községet a szabályok pontos megtartására saját hatáskörében utasítja és a szükséges pótlásokat elrendeli, ismétlés ese­tében az alispánnak jelentést tesz, kinek joga van a ha­nyag elöljárót bírságban elmar&sztuhii. Miuden egyes község tartozik külöu pénzkezelőt tartani, ki a) a betegápol.tsi-, katona beszállásolási, községi jegjzúi nyugdíj éa kőnyomda alapokat illetőleg a XXXVII. minta szerint külön pénztári naplót, b) ugyanezen alapokra nézve XXXVIII. minta szerint külöu nyilvántartási számlakönyvet, c) a közmuukaváltság és bírságpénzekről a XXXIX. minta szerint pénztári naplót, és d) a XL. minta szerint nyilvántartási számla­könyvet, t) ezenkívül minden alaphoz külön kivetési nap lót vezet. A pénztári naplókba a befizetések teljesítésük sor­rendjében azonnal bevezetendők és minden hóuap végé­vel a naplók lezáratván, a pénzkezelő a 94. §-ban elő­irt jeleutést a községi bíróval és jegyzővel aláíratja és a begyült pénzt a megyei főpéuztárba beküldi, a közsé­gi elöljáróság pedig, a beküldés megtörténtéről a járási szolgabírót értesiti. A nyilvántartási számlakönyvekbe az előző évi hát­rálékok és a folyó évi illetőség az év elején előirandók, és év közben a teljesítőit lerovások bejegyzendők ; még pedig a természetbeni közmunka lerovások oly módon, hogy a leszolgálás felügyeletével megbízott egyén a XLI. minta szerint vezetett naplót tartozik minden hó végével a községi pénzkezelőnek bemutatni, ki abból a lerovást a nyilvántartási számlakönyvbe átvezeti. Az elősorolt alapokon kivül a megyei pénztárt il­lető minden egyéb péuz, vagy pénzérték különös utasítás vétele nélkül a községi elöljáróság által, a járási szolgabíró utján küldendő a cr,eg>ei pénztárba. Ezekre nézve a köz­ségi pénzkezelő a XLII. minta szerint egy letéti naplót és ennek megfelelőleg a XL1II. minta szeriut egy számla­könyvet vezet. A letéti naplóba a községhez érkező vagy a köz­ségnél letéteményezott pénzek ós pénzértékek, óvadékok és bánatpénzek, az alispán által, közigazgatási vagy fe­gyelmi uton, vagy egyéb hatóságok által kiszabott bír­ságpénzek, a felsőbb hatóságok utasítása folytán, a köz­ség által beszedetui rendelt egyes ápolt egyének gyógy­dijai, felmentett katoná', kincstári átalányai, kiküldetési költségek, szemle és egyéb eljárási dijak sat, szóval mind azon pénzek és pénzértékek, melyek a községnél csak átfutólag kezeleudők azon időig, amíg rendeltetésük helyére elszállíttatnak, — beérkezésük sorrendje szerint, a folyó sorszám és érkezési idő megjelölése mellett be­vételeztetnek, és továbbításuk alkalmával színtéu a sor­szám és idő megjelölése mellett kiadásba helyeztetnek. Az előbbi szakaszban megjelölt pénzeket és pénzér­tékeket tartozik a községi elöljáróság, beérkozésiikt 1 szá­mított 3 nap alatt, rendeltetési hely ükre juttatni és a já­rási szolgabíróhoz irányított érték küldeményekről a megye alispáujához esetről-esetre jeleutést teuni. A letéti napló miuden tételének íguzolási okmány­nyal kell birnia, és azok a napló mellett, annak sorszám szerinti rendjében gondosan megőrzendők és év végével a lezárt naplóhoz csatolandók. Bevételi igazoló okmányokul szolgáluak felsöb ha­tósági rendeletek ; megkeresvények, elleunyugtatványok, üjólag távozik a tiu anyjától s ez egjedül marad. — Fia messze földön dicsőséget, boldogságot és uj otthont talál. Napjait gyönyörben szórakozva tölt'. Vájjon gon­dol-e még a magános kis kunyhóra? Vájjon a jólét nap­jaiban boldogsága közepett megemlékezik-e a fiu az édes anyáról s annak érette omló sürü könyeiről ? Az édes anya pedig évről-évre várja ha visszatértét. Arany sárgahaja ezüst-fehérré vált. Rózsapiros ar cza, mint haliány liliom; a mellett oly redős. Sok, mély­barázdát vout az élet ekéje rá a sok goud alatt, mit fi­áért szenved. De azéi t szereti, m>'g jobban szereti; mindig remél s várja fia hazatértét. Sokszor mondogatja fiára goudolva: — »Ez itt a te helyed Jöjj, ülj ide mellém. Anyád vár, jó fiam. Hiszen kivüled nincs senkiin e világom. Nem szeret úgy senki, miként én szeretlek !« De az édes anya csak hiába várja fia hazatértét. Többé nem is látja. Mert a mint igy várja s egyre mondogatja, hogy már nincs senkije : az a jó szomszéd asszony, aki az ö kedves fiának keresztanyja lett, aki a maga" nagy­kendőjét teritette rá a keresztelés alkalmával, aki oly ­kor-olykor meglátogatja koma asszonyát, most is ott van nála s ezt mondja : — Komám aszony! senkije ? Hát a jó Isten ? És az a jó Isten meg is száuja végre Csavargó Péternét. Elküldi a balált, ki szemét befogja Árva Juliskának, most már öreg Julis néninek. Es az édes anya haldokolva igy szól: — Fiam, édes fiam, szivem szép szerelme, én édes magzatom áldjon meg az Isten ! Végső szava ez volt. Ezzel meg szűnt élni. birói Ítéletek és végzések btb.. azaz oly okmányok, me­lyek a bevétel jogosultságát, mennyiségét és a befizetés idejét igazolják ; — a kiadási tételek igazolására szin­tén felsőbb hatósági rendeletek, megkeresvények, birói ítéletek, végzések és ideiglenesen, — a nyugtatványok beérkeztéig — a pósta vevények, és rendszerint az át­vevők által kiállított nyugtatványok. Vidéki levelezés. Téth, apríl 7.1882. Tekintetes Szerkesztő Ur! Egy igen fontos s vidékünk érdekeit igen közelről érdeklő eseményről kell a »Nyir-Vidék* olvasóit érte­sítenem. Községünkből ugyanis többen folyamodtak dohány­engedélyért ; de kérelmükkel el lettek utasítva. Helysé­günknek ugy szólváu semmi keresete niucs télen. Mig a Rétköz lakói nádvágásból, halászatból bőven látják el pénzzel magukat; addig nálunk, illetőleg vidékünkön, a csak igeu ritkán előforduló fuvarozás nyújt kevés hasz­not. E miatt a tavaszszal eszközöltetni szokott adóhajtás alkalmával, emberi türelmet meghaladó zaklatásnak van a nép kitéve. A községi elöljáróság, kezében a felsőbb helyről jött szigorú meghagyással, belép a zálogolandó házába, ott szegénységet lát, keserű panaszt hall. Mit vegyen el?! Az igavonó barmot, a családot dédelgető tehenet, a utólsó őret gabonát, vagy a beteg özvegy feje alól a párnát ? Nem, ezt nem teheti ember !*.) Mind ezek mellőzhetők volnának, ha a minisztéri­um az úgynevezett kis birtokosoknak megadná a dohány termelési jogot. Jól kezelt 3 holdon való termés 150 hold földnek az évi adóját bőven fedezi, mely adó beváltáskor elszámoltatván, nem terheli hátrány az illetőt. A nagyobb birtokosok és bérlők gyakran 80—150 hold engedélyt képesek utánjárással kieszközölui ugy, hogy 20—40 sőt 50,000 forintra is fölemelkedik évi be­| vételök. Ezen ezrek hány száz család adóját s más kincs­tári terhét fedeznék, kenyerét biztositauák ? ! Sokan azt mondják, hogy a kis termelő nem ké­pes oly dohányt adni, mely a külföld piaczán verseny­képes lehetne. Ez Üres beszéd, ismerek egy földmivest, van 700 D 0 engedélye, van rendezett szárító színje, jól munkálja, 70 — 100 frtot jövedelmez neki. Midőn azon szerény óhajtásomnak adok kifejezést, vajha a magas kormány átlátná a kisebb birtokosok anyagi semmisülését, nem egyes gazdagokat tenne uiég vagyonosabbakká; hanem a szegényebb sorsuaknak adna képességet kötelezettségeik lerovására az által, hogy több volna a termelési jog és kevesebb az adóhajtó. Sípos Lajos. *) A törvény sem engedi. Szerk. Tarkaságok. Példabeszédek a szamárról. A madarak közt a libát, a négy lábu állatok közt a szamarat tartják a legostobább teremtésnek; és talán nem egészen ok nélkül. Az a különös, hogy csak is a mi szamarunk ily ostoba, ez is csak később, a megho­nosítás után lett azzá; mert tulajdonképeni hazájábau okosnak és gyorsnak mondják. A szamár hazájaul Abissiniát állítják. A tatár pusztákon nagy csordákban élnek; hol gyorsaságban a legjobb lovat is felül múlják. Keleten megszelídítve sem vesztett annyit jó tulajdonságából, mint nálunk ; ahol a kedvezőtlenebb égalj, sovány élelmezés és rosz bánásmód nagyon kártékonyán hatottak szellemi képességére Ke­leten uagy és szép, itt nálunk kicsiny és rut. Kitartásra, türelmességre és tartósságra nézve azonban ott is, itt is ritkítja párját. A közmondások átalában nagyon kíméletlenek a szegény szamarak iránt. Igen sok és találó példabeszé­dek forognak a világ száján. Igy: »A szamár Rómában is szamár*. A tönkre jutott büszke gazdag emberről azt mondják, hogy »a lóról szamárra jutott*, vagy ha a szamárnak jó dolga van, jégre megy. Azt is modják : »Egyik szamár mondja a másiknak, hogy füles,* vagy egyik szamár a másikat dicséri. Sok embert elneveznek »Oroszlán bőrbe bujt szamárnak * A szamár a mesékben is nagy szerepet játszik. Egy perui közmondás azt tartja: >Lima az asszo­nyok mennyországa, a férjek tisztító tüze és a szamarak pokla*; amennyiben Limában a szamarakat iszonyúan kino.'.zák Gyakran hallani e kifejezést az életben: »A sza­már hídja* ; amely Buridáutól egy XIV. századbeli scho­lasztikus bölcsésztől származik. Ez a Buridán előbb Pá­risban tanította a bölcsészetet; de onnan ismeretlen ok­ból megugrott. Vannak akik e szökés okául azt mond­ják hogy bizalmas viszonyát Johanna királynéval Szép Fülöp uejével fölfedezték volna. Párisból Bécsbe meue­kült, ahol azután egyetomet alapított, amelyen tauitott. Buridán szamara alatt ez a példa értendő, melyet ama nézetének megvilágítására szokott volt használni, hogy • A.i az akaratot nem kényszeríti valami a cselekvésre: a cselekvés lehetetlen*. Ezt szokta mondani: »Mit fog tenni az az éhség által kínzott szamár, amely egyforma tá­volsághau, két egyenlő nagvságu csomó széna között áll, és mind két csomó által egyforma erővel vonzatik * A felelet az volt, hogy éhen fog veszni. Legújabban eny szellemes hölgy azonban azt a véleményt nyil­vánította, hogy a szamár, ha csakugyan éhes: előbb az egyik, azután a másik csomó szénát fogja meg­enni ; mert ha azt nem tenné, akkor valóban — szamár volna. Nagy lontosságot nyert a szamár a bibliában az által, hogy ö is ott volt a jászolnál, midőn a Jézuska született, és hogy az ur később szamár háton ment Je­ruzsálembe. Ennek emlékére Olaszországban és Német­országban is sokáig ugyuevezett »szamár ünnepeket ültek* Rouenbau az üdvezitö születésének napján szamár-ünne­pet tartottak ; amelyen az ó testamentom minden híres térfiai, királyai és hősei az illető kosztümben jelentek meg. Ilyenkor Bálám sem hiányzott szamarával A jeruzsálemmi bevonulás emlékére, virágvasárnap­kor sok helyütt szamarat vezettek körül a városban, harangzugások és éneklések közt. Egy okos szamárról is emlékezik a történet. Gib­ráltárban ugyanis egy szamarat vittek az »Ister« Iregatra, hogy Máltába szállitsák. A hajó nem messze Gáttól zátonyra került és a szamarat a tengerbe dobták. Néhány nap múlva a szamár megjelent Gibráltár kapuja előtt és közbámulatra egyenesen szokott régi istálójába ment. A derék 4 lábu, partra úszott és pár nap alatt több mint 200 angol mértföld hosszú utat tett Gát foktól Gíbráltárig. Hogy útjában nem fogták el, annak köszönte.hogy előbb a kikorbá­csolt gonosztevőket hordozta, amit a füleiben levő két lyuk mutatott. A parasztok az ily szamarakat elkerülik. M-d. ÚJDONSÁGOK. A ma beállott húsvéti szent ünnepek alkalmából, kedves kötelességünknek ismerjük lapunk t. előfizetői nek olvasóinak és barátainak, szivüukböl boldog ün­neplést kivánui! (!) A megyei árva s egyéb közpénzeknek kezelés alá leendő elhelyezése tárgyában, folyó évi ápril-hó 26-áu délelőtt 10 órakor Nyíregyházán a megyeház kis ter­mében értekezletet fog tartani az e tekintetben kikül­dött bizottság. * A Nyíregyháza város területén felállíttatni czél zott vámsorompók tárgyában, a megye és a város közti egyezség megkísérlése végett kiküldött bizottság, folyó évi áprilhó 15-ödikén délelőtt 10 órakor a megyeháza kis termében gyűlést tart. = A Kisvárda városában felállítandó várasorom­pók kérdésében, a várasorompók kijelölésével megbízott küldöttség, folyó évi májushó 6-odikáu Kisvárdán dél­után 3 órakor tanácskozást fog tartani. — Jubiláris tánczestély. A rendezőség tudatja a nagyérdemű közönséggel, hogy ünnep 3-ad napján az az áprilhó Il ikén a Rochlitz-féle veudéglő ua^y termé­ben olynemü tánczestély fog tartatni, a minő még eddig elé Nyíregyházán nem volt. Nevezetesen a jubiláris bi­zottság és a rendezőség, magáévá tette a mulatságok rendezésénél kellő tapintattal biró és közelismerést kivívott Tahy Miksa fiatal kereskedő urnák azon eszméjét, hogy füszereztessék és élénkittessék a tánczestély azzal, misze­rint élvezeti czikkek legyenek elhelyezve a tánezterem minden részében, melyből a résztvevőknek büntetlenül mog fog engedtetni a szabad lopás, de csakis az esetre, ha az e fiatal emberek sorából választandó u. n. csőszök által ész­revétetni nem fog, mert ha a tolvaj a lopáson rajta veszt, akkor a lopott tárgynak eleve megtekinthető meghatáro­zott értékét a szintén ez alkaloinrí tánezos fiatal em­berekbőlválasztott és összeülő biróság által hozandó ítélet erejénél fogva, megtéríteni tartozik, s esetleg a tolvaj ellen végrehajtás is eszközöltetik fizetni nem akarás ese­tén. — Ezen kellemesnek és élénknek ígérkező tánczes télynek tömeges látogatására midőn felhívjuk a n. érde­mű közönséget, teszszük azt azon kijelentéssel, hogy a nemes jótékopycz.él iránti tekintetnél fogva is, ne ínu­laszszael azt a n. érdemű közönség látogatásával meg­tisztelni, annyival is inkább, mert az újdonság jellegével bír az és mert ezen estély ezeu évadban] az utólsó lesz s a rendezőség mindent el fog követni arra, hogy ezen utólsó tánczestélyt minél élvezetesebbé tegye. Be­lépti dij személyenként 50 kr. kezdete 8 órakor. Felül­fizetések köszönettel fogadtatnak s hirlapilag nyugtáz­tatnak « rendezőség. A pénzügyminiszter rendeleti uton utasította a pénzügyi hatóságokat, hogy a hivatalok szükségleteinek beszerzésénél ügyeljenek arra, hogy azok uecsak bel­földi kereskedők vagy vállalkozók által szállíttassanak; hauem hogy a szállított czikkek valóban hazai eredetűek legyenek. Ha oly czikkek beszerzéséről van szó, amelyek belföldön nem állíttathatnak elő, vagy ha a minőség tekin­tetében, oly különbség forog fenn, mely a külföldi czik­kek előnyösebb voltát kétségtelenné teszi: a péuzügyi hatóságok, a pénzügyminisztérium határozatát tartoznak kikérni. (§.) Löfkovics Ignácz és neje leánynövelde tulajdo­nosok, ma egy boté utaztak Budapestre, intézetük felsze­relése és ujabb berendezése érdekében. Mint biztos for­rásból tudjuk, az áldozatkész tulajdonosok egy kitűnő s a legkényesebb igényeknek is megfelelő zongoratauitónőt is hoznak magukkal a fővárosból. Tehát a zongora ala pos és fejlettebb tanításában sem lesz többé hiiny; bár eddig is kellő figyelem fordíttatott reá. Ez intézet ugy látszik, mindinkább erősebb kezd lenni. (Beküldetett.) Van-e a nagymélt. magyar kir. bel­ügyminisztériumnak tudomása arról, hogy átalában a külföldi, különösen pedig a bécsi sógorok minő eljárást visznek véghez utazó ügynökeik által itt nálunk a jó hiszemü polgárokkal. Nyakára varrják ugyanis érték­telen képeiket a könnyen hivő publikuraoak 10 írtjával, megjegyzendő, hogy egy német nyelven szerkesztett kö­telező erejű fizetési bárcza kísérete mellett; melyei, több­nyire nem értvén a nyelvet, jóhiszemüleg irnak alá — mint tett legközelebb Nyíregyházán D. Fanto bécsi képkereskedő utazója; elölegképen 2 foriutot vé­vén fel az illető megrendelőtől. Midőn azonban a meg­rendelt és kialkudott képről az aláirt kötvény az illető kezeihez megérkezik, megütközve kell tapasztalnia, hogy a képért nem 10 foriutot, hanem az előleg beszámításá­val 12 forintot követelnek, a 2 forintot is részletfizetésbe számítván be; s midőn az igy rászedett vásárló fél a ke­reskedő házát fel akarja világosítani, azt kapja válaszul, hogy : »Tessék német levelet írni; mert ő magyarul nem tud.* De a magyar pénzt zsebre tudja rakni! Nem ár­tana, ha már házalni megengednék is őket, legalább azt is rendelnék el, hogy magyarnyelven szerkesztett iratok­kal lássák el magukat, hogy magyar polgártársaink meg­érthessék, hogy mit irnak alá, és hogy a belügyminiszté­riumnál kissé szigorúbban járnának el a bécsi vagy bárhova való német atyafiak utazó ügynökeivel. Ugy tudjuk, hogy Bécsben máskép járnak el a magyar ügy­nökökkel. Ajánljuk e körülményt a hazai sajtó és a belügyminisztérium figyelmébe. X Szunyoghy Bertalan. Vay István, Dobos Imre és Erdőhegyi Barna szolgabirákuak, a közadók behajtása

Next

/
Thumbnails
Contents