Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-04-09 / 15. szám

III. évfolyam. Nyíregyháza. 15. szám. Vasárnap, 1882. áprilhó 9. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAPON. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 4 frt. Félévre 2 „ Negyedévre 1 ., A községi jegyző és tanító uraknak egcsz évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások l?irinjjer- János és Jóba Elelc kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám) intézendők. I A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek bcküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszer közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyilttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: (Joldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten ; valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Húsvét ünnepén. Itt vau a diadal, a feltámadás örömünnepe Elérkezett újra a keresztyénség legrégibb ünnepe, hirdetve az igazság győzelmét, a nemes eszmék örökké valóságát. Születni, élni és meghalni, e három szó fejezte ki az ember életét, rendeltetését a régi pogány világ előtt. Születünk azért, hogy éljünk, meghalunk azért, hogy feltámadjunk: ez eszme vonul keresztül a keresztyén vallás ezred éveken keresztül millió embereket boldogító tanain. Valóban a legnagyobb, a legelső győzelem napja ez, mely felül-mulja a világ győzelmét, miután az emberiség legnagyobb ellenségével a halállal folytatott harcz diadala ez. A természet is hirdeti eme győzelmet, ime mindenfelé élet és virulás látható, mintha ő is osztozni akarna az emberiség nagy örömében; sőt a hold is megtelik, hogy teljességében láthassa a föld népeinek örömét. De tekintsünk csak vissza a mult időre, a megfutott pálya tövisekkel és rögökkel teljes utaira. mit láthatunk ott ? . . . azt, hogy a dicsőséghez, hírhez, nehéz, kínteljes pálya vezérel. Ki egy nemesebb élet birtokába akar jutni, annak küzdeni kell az élet szenvedéseivel, küzdeni kell a világ gonoszságaival, küzdeni még a halállal is; s e küzdelem közepette az elszántság hatalma, az mely erőt, győzelmet ad, minden nemesebb eszmék megvalósítására. Ezért szól igy a költő-: „Mi dolgunk a világon? küzdeni, És tápot adni lelki vágyainknak. Ember vagyunk, a föld s az ég fia. Mi dolgunk a világon? küzdeni, Erőnk szerint: a legnemesbekért". A mai nap története azt bizonyítja, hogy az eszme, az örök igazság kitör még a sirból is, jogosan illető helyét kéri a mulandóság gyász fátyoA „NYÍR"VIDÉK" TÁRCZÁJA. A Duna és a kisebb folyók.*) Czobor : Samu: Czobor : Samu: Czobor. Samu : Czobor Samu: Czobor E szent haza apró-cseprő folyói Szitkok nyilát nem átallották szórni — S kegyetlenül — úgy szórták a Dunára, Azt hajtva egyre: „Birtokunk az árja" (Mert ők vivék belé a sok vizet)! S a sok vízért nem ő nekik fizet Dicső Budának jó spiszburgere! Ej! mit darálsz! Ne mondják, hogy here, Vagy lump vagyok! A gúny megostoroz! S nem véniálván inter az orosz, Mint anno — nem tom — Tán Borícs alatt — Hát madzaga reményűknek — szakadt! És gyávasággá törpült a harag; De mégis abban állapodtanak, Hogy medreik' Dunának tartó árját A megszokott, a vén útból kizárják, S hátat fordítva — azt a vén Dunának Még azt se mondják: „Elmegyünk! Bocsánat!" Mint csalfa Poprád és Dunajecz Északra lejtnek . . . Oh das wár a Hetz!. S ugy lón! Kicsaptak, büszkén szerteszét. Mindegyikök elvesztvén az eszét! • S szétfolyt vizök hajh! csakhamar apadt, Nem bírva hátán egy tót kalapot; Annál kevésbbé talpat, vagy tutajt, Milyent a felszél az alföldre hajt . . la felett. Ő nem ismer halált, megsemmisülést, számára öröklét van biztosítva száműzhetik ama körből, társaságból, melynek újjászületésére van hivatva, leküldhetik a sírok fenekére, de az ő száműzetése, sírban való létezése, csak kevés idő, csak nyereség reá nézve, mert egész dicsőségben lép ki újra a küzd térre. Föltámadásával szétrombolja a gonoszságot, feltárja a vakságban sitilődők előtt a valóságot, bizonyítja ezt a történelem, s a mai nap, s bizonvitni fogja századokon keresztül a későbbi nemzedékeknek is. Nekünk is volnának boldogító eszméink, vannak eltemetett igazságaink, ... de azért nem esünk kétségbe, készek vagyunk — bizván az igazság diadalába — élet-halál harezot folytatni azokért. E győzelemre vezető harezra biztat a mai nap nagy története, biztat az erős hit, a tántoritliatlan szeretet, biztat a csüggedést nem ismerő reménység, El fog jőni az igazság napja, s a rég óhajtott boldogító lét, örömmel tölti be keblünket. A világ kislelküfni lecsüggesztett fővel állanak meg a sírok felett, ők ott csak sötétséget, mulandóságot látnak, nem ismerve a multat, nem az igazságot, a kétségbeesés megsemmisítő fájdalmának karjaiba dőlnek . . . Ám tegyék, mit önmagukra nézve jobbnak látnak, az igazság szerető barátja soha, de soha jobbját nem nyújthatja nekik ! nem . . . mert ő a sírok felett látja mi az igazság feltámadt fénylő csillagát ragyogni. 0 hiszi a feltámadást már itt e földön, s e hitében és reménységében nem csalatkozik, sem földi sem mennyei hazájára nézve. A feltámadás eszméje nagy és fontos elveket képvisel, nem csak a valláserkölcsi, hanem a poligári- s politikai életben is. Az első föltámadás óta sok, igen sok apostola meghalt már az emberiségnek. Egyik a kereszten, másik a börtönben, harmadik az akasztófán. De az A zendülők — mint füst — hamar pusztultak, De vissza-vissza s óhajták a multat S pityer'gve abban állapodtanak, Hogy a Dunába vizet hordanak . . . S úgy tettek, úgy s bámultak szörnyüképen, Hogy ár zajlik, nagy ár Dunánk medrében. * * A pártütő, szilaj folyók ti vagytok, Kiknek haragja jó magyarra pattog *) És kik hazánk szent nyugalmát orozzák — S a vén Duna ez áldott Magyarország! **) •) Mátráa király korában játszó, fiatalság számára irt vervigjáUkhóI Az anyai szeretet. — Hajz. — Ennhomoki J. Józseftől. (Vége; Másodszor is megvált Csavargó Péterné szeretett fiától. Az ifjú útra kelt és soká, igen soká, maradt távol a szülei háztól, a kisded kunyhótól. Végre sok év múlva szép tavasz reggelén megint csak visszatért. — Szép májusi regg volt. A harmat gyémánt csöppjei ragyogtak a mezőn, midőn megérkezett. Virágok ezrei tarkállottak a mezőn, melyek kedves illatot árasztottak szét. — Madarak zengő dala s virágok illata tölté be a leget. Szélcsend, napfény, virágillat, madárdallal jött haza s inas nyitá fel a hintónak ajtaját; mig ő maga fényes, drága ruhába volt öltözve, baja illatozott, kezeit kesztyű födé. Arcza üde színben mosolygott, Sz. •) »A mult csak példa legyen most.« *•) A Nagy-Killóból Kis Rezső ós Schönbrnnn Zsigmond szerkesztése alatt kiinduló .Gyermek-Világ" czimlt folyóiratból, a szerző szíves engedelmével közöljük e kis töredéket mutatványként amely a gyermek-irodalom fejlesztése érdekében, minden bizonynyal nagy hézagot pítló irodalmi jeleuség. E mű, biztosan Írhatjuk, a szerző Kis Rezső tanár ur kiadásában nem sokára önállóan meg fog jelenni. eszmék amelyekért szenvedtek és meghaltak: nem szálltak áldozatjaikkal a sírba. Időnként föltámadtak és diadalt ültek az enyészet fölött. A Golgotán keresztre feszitett eszme utat tört magának a halál sötét éjszakáján, a napvilág, a föltámadás a világosság felé, mint a fölvilágosodást az általános emberi jólétet magával vivő polgári szabadság eszméje fog tenni : bármint igyekezzék is a hatalom és a zsarnokság koporsójához szegezve tartani azt, a sötétség és szolgaság léleknyűgöző kövével. Az igazságnak nincs más czélja mint szabaddá tenni, boldogítani az összes emberi nemzetet ! Ezen igazságért halt meg a világ szabaditója, és ezen igazságért támadt fel a halálból a népek messiása. Feltámadása bátorságot ad a félénkeknek, állhatatosságot az erőseknek. Nem csuda tehát, ha e győzelem felett öröm tölti be az egész keresztyén világot, nem csoda, ha ez öröm érzetének kifejezése végett ünnepet szentel éveukiat a világ, legnagyobb fejdelmének Sőrés János. A közpénzek kezeléséről. A megyei árva- s egyéb közpénzeknek kezelés alá leendő elhelyezése tárgyában megbízott küldöttség, mint egyik ujdonságuuk is hozza, folyó hó 26-ikán Nyíregyházán értekezletet fog tartani. E gyülásnek, illetőleg tanácskozásnak egyik föladata leend kétségkívül a megyei árvapénzek elhelyezésének módozatán kivül, a megyei alapokat érdeklő pénzek és pénzértékek kezeléséről és ellenőrzéséről szabályrendeletet alkotni. Miután azon helyzetben vagyunk, hogy a pest-kiskun-megyei hasonló szellemű és irányú szabályrendelet birtokunkban van : közöljük azt tájékozásul és ismertetésül: »A megyei alapokat állandó jogezimen illető járulékokat, nevezetesen: a közmunkaváltságot, a betegápolási és katona beszállásolási pótadót, a községi jegyzői nyugdíj- és kőnyomda alap járulékát, a megáliapitott kulcs szerint, az egyes községi lakosok és birtokosokra a szemei — e ragyogó sötétkék szemek — szinte beszélni látszottak. Szavai élénk, csengő hangon folytak ajkairól. Anyjának elbeszélte, hogy csak rövid időre, (pár perezre) útközben tért be a kunyhóba. Elmondá: jól foly dolga. Minden terve sikerül, vállalatai is fényesen jövedelmeznek, nagy vagyonra tett szert, a szerencse kiséri, mert büszke szép jegyese van, kivel nem sokára egybe fog kelni. Erősité: anyjáról sem felejtkezik meg, mihelyt megalapítja saját tűzhelyét. És az anya boldog a mig fiát hallja. Imára kulcsolja két kezét s ugy áldja azt a jó teremtőt, ki megadta érni, hogy láthatja fiát. Azután fiához fordulva folytatja tiszta szivből jövő anyai beszédét: — »Áldjon meg az Isten szivem szép szerelme egyetlen gyermekem! — Látlak-e még téged fiam, vagy sohasem ?! Áldjon meg az Isten, áldással tetézzen a te jó szivedért. Nem fogsz elfeledni? Gondomat viseled ? Emlékezel rólam?! — Oh jer hadd öleljen, óh jer hadd csókoljon meg szerető anyád ! Oh jer ide ülj le. — Ez itt a te helyed. Apád helye régen. Bizony igen régen volt az, mikor ő ült itten. — Maradj nálam, pihend ki magadat Vedd magadhoz e szerény reggelit. Oh maradj itt egy rövid óráig, mig megpihensz — mig eltelik lelkem a te nézéseddel. — Gyermekem, jó fiam, maradj még egy kissé! — Jólesik látásod. Maradj kis kunyhónkban. Hiszen itt láttad meg évekkel ezelőtt az első napsugárt. Itt gondolok én reád mindig: éjjel, nappal, minden órában, minden perezben. — Hiszen kivilled nincs senkim e világon, s csak is érted élek!* És az öröm könyei elfojtják az anya beszédét. m