Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-12-03 / 49. szám

III. évfolyam. Nyíregyháza. 189. szám. Vasárnap, 1882. deezemberhó 17. Vasárnap, 1882. deczemberhó 3. T (SZABOLCSI HIELAP.) £ ~ TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik

: hetenkint egyszer vasárnapon. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 4 frt. Félévre 2 „ Negyedévre 1 A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Piringer János és Jóba Eleit kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Eérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri kozle's esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 kraj czár. Hirdetések elfogadtatnak lapuuk részére kiadóhivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben

, Prágában és Budapesten, valamiut Németország és Sveicz fővárosaiban is. Doni & Comp által Hamburgban. A létérti küzdelem.*) II. Rámutattam a létérti küzdelem nehézségeire első közleményemben. Jeleztem korunk rohamos és inkább pusztító, mint épitő haladását. Nézzük most a létérti küzdelem nehézségeinek egyes okait, és kórtüneteit. Mert csak ha egész meztelenségében látjuk a bajt, ébredhet fel bennünk a komoly, a határozott akarat: segíteni a bajon, a vészen, amely nem csak a létérti küzdelmet teszi nehézzé és elviselhetlenné, hanem magát a létet is komolyan fenyegeti. A társadalomnak legelső és leghatalmasabb őre és orvosa a sajtó. A sajté van hivatva irányt adui a társadalomnak az emberi törekvés végczélja: a nemesbülés és a boldogulás felé. Amely társadalomban a sajtó, nem az összes társadalom, nem az általa képviselt állam érdekeit szolgálja; hanem vagy egyesek, vagy egyes társulatok, fajok, osztályok szolgálatába szegődött: ott egységes haladásról, közös boldogulásról, nemzeti önállóságról és egyöntetű szabad fejlődésről szó sem lehet. Vájjon hogyan állunk mi a magyar sajtóval? Fájdalom, de ki kell mondanom, hogy sehogyan sem. A magyar sajtó, különösen a magyar hírlapirodalom, minden tekintetben hanyatlásnak indult. Hanyatlásnak, pusztulásnak indult alakilag, fejlődés tekintetében ; hanyatlásnak indult nemzeti specziális értelemben; hanyatlásnak indult moraliter. Csak egy komoly, hazafias és jóakaratú pillantást kell vetnünk a magyar irodalom mai állapotaira és a magyar hírlapok magatartására: lehetetlen észre nem vennünk azt a veszélyt, amely a magyar irodalmat fenyegeti. *) Lásd a 47-ik számot. A „NYÍRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Nem tudom én ... Nem tudom én, mit vétettem az égnek, Hogy reményim csillagi mind kie'gnek ! Ugy maradok világtalan sötétben, Mint a vándor, ki eltévedt az éjben. Száll az idő, száll sebesen felettem... Vágyaimat mindegyig eltemettem. Uj verőfény nincs már e béna szívre... Hullt virágnak.'** illatja, se szine. Sírva nézek, keseregve a múltra, Boldogságom hajléka ott ledulva. Pergő könyem a szárazföld megiszsza ; Ami elmúlt, sohase jön az vissza. Hej ! de mit ér a fájdalomnak élni ? Mig ver a sziv, mindig lehet remélni ! Elhallgatok bubánattal, panaszszal... A temető is kivirul tavaszszal. Forgács Endre. A Jósa-pilula. Szabolcs és a szomszéd megyékben, vagy talán a továbbiakban is ki ne ismerné a Jósa pilulát ? Váltólázak, malaria, nevralgia s több efféle betegségekben, csak a Jósa-pilula nyújt biztos gyógyulást. A Jósa-pilula azonban, mint ilyen, leginkább a a köznép nyelvén szerepel. Az orvos-doctor és az Írástudók nyelvén pedig mint : Ckinin ismeretes. E név etbymologiája után — Cbinin — még az olvasott ember is azt hinné, hogy e különös gyógyító ezer Cbinából, a távol elzárkozott China-országból nyerétik. Pedig korántsem I Kiknek kezében van nálunk az irodalom fejlődésének egyik igen fontos rugója, kulcsa? Felelet: idegenek, vagyis tőlünk ugy társadalmilag, mint fajilag és erkölcsileg különböző elemek kezében; akik saját hasznukon kivül, legkevesebbet az irodalom fejlődésével, aunak nemzeti irányban való haladásával gondolnak. Értem a könyvkiadókat Magyarországon. Elárasztják e jó urak a magyar könyvpkczokat idegen férczművek még roszszabb forditmányaival; a magyar iró eredeti műveit még elolvasásra sem méltatják. És ha még amaz idegen férczműveket magyar, gyakorlott és képzett Írókkal fordíttatnák, csak megjárná; de rendesen gimnáziális diákocskákkal, akik a magyar nyelvet a Talmudi elveket valló nevelőktől és tanítóktól tanulták. Első rendű irodalmi vállalatot tudnék megnevezni,amelyben pár eredeti mű mellett,oly forditmányok jelennek meg, amelyek még iskolai gyakorlatoknak sem járják meg. De mert a kiadóknak a kéziratok kevésben vannak, olcsóbban adhatják, tehát a kelendőség is nagyobb. S ez által nemcsak azt érik el a kiadók, hogy kiadmányaik kezdetben gyorsan elkelnek, kivált ha házalás utján árulják azokat; nemcsak a magyar irodalom haladásának vágják be útját; hanem megkívántatván az olvasó közönséggel a jobbat és szebbet: a magyar irodalomtól elpártol s idegen nyelvű irodalmat istápol, mivel szellemi táp nélkül többé már el nem lehet. Innen van azután az, hogy Jókai műveire is alig étkezik be 3—4 előfizető. Hát a magyar időszaki sajtó, a hírlapirodalom mit mivel? E kérdésre azzal szeretnék felelni, hogy: bárcsak semmit sem mivelne inkább, minthogy azt miveli, amit mivel. A t. olvasó közönségnek a csodás gyógyító szer eredetét szándékozom elősorolni, ha t. szerkesztő ur becses lapjában annak tért nyit*) A jeles utazó Markham Kelemen, aki 1859-ben az angol államtitkár által azzal volt megbízva, hogy a Chincbona növény legkiválóbb délamerikai fajait megvizsgálja és annak Indiába való bevihetőségéről jelentést tegyen, raüvébeu (Kiadta Senf Gy. Lipcsében) a következőket beszéli el : Daczára, hogy a Chinahéj a benszülött vándorló orvosok patikájában, mely az Inkák idejében apáról fiúra maradt, elő nem fordul ; mégis ennek gyógyító hatása a délamerikai indusok előtt nem volt ismeretlen. Ezt mutatja e gyógyító szer nevének indiai eredete; mert a Quina-Quina (a kérgek-kérge) náluk a növénynek oly valami kettőztetése, mely gyógyító erőt rejt magában. A Quina szót aztán a spanyolok elferdítették és lett belőle China. Linné a fát, amelynek kérgéből vagy héjából s gyógyító szert nyerik, elnevezte Ohinchonának bizonyos Chinc.hon grófnő nevéről és tiszteletére, aki Limában 1638-ban a váltóláztól megszabadult e gyógyszer használata következtében. Chinchon grófnő különben Spanyolország legelőkelőbb családjából való. Az Ozorió házból származott, mely házat kasztiliai IV, Henrik Astorga marquisjává emelt. A 8-ik marquis egyik lánya Ana 1592-ben tizenhat éves korában Salinas marquishoz ment nőül, ki előbb Mexikó, aztán Peru alkirálya volt. Ez 1617-ben meghalt. Ana másodszor is férjhez ment 1621-ben Bovadóllához, ki Chinchon grófja volt s Peru alkirálya lett, s igy Ana, most már Chinchonné újra Limába költözött. Ekkor esett a fentemiitett váltólázba. Hírlapoknak nem vagyunk szűkében. Maholnap megérjük, hogy annyi lesz a hirlap, mint az olvasó Ez különben még nem volna baj magában. De midőn azt kell tapasztalnunk, hogy a magyar társadalmat, ennek érdekeit alig pár magyar napi lap képviseli; a többi pedig épen a magyar társadalom ellen irányzott törekvéseket támogatja: kétségbe kell esnünk a magyar társadalom jövője, a magyar nemzet sorsa fölött. Nehogy azonban elfogultsággal vádoltassam, legközelebb elmondandom e tekintetben aggodalmaimat. Alaposak-e azok, vagy csak álmadott rémek? ítéljék meg majd az olvasók maguk. Apaffy. Szabolcsmegye évnegyedes közgyűléséből. {Novemberhó 28. 29). Főispán ur Őméltósága a feltűnően csekély számú gyülésbeu pont 10 órakor megjelenvén, a jelen volttakat üdvözölte és a gyűlést megnyitottuak jelenté ki. Mielőtt azonban a uapi rendre tűzött tárgyak tanácskozás alá vétettek volna, jelenteni kívánta a gyűlésnek, hogy Dió szeghy Pál segédszolgabiró ellen a fegyelmi vizsgálat elrendeltetvén, helyébe Szaláuczy Bertalant nevezte ki ideiglenesen. Tudomására hozza továbbá főispán ur Őméltósága a közgyűlésnek azt is, hogy Weisz Ignácz napdijast, aki jelenleg is az árvaügyek iktatásánál alltalmaztatik, tiszteletbeli árvaügyi iktatóvá nevezi ki : hogy ekkép az iktatást hit alatt vezesse. Főjegyző olvassa az alispáni évnegyedes jelentést. A jelentés a közegészség-ügyet kielégítőnek jelezi. Járványos betegség csak szórványosan és jelentéktelen mérvben mutatkozott. Az állategészségügy szintén kedvező volt. A nyíregyházai kir. törvényszék börtönéből megszökött rab a megyei csendlegénység által megcsipetvén, jelenleg börtönében vaü. A megyei utak javítása munkába vétetett; de a beállott esőzés miatta munkálat beszün») Készséggel. Szerk. 1630-ik év körül don Jüan Lopez, Lora főbíráját, egy indus orvos a Quina-Quina gyógyszer által váltólázából kigyógyította, Amint Lopez arról értesült, hogy Chiuchon grófnő hasonló lázban szenved hosszabb idő óta, küldött a grófnő orvosának egy csomó Quina-Quina fahéjt azon biztosítással, hogy az a váltóláz elleu csalhatatlan gyógyszer. És csakugyan, a grófnő teljesen meggyógyult töle. Midőn Chinchon gróf visszatért Spanyolországba, a grófnő hozott a Quiua fahéjból is; s igy az első volt, aki e megbecsülhetetlen gyógyító szert Európába behozta. Itt eleintén »grófnő«-fahéjnak, majd »grófnő-por«-uak nevezték, és annak fontját a grófnő orvosa száz reálért árulta. Ezután a jezsuiták voltak e gyógyitószer legbuzgóbb terjesztői Európában. 1670-ben már por alnkbau kiUdötték Rómába, ahonnan Lugo kardiualis a rend tagjainak szétküldözte s azt a váltóláz ellen, mint biztos gyógyítószert alkalmazták. Igy azután csakhamar jezsuita, vagy kardinális-por lett a neve. Ez volt azutáu az oka, hogy a protestánsok hosszabb ideig csak azért nem használták, mivel a jezsuiták terjesztették leginkább. 1679-beu XIV. Lajos Taibor Bobért augol orvostól használatáuak titkát 1000 Lajos aranyért, nagy évjáradék és magas kitüntetésért vette meg. Az időben fontja 100 Lajos aranyba került. I?y mindinkább elterjedt annak használata a nélklil azonban, hogy magát a növényt Európában ismerték volna. Ezt a frauciákuak köszöni Európa. Ugyanis 1735-ben egy expediliót küldtek Délamerikába, és ezen expeditó többi jeles tagja közt. Jussién szerzett hervadhatlan érdemet a tudományos világ előtt. A Quina-Quina fának azonban jó darabig csak egy faját ismerték a Linué meghatározta: Chinchoua otficinalist. A mult század vége felé Spanyolország küldött ki egy botanikai expeditiót, hogy a Délamerikában elterülő rengeteg birtokait kutassa át: vájjon Chmchoea fa létezik-e ott? Az eredmény az lett, hogy egész erdők létezuek. Többféle faját fedezték fel körülbelül 1704