Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-03 / 36. szám

III. évfolyam. Nyíregyháza. 36. szám. Vasárnap, 1882. szeptemberhó 3. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. S^"* Megjelenik: hetenlzint egyszer vasárnapon. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Kgész évre ^ ' r t­Félévre 2 „ Negyedévre 1 » A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Piringer János és Jóba, Klek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre­czeni-uteza 1551. szám) inte'zendök. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fo­gadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirde­tés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. Hirdetések elfogadtatnak lapuuk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Couip által Hamburgban. Nyíregyháza, augusztus 30. Társas életünk mozdulatlanul álló tavának vizét kedves és kellemes hullámzásba hozta a „Szabolcsme­gyei általános tanitóegylet" által Nyíregyházán rende­zett tanszerkiállitás, amely nemcsak a helybelLértel­miség és szülék, hanem még a gyermekek közt is élénk mozgalmat és érdeklődést támasztott a tanügy állása és viszonyai iránt. Mint halljuk, a kiállítás eszméjét tanfelügyelő úr őnagysága pendítette meg pár évvel ez előtt; ér­dekesebbé kívánván tenni ez által az évi közgyű­léseket; egyszersmind emelőleg hatni a megyei, a helyi tanügy fejlesztésére. Az eszmét a nyíregyházai tanítótestület összesége örömmel karolta fel és való­sította azt meg: hogy az által a tanügy iránt tapasz­talt közönyt megtörvén, a közönség figyelmét és érdeklődését a nevelésügy felé irányítsa. A tanszerkiállitás eszméje nálunk teljesen uj lévén, nem csodálkozhatni, hogy az első alkalom­mal, mindjárt a megnyitás reggeli óráiban nem oly tömegesen siet is a közönség a kiállítás megtekin­tésére. Ezen nem kell, nem lehet megütközni. Sőt ha anyagilag nem sikerülne is e kiállítás ugy, mint azt a lelkes és buzgó közreműködők hitték, remél­ték kezdetben, és a kiállítás megérdemelné: még akkor sincs miért aggódni és búsulni. Igen való­színű azonban, hogy e tekintetben sem lesz ok a panaszra. A tanszerkiállitásnak más, nagyobb és magasz­tosabb czéljai vannak, semmint annak sikerét csupán az anyagi haszontól kellene függővé tenni. A tanszerek puszta szemlélése már bizonyos mérvben a legközvetlenebb foglalkozás a tanügygyei, nem csak, desőt formális tanulmányozása a neve­lési és oktatási viszonyoknak és módozatoknak. A mi kiállításunkon például ott látjuk egymás mellett a legelső oktatás eszközeiben, játékszereiben, A „NYÍRVIDÉK" TÁRCZÁJA. Bártíán. 1881. aug. Gyönge voltam. A betegség Kiszopta a vért velőmből. Erőm lankadt. Tagjaimban A higult vér tunya, poshadt, És alighogy csörgedezett. — S ide jöttem — áldott óra I — Messziről már, hogy megláttak, Lombkoronás fejeikkel Hivtak, csaltak, integettek, Meghajolva üdvözöltek, S levelűkkel, e számtalan Apró hegyes nyelveikkel, Suttogva szóltak a fenyők : »Jere hozzánk, meggyógyítunk I Az érczes forrásvíz pedig Bugyogva szólt biztatóan : »Uj vért adok ereidbe I És ugy tőrtént Egy néhány hét S uj élet szállt tagjaimba. Vérem, mint a bérezi forrás Zavartalan tiszta habja: Vigan futos ereimben. Lelkem felhője a bánat, S a szivemet epesztő gond : (— Gond a szegény kis családért, Mely remegve, epedezve Otthon várja gyógyulásom —) Mint buborék eloszlottak. Erőm megtért, s vele együtt Az életkedv, lelki összhang, S muukavágy és tevékenység... Gondolkoztam... Lám, minálunk Az államtest szint' ily beteg. munka-mintáiban és butoraibau, az oktatás és neve­lés irányát, czélját és szellemét. Ki hinné, bogy azokban a vonalozott rajz­könyvbe, a kisdedek által, tett girbe-görbe, de azért az alap és irányvonalaktól nem nagyon eltérő vo­násokban: a rajzolás mesterségének erei jelentkez­nek ! A borsó-munkákban ki ne ismerné fel már első tekintetre, a madárkalitkák, disz- és szükség-bútorok készítésének elemeit? Azok afa-koczkák, amelyekkel a kisdedek, játék közbeu, különféle alkotmányokat ál­lítanak össze, az építkezés titkait engedik sejteni. Alig hinné az ember, hogy a papirfüzések majd egykor a kosárkötés és más vesszofonás elsajátítását fogják megkönnyebbíteni. Az úgynevezett papir-kivar­rások nem egyebek, miut a merkelésnek, hímzésnek és müvarrásnák legelső öltései. Valamennyi pedig a kézi ügyességet, a munka megkedvelését és a szép­izlést fejti ki a kisdedeknél, amelyekre majd az ifjúnak és a férfiúnak oly nagy szüksége lesz az életben. Az első elemi osztályú gyermekek legelső Írásbeli kísérleteik, — a vonások és betűk, nem-e a világ összes tudományos ismereteinek közlönyei ? A szemléleti és történeti képek, mily nagy köny­nyebbségül szolgálnak a tananyagok felfogásánál és az emlékezetbe való vésődésnél! A térképek szemlélése, a városok, folyók, begyek, erdőségek és vasúti vonalak megfigyelése: egy sajátságos ne­me az utazásnak s hathatós, fejlesztő eszköze a helyi emlékező tehetségnek (localis memória). A kiállítás további osztályonkénti berendezése, illetőleg a tanszerek és tárgyak szemlélete, igen kellemes és tanulságos vonásait nyújtja az ismere­tek fokonkinti szélesbülésének és kiterjedésének. Mig végre a harmadik tanteremben határozott és teljes egész képét látjuk azoknak az apróbb­nál-apróbb gyermekded vonásoknak amelyek, az ovodai és gyermekkerti játékszerekben és munkák­Az országos intézmények Alig élnek s tengnek halnak; S a közélet, izlés, erkölcs: Tespedt, kihalt, elkallódott; És a nemzet, a szegény nép, Felvirulást, boldogulást Jaj mióta vár hiába I... Gondolkoztam, s felkiálték: Ti országos nagy emberek Ott a kormány kerekénél, Várjuk-e még, meddig várjuk Virulását a hazának ? Tiétek a felelősség, S a haza hí, eseng, kiált; Ne késsetek, siessetek... Országunk nag) emberei : Ciináljatok Bdrtfát neki I Egy Schilling. Irta: dr. Heiszler József. — Vége. — Azon kezdé, hogy felperes bölcsen teszi, ha nem érez semmi hajlamot arra, hogy magát felakaszsza; de hát erre az ő szép kliensének annál kevesebb kedve van, mivel szive választotja, férjével teljesen meg van elégedve, minden esetre jobban, mint Sir Leeds a kapott üres kosárral. Azt hiszi, hogy az apák jogosan csak saját szemé­lyökre vonatkozó házasságot köthetnek, és nem gyerme­keik részére, lévén t. i. minden emberi lénynek saját joga saját szivéhez. Tovább felperesnek ép oly kevés joga van a kár­pótlás követeléshez, mint azt Miszter Cookenek módjá­ban áll teljesíteni, nem lévén egyéb személyes birtoka kapitányi oklevelénél. ban nyilvánulnak: a tanitó urak valóban figyelmet keltő rajzolataikban, lombfürészeti munkáikban, és a növendék leánykák meglepően szép és csinos kézi munkáikban s a tanítói könyvtárban. Igy lesz a kis folyók vizéből: tenger; az apró kő­darabokból : palota; a homok-szemekből: begy; az egyes ismeretekből: rendszeres tudomány; a gyen­géből : erős; a színekből: kép; a játékból: való; a gyermekből: férfi, és a tudatlanból: bölcs. íme ezekre tanít bennőnket a nyíregyházai tanszerkiállitás. Olvassuk meg valamely állam törvényeit: meg ismertük politikai és nemzetgazdasági viszonyait; olvassuk meg vallási hitágazatait: megismertük val­láserkölcsi életét; tekintsük meg tanintézetének fel­szerelvényeit és taneszközeit: megismertük köz­művelődési viszonyait. E szempontból méltatom én és óhajtom, hogy mások is méltassák a tanszerkiállitások czélját és föladatát. Kmethy István. A korcsmáltatási jog megváltása. ív. A regále jog megváltásának kérdésében nagy ne­hézség állott elő, amelyet hamarjában aligha sikerül el­hárítani a kormánynak, s amely a megváltási müvelet megoldását, a mai szorult pénzügyi viszonyok közt, köny­nyen elnapoltathatja. A ítotschild csoport és a magyar hitelbank, ugyanis határozottan kijelentették, hogy a megváltási terv ala­pos ismerete nélkül, nem bocsátkozhatnak az ügyletbe; következés képen ajánlatot sem tehetnek a kormánynak. Ezt különben előre is lehetett gondolni. Sőt töb­bet is merek mondani. A magyar kormány nem is fog e czélra kölcsönt kapni bizonyos pénz-házaknál. A re­gálénak mostani állapotában való fenntartására nagy szük­sége van annak a néptöredéknek, amely azt ma is kezében tartja s mindent el fog követni, kogy »in fitatu quot ma­radjon az egész. Ezen dicsőséggel koszorúzott ifjú hős, ki a szép Missnek szivét meghódította, nem egyéb, mint egy gyámja által teljesen kifosztott ember, ami minden esetre nem az ő hibája, de a kárpótlás minden remé­nyét kénytelen ezen eset miatt lehetetlenné tenni. Madame Cooke, kitől oly szép érzelemteljes leve­let olvasott fel felperesi ügyvéd, egyetlen egy jó kör­mondatot sem képes szerkeszteni, s egy szót sem képes hibátlanul leírni. Világos, hogy e levelet nem saját ösz­tönéből irta; hanem egyszerűen azon indokból, hogy ál­tala más valakinek örömöt okozzon. Arról tehát ő egy­általában nem tehet, ha Sir Leeds e levélnek egy csepet sem örvend. A mi már a vigasztalhatlan Sir Leedst illeti, azon helyzetben vagyok, miszerint kétségtelenül bebizonyítha­tom, hogy ő, azon napon, melyben a házassági szerző­dés aláírva lett, sietett araját, elhagyni, hogy két órát egy kéj hölgynek társaságában töltsön el. Nem csak hanem elég arczátlan volt, e kalandját egész nagy uri előkelőséggel leendő apósának elmesélni. Természetes, hogy ezt azután boldog arája is megtudta. Nem sokára egy szép mezei jószágra költöztek a tavasz élvezése végett, a hova őket a nemes vőlegény is szives volt elkísérni; de nem mulasztotta itt sem el vő­legényi hűsége és ragaszkodása kétségtelen jelét adni a mennyibe sikerült neki a szobaleányt egy doboz theával elszédíteni. Ily előzmények után alkalmasnak találta aráját jövendő házi női állása viszonyai felől felvilágosítani, s kijelentette, hogy a nőnek saját akaratának lenni nem szabad, ezt határozottan nem tűri el. Akarni kizárólag a férfi joga, a nőé pusztáu az engedelmeskedés, alkal­mazkodás. Igy volt ez hajdan a görögöknél, igy van ez most is a törököknél, s igy kall lenni, minden jól be­rendezett angol házbau is.

Next

/
Thumbnails
Contents