Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-08-27 / 35. szám

N T f K V I D É K" csétlenségllnk, hogy még eddig egyik irányban sem történt annyi és oly hazafias lépés, miut a menynyire és aminőre szükségünk lett volna. Iparunkat megölte a törvényhozás, a szabad ipar behozatalival, amelyen iniinár minden áron segíteni kell. HiszszOk is. hogy segítve lesz. Gazdasagunkat, illetőleg birtokosainkat koldussá tették a rendezetlen hitelviszonyok és a szabad uzsora. l'jabb idúbcu azonban, mindezek jelentékenyen megváltoztak és rövid időn teljesen meg fognak változni A másik tény amelyből bizalmat és erőt menthetőnk a termelési versenyhez, a magyar faj józansága és uiiudinkáhb növekvő szorgalma. A magyar nép figyelmének ma leginkább a gyáripar felé kellene irányulnia. Ha Magyarországon a gyáripar kifejlesztetik; a mezőgazdaság általában okszerűen vezettetik: a magyar gazda és iparos,aggodalom nélkül nézhet az Kurópát fenyegető közgazdasági válságok elé. Tehát legyQuk ébren. EA korcMDiáltatásl jós megváltása. III. A magán jogi elvek szerint kétségtelen, hogy a földe* uri italmérés jog csak kárpótlás mellett törölhető el. Ez elv kimondatott; attól eltérés nem is fog történni. Igen természetes, hogy a legfontosabb kérdés itt az, hogy miképen történjék a megváltás? ki kárpótolja a volt földes urakat ? Kendezett államban ez kérdés tárgya sem lehet, mert azt tenni, közvetlenül az államkincstár kötelessége. Nálunk Magyarországban egészen másak a viszonyok. A magyar államkincstár ez idő szerint üres lévén, ily kárpótlás ötszögekkel az ország nem rendelkezik. Az állam tehát nem vállalhatja magára a regalejog tulajdonosainak kárpótlását. Ezt csakis adóemelés által tehetné az állam, ha már is csaknem elviselhetlenek nem volnának az adók. Adófelemelésről szintén nem lehet szó az italmérési jog megváltásánál. Nem marad tehát egyéb hátra, mint az, hogy a megváltást a kö/«é>{ek, mint erkölcsi testületek eszközöljék. A legújabb ido vonatkozó törvényjavaslat is ez uton hiszi legbiztosabban megoldhatónak a megváltás kérdését. A miniszteri javaslat szerint a megváltáshoz szükséges pénzt az állam garantirozná, illetőleg közvetítené. Móricz Pál javaslata szerint, e közvetítés abból állana, hogy a regalejog tulajdonosokat egyelőre az állam segítené ki, akár kamatozó állam kötvényekkel, mint az igazságügyi minisztérium is óhajtja, akár pedig a községek által kiállítandó törlesztési kötvények szelvényeinek adófizetés gyanáut elfogadása által. Az állam ily pénzműveletbe, mai viszonyaink között, nem bocsátkozhatik Azt az országos pénzügyi érdekek meg nem engedhetik. A megváltási kérdést tehát egyedül csak a községek oldhatják meg, még pedig ugy, hogy a szükséges vált'ág-osszeget ók maguk közvetlen állítsák elő. Ez a megoldásúak egyedüli módja, amely nem csak hogy legczélszerübb és legkönyebben lebonyolítható: de egyszersmind a legigazságosabb és méltányosabb is. Az italmérési jog eltörlése minden egyes községi lakosra jótékonyan hatna ki. már csak azért is, hogy az italmérést manapság monopolizáló zsidókorcsmárosoktól kóiinyü szerrel megszabadulna a uép ; a rosz és egészségtelen italok mérését saját maga, kizárólag ellenőrizheti, akár bérbe adja a község egyes vállalkozónak, akár szabad mérést boz be dij fizetés me llett. A megváltási költségnek a községek által való előteremtése szintén nehézségekkel járó dolog. Minő eszközökhöz, módokhoz uyuljon, hogy a kárpótlást teljesíthesse ? Ez a kérdések kérdése. A törzsvagyont el nem idegeuitÉa ezen végzetes időköz, mely lerontott mindent. Ez alatt az indiai vizekről megérkezett egy merész tengerész tiszt ajánló külsővel, heves indiai vérrel, és «emmi gátat nem tttrő akarattal, hihetőleg a hullámokkal. melyeket hajójával megtört, hasonlította össze az életet ia társadalmat és aunak tiszteletre méltó szokáaait, a erkölcseit E tévedése őt oly léptre vezette, ami egészen uélkttlözi társadalmi berendezésünk tiszteletét. Tudu Misa Cavdinal "Weköttetésót Sir Loedssel, s mégis felajánlotta saivót. Az ifja tengerész megtetUzett. s rábesZ'ílto ax ifjú aót, ho*y vegyék igénybe a gretbua-greoni kovács szolgálatát. S a mint elhatározták, ugy is tettek. Ezelőtt oebá iy nappal ir Madame Cooke egy levelet elöbtii jegyesének, a melyben házasságáról értesíti Mr. Cooke kapitánynyal, mentsége ül falhozza, hogy agy titkos valami neki azt tugja. bogy ót nem szeretheti, sut. Mindenesetre szerfelett kényelmes volna, ha ily fontoa ügyben, az a »nem tudom mi« elegendő mentségül szolgálna, valahányszor t i. vslamely ifjú nőnek kedve kerekedik kedvééit kicserélni ... és az a »uem tudom mi« alapot jogot adna bármely hölgynek, egv becsületes férfiúnak boldogságát ötazetuzni Azonban biztosíthatom, hogy e csapás miatt Climtonnak egy általában uincs kedve a kozöuség miatt meghalni, aetn magát felakasztani, hanem kártalanítást követel a törvény utján a neki évek óta okozott kiadások. 4t költaégek végett, s ez ax, miért a mélyen tisztelt eskfldtizék előtt teljes bizalommal, esedezem, ismervén ét csudálván tapasztalt igazságszeretetét. Moet felállt Mr Garron, ez egészen reális életirányu ifjú ember volr, uerette az élotet és ügyet mesztelenségében előterjeszteni, különösen gyönyörködvén az ellenügy nevetségessé tételében. Egy jó kaczaj jobban és biztosabban gyilkol, mint a hóhér kötele. (Végo következik ) beti, a lakosokra uj adókat nem vethet. Tehát kölcsönhöz kell'fordulnia. Kölcsönt kell fel vennie egyetemleges kötelezettség mellett. E<yes községek kisebb összegeket minden bizonynyal könnyebbeu kapnak, mint az állam. A kolcaön több éri, pl. 30—40 évi törlesztésre vétetnék fel; a törlesztési részletek fizet -e pedig az italmérés jövedelméből eszközöltetnék. Nem lehetek egy véleményen azokkal, akik azt állítják, bogy a községek uem vehetnek fel kölcsönt csupán oly czélból, hogy megváltván a földesúri italmérési jogot, azt saját kebel-ben szabaddá tegye anuál is inkább, minthogy e szabadtág különben is csak névleg állana fenn, mert a község miuden lakosa korcsmát uem nyithat, tehát uem lehet kívánni, hogy egyes hkos társak vagy épen idegenek kedveért, bármily áldozatot is hozzanak a községek. A regale-jognak a községek általi megváltásával az italmérés még nem lesz szabaddá, vagj legalább nem annyira szabaddá, hogy a községben bárki is nyithasson korcsmát és mérhessen italokat. Ha a község kárpótolta a földesurat, illő, hogy az általa fizetett kárpótlási ösztzegre nézve ő is kárp ótoltassék azok által, akik az italmérési jogért bért, vagy dijt fizetnek. A kárpótlási teher végleges megszűnése utáu, a községeknek jogában áll, az italmérést teljesen felszabaditaui. Ámbár azt sem lehet helyeselni. Miért ne képezné e jog — melyet a község maga váltott meg — jövedelmeinek egyik forrását; holott az részben még a robot- és dézsuia-világban is elismertetett, az úgynevezett káutor korcsmák gyakorlásában. Ha tehát a regalejog megváltását csakugyan a községek fogják eszközölni; s az italmérési jog az ő tulajdonukba megy át: az ebből származó jövedelmet okvetlen biztosítani kell a községek számára mert e nélkül a megváltási mivelet ki nem vihető. E biztosítás pedig legczélszerübben történhetnék az által, ha az italmérés nem adatnék bérbe; hanem oly módon értékesíttetnék az, hogy az italméréssel foglakozók, bizonyos évi dijt fizetnének a községi pénztárba. Ez az iparszabadság eszméjének megvalósulásához is közelebb áll; mert díjfizetés mellett mindenki szabadon nyithatna korcsmát. A községi pénztár érdeke is megóvatnék, az illető dijaknak előleges befizetése által. Az italmérési javadalomnak ily szerű kezelése által, ha az italmérési dijak alapos számítás mellett szabatnak ki: a kárpótlás és a felvett kölcsön biztosan törleszthető lesz. A bérbeadás egyátalában nem ajánlatos, mert az italmérési jog mindjárt elvesztené szabad jellegét, s újra monopoliummá változnék, kivált lelkiismeretlen bérlők kezében. A bérlőt ismét csak védeni kellene jogaiban ; a régi összeütközések, bajok, panaszok, újból ismétlődnének. Van még egy módozat, amely által a községek jogai s a megváltási összeg törlesztési alapja szintén biztosítva volnának. E mód az italuemüekuek bizonyos illetékkel való megrovása, miutha az italnemüekre fogyasztási adópótlék vettetnék. E módozat azonban aligha volna alkalmazható a mi községeinkben; mert ahhoz vámsorompó, külön kezelő személyzet ós ellenőrzés kívántatnék. De bármelyiket fogadják el a községek az itt elősorolt jog- kezelési módozatok közül, annyi biztosítékot okvetlen nyújtanak, hogy a korcsmák száma, a közerkölcsiség és közegészség rovására, nem fog mértéken túl szaporodni; ha ugyan a községek maguk is ugy akarják. A fogyasztási adók. A bor- és húsfogyasztási adónak az 1883-ik évre eszközlendő biztosítása czéljából, a pénzügyminiszter felhívta a pénzügyigazgatóságokat, hogy amennyiben ezen adó biztosítása szabályszerű tárgyalásokat, igényelne a törvényhozás által elrendelendő változások fenntartása mellett, az 1871. évi LXI. t. cz. 1873 évi XVI. t. cz. és 187.Í. évi XXVIII. t. cz. alapján, haladék nélkül indítsák meg ezen tárgyalásoknál ugy, mint az adó megváltása iránti egyezmények és bérleti szerződések megkötésénél és jóváhagyásánál, valamint a fogyasztási adónak beszedés végett a községekre való utalásánál, az 1881. évi augusztushó 1-én s különösen az 1879 évi juliushó 18-án kelt körrendeletben előirt ős eljárást szorosan foganatosítsák. Meghagyatott egyuttai a pénzügyigazgatóságoknak, hogy mindazon községekre nézve, amelyekben a tényleges bor- és húsfogyasztás, a biztosított évi megváltási átaláuynyal, vagy haszonbéri öszszeggel elfogadható arányban nem áll, vagy amelyekben a megváltott bor- és húsfogyasztási adó szabályellenesen alhaszonbérbe adatott, valamint mindazon községekre nézve is, amelyekben a ezukor-, kávé- és sörfogyasztási adó megfelelőleg biztositható nein volt, és ez akiknek a bor és húsfogyasztási adóval együttes biztosítása kedvező eredményt helyez kilátá-ba. az 1883 évre is kihatólag, de felmondás fentartásával kötött megváltási, illetőleg bérleti szerződéseket okvetlenül idejekorán mondják fel, és az 1883-ik éri fogyasztási adónak újbóli biztosítása iránt azonnal intézkedjenek. Az ebbeli togyasztási adó-biztosítási tárgyalások még e folyó év lejárta előtt befejezendők, s az eredményről szóló kimutatás 1883-ik évi januárhó 6-ig felterjeazteudök. F. Tarkaságok. Röppentyűk a városligeti ünnepélyből. Krrdi* : A budapesti városligeti népünnepélynél mi volt az. amivel azt oly széppé, nagyuyá és örökre emlékezetessé tette az ünnepély megpenditöje, báró Aczél t FtUltt : a eztí. * • • Beállít egy falusi atyafi a városligeti fényképészhez, bogy 24-ed magával lefényképeztesse magát, mint a kiragatztott írás mondta, »egy perczenet alatt* A fényképészi készülék azonban csak nyolez személyre lévén berendezve, az ördöngös piktor három csoportba osztotta be a lefényképezendőket; de a gyorsan történt beosztás kürül, a fényképész oly vigyázatlanságot követett el, hogy amidőn bűvös ketreczéből, udvarias hajlongások között, átnyújtotta a 3 darab újdonsült fény képot, akkor vette észre a jő falusi atyafi, hogy őt a Péter feleségével, Péter bácsit pedig Ambrus bátya feleségével párosította össze ; elhintvén ez által köztük jó időre az asszonyi féltékenykedés koukolyát. * * * Pánczélosan sétál fel s alá, buzogánynyal kezében egy Bendegúznak öltözött óbudai sváb, a korcsolya-csarnok körül. Egyszerre oda ront egy hírlapíróhoz és megszóllitja azt a következő képen : »8zi, könnens mir nit ságen wó krigt me da a Glasl Bier ? ich hab a durst zum krepiren ! * * * — Sütik már az ökröt ? Kérdi egy potrohos férfi alak az előtte menő csoporttól, két karjával utat törve magának a csoport közt. — Ugy látszik még nem, — felelt egy suhancz, akit a hustömeg útjából nem a legkíméletesebben távolított el. — Köszönöm s azzal továbbjlökdösődött az ökör — húsra éhezett alak. Két Kóbi keresztül fúrja migát a tömegen s egy czéltlövö bódé előtt megállanak. Az egyik vidéki volt. Megszólítja a vidéki, budapesti pajtását: — Jere be Dólfi, megmototum nekednek, hogy lelövök a tojást egy pesztólylyal. — Nem megyek, — felel a másik, — nincs ott nekem való fegyver. — Hát micsoda fegyverrel lüsz te ? — Reververrel, — volt a felelet. * * « A nagy köröndnél elkiáltja magát valaki: Futnak a szamarak ! Nem kellett több, neki iramodik vagy kétszáz ember a kijelölt irány felé. Persze, hogy akkor már futottak. Az imposztor ki abáló pedig nagyot nevetett markába. * * * A nagy orrok és nagy fülek versenye, pályázók nem létében, elmaradt. Hanem azért tódult a nép oda. Ember hátán ember volt. A rendőrök igyekeztek megakadályozni a czélaélkül futó közönség csoportosulását. — Vége már a nagy orrok és nagy fülek versenyének; nincs miért ugy rohanni, — ordítják a rendőrök. — A rendőröknek igazuk van, — jegyzi meg egy értelmes vidéki gazda-ember, a rendőrökre mutatva. Ahol ezek ott vannak, ok nélkül való dolog erre a versenyre jelentkezni. * * — Beh kár, hogy rútság versenyt nem rendezett Aczél! — Jegyzi meg egy erősen kipedrett bajuszu, parókás agglegény, társához fordulva ? — Miért? — kérdi barátja. — Azért, mert e két kóró itt előttünk bizonyosan elnyerte volna a dijat. — No lám! mennyivel szerencsésebb ön, hogy a szamár-versenyről nem feledkezett meg Aczél. — Felelt visz • sza gyorsan a két koros hölgy egyike. Tableaux. * * * Vájjon megbirna-e engem ez a mázsáló? Kérdi egy termetes sváb mészáros feleségétől. Sei nit so dumm, Hansl! — Dorgálja a mérleget bizalmatlanul vizsgáló férjét a termetes oldalborda. — Már hogy ne birna meg; nem látod, hogy marhanérUg. TANÜGY. A „Szabolcsmegyei általános tauitó-egylet" által a nyíregyházai róm. cath. iskola helyiségében reudezendő tanszer-kiállítás programmja. 1. A kiállítás megnyitása, miut már jelezve volt, j f. évi aug. 30-án délelőtt 10 órakor történik. 2. A kiállítandó tárgyak 5 csoportba Boroztatnak, az osztályok a következők : I. cs. A kisdednevelés keretébe vágó tauodai bútorok, szemléleti képek, Frőbel-féle játékok s más tárgyak stb. II. cs. A népiskolákban használt külöuféle bútorok és taneszközök. Az I. és II osztály taneszközei. IIL cs. A III. és IV. osztályokban valamennyi tantárgynál használt taneszközök és dolgozatok. IV. cs. Az V. VI. osztályokban előadott tantárgyak, tanításánál használt különféle taueezközök és dolgozatok. V. cs. Házi ipar czikkek, a női kézi munka, lombfürészelés s egyéb házi iparágak keretéből ; valamint a tárgyak készítésénél használt eszközök, tanítói |könyvtár. 3. A kiállítás naponként reggel 9. órától 12-ig és délután 3 órától 6-ig lesz megtekinthető. 4. Belépti jegyek válthatók a kiállítási pénztárnál, személyenként 20 kr., egyleti tagok és tanítók részére 10 krért A jegyek névre állíttatnak ki s a jegygyel bírók, azok előmutatása mellett, a megszabott árakban, bármikor feljogositvák a kiállítás szemlésére. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak s hirlapilag nyugtáztatnak. A jövedelemből fennmaradó összeg az egyleti-alaptőke gyarapítására fordittatik. Midőn a kiállítási programmot ezennel van szerencsénk közzé tenni, egyszersmind kérjük a t. tanügy-bará.okat és tanférfiakat, miszerint minél tömegesebb látogatásaikkal a kiállítás sikerét előmozdítani szíveskedjenek Mi teljes erőnkből oda törekedtünk, hogy lehetőleg teljessé tegyük kiállításunkat a megyei tanügy emelése czéljából. Jöjjetek tehát magyar népnevelésügy lelkes barátai s tanférfiai! mi tárt karokkal várunk benneteket B egyaránt szivünk mélyéből üdvözöljük a népnevelés szent ügyének