Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-08-20 / 34. szám

ünueprontókat megzálogoltatta; u szolgabíró azonban a zálogokat visszaadatui rendelte. A hivatkozott egyházmegyei gyűlés jegyzőkönyvébe mindezek be vannak vezetve. A megyei hatóság tudomást szerezhet róla. ha akar. De ki törődik uáluuk a magyar faj pusztulásával!? Bizony, bizony mondom, hogy megboszulja masat még valaha a magyar törvényhozás és a magvar érteimúég eme léha közönye, amelylvil a mapar nép rendszeres pusztítását szemléli a nélkül, hogy komolyabb fontolgatásoknak aduá át magát s igyJkeznék a szegény magyar nép sorsán könnyíteni nemes és bátor felszólalásával. (*—I.) A korcsiiuíltatási Jog megváltása. IL Alkalom nyilván az igaz-ágügyi minisztériumnak a regál* jog megváltása tárgyában még 1871-ben kerített javallatába pillanthatni, megismertetem azt legalabb elvileg • lap Míves olvasóival, amely minden hézagos volta mellett i« figyelemre méltó nemcsak ; desöt az e kérdés megoldásinál irányadó is lehet, söt valószínűleg lesz is, amennyiben a kérdést végleg megoldani igyekszik; ami legfőbbb érdeme e javaslatnak. A nevezett miniszteri javaslat a kővetkező elvekre van lektetve: A* italraérésí jog, mint regále, meg»zünik s azok tulajdonosai kár pótoltatnak. Kárpótlást nem kapnának: 1. azok a községek városok stb., a melyek azt már korábban megszerezték ; 2. azok a közbirtokosságok, amelyek azt eddig is községi czélokra fordították ; 3. a be nem népesített puszták tulajdonosai; 4. azok a községek, amelyek az 1836. VI. t. cz. értelmében már bort mértek. A váltságösszeget, az évi tiszta jövedelem husz-szoros összege képezné, amelyből egy-tizedrész kezelési kfotségül levonatnék. Az évi tiszta jövedelem 10 elmúlt év jövedelmiének átlagából számíttatnék ki. A váltság összeget a község fizetné, de állami közvetítés mellett, miut a szőlő-dézsmaváltságot. Az állam kQlöo kötvényekkel előre kifizetné a jogosítottakat s ő nmga hajtani be a községektől. A korcsma-épületekre és tartozékaira nem terjedne ki a váltsági kötelezettség; de szabad egyezség utján ezt is megvehetnék a községek s az állam ezek váltságát is közvetítené. A váltsági eljárást, a földesúr kérelmére, a törvényszék végezné. A magán egyezségek is csak törvényszéki jóváhagyás után válnának jogerejüekké. Az italmérést, e javaslat szeréut, jövőre gyakorolhatják : a községek és mind azok, akik erre iparengedélyt nyerőének s a község által meghatározott dijakat fizetnének. Az italmérési dijuk reudszeriut akkorák lehetnének, hogy a község váltságkötelességét teljesíthetné s eddig élvezett jövedelmét ezentúl is húzhatná. Amely község nem tartozik váltsággal; s jövedelműt aildig uem húzott: italmérési dijakat nem róhatna ki. Iparengedély kiuyerésére s díjfizetésre nem voluának kötelezhetők: 1. a bortermelők saját boraik kimérésére; 2. bejegyzett anyag-, fűszer-, bor- s vegyes kereskedik, decsak csemege-borokra s édetisett szeszes italokra; 3. ezukrászok és kávésok finomított, italokra; 3. vasút csatorna-, védtöltés építésnél saját munkásaik szimira ; Sir l.eeds-töl, hit majd csak bele nyugszik a bevégzett tény be. De hit a szerződés . . . lekötött nagyon. — Lirum lirum . . . szerződés, vagyon. . . Ez az ügjrvéd dolga. Sir Leeds nek a vagyonhoz csak a megkötött házasság utin lehet joga. Bizzuk ezt az ügyvédekre. Ahol a szivek ugy összeOrtenek, mint a jelen esetben, könnyű ott kölcsöuösen kielégítő határozatra jutui. (Vájjon sokiig igy lesz-e?) Egy szép májusi reggelen az ifjú pir, a szép Miss nagynénjének oltalma alatt, útban volt a skot határhoz, a grethaa-greeoi kovácshoz, E csudilatos kiváltságos kovics volt, unicum az ejéw viligou, ő nemcsak a vasakat kovicsolta össze, banem a sziveket is. Üllője volt a kéUégbesett, s a tirsadalom nyomisa ali esett szivek legszentebb oltára. Nemeokira az öreg tökepénzest egy levél hozta zavarba. Grethna-Greenből érkezett, holott semmi nemű üzleti összeköttetésien nem illt a mesés helyiséggel. Mit volt mit tenni. Feltörte és olvasni kezdé. • Kedves atyus ... (oh oh ! Wbat the deuce had the tod at Grethna-Green). Bocsáss meg, de nem tehetem midként (oh ohV te szavadat adtad Sir Leedsnek. s kit én ki nem illhatok, de nem hittem, hogy miattam inegtöród. Férjhez meutem máshoz (oh! oh), kit szeretek ... egy derék tengerész kapitányhoz, ki engem • z«ret,'és nem a te pénzedet, mint Sir Leéds. Nem "kell nekünk atyus a te pénzed, csak szereteted, azt tartsd meg magadnak, ezt add nekünk. Férjem azt akarta hogy kisérjem el őt egy gyönyört szigetre az indiai vizeken, mit neki a te pénzed ... de art inditvinvoztam hogy legbiztosabb sziget az atyai szív! (the deuce') Menjünk haza . . . (oh. oh!) Én leszek neked a te háziasszonyod . . s ö lesz neked megbízható első segéded és semmi több (I'm oblig'd t' ye!) Tudom, hogy megbocsátasz, n tárt karokkai virsz. Isten veled holtig hü leányod és fiad Elisabeth Willams Cooke kapitány. (Folytatása következik.) 5. nagyobb katonai összpontosításoknál, a katonai parancsnokság által felállított kimérésekre. Ezek a miniszteri törvényjavaslat főbb pontjai. Azt az elvet, hogy a megviltist az állam biztosítsa, már az 1872-íki miniszteri bizottság elvetette, azt a mostani kabinet sem fogadta el; csupán a közvetítést vállaja el Két nagy hibija rau e javaslatnak, amelyen azonban igen könnyen változtathatna a törvéuyhozás. Az egyik az, bogy a kárpótlásból ki vaunak zirva azok a községek és virosok, amelyek az italmérést, általában a regile jogokat már korábbau megszerezték. Micrt záratnának ki ? Azért talán, mert erkölcsi testületek.társulatok ? Vagy talán azért, mert a községek és városok maguk maguknak adniuak kárpótlást ? E föltevés akkor állhatna meg, ha az első megváltás 2—3 évvel ez előtt történt volua; amely esetuél csakugyan épea azok tizetuék a második kárpótlást, akik fizették volt az első váltsági összeget. Ez esetben a megváltásnak csakugyan nem lenne értelme. De az oly községek, amelyek ez előtt évtizedekkel váltottak meg magukat a földes uri terhek alól, s amelyeknek népessége az óta megnégyszereződött, s mostani lakosainak »/< része nem viselte az első megváltás terheit, méltán jogot formálhatnak a megváltási díjhoz. Ily város a többek közt Nyíregyháza is. Második hibája e javaslatnak az, hogy az italmérési dij fizetési kötelezettsége alól igen sokat kivesz annyira, hogy a váltságkötelezettség lerovásához szükséges jövedelem biztosítását csaknem lehetetleuné teszi a községeknek. A 3 első pont alattiak egy.italábau nem volnáuak fölmentendők, csakis a díjmentesség tekintetében vétethetnének figyelembe. A gávai halászat. Gáva! Gáva! bizony kedves olvasóim vállalkozó szelleműnek kell lenned, hogy elhatározd magadat, idegen létedre Gávára átrándulni egy kis murira. No de megtűttük ez utat s valóban azon szívélyes fogadtatás, melyben a rendezőség részéről részesültünk, de méginkább azok a villámokat gyártó szempárok, melyekbe ugy lopva bele-bele néztünk, elfeledteté velünk a rögös ut fáradalmait; de még azt is, bogy tulajdonképen a szőke tisza kanyargós partján gyönyörködjünk a természet szépségében. Hanem mikor már látta a tisztelt rendezőség, hogy erről aligha meg nem feledkezünk, figyelmeztetett benüuket, hogy nem ugy van ám itt, mint szegény helyen, mert a propeller vár! Már kérem én propellereztem életemben annyit, hogy elég lenne bárom embernek; de ezt az egy propellerezést nem feledem el mig élek. A gőz már emelé a biztosító szelepet, mikor a díszes társaság tagjai jókedvűn, kaczagva, sikoltva bevonult a hajóba s aztán — be a kötelekkel. Eltaszítani a a hajót! Ez félre dűl, egy két gyönge sikoltás hagyja el a gyönge nem gyengébb idegzetű tagjainak ajkait, és a hajó . . .megindul. Alattunk a szőke Tisza, mellettünk szőke, s barna életvidor fiatal lánykák. Kell-e ennél nagyobbszerü utazás? Bizony a tiszaparti füzek is irigykedtek reánk s integetve hajtogatták lombj aikat, nem csak azon szerencsétlenek. akik a hajóba nem férte',-. Midőn visszaérkeztünk, már várt a Tarka Ferkó vencsellői zenekara a szokásos Rákóczyval; de biz ezt nem igen sokáig húzta; mert tánezra perdült a tüzes ifjúság s ugy el gyúrta a táaczoló hely földjét, hogy másnap akár téglát égethettek belőle. Dehát határoz is az, hogy Tarka-e a Ferkó avagy Czifra? palló-e a talaj avagy föld? ha jó kedv szorongatja a kebleket. Bizony nem az; mert azon ereszteni kell egy kicsit; miután olyan az, mint a puskapor, amely szétlöki az embert. Az pedig volt több, mint kellet volna. Ezt onnan tudom, hogy a szegény rendezőség tyúkkal kalácscsal, azaz pardon! jóféle paprikás hallal csalogatott, hogy menjünk már enni. Végre nagynebezen neki indult a társaság, s leült. Ekkor jött egy processió ; de ne olyan szent processiót tessék gondolni, hanem ho9szu sorát a termetes koudé roknak, melyek füléhez jobbról-balról, hozzá volt akasztva egj-egy görnyedező . . . ember. !• bbe a kondérokba pedig ott párolgott a jóféle paprikás halászlé. Eunek már fele sem tréfa volt s nagy hubánatunkban ennyi hal nieggyikoltatása felett, a Tarka Ferkó lelkes dalai mellett, ugy neki busultunk, hogy a szegény kondérok elcsudálkoztak, hogyan lehet annyit enni! De a mérnök urak ugy elhibázták a mérést, hogy ilyen tatár pusztítás után is maradtak tisztességes romjai egy hajdani nagyságnak. Azután meg az a jó szegedi tarhonya, meg az a nyárson sült kecsege. Biz Isten! ezek az urak azt gondolták, hogy legalább is kannibálok vagyunk s uuy pusztítunk, mint a sáska! No jól van, majd vi*szaadjuk még ezt nekik — ha éiűuk! Hiábau mondja a latin példa beszéd, hogv »Post coenam stabis aut passus mille meabis.« Nem állottunk mi egy perczig sem, hanem siettüuk vissza a tánezoló helyre, ahol ujabb meglepetés virt reánk. Tudni illik a tért elrekesztő léczek teleden-tele voltak aggatva faggyú lámpásokkalal s papír lampionokkal. Kérem alássan e pillanattól nagy tisztelője vagyok a faggyúnak, mert az a sem nagyon setét, sem nagyon világos : olyan tündéri világításba helyezte szépeink kipirult arczit, kogy ha eddig dobogott erősen az a kis izé, most majd kiüté oldalbordáinkat. Hogyne folyt volna a tincz most kettős tűzzel, mikor belül meg voltunk paprikázva, kivül meg hevített az a kimondhatalan érzet, amely eltölti keblünket, ha szép hölgyekkel tánczolhatunk. Mi most Tarka Ferkó? . ..művész, ki angyali hangokat csal ki repedezett hegedűjéből. Hiában rendezett a rendező; nem kellett nekünk más, csak a mi bilszke, kedves ildomos csárdásuuk. És ez folyt is tűzzel, hévvel; még a hajnal sem fogott ki rajtunk, csak a reggel, mikor a tüzes nap haragosan reánk pirított. Ekkor azután kiki kocsijára ült; elvivéu magával a kitűnő mulatság boldog emlékét, a rendezőségnek forró köszönetet szavazva a valóban jól sikerült mulatságért. —y. T it r k a s á g o k. Az élet könyvének utolsó lapja. Szép arany kötésű és vágású könyv az élet könyve, amelyen vágy- és gyönyörteljes élvezettel függ a halandó szeme. Csak midőn forgatui és olvasni kezdi, látja be lassankiut, hogy mily iszonyú dolgokat tartalmaz az a szép könyv annyira, hogy midőn az utolsó lapra fordit, teljes öumegadással és megyuyugvással csapja be azt s félelem uélkül huuyja be szemeit, hogy meg kezdje azt az álmát, amelyből többé e földön nincs fölébredés. Mindenki tudja, hogy a testi lény elkerülhetlen sorsa a pusztulás, a halál. A legerősebb érezek elporlanak, állatok, növények elrothaduak. Ezt halandó meg nem változtathatja. Ez a földi tragi-komédia utolsó fölvonása. A nagy közönség meg tapsolja ugyau egyikmásik szereplő játékát; de az már annak semmit sem használ. A játék nem ismétlődik többé. És az ember még is retteg, fél a haláltól. E rettegés az utolsó az emberi balgaságok közt. Félni, rettegni az elkerülhetlentől: valóbau nagy balgaság. Pedig e félelem általános a földön. A klasszikus korbeliek e tekintetben bölcsebbek voltak. A halál, az enyészet tiszteletére azért nem emeltek oltárt, mivel azt megkérlelhetetlennek tartották. A halálróli tiszta felfogásuk mellett bizonyít az is, hogy a halálnak két nemét különböztették meg. Morsnak nevezték ugyan is az erőszakos vagy korai halált; ellenben a természetes halált, az álomnak testvérét Lethumnak. Béke jeleül olajfákat ültettek halottjaik sírjaikra és sohasem moudták a kimultra azt, hogy meghalt, hanem azt hogy : élt (vixit.) A heruhuti atyafi sem hal meg, hanem thonába költözik.« Az egyiptomiak ugy barátkoztak meg a halállal, hogy mindenhova csontvázakat alkalmaztak. E szokást a keresztények is átvették a helyett, hogy a kedélyes görögöket utánozták volna, akiknél a halált lefelé fordított szövétneket tartó szép géniusz keresztbe tett lábbil személyesítő. A temetőkben feltornyozott halálfők csak borzadást gerjesztenek..Ellenben mennyire kedélyes és épületes a római kath egyház ama kegyeletes szokása, melyszerént a lehulló falevelekkel halottak napján elhunyt kedvesük sírját kivilágítják s azok felett imádkoznak. A csendes sírkertben merengve többet épül néhány perez alatt a kedély, mint néha az imaházban. Csendessé, megelégültté, szilárddá és engedékenyebbé lesz az emberi lélek és kedély a néma temetőben. Aki a temetőt gyakran látogatja ; kedvesei, barátai sírját fölkeresi s mintegy velük társalog: nem lehet rosz ember! Aki a halál eszméjétől fél, hiábau úszik boldogságban, szivéből soha sem tud az örvendeni. Hasztalan igyekeztek Epikur tanítványai virágfüzérek, zenehangok és serlegek közzé száműzni a halál képleteit; a természet nem engedi magát, Sándor Buczefaljaként. ugy állítani, hogy saját árnyát észre ne vegye. Csupán a hit világa előtt tűnik el a halál árnyéka. Ama zsidó, aki igy szóla egyszer egy keresztény ismerőséhez: »Érettetek Krisztus halt meg a keresztfán ; de mi szegény zsidók magunk kénytelenittetünk saját bőrünket vinni vásárracsak a baláltóli félelmét akarta szépíteni. Szép, dicső dolog az életben a bölcseség; de még szebb a halálban : midőn bizalmas reménynyel pillant ég felé a hivő haldokló, azután lehajtja fejét és meghal. Legszebben tudnak meghalni a nők. Igen sokan rendesen áhítattal, szelid elszánással, gyakran édes ábránddal hunynak el. Néha még síri öltözéküket is saját kezűleg készítik el és rendezik ; vagy meghagyják, hogy melyik ruhában temessék el. Egy franczia nő meg arra kérte barátnőjét, hogy elhunyta után kevés pirositóval vegye el arczának kellemetlen kinyomatát. Fessék a halált és a síron tuli életet bármily épnek és magasztosnak: azért mégis ragaszkodunk az élethez. Azt hiszem, hogy valainenyien azt felelnénk annak, aki azzal vigasztalna halálos ágyunkon, hogy mindnyájunknak meg kell egyszer halnunk: mintamit az egyszeri olasz felelt p-ipjának : »Hisz épen az a baj, hogy csak egyszer kell meghalnom ; mert ha töbször is meghalhatnék, ugy nz első m^ghalással még nem törődném annyira. Azt mondom én is mind ezekre, amit Achilles mondott: »Inkább élők közt koldus Unni, mint árnyak közt király!* Csak forgassuk tehát tovább az élet aranyos könyvét ; de vigyázzunk, hogy az utólsó lapra ne fordítsunk valahogy. Amorl. ÚJDONSÁGOK. (!) A magyar nemzetnek ina ünnepe van. A magyar nép első koronás királyának országos ünnepét üli. Minden vallásfelekezet megtartja e nagy napot. A zajos, nyilvános és terhes munkától falun ós városon egyaránt tartózkodnak. Valóban méltó is, hogy országosan megtartassék e nemzeti ünnep. A falusi iskolába járó gyermek Is tudja, hogy ki volt Szent István. 0 hozta be nz országba a keresztyén vallást s ezzel a polgárosodást, a szelídebb erkölcsöket és emberszerető intézményeket. Templomokat építtetett, iskolákat alapított, tudósokat ho/.ott az országba: a vallás erkölcsi és társadalmi eszmék terjesztése és megszilárdítása végett. Czélját elérte. Bölcs intézkedéseinek áldásalt ma is élvezzük. Legyen áldott emlékezete! (!) Szabolcsmegye nagy bizottsága, folyó évi szeptember 19-ik és következő napjain évnegyedes közgyűlést tart a megyeház nagy termében. (y.) A 'Nyirviz-szabályozó társulat« folyó hó 15-ki közgyűlése igen zajosan folyt le, Károlyi Tibor gróf elnöklete alatt. Az előterjesztett választmányi javaslat, amelyet mult számunkban ismertettünk volt, hosszas vita után, névszerinti szavazás által, 8 szótöbbséggel elvettetett. A