Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-08-06 / 32. szám

III. évfolyam. Nyiregyháza. 32. szám. Vasárnap, 1882. augusztushó 6. r Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Comp által Hamburgban. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 4 frt. Félévre 2 „ Negyedévre 1b A községi jegyző és tanitó uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő felszólamlások Piriujjei' János és Jóba, Kiolt kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő ezime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdetési di jak: Minden négyszer hasábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 30 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. (SZABOLCSI HIRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS Megjelenik: lietenkint egyszer vasárnapon. KÖZLÖNYE. Nyíregyháza agnsztushó 5. Nem tudjuk, mily mérvben van kereskedelmünk és iparunk képviselve a trieszti kiállításon , azt sem tudjuk, mily megérdemlett kitüntetésekkel és babérokkal térnek onnan vissza kereskedelmünk és iparunk képviselői. Azt azonban tudjuk, hogy bármily nagy mérvű haladást tettünk is néhány év alatt kereskedelmünk és iparunk terén, azért még sok. igen sok kivánni való vau; miután mi a kereskedelem és ipar fejlődésének még mindig csak gyermek éveit éljük! De biztat a remény, hogy a fejlődési processuson is rövid időn átesünk, s iparunk és kereskedelmünk a kivánt mederbe tér: hogy áldásaival elárasztván hazánkat, a művelt világgal lépést tarthatunk. A jobbak és hivatottabbak komolyan kezdenek gondolkozni e tekintetben; terveznek és daczára az országosan érzett szünetelésnek és pangásnak, már is készületeket tesznek az őszi üzletre. Yégre a nemzet zömét képező földmives osztályt, mely ha virágzik s jólétnek örvend, minden ujabb lendületet vesz, az isteni gondviselés megszánta, s annyi sok terméketlen és csapásos év után adott neki egy bő esztendőt is, mely ha nem is hegeszti be teljesen; de legalább megenyhíti az anyagi jóléten ejtett tátongó sebeket, s a maradékból az iparnak és kereskedelemnek is jut valami. Tagadhatlan. hogy mai nap egyre csökken a jövedelmező czikkek száma és ebből kifolyólag mindinkább kevesbednek a jó vevők is. De ennek a viszonyok csak részben, egészben pedig a kereskedők s üzletemberek magok az okai. Megvagyunk győződve, hogy ha alapos és egészséges változás nem áll be, ugy a kereskedő és iparos maholnap csak az adóra és vevőinek fog dolgozni. Tudva levő dolog, hogy a verseny, a kereskedelem és ipar egyik kelléke; de a verseny, mely nálunk mai nap van divatban, egyáltalában nem felel meg a verseny fogalmának; mert ennek a neve: az úgynevezett piszok verseny! Minden lelemény, eszélyesség és ügyesség nélkül versenyeznek a mi kereskedőink és iparosaink, felhasználva az iparszabadságot, mely az ahoz értőnek kezében lehet jövedelmező, lehet aranybánya; mig a hozzá nem értőnek chinai vár az. A versenyzésnek az a neme, mely szerint az eladó igyekszik minél jobb árút adni el, már egészen kiment a divatból; hanem inkább elharapódzott „az elárusitás minden áron," ha kell még vesztességgel is. ami különben nem áll, hanem áll az hogy oly rosz árút kap a vevő, mely még amaz árnak, melyért azt kapta, felét sem éri meg, tehát itt van ismét egy piszok konkurrenczia. A mi kereskedelmünk, a magyar kereskedelem nagyon, de nagyon zsenge, ráférne még egy kis nevelés ; de ez irányban vajmi kevés történik magunk részéről, saját javunkért s jövőnkért. Nagy a hiány szakképzett és avatott kereskedőkben, mert mindnyájan tudorokká és doktorokká akarjuk gyermekeinket nevelni. Vannak ugyan már modern kereskedelmi iskolákat végzett kereskedőink, de ezeknek száma elenyészőleg csekély, pedig e részben a kormányt nem lehet egészen kárhoztatni, inert nemcsak elegendő kereskedelmi iskolákat állított fel, itt van például közvetlen szomszédunkban, a debreczeni, haEgy Schilling. Irta : dr. Heiszler József. A menynyei birodalmat kivéve, nincs a földnek oly kevély s más nemzeteket lenéző tartománya, mint a mészpartu sziget, a híres Albion. No de valljuk meg az igazat, van is oka reá; mert a világon egy csoportban sehol sincs annyi dúsgazdag, Nábób és kenyértelen koldus, mint ott. Ez a társadalmi ellentétek országa. Nem ismer más urat általában, mint a törvényt és a pénzt; a nagy sokaság pedig a holtiglani sovány munkát és az éhséget. Büszke szabadságára, és négy ura is van a feje felett. Midőn a convent idejében, a francziák is hangosan kezdettek beszélni a szabadságról, egy európai hatalom sem indított meg oly erős lélekvásárlást, mint egy maga Pitt, Albion mindenható minisztere. Persze, hogy a francziák a nyaktilóval túlhajtották a dolgot, s a sziuvonalozás nagy müvének sikeresitésére, a világ legnagyobb zsarnokát, a halált hivták meg szövetségesül, természetesen merő finom gúnyból, t. i. hadd szolgáljon a világzsarnok is egyszer életében a szabadság ügyének is. De a nemesszivü loyalis angolok, kik eltekintve a fehér és pirosrózsa s Cromwel hosszú véres tivornyájától, egy királyt és négy királynőt láttak elvérzení vérpadaikon, igen rosz néven vették, hogy őket utánozni magoknak szabadságot vettek; azt hitték ugyanis, hogy mindezek az ő kizáró nemzeti kiváltságaik közé tartoznak. Természetesen minden nemzet féltékeny előjogaira. Azonban a büszke Anglia nemcsak White Halli vérpadával, hanem nemzeti intézményeivel is magára vonta a világ figyelmét Ezen nemzeti intézmények közül bárom emelkedik ki kiválóan: az esküdt°zék, az adósok börtöne és az akasztófa. Az esküdtszék az igazságszolgáltatásnak megosztása a néppel, ez merően demokratikus intézmény, azonban mindenki örül, ki azt kikerülheti. Az adósok börtöne, ellátása lakással és élelemmel azoknak, kik atyai örökségöket elverték, és sem erejök, sem más képességűk nincs a világon becsületesen megél hetni. Ezek számára ott van a menedékház a Newgata. Ez nagyon humánus intézmény kétségtelenül. A harmadik kiemelkedő nemzeti intézmény az akasztófa. Ez tulajdonképen nem egyéb, mint erőszakos légfürdő, s nincs benne más kellemetlen, mint csupán a levezető cerimonia, hanem a légfürdő maga helyesen megnyugtató. Még soha senki sem panaszkodott annak kellemetlensége felől azok közül, kik azt élvezték, a uemzet humánus jóakaratából. Hihetőleg ezen siker az oka, hogy mai nap orvosaink is kezdik ajánlani patienseiknek a légfürdőt, bár merő féltékenységből, elhallgatják a már nálunk is jó hirnek örvendő Kozarek-féle gyógyintézetet. Ezen angolok mereven ragaszkodnak intézményeiknek betűihez. Ezen emberei a szabadságnak nem bíznak a szellemben, sőt félnek tőle. Ok a realitásnak hivei és a puddingnak. E kettő szolgál nekik, a szellem makacs s nem szolgál senkinek. A betű, az ólom, az nekik az igaz — az érez az, ami érdekeiket biztosithatja. Oly hatalom az, amely maga sem tudja, mit állandósít, mit tipor össze egy érez gép, de szolgál, ez érdeme. Nem gondolkozik, s néma, és ez nagy előny. A szellem ellenben élő tényező, s jogokat követel az embertől, Ki tűrhetné ezt el. De nem lehet végkép elutasítani, betör még a törvénycsarnokba is, a birák és esküdtek közé, s gyakran kellemetlen zavart okoz, goudolkozniok kell, holott a betű e bajtól őket felmentette, s gyakran kénytelenek két úrnak szolgálni, betömni a száját mind a két követelőnek, a mi gyakran a comicumba megy át. Igy lesz íme itt is egy Schillinggel betömve a betűnek szája, s kielégítve a szellem. * * * nem ipariskolákat is, melyeket igen csekély tanulmánynyal és fáradsággal igénybe vehetnénk. Nem tagadhatjuk különben, hogy kereskedelmünk érdekében ez esztendőben is sok történt. A kamarák elég szorgalmasan dolgoznak, a kereskedelmi csarnok is kezd hivatásának megfelelni, országos gabnavásárok is tartatnak, a kereskedő ifjak társulata a segély-egylet megalakításával a kereskedők jövőjén iparkodik segíteni. A kereskedők jövőjén! Mily nagy horderejű szó ez! Valaki azt hihetné, hogy a kereskedelem terén már minden annyira van, hogy csak a jövőt kell biztosítani, s minden meg van, pedig ha nincs jelen, hogyan legyen akkor jövő!! Az üzleti szünet alatt elmélkedjünk ezekről kereskedők és iparosok egyaránt, s ha az elméldéseket tett s mozgalom fogja követni, ugy ' megjavul kereskedelmüuk, meg iparunk, földművelésünk, meg a világ, meg az emberek, melyből a világ áll. A kisbirtokosok rendezetlensége. Kevés embert képzelek olyat lenni, a kinek legforróbb óhajtása nem az volna, hogy meglevő vagyonát tisztességes uton növelhesse. A szerzési vágy belénk van oltva. Ez kell is, mert csakis szorgalom biztositja az ember megélhetését, szerény vagy kényes igényeinek kielégítését. A fedezendő polgári, becsületbeli, családi és magán szükségletek a meglevő alapot fölemésztik: ha javainkat nem gyarapítjuk, vagy legalább a meglevőt sértetlenül meg nem tartjuk. Sir Leeds, gazdag földbirtokos a tartományban, de Londonban a fővárosban lakott, hol garongon életet élt. Ez nem lett volna baj, de már baj volt az, hogy nagyon is sietett élni, ami őt végre dús öröksége végkimeritésével fenyegette, s azon kellemetlen önelhatározásra bírta, hogy végre mégis megházasodik, különösen azon meggyőző indokból, hogy magát ismét oly helyzetbe hozza, minél fogva megszokott elszóródásait, mit ő életnek nevezett, aggodalom nélkül folytathassa; valamint hogy köztapasztalás szerint, nehéz dolog attól elszokni, mi természetünkké vált, »Naturam furea expellas tamen usque redibit.« Ezen axióma volt eredménye egész iskolai képzettségének. Fentebbi szándékának annál könnyebb volt neki eleget tehetni, mert még gyermekkorábau volt neki eljegyezve egy dúsgazdag tőkepénzesnek egyetlen leányörököse, a most már teljesen kifejlett, s igen szép Cooke Emilia, Miss Elisabeth, kire atyjának temérdek tőkepénze mellett még igen sok földbirtok is nézett az essexi grófságban. Sir Leeds mindezekről pontos tudomást szerezvén, azonnal elhagyá Londont, mihelyt tisztába jött szándékával, az az azon fölfedezésre jutott, hogy pénztára veszedelmes állapotra jutott, s hitelezői nyugtalanítani kezdték, s London kellemetlen kezdett lenni, nagy lévén benne a hőség és széngőz — és más zaklatás. A főurak ilyenkor a tartományba, vagy fürdőkre vonulnak nyaralni, s Sir Leeds is elhatározta hadiszállását jövendőbeli ipához áttenni, s jegyesét meglátogatni. A társaság, melynek eddigi idejét feláldozta a fővárosban oly társaság vala, hol pénzen minden megvásárolható volt, a hajlamok s elszóródások s egy általában nem volt alkalmas arra, hogy az emberiség magasabb hivatásáról, az élet fontosságáról, s az emberről — mint erkölcsi lény nyel összeforrt kötelmekről neki fogalmat nyújthattak volna. Élni minden áron, ez volt a jelszó. (Folytatása következik.)