Nyírvidék, 1882 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-01 / 1. szám

„n Y I K V I D É K" a vallás és közoktatásaiéi minisztérium által kiadott jelentés nyomán. Must ujabb jelentés fekszik előttem 1879/80 évről. Kz még szomorúbb az előbbinél és folytonos hanyatlást tOntet fel. Ismeretesek a miseriák megyénkben a tanköteles gyermekek kimutatásának hiányosságáról. (*ak legközelebb több mint 100 község elöljárói ellen rendelt el a közigazgatási bizottság szigorúbb rendszabályokat. a kimutatások teljes hiánya miatt. A minisztérium adatai szerint. Szabolcsmegyében a tanköteles gyermekek közOl iskolaba nem járt 187i*/80-ban: 2W%. »z ezt előző évben iskolába nem járt 18.3*/» Holott iskola a megye minden községében van, kivéve Kis-Báka es Ontelek községeket. De még szomorúbb a tanitás eredménye az iskolaba járóknál. Ugyanis az iskolából kilépők közöl irni es oh ásni jól tudott megyénkben 1878ban 19.5*/»; 1879-ben 12 6*/.; 1880-ban pedig már csak 8.5%. Tehát rohamos apadás; holott mint mondám, mindenütt van iskola és igy a költség is meg van ra. És a népoktatás ez utóbbi eredménye, az egész országban, egyetlen egy megyét kivéve, csakugyan a legrosszabb. Az országos átlagnak is csak felét teszi. Valóságos nyomorúság! A miniszteri jelentés minden megyéről külön táblás kimutatást tartalmaz, mely magyarázó jegyzetekkel van kísérve. Szabolcsmegyére vonatkozólag következő megjegyzés olvasható: ,De kellő világosságot is vetnek a felhozott adatok arra, hogy mily mfrtfkhen teljesitik kötelességüket a szabolcsmegyei iskolai (s polgári hatóságok.* Klőbb azon kérdést vetettem fel, vájjon a vád, melyet Budán hallottam, alapos-e? Feleljen rá az olvasó! — 1— A Jóslásokról. — M úrelödés történelmi karcaolat. A mai emberiséget szeretik cziviliz&lttuak, fölvilágosulttnak feltüntetni. Némelyek merő optimizmusból minden téren csak haladást, minden tekintetben javulást látnak. Pedig hejh! nem mind arany, aini fénylik. TekiuUük csak figyelemmel a különböző babonás szokásokat, s nem leiz nehéz meggyőződnünk arról, hogy az emberi ész tévedései legkevésbbé sem szűntek meg, s a babonákra nézve k írunk csak annyihau különbözik a középkortól, hogy a csalások sokféle nemeit most már nyilvánosan nem szentesítik ; egyébként az emberek ostobasága még mindig oly diadalt ünnepel, hogy a letűnt 'UiiaíWKan uralkodott sötétség bajnokai bátran megirigyelhetik a mi viszonyainkat. Azt hisszük, hogy érdekes s tán hasznos is leszen, ma nebány oly babonának, melyek még most is bőségegesen burjánoznak, törnéneti fejlődéséből közlenünk adatokat, annyival is inkább, inert emberi természetünknél fogva, mások szemében könnyebben észre szoktuk venni a szilkát, mint a magunkéban a dorongot, s dédapáink tévedései tán megóvnak bennünket ugyanazon hibák elkövetésétől. Lássuk hát az ugjftevezett jövendőmondásokat, melyek eléggé igazolják, hogy mi sem vagiunk jobbak a dsák né vásznánál; mert valamint apáink, ugy mi sem •lég»zünk meg azzal, hogy tanulságot vonhatunk le a múltból, s a jelenből okokat szerezhetünk a tervszerű cselekvésre, hanem erőszakkal le akarjuk tépni a messze jövendőről a titok fátyolát, minden áron már előre tudói akarván későbbi sorsunkat Temészetesen a régiek erre nézte sokkal több eszközt használtak föl, melyeknek legnagyobb résxe ma csak játékra szolgál, mint pl. az unalotnmö tarokkártya, a koczkiztatjik koczkajáték stb. Más módok ismét egészen eltűnnek, mint pl. az Illatok belrészéból való jóslás, melyet a malayoknál, Az erdélyi hadjáratban, valószínűleg az anyaországban is, ni*R volt az a jó siokás, hogv ha csak egyetlen alkalmas födele* hajlék akadt is harczi meneteink közben. azt rendesen a tüzéreknek engedték át Igy történt Kis-Nyiresen is, ott tanvizisuuk alatt folytást a nag\ vrnJéglö első nagy szobáját tartottuk el foglalva. Történt egy napon, hogy több gyanús oláht fogtak el, kik azonnal a vészbíróság elé állíttattak. Miután a tanácskozásra alkalmasabb helyiséget a vendéglőnél. nem találtak: ezt ssnurliék és jelölték ki a hadi törvényszék működési helyiségéül. Épen erjott oltank tüzérek » vendéglői szobiban, reggelűével foglalkozva. midőn egy reggel beállít hozzánk egy czifra «zflrös Bem kalapos egyéniség, a következő sxavakat intézve a szobában volt tüzérekhez: • Vonuljatok ki fiak néhány Arira, mert hadi törvényszéket foguuk itt tartani. Aiutin visaiajőhettek.f Tirsaim azonnal boui fogtak a készülődéshez, a snoniyiM-ba pakolta kint levő holmijaikat. Már mind •'hagyták a s

l

0bit míg én javába hörpölgettem kecsketejből és <-gy J»rmb iiagybányai szárai kenyérből illó reggelimet. Csak midőn már teljesen elköltöttem reggelimet, lógtam a kt»onuli>i ké.xülőd.'shet, sagyis a »bor ^ oyúf h'lyettrsiiö vadásitar sinya bepakoláaához amelyet nagybint ai hizigaidimtól Nagy-Banya város akkon W

k jegyzőjétől, kinek nevére már nem emlékszem kaptam. — Hit te még most is itt vagy?! — Kiáltott rim ugyanaz a c/ifia s?űrds Bem-kalapos egyéniség, aki a szobából saló ki»onulá*ra fel-zóliioti volt bennőnk^t. — Ciak nem repülhetek ki, mint a madár hadd szedjem össze egyet-má-omat. — Feleltem vis.™ anélkül. hogy csak egy tekintetre is érdemesítettem volna a czitra szűrös urat. Polynezia lakóinál, különböző ázsiai törzseknél, sőt Peru iukáinál is megtalálhatunk. Burton kapitány Közép Afrikáról irt tudósitásioau elmondja, Uogy a maganga, vagyis bűbijos, hogyan eszközli az istenitéletet, arnenynyiben egy tyúkot megöl, szetbontja.a belső részeit vizsgálja, ha a szárnyain valami feketeség vagy hiba van, akkor az a gyermekek és rokouok hűtlenségét, a hátgerincz a nagyanya és anya vétkes voltát stb. jelenti. A rómaiak haruspexei, kik a Constantin császár előtti időkben miutegv 70-en voltak, mint papok az áldozati barmok beleiből, a füst járásából stb mondtak jövendőt. A csontokból történt jóslás némi nyomát a Márton napi lud cwintjiból erős vagy gyenge télre való jöveudölés még ina is mutatja. Hatalmas ur jóslás tekintetében még ma is Morpheus ő kigjelmesaége, s az ikom-bákom féle illustrátiókkai gazdagon ellátott álomkönyv diszköt^sben éke>kedik ok előkelő úrhölgy asztalkáján, s meg van, noha a sok használattól kissé rongyos állapotbau, a szegény ember kunybójáuak mestergereudája alatt is. Az álomból való jövendölés mestersége, az úgynevezett oueirumantika nagy szerepet játszik a bibliában. A t olvasók ezt bizonnyal mindnyájan olvasgatják, s igy elég egyszerűen hivatkoznuuk József jóslataira (Genesis XXXVII. XL. XLI.) Az álomjóslás mestersége, mely az álomban történtteket jelképileg értelmezi, az alantabb álló emberi törz-ekuél sem ismeretlen, miut ezt a jeles angol iró, Tylor Edward, a mivelödés kezdeteiről irt munkájában hi'eles adatokkal bizonyítja. Ausztráliában például egyszer egy egész törzs odahagyta előbbi lakhelyét, mert egyiküknek álmában egy bizonyos bagolyfaj jelent meg, s ezen álmot a jós arra magyarázta, hogy a törzset egy másik tör/.stől megtámadás fenyegeti. Kamcsatka lakói, — mondj;i 8teller, — az álmot nagyfontosságunak tartják, s némelyiknek igen különös jelentést tulajdonítanak. Igy pld. ha a betűkről vagy utyákról álmodtak, ez azt jelentette, hogy oro.->z utazók lógnak jönni stb. eff. A suluk, kiket a tapasztalás wegtauitott arra, hogy az álmok közvatleu teljesülésére nem igen számithatnak, a dolog javítását próbálták meg, amennynyibeu az ellenkező véglethez nyúltak. I^y ha egy betegről azt álmodták, hogy meghalt, látták, hogyan hánynak reá földet a sirba, zokogást hallottak stb. akkor azt mondották, hogy az illető meggyógyul, mert haláláról álmodtak, Ha pedig lakodalmi tánczról álmodtak, az szerintük temetésnek a jele volt. Lehetséges, hogy a su luk ez ismeretes alapelveket az európaiaktól sajátították el. S ha nem, ugy ők ugyanazon ferde logikával, mint a mi őseink, dolgozták ki amaz axiómát, hogy az álmok a valóságban épen ellenkező tényékké válnak. Ha a klasszikus ókorban, a Keleten, továbbá az ujabb időbeu szokásos álomfejtések hosszú során áttekintünk, aligha remélhetjük, hogy ezen magyarázatok eredeti értelmét felfogjuk. Néhány ilyen álomértelmezés olyatén vonatkozásokon alapszik, melyek azon korban érthetők voltak, ma azonban előttünk egészen homályosak. A mohamedánoknál szokásos azon magyarázat, hogy a tojás aszszonyt jelent, mert a próféta szeriut az asszonyok fészekben elrejtett tojásokhoz hasonlítanak, oly példa, mely világosau igazolja, ho^y mily messzire kell néha keresni az ilyen álomfejtések alapeszméjét. Sok magyaráz itnak :án gyakrabban bekövetkezett valami jó vagy rosz ese mény adott létet ; a legtöbbnél azonbau egyátalában érthetetlen, mysztikus az összefüggés. Vegyük csak a mohamedánok eszméit, kik szerint jó jel valami fehérről, vagy zöldről vagy vizről álmodui, ellenben rosz jel valami feketét, pirosat, vagy tüzet látui az álomban. Gondoljunk továbbá Artemidoroszra a tudós álomfejtőre, ki Hadránius császár s az Antoniusok alatt élt Rómában, s azon klasszikus szabályokra, melyek az ő «Oueirokritika« czimll álomfejtő munkájában foglaltatnak. (E mü a régi szokásokról, erkölcsökről, sziubolumokról stb. igen sok becses adatot nyújt : Első kiadása Velenczébeu 1348. jelent meg). Nézzük aztán a középkor erre voiatkozó fejtegetéseit egészen a mai u. n. csizióg, mely — hiába tagadnók — az alsóbb néposztálynak úgyszólván legkedvesebb olvasmánya, s látni fogjuk, hogy a régi szabályok még mindig megtartották érvényüket, s a közönség ma talán még inkább hajlandó önnmagát olyan ostobaságokkal ámítani, hogy pl. kígyótól üldöztetni rosz asszonynyal leendő bajt, kedvesét megölelni — nagy szerencsét jelent stb. Ezek a példák még tán megjárnák, de tessék ol— Ez már mégis sok ! — Szólt az én emberem uem a legszelídebb hangon. — »Mi vagy te?! — kérdé tovább. — »Onkéntes hon édttzér.* — Feleltem én, már akkor tisztelettel felé fordulva. — Ez szerént tehát katona vagy ? I — Igen is kérem alássan. — Ha katona vagy, akkor: »Igazodj!* — Kezdé a vezényletet a czifra szűrős egyéniség, meglehetős nyersen és katonásan ad<a meg a kellő hangsúlyt En sem vettem tréfára a dolgot, hónom alá csaptam az ópen kezemben volt vadász táskámat, katonás állásba helyezem magamat s megállottam, mint wak egy ujoncztól kitelhetett — Fél jobb! véxényelt tovább az én parancsnokom. A féljobbat megtettem s az »Indulj!* vezényszóra szépen elhaltam a szobát, mimha soha sem lettem volna benne. Midőn leértem a magas házból a mély udvarba, pajtásaim szörnyűködve e tzavak közt fogadták : — Szerencséd, hogy oly könnyen és szép szerével megmenekültél. — Hog> -hogy ! — Kérdem pajtásaimat. — Tehát nem tudod aki most megegzercziroztatott, hogy ki volt? — Nem éo, — feleltem nagyot bámulva. — Gróf Teleky Sándor őrnagy volt, — világositinak föl tinaim. — »Hát miért nem mondta, hogy kicsoda.* Avagy tartoztam őt czifra szűrjében és tollas kalapjában főlis'merni. No ne félj semmit Már rag ">ajon. Amint láttuk jó kedvvel mosolygott ;ától tehát nincs mit félned. vásni a ponyván árult s dús kelendőségnek örvendő álomkönyvet ; találhatni ott olyan logikai ticzainodásokra, hogy szinte megszakad az ember nevettében. A chiromantia vagyis a kézjóslás, már a régi Görögországbau és Itáliában is virágzott, hasonlóképen Indiában, hol nagyon gyakrau hallhatni még ma is e kifejezést: »Ez kezemben meg vau irva.« A jóslás e neme a tenyér vonalai közül egjiket élet. másikat szerencse vonalnak nevezi, a körmök fekete foltjaiból aggodalomra, halálesetre következtet stb. 3 a jövendölés ezen módjának állítólagos rendszeresitője cesenai Antioco Tiberio. Nagy mestere volt a kézjóslásnak bizonyos Bartolomeo della Rocca, bolognai születésű kalandor, ki annyi szerencsétlenséget jövendölt hogy a nép gyűlöletét magára vonván, csak ruhája alá rejtett fegyverekkel mert járni az utczán. A bolognai uralkodó család egy tagjának szintén megjöveudölte elüzetését, miért is ez őt saját háziban egy favágóuak öltözött bandita által agyonüttette 1504-ben. Ez a della Rocca kit általában Cocles Bartholomáusnek neveztek, egy munkát is irt az ő esztelen tudományáról, mely halála évébeu jelent meg. s még ugyanazon évszázadban Németországban is elterjedt. Az előbbi móddal párhuzamos a kártyákból való jövendölés, melyet leginkább kecseiket vesztett agguők, s néha öreg fórtiak űznek. Ez a mód nagy nevezetességre tett szert a franczia forradalom és I. Napoleon idejében. Parisban Denormaud kisasszouy, ki a kártyák egy külön rendszerét léptette életbe, s kinek jóslataira nemcsak a rémuralom hőse, Robespierre, hanem a világhódító korsikai katona is babonás áhítattal hallgatott, a jövendölés e nemének nagy elterjedést biztosított. Nevezetesen Josephine császárnőt is legbuzgóbb hivei közzé számíthatta Lenormand. Egészen más kártyarendszert készített bizonyos Sohu. Rendesen azonban a közönséges frauezia kártyákat szokták e czélra használni. Az eljárásuk e világcsalóknak nagyon egyszerű. Fődolog a lehetőleg kétértelmű kifejezés, mely lépteu-nyomou ismétlődik; mindig csak szerencséről barátságos és ellenségus értelmű személyekről, pénzről, utazásról, levelekről s ilyesmikről szól az ének. S e művészet modern követőit nemcsak a czigányoknál találhatjuk ám meg, képviselve vannak azok az ugyuevezett »jobb körök*-ben is. New-Yorkbau 1856-bau 26 jósnő ajánlta magát nyilváuosan, s pompás üzletük volt. S ma? Néhány budapesti lap hirdetéseiben (leginkább németekben) állandó rovatot szokott képezni holmi szibillák csábító hirdetése. Notabene megszokták jegyezni, hogy itt tartózkodásuk nagyon rövid időre terjed, s csakúgy tódul hozzájuk a publikum. S ezen esztelenség hívei nem ám csupa műveletlen szolgálókból, munkásokból stb. ke ruluek ki; láthatni kalapban, fátyolozottan, selyemruhában tova suhanni előkelő hölgyeket, persze olyauokat, kiknek fejét a sok regényolvasás meglehetősen megzavarta, s kik holmi zugutezábau, életveszélyes lépcsőkön, fáradhatatlanul másznak föl papiros vallásuk prófétájához, kik az emberek butaságából a XIX, század végén pompásan megtudnak gazdagodni. Hja! ismételhetjük, hogy nem mind arany, ami fénylik ; a felvilágosodottság, melyet mostanában hangoztatnak, nem az igazi. M—r v—k. Tarkaságok. — Újévi karczolatok. — Az e mai nappal beállott újév épen ugy fog hasonlítani a már elmúlt évekhez, mint egyik fél szalmaszál a másikhoz. A tavasz, a nyár, az ősz, a tél épen ugy bekövetkeznek egymás után ez évben is, mint más években szokott. A fogyatkozások szintén nem maradnak el. A vetésekre ez idén szeszélyes idő jár. A virágok is kinyiinak s ha a hideg el nem veszi, gyümölcsöt is hoznak. Szél, zápor, zivatar ez idén is lesz elég, azzal a különbséggel, hogy egyik évben erősebb szelek járnak, a zápor gyakoribb s a zivatar nagyobb pusztítást tesz, mint a másikban. A kártékony madarakban ez idén sem lesz szükség. Betegségek szintén fordulnak elő. De lássuk mindezeket egymás után. Az évnek igen természetesen legelső és legszebb része a tavasz. A tavasz épen az a természetben, mint a szív életében a szerelem. Első és legszebb korszaka a szívnek is a szerelem. Kezdődik sebes szivdobogással, sürfl sóhajjal; Ugy is lett, Gróf Teleky Sándor igen jól mulatott rajtam b legkevésbbé sem neheztelt rám. Erről örömmel győződtem meg,másnap, midőn reggel ismét beállított hozzánk. Azt hittem, hogy ismét a szobára van szüksége. Csalódtam. Ez egyszer nem azért jött. Oda lépett egyenesen hozzám, aki épen ez úttal is kecsketejem elköltésével voltam elfoglalva. — Tejezünk, tejezünk kis öcsém! — Szólt hozzám szelíd hangon a gróf. — Igenis őrnagy ur! Ez az én reggelim még most. A szeszes italt nem ibatom. Hanem kérem alásan őrnagy ur! Tegnap igen rosszul viseltem magamat. Nagyon diákos feleletet adtam őrnagy úrnak, holott föltétlen engedelmesség lett volna a kötelességem. Méltóztassék megbocsátani Én bizony nem tudtam, hogy kihez van szerencsém. — Mindjárt gondoltam, hogy diákféle gyermekkel van dolgom. De azért ismétlem, hogy igen jól viselte magát. Ügyesen és gyorsan fordult és indult. Ez pedig fő dolog a katonánál. Ettől a naptól fogva a legjobb embere voltam gróf Teleky Sándor őrnagynak, aki szintén mindig szívesen fogadu üdvözletemet Különben a derék gróf meglehet tréfás ember volt. Nem egyszer történt hogy katy menet közben, félórai járásra is elcsalta a vándornyokat egy tallérral, amin azután mi igen jól magunkat Bemnek mindvégig kedves embee aki a derék hadvezér bcsülését valóban r Én szintén tisztelói közé sora' a magyarok Istene még sokáig él* gróf urat az irodalomnak javá| bajnokául fölcsapott. 1