Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1881-06-16 / 24. szám

,1N Y f ÚTIDÉ H.“

Aki figyelemmel és elfogultság nélkül olvasta a «Nyírvidéki-nek eme színtársulatra és igazgatójára vonatkozó sorait: az nem olvashatott ki azokból sem visz- szavonási szándékot, sem roszakaratot.

A «Nyírvidéki megemlékezésében mindenesetre volt annyi őszinteség és jóakarat, mint amennyi önérdeket a «Közlöny» 26-ik számában napvilágot látott szini újdonság produkált.

A «Nyírvidéki sokkal több elismeréssel nyilatkozott rövid néhány sorában Krecsányi Ignáczról és társulatáról, mint maga az érzékenykedő «Közlöuy»; pedig annak minden sora hízelgő dicsőítés volt. Sőt a Czupra Bandi ur által elitéit szini kritika, a legnagyobb elismeréssel adózott a társulatnak akkor, amidőn azt jelenté ki, hogy »ami élvezhető volt a »Váljunk el«-ben: az csakis az előadásnak és a fényes kiállításnak köszönhető.« Hol van itt roszakarat? Hogy Czupra Bandi ur Krecsányi társulata iránt oly meleg érdeklődéssel viseltetik, annak szivemből örülök. Azt e derék társulat valóban meg is érdemli. Sőt megérdemli azt is, hogy a netalán ellene, bármi titkos okból, bárki által -intézhető támadással szemben: védő állást foglaljon minden értelmes és nemesen érző egyén. De hogy Czupra Baudi ur ama iszini ujdon6ágok«-nak védelmére kel, illetőleg közönyös dolognak találja a hírlapi újdondásznak a városunkba érkező sziutársulatróli üdvözlet hangját: azon valóban megütköztem. Hiszen épen ezt az üdvözlő hangot, a fogadtatás hidegségét, róvja meg a »Nyirvidék«-nél, midőn azt mondja, hogy egy oly társulatot, mint a jelenleg körünkben működő, melegebb hangon kell üdvözölni, mint azt a »Nyírvidéki újdondásza teszi. Sajátságos következetesség.

És miből következteti Czupra Bandi ur, a «Nyírvidéki állítólagos ellenszenves magatartásának okfejét? Onnan, mert a »Ny—k« megróvta a »Közlönyének minden irodalmi komolyságot és tisztességet nélkülöző hangon tartott dir,sérő sorait.

Különös logikai következtetés!

A «Nyirvidék» kikel a «Közlöny» ellen azért, mert Krecsányi szintársulatát oly modorban dicséri, aminő egyátalábau nem férhet össze sem a hírlapirodalom tekintélyével, sem a helyes gondolkozástan szabályaival; következéskép a »Nyírvidéki ellensége Krecsányi ur társulatának. Ily következtetést csak az elfogultság .és az elnyomási szándék vonhat le; de a komoly higgadtság nem tévedhet igy el.

Eugedjen meg Czupra Baudi ur, de logikája ez egyszer sántít. Ha a »Közlöny«-tfigyelemmel olvasgatná; bizonnyal már rég megbotránkozott volna azon minden irányban csak hizelgő és lépten-nyomon dicsekedő han- dabandán, szemfényvesztésen és humbugon, amik a »Közlöny« csaknem minden számában nyilvánulnak.

Avagy irodalmi tisztességes hang és modor volt az a »Közlöny«-től, amelylyel a legközelebb itt időzött és részben még itt időző tánezmester urak irányában használt a »Közlöny« ! Vagy szolid és önmagára valamit adó modor és hang, az ami a »Közlöny« legközelebbi számában a »Szivestudomásul« kezdetű tárogató czik- kecBkéből oly igen boszszantóau kiérzik ?! Hogy t. i. lapja azért késett meg nehány órával, mert könyvnyomdája iránt, minjinkább kifejlő bizalomnál fogva, felhalmozódott különféle rendelmények; de különösen ország- gyűlési képviselő választásokra rendelt zászló feliratok elodázbatlau elkészíttetése által, az összes mnukás kezek elfoglalva voltak. »A feliratok kinyomatdsa kitünően sikerültek,« Mi ez? tisztességes üzletemberhez illő hang és modor ez, éppen akkor, amidőn tudjuk, hogy a vármegye s Nyíregyháza és vidéke közönsége meguuva a »Közlöny« nyomdájának üzelmeit és slendriánságát: — mely a szakavatatlanságból származik, — tőle kénytelen elfordulni. Hát a debreczenj színtársulatot miért hitegette akkor, amidőn igen jól tudta, hogy Krecsányi ur nem sokára körünkbe érkezik? Válóban az ily zsurnáliszta pártolásra és védelemre nem méltó.

Ugyan kérdezem tisztelt Czupra Bandi ur ! ki lépett itt a visszavonás terére ? ki szítja az egyenetlenség tüzét ? Bizony nyal nem a »Nyirvidék«!

De térjünk magára a leczkéztetésre, térjünk át Czupra Bandi ur felülbirálatára.

Czupra Bandi ur a »Közi.« 26-ik számában megjelent s a »Nyirvidék« szini bírálójához czimü czikkében megtámadja a »Nyirvidék« szini referensét, s a nélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, a kritika és kritikus fölött pálezát tör. A kritikát helytelennek és elhamarkodottnak, a kritikust ostobának, avatatlannak és kontárnak deklarálja, nem épen ezen szavakkal, de az 'igen egyre megy. »Különböző csak a nevük.«

Bocsásson meg Czupra Bandi ur; de az oly felül- vélemény előtt, amelynek kijelentésénél az elfoglalt álláspontot nem axiómákkal, nem a szépizlés, nem a müsza- bályok, nem a lélektan, nem az erkölcsi igazság és a kérlelhetlen logikára támaszkodva védjük, nem hajolhatok meg. Czupra Bandi ur mindezeket mellőzve, a társadalmi morál és lélekbuvárlás franozia nagy mestereivel, a fővárosi és európai kritikával és a közöuség tetszés nyilvánításával takaródzik. Igaz, hogy ezek kényelmes takarók; jól el lehet nyújtózni alattuk. Sőt a tüzet olajjal oltja, mert a közönséget mintegy felingerli és kihívja a »Nyirvidék« kritikusa ellen. Már ez uram oly fegyver amiuőhöz önálló gondolkozásu, jóakaratu és épen az egyetértést hirdető egyén nem nyúl.

Beszél ugyan Czupra Bandi ur, holmi a »férfias erény diadaláról,« a »párisi romlott légkörről« a »nagyvilág zajongó mámorábau pillanatra elszédült, elkábitott női gyengeség«-ről; de a mű compositiójáról, az erkölcsi motívumokról, a mű tulajdonképeni czéljáróí s az abból elvonandó tanulmányról azonban mélyen hallgat. íme mi más Czupra Baudi ur ellenérvelése, mint frázis, amit épen a »Nyvid.« szini referensében megró. Ez is következetesség ?!

Es épen ez az eljárása felment engem az általam elitéit mű részletesebb bírálatának kötelezettségétől.

Pár kérdést azonban mégis intézek a felülbíráló úrhoz.

Tagadhatja-e ön, hogy egy és ugyanazon dolog felől lehet, két ellentétes fölfogás és vélemény?! Ugy e bár nem tagadhatja, mert ez igy van! És ez igen természetes.

Ha szabad valamely raűdarab felett tetszést nyilvánítani ; épen úgy szabad azt elvetni vagy gáncsolni is. E szabadság csak Czupra Baudi ur által vouható kát- sógbe. De a roszaló ítélet, soha sem jelenthet egyebet mint azt, hogy az illető művész, iró akár a tárgy választásában, akár annak kidolgozásában olyat engedett meg magának, amit a mütani, a lélektani és az erkölcsi szabályok szerint, nem lett volua szabad.

Én nem állítom, hogy a »Váljunk el« Parisban nem tetszik. Ott igen sok tetszik, aminek náluuk nem szabad tetszeni. Azt sem tagadom, mert tapasztaltam, hogy a néző közönség sok egyes részt megtapsol benne. De szeréntem még az ily tetszés nem határozott és föl- tétlen helyeslése a műnek.

Sardounak a »Váljunk el«-ben nyilvánuló speczi- ális franczia eszméi, világnézetei és társadalmi morálja általános érvénynyel nem bírnak, s ott ahol más társadalmi viszonyok, nemzeti szokások és házi erkölcsök állanak fenn: értelműk nincs, nem is lehet.

Vagy szorette Cyprienne férjét vagy nem. Adbe- márrali viszonya azt látszik igazolni hogy nem szerelte. Ha nem szerette, ha minden áron el akart válni tőle, hogy kedvesével kelhessen össze: miért hajlott ismét a gyűlölt férj felé; amidőn már a válást, (legalább az ő tudta szerint) semmi sem akadályozta ? Midőn futni, kerülni kellett volna férjét, miért rohant annak karjaiba? miért vallotta be Adhemárrali euyelgéséuek és kedveskedésének egész az illem és Ízlés határát is átlépő részleteit; midőn arra senki sem kényszerítő. Azért, mert a szellemes, az ügyes szerző úgy akarta ; hatni ldváuván a franczia blazirt közönségre.

Tulajdouképeu pedig egyiket sem szerette igazán, mélyen és leikéből. Csak játszott, úgy saját, mint mások szivével szeszélyből, mint a párisi nők szokták.

Ami a közönség tetszés uyilvánulását illeti, arra kár volt Czupra Bandi urnák hivatkozni. A közönség megtapsolja azt, ami neki tetszik, ami megragadja és elkápráztatja. Menynyi szépség és igazság elsuhan a közönség fülei mellett anélkül, hogy csak észre is venné ?! Azután meg igen jól tudhatná, hogy a közvélemény ritkán igazságos. Vegyünk például pár érdekes bűnesetet, aminő volt Biére Marie, Dutnaire Virginia, és Tilly grófné esetök épen Párisban. A két első golyót röpített szeretőjébe, kik őket anyává tevék s azután elhagyták; Tilly grófné férje szeretőjének arczát vitriollal öntötte le. És az esküdtszék mind a hármat felmentette. A közvélemény nem a szerencsétlen áldozatok, hanem a bűntettesek felé fordult részvétével. Ilyen a közönség Ítélete nem csak Párisban, hanem csaknem mindenütt. Arra tehát ne hivatkozzunk föltétlenül.

Az egész kötokedésről azt kell feltenuem, hogy Czupra Bandi ur, tulajdouképen a dolgot nem komolyan vette; különben aligha használta volua a kedélyes baráti és bizalmas »Bandié névvarácziót. a komoly és tekintélyes András, vagy mint ő szokta Írni Endre helyett.

Úgy legyen.

A „Nyirvidék“ szini bírálója.

A szabolcsmegyei tanitóegylet választmányának gyűléséből

— 1881. óv junius 8-ikán —

Gróf Dessewffy Aurél elnök ő méltósága örömmel üdvözlé a szép számmal egybegyült tagokat, s minthogy már több gyűlésen nem jelenhetett meg, a választmány elnézését kérvén, a gyűlést megnyitottnak nyilvánítja.

1. Olvastatott az országos tanítói gyűlés tárgyában f. év márczius 9-ikéu 37090/1881. sz. a. kiadott miniszteri rendelet s az abban foglalt országos tanítói testület alapszabály tervezete.

Erre nézve elnök ő méltósága a III. egyetemes tanítói gyűlés végrehajtó-bizottságának,! éviáprilislö-ikán a uagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi magy. kir. miniszter úrhoz felterjesztett, alapszabály tervezetét is felolvasandóuak vélné ; hogy igy a két tervezet kellőleg megkülönböztethető legyen.

Leffler Sámuel választmányi tag örömének ad kifejezést a felett: hogy a tanügy érdekében már eddig is ily szép előhaladás tétetett. Á miniszteri rendeletben foglalt, s az országos tanítói gyűlésre vonatkozó alapszabály tervezetet, mint a tanügy- és tanítók érdekeinek raegfelolőleg körülirtat; elfogadhatónak véleményezi s ennélfogva a III. egyetemes tanítói gyűlps végrehajtó-bizottságának, a közoktatási miniszterhez felterjesztett alapszabály tervezetét, szükségtelennek tartja felolvasni.

Ezekután Pazár István következő indítványát terjeszti a választmány elé: A uagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter urnák, az országos tanítói gyűlés tervezetét magába foglaló rendeletét a Szabolcsmegyei tanító egylet választmánya is örömmel és köszönettel fogadja; mert ezen intézmény életbe léptetése által reméli, hogy a hazai néptanítók oly országos testületté alakulnak, mely minden egyes hazai népiskolát egyiránt érintő népoktatási és nevelőszeti kérdések fölött tauácskozhatik, s mely a néptanítók állását s ezzel együtt a népiskola tekintélyét emeleudi.

De midőn a miniszteri leirat alapeszméjét, a ta- | nitó egyleti választmány örömmel üdvözli, szükségesnek látja kinyilatkoztatni, hogy annak tervezete nem felel meg a kitűzött eszme feltételeinek s a képviseleti alapon tartandó gyűlések még nem fogják az összes néptanítóság közvéleményét kifejezhetni; mivel a tanító egyletek szövetsége ügyében készített alapszabályokban foglalt óhajok a tervezet szerint nem valósulnak, s mivel annak hatásköre igen szűk térre van szorítva.

Véleményünk tehát az, hogy a miniszteri rendelet alapján kiadott szervezet akkép módosittassék, mint azt a ül. egyetemes tanítói gyűlés végrehajtó-bizottsága f. év áprilhó 16-án felterjesztett feliratában részletezve és teljesen kifejtette, s addig inig ezen lényeges módosításokat a miniszteri szervezet magába fel nem öleli; a szabolcsmegyei tanitó-egylet választmánya, a tanitó-egy- letek szövetségének valósításával fel nem hagy. hanem

annak életbeléptetésén munkálni alkotmányos utón

törekszik.

Mivel a miniszteri reudelet szerint az országos tanítói gyűlés csupán paedagogiai kérdések megvitatásával foglalkozik s igy a törvényben megállapított elvek szerint, más, a nevelés és oktatás módozataiba vágó kérdésekről, a tanítók anyagi jólétét, erkölcsi és polgári állását előmozdító ügyekről szabadon nem is tanácskozhatnék ; kívánatos: hogy az országos tanítói gyűlésen a uépoktatásügy minden ága képviselve legyen; hogy az előmunkálatok megkönnyítésével a kozdeményezés jogával egy állandó választmány bizassók meg : és hogy az egyesülés czélja és alakítására vonatkozó vidéki tanító-egyletek alapszabályai a végrehajtó-bizottság tervezete szerint a főbb elvekben egyöntetű legyen.

Alelnökuek a tanítók országos egyesülését ezélzó ezen indítványát a választmány egyhangúlag elfogadja, s azt a legközelebb tartandó tanító-egyleti nagygyűlés elé terjeszteni határozta,

2. Megyénkben alakítandó népnevelési egyletekre vonatkozólag ugyancsak alelnök következő indítványt terjeszt elő : Hogy a munkásság, takarékosság, mértékletesség és általános műveltség a nép mindeu rétegében meghonosodjék: hogy a jó iskolák szaporodjanak, a nevelésügy ellenőriztetve, sz iskoláztatás szigorúan végrehajtassák, szükséges: miszerint Szabolcsme- gye minden városában és nagyobb községében »Népnevelési egyletek« alakíttassanak. E őzéiből a választmány felkéri mélyen tisztelt elnökét Gróf Dessewffy Aurél ő méltóságát, mint a magasztos ügynek kiváló apostolát, hogy álljon megyénkben a nemes ügy élére s a szabolcsmegyei tanitó-egylet f. évi július havában megtartandó VI. nagy-gyülés előtti napra hívja össze Nyíregyházára Szabolcsmegye tanügyért lelkesülő s a nemes eszmét pártoló fél-fiait s tanerőit előleges tanácskozásra, hogy itt együtt a néptauitókkal karöltve, a Gróf Zichy Jenő tervjavaslata értelmében szervezhessük Szabolcsmegye népnevelésének egyleteit.

Elnök ő méltósága ezen indítványra nézve kijelenti, miszerint a »Népnevelési egyletek« létesítését, mint a népnevelés magasztos ügyének s ez által hazánk szellemi művelődésének nagyban előmozdító tényezőjét óhajtja ugyan, bár minél elébb megyénkben is szerveztetnék ; de tülhal - mozott teendői a legjobb akarata mellett sem engedik meg, hogy e nemes és magasztos ügynek élére álhasson. Ajánlja tehát a választmánynak, hogy e nemes ügy szervezésére más ; megyénkben létező oly egyén kéretnék fel, ki a tan- ügyuek lelkes pártolója.

A »Népnevelési egyletek« eszméjét a választmány pártolókig fogadja, azonban további intézkodés végett a nagygyűlés elé terjeszteni határoztatik.

3. Elnök ő méltósága kérdést intéz a választmányhoz, miszerint a legközelebb tartandó egyleti nagy-gyűlésre : milyen pályakérdés volna kitűzendő ? s a pályanyertes munkálat mivel lenne az egylet részéről jutalmazandó.

Pazár István következő pályakérdést ajánl : »Mily módok kivántatnak arra, hogy a házi-ipar legszükségesebb nemei megyénkben megkonosittassanak?«

Az idő rövidsége miatt elnök ő méltósága indítványozza: Pályakéi dés már ne tűzetnék ki, hanem a házi-ipar bármely neméből a gyűlés napján tartassák gyakorlati előadás. Erre nézve tehát a választmány minél előbb hivja fel az egyleti tagok figyelmét, kijelentvén ; hogy azon néptanító, ki tanítványaival a legjobb eredményt tudja feltüntetni, az egylet részéről két darab arannyal jutalmaztatik.

Elnök ezen indítványa elfogadtatott s azon néptanító részére, ki a nagy-gyűlés napjáu a házi-ipar bármely neméből tanítványaival a legjobb sikert fogja feltüntetni. — két darab arany mint jutalom, az egylet pénztárából kiadatni határoztatik.

4. Végül elnök ő méltósága a folyó évben megtartandó egyleti nagy-gyülés határnapjának kijelölésére hivja fel a választmányt; részéről a jövő hónap két első hetét véli annak megtartására legalkalmasabbnak.

Többek hozzászólása után elnök ő méltóságának véleménye elfogadtatott s határoztatik a választmány által:

A szabolcsmegyei felekezetnélküli tanitóegylet VI. nagy-gyülésének határnapjául 1881. évi juliushó 2-ik napja tűzetik ki; melynek tárgysorozata következőleg állapíttatott meg:

1. Elnöki megnyitó beszéd. 2. A központi választmány működéséről szóló évi jelentés. 3. A tanítói járáskörök évi jelentései. 4. A gyakorlati előadások feletti eszmecsere. 5. Az országos tanítói gyűlésre vonatkozó intézkedések. 6. A népnevelési egyletek alakításának ügye. 7. Számvizsgáló küldöttség jelentése az egyleti pénztár és a könyvtár állásáról. 8. Indítványok.

Számvizsgáló küldöttségi tagokul Leffler Sámuel elnöklete alatt Szesztay János, Guttmann Jakab, Szabó Endre és Orsovszky Gyula választattak meg.

Orsomki Gyula, tanitóegyleti főjegyző.

Megyei és városi újdonságok.

* A megyei vízkároeultak részére a polgármester ivén száz forintot adományozott a helybeli uőegylet, Hivatásának felfogásáról tanúskodott e nemes tette által.

* ügy halljuk, hogy több nyíregyházai választó polgár a nagyvendéglő termében előértekezletet fog rövid időn tartani egy kormánypárti képviselő választása tárgyában, s körülbelül Pécby Tamást szándékoznak városunk képviselőjéül kijelölni.

* A helybeli ref. templom tornyának építkezésére rendezett nyári tánczmulatság, e hó 11-én az alkalmatlan s a tél utiuapjaira emlékeztető hideg idő miatt, nem sikerült aképen, mint egyelőre remélhető volt. Tánczosok gyéren jelentek meg, s ezek is az uj tánezteremben szellőssége miatt, felső öltönyökbe burkolva nem valami megragadó látványt nyújtottak s elvégre is az épület nagytermébe kénytelenittettek bevonulni.

* A képviselőválasztások napja a jun. 11. tartott rendkívüli mogyebizottsági gyűlésben a megyei kerületekre nézve jun. 28-ra tűzetett ki. Nyíregyháza városá-