Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-05-12 / 19. szám
Tekintetességed, hogy a dologhoz szólhassunk. Az ur Isten mindkét kezével verte meg városunkat, pusztulunk, szegényedünk napról napra. Egy istápunk van, mely szomorú óráinkban tápot nyújt és ez a szellemi fejlődés, népoktatásunk előhaladásra való törekvésünk. És ime! vannak egyének, kik még azt is irigylik tőlünk. De ad factum. A tapasztalat bizonyítja, hogy minél nagyobb fokon áll valamely ország általános mívelődése, annál jobb létnek örvend az illető ország, annál kedvezőbb annak anyagi állapota. Méltán mondhatjuk tehát, hogy valamely állam anyagi jólétének sarkalatos kelléke az általános műveltség. Például szolgálhat Schveicz, Németalföld, Bajorország, Nagy-Brittania és az Egyesültállamok stb. A műveltség anyaméhe: a népiskolák és középtanodák; szoptató dajkája: az egyetemek, akadémiák, műegyetemek ; kiképző iskolája: a társadalom. A gyermek születhetik tehát akárhol csak egészségesen jöjjön a világra, az anyaméh legyen egészséges; szívhatja a tejet akárhol vagy akármely dajkától, csak legyen a tej üde, egészséges és fertőztetlen. Mind a gymnasiumoknak úgy a reáliskoláknak megvan a maga előnye és hátránya. Ezen előny vagy hátrány a helyviszonytól tételeztetik fel. De itt Magyarországban, hol a főbb foglalkozás az agrikultura, a helyviszony vajmi csekély befolyást gyakorolhat a középtanodák és az egyetemek minőségére. A tapasztalat bizonyítja, Magyarországban a reális közoktatásnak nincs tere, nincs talaja, mert nemzetünknek a technikai pályára nincs kedve, nincs hajlama. Nem tudnak megbarátkozni azon eszmével, hogy a reáliskolákban érettségi vizsgát tett tanuló ifjúság nem választhat magának tetszésszerinti pályát. Mindamellett a reáliskolák állapota arányban véve, oly fokon állanak, mint a gymnasiumok. 1879-ben volt gymnasium 89. (ide nem értve a királyhágóntuü kerületet), reáliskola 27; a gymnasiumokban járt, 21,634 tanuló; a reáliskolákban 7549. (apadás 196.) Egy-egy gymuasiumra esik tehát 244 tanuló és egy-egy reáliskolára 277. Reáliskolai tanulók közül tettek érettségi vizsgát 299; gym- nasiumi tanulók 830. A gymnasiumokban tehát 26°/o és a reálisk. 25°/o- Az egyetemen volt 1358 hallgató; műegyetemen 516; az egyetemi hallgatók tehát a gymn. tanulók 17°/o> a műegyetemen pedig a reálisk. l4°/0; ez onnan van, mert számos reáliskolát végzett tanuló Zürichi, Müncheni és más külföldi egyetemeket látogatja; azonkívül 6—8% a tengerészeti iskolába megy. De czikkiró ur mind erre nem reflektál, hanem minden árou ki akarja mutatni, hogy N.-Kállóbau — kis városban nem virágozhatik egy középtauoda. Vájjon a város nagysága, népesedése, közlekedése, sok kávé, — sör — és más mulattató háza befolyással vannak-e egy tanintézet virágoztutására? Befolyással van bizony, csak fájdalom, annak égbekiáltó nagy hátrányára és különösen a vidéki és más idegen helyekről ott tanuló ifjúságra. Nagyon csodálkozom, hogy Szlaboczki ur figyelmét kikerülte ezen körülmény. Elfelejtette, mily nagy előny az mind a szülőkre, úgy a tanuló-ifjuságra nézve, ha a tanuló a középtanodát egy kis proviucz városban végezheti. Nem akarom a káliói reáliskolát dicsérni, mert még azt mondanák : »Minden czigáuy dicséri lovát.« Részrehajlással sem vádolhatnak ; nem vagyok tanár, nincsenek gyermekeim. De az igazságot meg kell vallani. Oly fegyelem, fölülvigyázat és szorgalmas tanítás mint itt Kál lóban van a reáliskolában, keresni kell. Itt Russeau életszabályát követik, amennyiben az itteni reáliskola a tanuló-ifjuságot a maga természetében, romlatlanul adja vissza az életnek A tanári kar minden tagja és különösen a tiszteletben álló igazgatója, nem kevésbé tápintézetének elnöke Dr. Bleuer atyailag gondoskodnak minden tanulóról valláskülömbség nélkül, A szegényeket gyámolitják. N.-Kálló közönsége mindenkor lelkesedett a művészetért és azt bár anyagilag mindnyájan sújtva van nak, most is bebizonyítják. A szegény tanulóknak ingyenes ellátást nyújtanak. Megnevezhetnék számos ily házat, hol teljes ingyen ellátást adnak szegény tanulókuak. De az illető nemeskeblü emberek nem kívánják azzal magukat fitoktatni, találják nemes keblükben a megnyugvás babérjait. A jómódú tanuló 13—14 írtért polgári élelmezést és rendes lakást kap. Aki kétkedik, forduljon alól- irotthoz és ő szivesen lesz mindenkinek szolgálatjára e tekintetben, nemkülönben az igazgató ur. Még egy meg jegyzés: Nyíregyházában volt 180 tanuló N.-Kállóbau pedig 70. Nyíregyháza 5-ször oly nagy mint N.-Kálló, itt is mutatja az arány, hogy N-Kállóban 70 X 5 — 350 aránylag véve 350 tanuló van. De czikkem már hosszabbra is nyúlt mint gondoltam. Reményiem, hogy a tisztelt szerkesztő ur az igazság érdekében szives lesz becses lapjában annak tért engedni. Kelt N-Kállóban, 1881. május 9. alázatos szolgája Schönbrun Zsigmond. Haladunk/1) Valóban haladunk. Megeshetik az, hogy az ilyen folytonos haladás által — ha ennél szilárdul és csökönyösen megmaradunk, — még elérjük, sőt túlszárnyaljuk Chinát. Oh boldog China! vágyainknak netovábbja, a társadalmi egyenetlenség hazája s a kasztrendszer gyermek-bölcsője, jöjjön el a te országod, terjedjen a te világosságod. Ez iránybau akarunk haladni és sokan vannak közöttünk, kik a^t kívánnák, mit fentebb elmondottam. Ne tessék hinni, nem kell gondolni, hogy olyasmit mondottam, mi túlzásnak vehető. Nem! csak kissé élénk színeket használtam aunak megvilágositására, mi nálunk a társadalmi életet oly setétté teszi, csak igazi nevén szólítottam azon gyermeket, melyet nálunk igen sokan *) Adtuk e közleményt, habár czikiró nézetét nem osztjuk is egészben ; de mert caélunk lapunk hasábjait senki elöl el nem zárni addig, mig czikke tisztességes korlátok között mozog s csak eszmecserére adhat okot, Szerk. „IV Y í It \ PP É K“ dédelgetnek, némelyek könnyelmű/ hgeséggel tűrnek s csak kevesen mernek vagy akarni viltan megróvni. Chinát, ezen a külmiveltség ei '*^*6 ezredéves falakkal elzárt országot hoztam fel, m. .gtrtaHapotainiiát illusztrálni akartam s még gyenge is hat |°m' pinában az egyes kasztok tökéletesen elleuké.V^ egymással úgy miveltség, mint foglalkozásra nézve. 0 a , r" czosok osztálya, mely viszi a háborút, vezet kormány ügyeit; — a papok osztálya, mely terjeszti a 'űveltse- get, ápolja a vallást, s a munkások osztálya, h ' műipart folytat, túrja a löldet, dolgozik, izzad Áj für, mindezt a nagyokért. A ckiuai harczosnak, papnak' ’■“Sy munkásnak születik s rendszerint úgy is hal meg, s aa vagy csak igen-igen ritkán fordul elő azon eset, hogy egy.a munkás osztályhoz tartozó egyén, oly kiváló műveltsége vagy harczias tehetséget fejtene ki, hogy ez által kasztjából mintegy kimagasodva, egy másik, több kiváltságokkal és előjogokkal bíró kasztba léphetne vagy léptethetnék. Mindenki megmarad apái foglalkozásánál, nem vágyik többre, nem törekszik magasabbra. Ez ha nem menti is, de megmagyarázza azon intolerantiát, mellyel az egyes kasztok egymás irányában viseltetnek. Nálunk Magyarországban soha sem uralkodott a kasztrendszer, s a nemesség előjogait is eltörlé a törvény, mely csak a kor szellemének és felvilágosodottságának volt természetes kifolyása. Nálunk egy ember csak annyi, mennyit egyéniségénél fogva ér, nem pedig minek született. Ezt mindennap látjuk és tapasztaljuk. És ime azon osztály, melynek tagjai mind egyen- lőek, mely a jelenlegi jog és társadalmi egyenlőség mellett nyugodtan, minden belviszálytól menten élhetné napjait, — aristokratiát alkot saját kebelében, oly aris- tokratiát, melynek sem alapja, sem létjoga nincsen, mely tehát nevetséges. Azon osztály, mely igazságának teljes tudatában évszázadokig küzdött jogaiért a nemesség ellen, most midőn azokat már elnyerte, ki- küzdötte, — önnön kebelében támasztja fel azon halottat, — az osztálykülönbség hulláját, mely még idő volt nagy belviszályokra adott okot, mennyivel iukább fogja ezt tenni most, ha sírjából kitépik azt, mit oly soká örömmel hittünk halottnak. Lám, pedig ha vitatni akarom, hajdanában talán volt joga az osztályok elkülönítésének, hisz oly különbözők voltunk miveltség és vagyonra nézve, hogy valóban nem csodálkozhatunk a felett, ha azon kor zsenge fogalmai szerint az osztályokat ezek szerint különítik el. De most és különösen városunkban, — hol a vagyonnak határoznia inár nem szabad csak a műveltség lehet mérvadó s az osztály elkülönítésnek csak e szerint szabad történnie. Városunkban általános a polgári osztály, ezt elvitatni nem lehet. Nem társadalmi betegség-e tehát az, hogy polgárságunk egyesei? elkülönítik, elszigetelik magokat? Nem hintenek-e konkolyt, nem vetik-e el a viszály magvait, ha kivonják magokat azok köréből, kik velők egész egyenlőek V! Hogy pedig e betegség létezik és napról-napra ujjabb áldozatokat követel, ez szintén el vitathatlan tény. És mily kicsinységekben nyilvánul e járvány! Mennyire el lehet harapódzva a baj, a társadalmi be tegség ha az ott is nyilvánul, hol a társadalom összes rétegeinek rang, vallás- és osztály külömbség nélkül a jótékonyság terén egyesülniük kellene. Műkedvelői előadásokat akarnak rendezni, jótékonyczélu műkedvelő előadásokat, olyanokat, milyenekben fővárosunk és országunk más városainak igazi és valódi aristokra- tiája vegyül a polgári elemmel, hogy együttesen működve aunál inkább elérjék és elősegítsék a jó és nemes czélt, melyet maguk elébe tűztek. Nincs állás és rangkülömb- ség, az aristokrata kezet fog a polgárral. Nálunk, oh nálunk ez nem járja, — a mi aristokratáink, (már tudniillik, kik magukat azoknak tartják) polgári aristokratáink (mily nevetséges) nem játszanak polgári elemmel, ők bizony fel nem lépnek velők, hanem akarnak rendezni több előadást, had játszók a polgár-polgárral, az aristokrata az aristokratával. Még a jótékony czél sem képes őket egyesíteni, pedig egyenlőek úgy állásra, mint műveltségre nézve. Májusi mulatságot fognak rendezni a Sóstón. Egy valaki magához ragadja a hatalmat, önkényüleg rendelkezik mások akarata felett. De hagyján, hisz az azok dolga, kik az önkényt eltűrik, ez nem tartozik én reám, sem pedig a közöuségre. De a mi igenis a közönségre tartozik, mit annak tudnia kell, az ama körülmény, hogy azokat, kik a megye legelőbbkelő vigalmaiban is mindig részt vettek, kiket mellőzni eddig, még nálunk nem jutott senkinek eszébe azokat — a korszellemből kifolyólag valóságosan kigolyózzák. Ez történik nálunk. Ezt teszi az, ki a vezérszerepet, azon jogot, hogy oly egyéneket, kik vele egy műveltségi fokon állanak, — kizárhasson, még kiérdemelni kell. S ez nálunk mind megjárja? Mikor fognak ezen szellemi gyengeségből kigyógyulni? nem tudom. De a most felsoroltakból világosan látható, hogy a mi társadalmunknak még nagy és gyökeres változásokon kell keresztül mennie, mig azon színvonalra emelkedik, melyei már más városok dicsekedhetnek, sok idegenkedést és még több nagyzást kell legyőznünk és megtörnünk, míg a külöuböző elemek és rétegek barátságos egésszé alakulnak, de mindenek felett meg kell gondolnunk azt, hogy : taristokratia a polgárság közötte valami ferde és nevetséges fogalom. * A ezég-bejegyzés ügyéhez. Régen elavult, alaptételeiben megczáfolt, s elvetett tan: a kereskedő osztályt — productionális szempontból —• egyszerű közvetítőknek tekinteni; tőlök a positiv termelési képességet megtagadni, s eme passiv hivatásuk révén, őket lenézni s üldözni. A büszke római megvetéssel fordult el Hellas szorgalmas kereskedőjétől. (Ám az régen volt.) A nemes magyar nemzet, a legközelebbi múlt, sőt jelenben is, bizonyos nemével a tartózkodásnak érintkezik, respective : társalog a kereskedővel. A boltos fogalom a magyar szintaxis szerint, maiglan is bizonyos nem salon képes personát jelent, melylyel valódi született magyar ember csak per maga beszél. Ámbár kinek számbavehető fogalma van a nemzet- gazdasági tanról, okvetlenül elismeri a kereskedő fontos feladatát: a nemzeti vagyon direct öregbítése körül. A kereskedelem emeltyűje az ipar és földmivelésnek a vagyonszerzésben, emeltyűje a tekintély és hatalom elsajátításában, internationális érdek-kapocs, mely összeköti: a messze Teherán—Peking—Kalkuttát, Zanzibor—Westminstert, Bastout, Parist, Berlint a legkisebb magyar alföldi tanyával. Karthago romjait több ezer esztendő penésze takarja; de a kereskedelmi téren szerzett dicsfénye, az évek hosszú sora, nem homályosithatá el. Az 1622 [j] mértföldet képező Portugall királyság és Németalföld fényes történelmi múltjukat, kizárólag keres- í kedelmi hajóiknak köszönhetik. ^ A kereskedelem iránytűje a világ értékmérőjének és milliárdok, villámsebességgel czikázuak cursusa lfr tóján. \ A világnézet, a történelmi méltánylat előbb-utóbb át fogja tömi a megkérgesedett magyar ósdiságot: s jönni fog, j?nni ke'1; egy szebb, egy jobb kornak, midőn ez utálatot gíVjssztő kasztrendszer válaszfalai leomlanak, s a helyek nszületés és rang, hanem valódi liivatottság által leszíV^ betöltve. De míg a zavarodott eszmék tisztázódnak, mig a tévedések és baKelfogások mániáit eltemetjük, mig az egyenlőség hajnala mi1-den ablak előtt egyaránt felvirad: szent kötelessége az esVübSbsttskiiek a jobb kort elősegíteni. Oonserválni kell a müg'svőt^. sjasjanként uj csemetéket ültetni; ellenben a létező''szabad institutiókat megszorítani, azokat fejlődésökben megakadályozni, nem csekély merénylet a közjó ellen. A helybeli törvényszék váltó-osztályának 278/881 sz. a. megjelent rendelete 607 szatócs, zsibárus, házaló és kisebb kereskedőknek meghagyja : ezégjöknek 14 nap alatt a törvényszék ezégbejegyző bíróságánál való bejelentését; ellen esetben 100 frtig végrehajtás A«r|ie.alatt megbirsá- ] goitatnak. — Fináncziális szempontból behoz e hajsza 6070 irtot. Elég nagy összeg, hogy a névdort összeállított tisztviselő a pénzügyminiszter elismerését kiérdemelje ; de vájjon együtt jár-e ebben a kérdésben a kintstár érdeke, a nemzet érdekével? Feleljen erre az 1840. XV. t. ez. II. rész 3-ik fejezetéhez 1864. január 12-én 10736. sz. a. kiadott alábbi legfelsőbb rendelet. Hogy az országban tettleg fennálló és anyagi gyarapodásával összekötött ipar és kereskedelmi szolidság jótékonysága, minél terjedtebb alkalmazást nyerhessen: »1. §. Minden kereskedő, ki egyenes adó fejében pótlékok nélküli üzlete után Budapesteu 40 irtot azon városokban, melyeknek lakossága 10,000 lelket meghaladt 30 irtot, 10,000 lakossal nem bíró városokban pedig legalább 20 o. é. frtot fizet évenként, köteles ezégét azoz e. b. k. váltótörvényszéknél, melynek kerületében telepe létezik, a kereskedelmi jegyzékbe leendő beiktatás végett Lejelenteni. 2. §. A ezégbejentési kötelezettség alól felmeutvék a kufárok, házalók, zsibárusok, s minden kisebb kereskedők, kiknek üzletük a kézmű forgalom terjedelmét túl nem haladja stb.* Az udv. kauczellária kazafisága nem engedte »az anyagi gyarapodást elősegítő ipar és kereskedelmi szabadságot megszorítani 20 írt minimális évi egyenes adót vél csak megróvhatni a ezégbejegyzés költségével, s a magyar alkotmányos aera 14-ik esztendőjében egy radikális megye törvényszéke az 1875. évi XXXVII. t. ez. 551. §-a értelmében 607 embert terhel meg, a ezégbejegyzés tetemes kiadásával. Kár volt egész odáig fáradni, miután nevezett t. ez, 5. §. biztosabb irányt adott volna. — 5. §. »Jelen törvénynek a ezégvezetésére vonatkozó intézkedései a kufárok, házalókra egyáltalában nem; zsibárusok, hajósok s más iparosokra csak annyibau nyernek alkalmazást, a mennyiben üzletük a kis ipar körét meghaladja.« Persze »a kis ipar köre* szűk és tág is lehet. Azonban egy kis jóakarat a törvény végrehajtója részéről: könnyen összeegyeztetheti az idézett 1875. XXXVII. t. ez. 5.§. szellemét, az 1864-ben megjelent és fent szóról-szóra idézett udv. kanczellária rendelet szellemével. A czigáuy a levélben látta a rákot, én a 278/881 . rendeletben fedeztem fel egy rákfenét. Deutsch Adolf, Vidéki levelezés. Kisvárda, május 5. (Városi szabályrendeletek. — Az ipar haladása. — Nacbman szomszéd mozgósítása. — Mit mondott az állatorvos. — Aki a feleségétől őrzi a pénzét. — Gyermek a szemétdombon. — Mikor a sört czukorral isszák. — Magyar név, német szó. — Betörések. — A kövezésről. — Színészet nálunk.) Épen kerek egyhónapja, bogy folytonosan készülök e pár sor megírásához, de mindannyiszor, valahányszor csak hozzá fogtam, megakadályoztattam a folytatásban, illetve bevégezésben. Elsőbben is megemliteudőnek vélem, hogy városunk, mint nagyközség, egy 18 oldalra terjedő füzetben adta ki szabályrendeleteit, melyek belügyei viteléuél irányadók egyedül. A mű csinos kiállításban városunkban Berger Ignácz kézi sajtóján nyomatott, s igy látható, hogy városunk e téren is halad, fejleszti iparát. Talán ezen szabályrendeletről szólva, összefüggésbe lehet hozui azzal: miért lett Nachman mozgósítva? Na, de ne tessék megrettenni, nem Bosznia occu- pálására mozgósították, hanem csak engedély nélkül felállított mészárszékét tétették véle másbelyre. Hanem ez még csak semmi, nagyobb ennél az: hogy a ketté törött emberi fog, újra megnő. És ez való, mert ezt egy állatorvos monda bizonyos kisasszonynak, midőn meghallá, hogy szerencsétlen véletlenből egyik foga eltört. Az indok pedig ilyen forma vala: Ha a nagy természetben széttekintünk, láthatjuk, hogy a fának letört ága kihajt, a virágnak, ba gályát lemetszem az újra kinő, és ba én a ló fogát kivésem: az is újra kinő. Épen ilyen már az emberi
