Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-04-28 / 17. szám
Miként emelhetjük a nyíregyházi gymná- siumot teljes gymnásiummá?*) (Befejező közlemény.) Azon tényezők közül, melyek első kelyen vannak hivatva a gymnasiumot emelni, múlt czikkembeu kiemeltem a középiskola élén álló »külön« gymnasiumi tanácsot, Nyíregyháza városát, a nyíregyházi ágost. ev. egyház- községet, és a nyíregyházi takarékpénztár élén a helybeli pénzintézeteket; most pedig czélom azt kimutatni, miszerint Nyíregyháza városának közönsége, vallásfelekezeti különbség nélkül kell, hogy sorakozzék, már méltányossági tekintetből is, — saját érdeke meg éppen parancsolja — az ág. ev. gymnasium körül. A mikor Nyiregyháza városa a uyiregyházi ágost. ev. egyháznak százezer frtot adományozott egy »evauge- licu8 algymnasiumnak ezen város kebelébeni alkotására és örökös fentartására, megoszthatlan és kizárólagos alapul,« ugyanakkor minden más vallásfelekezet az izraelita hitközséget sem véve ki — részesült, hívei számának aránya szerént »az állam kölcsönben kiosztott közlegelői földeknek visszakerült árában,« mely összeg kamatjait az egyes hitköségek aztán tisztán elemi iskolai czélokra fordítottak s fordítanak mai napig, mely iskolákat majdnem kizárólag azon felekezet híveinek gyermekei keresnek fel, mely felekezetnek tagjai az illető szülék. Nem igy áll a dolog az ágost. ev. egyházzal; e felekezet a város adományát gymnasiumi czélra kapta »megosztathatlan és kizárólagos alapul;« ez iskola pedig mint ilyen, közös intézete — tekintve a tanulók vallását — minden felekezetnek annyira, hogy több Ízben megtörtént már az, hogy az iskola növendékei között többségben nem az ágost. ev. hitvallású tanulók voltak. Állításom igazolására közlöm például azon statisztikai adatokat, melyek az 1879/80-ik tanévben a középiskolába járt tanulók vallására vonatkoznak. 185 beíratott tanuló között volt: 46 ágost. evangelicus, 22 helvét hitvallású, 49 római katholicus, 5 görög katholicus, 1 görög keleti, 62 mózesvallásu. Ez adatok kétségtelenné teszik, hogy a nyíregyházi ágost. ev. gymnasium az összes felekezetek közös intézete; hogy továbbá, a nyíregyházi ágost. evang. egyház hívei és tanárai józan szabadelvüség, tiszteletre késztő előzékenység által az egyes vallásfelekezetek közti ellentétet nemcsak hogy nem élesztik, hanem, tisztelve mindenkinek vallásos meggyőződését, a testvéri egyetértést a legillendőbb módon ápolják is; kétségtelenné teszik végül azt, hogy Nyiregyháza közönsége, ismétlem: vallásfelekezeti különbség nélkül, sorakozzék az ágost. ev. gymnasium mellé; mert a gymnasium ügyét ápolván, saját érdekét is szolgálja. Hogy mily alakban történjék ez aztán, hogy az erők szét ne forgácsoltassanak, az egy concret javaslat keresztül vitelének, egy gymnasiumi »érdekeltség« vagy »pártfogóság« megalakulásának bölcs létesitésétől függ. Példa van ilyenre több. Ily érdekeltség, vagy pártfogóság tervszerű működésének köszöni a kállói reáliskola, hogy messzebb ne menjek példáért — azon 27 ezer frtot kerekszámban szólok, mely nevezett intézet törzsvagyonát képezi. De váljon nem ily közös felbuzdulásnak tudható-e be az, hogy a négy osztályúnak tervezett iskola, ma 6 osztályú? hogy 19 ezer írton alkalmasabb iskolai épületet vásárolt? Magától értetik, hogy látván Szabolcsmegye Nyiregyháza városának ügyszeretetét, közreműködését: pártfogását az intézettől ő sem vonja meg. Megneveztem azon tényezőket, molyek az ügy fontossága által áthatva tervszerű működés által, valóban virágzásnak örvendő gymnasiumunkat betetőzni hivatva vannak és képesek is volnának. Rozsnyó, Késmárk, Eperjes stb. hogy csak a tiszai ágost. egyházkerület iskoláit fentartó községeit említsem, nem rendelkeznek oly alappal és oly eszközökkel, mint minőkkel Nyiregyháza bir, s mégis mindmegannyi főgymnásiumot tart fenn. Itt tehát csak akarni kell. Ha mindamellett elvteleneknek vélnék magokat a fentebb egyenként elősorolt testületek és Nyiregyháza közönsége, van még egy tényező, melynek belevonása által iskolánk betetőzése kétséget nem szenved. E tényező az alkotmányos magyar állam-kormány. Előttem fekszik ugyanis a vallás és közoktatásügyi miniszter által kidolgozott törvényjavaslat, mely a gym - násiumi és reáliskolai oktatásra vonatkozik. Kelt 1880. *) Közleményünk cziménél múlt számunkból e két szó : »teljes gymiaaiummát tévedésből maradt ki. M—i. A fekete hajú férfi arczán némi izgalom mutatkozott, de erőt vett magán s kérdé : — Nos ? és tovább ? — Tovább ? — kérdé az elbeszélő. — Igen! Tervemet megváltoztattam s a bosszúnak más nemét válasz- tám. Igaz, megrovandó volt, de ne feledje, hogy akkor még csak 23 éves voltam s kissé könnyelmű. — És mi történt ? — kérdé a szőke. — Rövid sétí) után, felelt az elbeszélő a fedélzet szellős magaslatán, — kész volt bosszú tervem, s higgadtan mentem le hozzá. Ott találtam őket bizalmasan beszélgetve. Tettem, mintha mitsem vettem volna észre s karomat nyujtám neki. — O bemutatott ugyan a tisztnek mint rokonát, de én nem folytatám a társalgást. — S a tiszt neve? — kérdé a fekete hevesen. — Nem emlékezem reá, de ez úgy látszik érdekli önt? — s egy vizsga tekintetet vetett reá. — Igen, érdekel! — de folytassa kérem. — Bevezettem szobácskánkba s mintha mi sem történt volna, kérdém: No most nem lát a mama? s egy csókot loptam ajkáról. Ö kissé komoly volt, — de arcza lassan-lassan felvidult — s enyelgéseimre nemsokára hasonlóval felelt. — Mit éreztem én? — folytató az elbeszélő — nehéz volna leírnom. Pár pillanatig küzdött szivem eszemmel, — de az utóbbi lett az uralkodó s tervem első részét végrehajtóm, s a serleget fenékig üritém. „N Y í B V I D É K“ évi márcz. 19-én. E javaslatnak 76-ik §. igy szól: »valamely vallásfelekezot, törvényhatóság, község, avagy egyes által fentartott oly középiskolát, melyek fennállását országos műveltségi, vagy fontos helyi érdekek ki- válóau igénylik, és melyet az illetők nem bírnak saját erejökből a törvényes kellékeknek megfelelően fentartani, különösen, ha egyszersmind középiskolai czélra tett, és helyhez kötött jelentékeny alapítványok vannak, a közoktatási állam-kormány segélyezheti.« Következnek a feltételek. Igaz, hogy a szóban levő középiskolai javaslat, illetőleg annak idézett paraphusa még nem emelkedett törvényerőre, és kérdés: mikor is jut, bár hírlik, hogy a miniszter a legközelebbi ülésszakban már tárgyalás alá véteti azt: az intentió, felekezeti, községi stb. iskolákat segélyezni ott, hol szükség van azokra, meg van az állam-kormányban. Eeltéve most már, de meg nem engedve, hogy Nyiregyháza nem képes saját erejéből középiskoláját főgymnásiummá emelni: feladata az intéző testületeknek oda működni, hogy az államkormány a kilátásba helyezett ama segélyt, a gymnasi- umnak megadja. Valóban az 187 6/7 -ik tanév történelmének egyik nevezetes ténye az, miszerint úgy Nyiregyháza városa, mint az ágost. evang. egyház végzésileg kimondó, miszerint óhajtja, hogy a nyíregyházi 6 osztályú gymnasium állami segéllyel főgymnásiummá emeltessék s megbízta Krasznay Gábor, Earbaky József és Somogyi Gyula városi képviseleti tagokat, hogy a város és egyház által készített, a városi képviseleti gyűlésen felolvasott s jóváhagyott, a gymnasium emelését ezélzó emlékiratot személyesen nyújtsák át a nm. m. kir. közoktatásügyi minisztériumnak. A küldöttség megfordult Budapesten és a memorandumot magának Trefort Ágost, közoktatásügyi minister urnák át is nyújtotta. Azóta négy év telt el s az ügyben mai napig alig történt valami, a mi a semminél több. Már pedig fel kell tennünk; hogy komolyan akarta és szükségesnek mondta ki város és egyház 1876-ban a kormánynak tényleges belevouását a gymnasium betetőzésének nagy- fontosságú munkálatába, különben lépéseket ez ügyben nem teend. Véleményem ennélfogva az, hogy felveendő az ügy ott, a hol az elejtetett, vagyis azon téuyezők közé, melyek hivatva vannak a< gymnasium ügyét emelni, bele vonandó a kormány is. És e tekintetben szép feladat vár városunk országgyűlési képviselőjére, ki belátván szükségét, missióját egy főgyinuasiumuak Nyíregyházán, befolyását, összeköttetéseit, az ügy érdekében, az illetékes helyen érvényesíteni fogja. Igaz, hogy lehetnek országgyűlési képviselők, kik a »Prinzipien Reiterei« mellett — mint a német mondja — nem tartják képviselői feladatukkal megegyezőnek, különösen mint ellenzéki képviselők, a helyi érdekeket szolgálni, az országot egészben véve érdeklő ügyekre terjesztvén ki figyelmüket. Azonban ki tagadhatja, hogy egy főgymnasium létesítése Nyíregyházán nem országos érdek e azon felül, hogy Nyíregyházának Szabolcsmegyének és vidékének ép oly életszüksége, mint minő volt a megye, — a törvényszék, Nyíregyházára való áttételének fontossága? Sőt egy főgymnasiumnak jótékony, zajtalan működése tágasabb körben érezhető s messzebb kiható mint azon kérdésnek elintézése: váljon a megye, törvényszék hol székeljenek. És e sorok Írója meg is van győződve, hogy városunk tisztelt országos képviselője nem a fentebb említett »Principen Reiter«-ek közé tartozik és hogy nem fog azzal megelégedni, a gymnasium emelését illetőleg, hogy a miniszter urnái járt három tagú küldöttséget 0 excellentiájáuak bemutatta. Városunk tisztelt országgyűlési követe mellett sokat tehet aztán gymnasiumunk érdekében, az államsegély megnyerésének eszközlésében, megyénk uj főispánja. Meg kell nyerni, meg kell érdemelni Öméltóságának jóindulatát. Öméltósága ismervén a megye viszonyait, elfogulatlanul képes leend véleményt adni: van-e Szabolcsmegyének főgyrauasiumra szüksége s ha van: hol van annak illetékes helye, hogy az állam által a szabolcsmegyei középiskolai oktatásra íolyóvá tett összeg, arányban legyen azon végeredménynyel, melyet egy teljes középtanodának minden tekintetben fel kell mutatnia. Ezzel elmondtam, mi módon, micsoda tényezők tervszerű közreműködésével vélem a nyíregyházi gymnaA szőke utas szeme égett, a feketéé pedig vészt jóslólag csillogott. — Igaz ez? — kérdé a másik utas kezét meg fogva. Igaz! — felelt amaz, s szemeit hosszan nyugtató a férfi arczán, majd ismét ajkain egy mosoly vonult el s szólt. — De hadd folytatom. Midőn már tárva volt előttem a menny, — feledni kezdém haragomat, ismét szivem lett a győztes. Oly kedvesen tudtak nézni azok a szemek, úgy elhazudták meggyőződésemet s már-már mindent feledtem, . . . midőn sürgés forgás zaja ébresztett fel mámoromból. Kitekintők s Pozsony magasló tornyait láttam közeledni. Egyszerre eszembe jutott ismét mjnden tervem, — s Ilona hűtlensége. — Mi az? — kérdé Ilon. — Egy állomás következik, jer addig a társalgó terembe s én pedig a határ vámőrökkel végezek. Ilon beleegyezett s be vezettem őt, magam pedig vissza jőve csomagomat gyorsan egy szolgának adám — s midőn a hajó megállt, a legsűrűbb tömeggel a hajót én is elhagytam s egy csomag mögé húzódva vártam, mig ismét tovább úszik az. Ez nem sokára megtörtént s én fellélegezve néztem a zubogó jármű után s bár szivem sajgott, mégis egy önelégült mosolyra nyílt ajkam. (Vége köv.) siumot teljes gymnásiummá emelni. Szóltan őszintén, de teljes jóakarattal és az ügy fontossága által áthatva. Nagyon sajnálnám, ha szavaimat bárki is félre értette volna, vagy ha elhangoznának azok, mint: kiáltó szó a pusztában. M—1. A hazai házi iparról. A hazai házi ipar fontosságát végre az intéző körökben is belátták, s dicséretére legyen mondva oly sok oldalról gyanúsított és gáncsolt kormányunknak, már is minden lehetőt elkövetett o nagy horderejű ipar fejlesztése és terjesztése érdekében. Fájdalom a magyar nép és az ennek érdekeit képviselő egyes tekintélyesebb birtokosok, községek és testületek; még mindig távol tartják magukat ez üdvös kezdeményezésnek oly mérvű felkarolásától, amiuőt az méltán megérdemel. A házi ipar ugyanis, nemcsak ezer meg ezer családnak szolgálhat jövedelmi forrásául; nemcsak az iparűzés megkedveltetését mozdíthatja elő: de sőt magának az iparnak nemzeti jelleget is kölcsönözne; ami nélkül pedig hiában álmodozunk a magyar ipar, különösen a müipar' fölrirágzásáról. Szomorú igazságul kell elismernünk, hogy saját jellegű eredeti iparmü-terméklcel nem dicsekedhetünk, mint más műveltebb nemzetek; mint pl. a franczia, a német sat. E tekintetben mi még csak másolók, utánzók vagyunk. Nem csuda. Csak egy tekintetet kell vetnünk a magyar nemzet művelődési történetére: s látjuk, hogy az örökös hadviselés miatt lehetetlen volt a szomszéd nemzetekkel lépést tartanunk a közművelődés terén. Ezért maradtunk hátra, sőt már előbb virágzásnak indult kézműiparunk csaknem teljesen megszűnt. Azonban fordult a koczka. Most már semmi sem gátolhat bennünket a hazai kézműipar tovább fejlesztésében, nemesítésében és terjesztésében, ha ugyan magunk is úgy akarjuk. Hála az égnek már vannak művészi- és ipariskoláink, amelyeknek feladatuk : a szükséges munkaerők előteremtése. Eszembe jut itt Munderlak Lajos Münchenben tartózkodó hazánfiának a »Magyar ipar« czimü szakközlöny- ben megjelent egy czikke; amelyben biztatja, bátorítja nemzetét, hogy ne állapodjunk meg a kezdetnél, hanem igyekezzünk, hogy a nemzeti művelést minél magasabb fokra emeljük. Különösen három fontos körülményre teszi figyelmessé a nemzetet. Ugyan is: 1. Tegyük iparosainknak, a szópteni és népies mütörténeti előadásokat hozzáférhetőkké. 2. Ne csak a fővárosi, hanem a vidéki középületek is, lehetőleg díszesen állíttassanak fel; hogy ez által alkalom nyujtassék iparosainknak a további ki- képeztetésre. 3. Kutassuk fel és egy helyen öszponto- sitsuk az összes régi magyar müipar tárgyakat, melyek szigorúan magyar jellegűek legyenek. Mindezek kétségkívül meg fogják teremni a kívánt eredményt. De mikor? Erre a jövő felelne meg. Szeréntem azonban mindez még nem elegendő. Meg kell a magyarral kedveltetni az ipart, az iparűzést, amitől eddig mindig idegenkedett. A kotonásdi idők lejártak, a született tisztviselők kora lejárt. Ma már csak a munka, az ész és szorgalom nyújtja s legizletesebb falatokat. Ha a nemzeti ipar elfoglalja méltó helyét a nép- családok közt: vissza fogjuk nyerni piaczunkat s egyszersmind a munka- és hazaszeretet nagyobb mérveket fog ölteni. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha a munkát, az ipart, az iparűzést, már a családban, a gyermekekkel is megkedveltetjük. Itt rengetik a hazai müipar nemzeti jellegének bölcsőjét. Ezért kell fejlesztenünk és terjesztenünk a hazai házi ipart. Hogy a hazai házi ipar minél gyorsabban, biztosabban és áldásosabban felvirágozzék: a házi ipartanodák mellett, igen sokat tehetnek a kereskedők és a fogyasztó-közönség. Igyekezni kell ugyanis, hogy minden valamire való városban állíttassák fel, vagy rendeztessék be egy, vagy a népességarány szerint két oly kereskedés, amely kizárólag, vagy legalább tülnyomólag hazai házi iparczikkel lássa el a közönséget. Mint tudom ily kereskedés már Nyíregyházán is van; bár még eddig folyvást a kezdet nehézségeivel kellett küzdenie. Mostani tulajdonosa azonban, úgy látszik eltalálta az utat és módokat, amelyek okvetlen el fogják érni az óhajtott üdvös eredményt. E kereskedésben már ma is nagy választásban kaphatni hazai házi ipar- czikkeket. Jelesen házi, konyhai és gazdasági szereket és eszközöket. Még most más piaczok hiányában, nagy részben a hazai fegyházakból szerzi be eme fa-iparczik- keket, amelyek úgy czél, haszon és csín tekintetében sok külföldi hason termékekkel kiállják a versenyt. Nem kétlem, hogy úgy Nyíregyházán, mint vidékén, sokan ismerik ez üzletet és pedig nemcsak híréből, hanem közelebbről is : de mert a vásárló közönségnek alig van alkalma hallani valamit ez üzlet berendezéséről, különösen az ott található hazai házi iparczik- kekről: nem csuda, ha a közönség szükségleteit még mindig más helyről szerzi be. Igaz, hogy a kirakat nyújt némi ismertetést az üzlet berendezéséről, de vajmi csekély lehet az. Kívánatos volna tehát, ha az illető kereskedő úr kimerítő ismertetést nyújtana üzletéről s azt minél szélesebb körben igyekeznék terjeszteni nemcsak saját, hanem a hazai házi ipar érdekében is. Minél nagyobb a kereslet és fogyasztás: annál több az iparüző munkája, tehát a haszna is. Fejlesszük tehát a hazai házi ipart az által, hogy áruljuk, ismertessük, és vásároljuk annak termékeit. Merkúr.
