Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-04-14 / 15. szám
.NYÍBVIDÉ K.<‘ 99 küldeni felsőbb iskolába. Szegéuysorsuaknak mire való is az a tudomány ? Ily viszonyok közt, midőn azt kell tapasztalnunk, mily keveset tettek Szabolcsmegyében az alsóbb oktatás érdekében, hajlandó volna az ember azt hinni, hogy talán a középiskolákra áldoztak temérdek sokat ? Nehogy e csalóka reméuyben vagy hitben ringassa magát valaki, elmondjuk, hogy a közöny e téren sem kisebb. Majdnem ott állunk még, a hol, e század elején voltunk 8 most sem vagyunk előbbre Árva vagy Ugo- csa megyénél, mert Szabolcsaié gy ének mind e mai napig nincs teljes középiskolája! Pedig vau kettő: egy kiegészítésre váró 6 osztályú gymnasiuma és egy nagy költséggel fenntartott 7 osztályú reáliskolája, de egy sem köszöni léteiét Szabolcsmegye ügybuzgóságának. A gymnasiumot Nyíregyháza városa alapította, midőn e czélra 100,000 frtnyi alapítványt tett, — a reáliskolát az állam. Az első Nyíregyházán, a megye székhelyén van, — az utóbbi Nagy-Kállóban; az elsőnek van jövője, — az utóbbinak a jövő évben megnyitandó 8-ik osztálylyal is aligha. Miért ? Azért, amiért a balajti orvosi egyetemnek sem lesz, ha valaha megnyílik. A tanügy még nem nagyon régen a senki gyermeke volt, s ha a felekezetek nem könyörültek rajta, bizony nem törődött vele senki. De ma, midőn városok, testületek versenyeznek egymással középiskolák felállításában, megmagyarázhatlau és érthetlen azon indoleutia, melylyel megyénk közönsége azok iránt viseltetik. Akárhány előkelő urnák egy-két év előtt még csak tudomása sem volt arról, hogy Szabolcsmegyének gymnasiuma van, oly nagy volt az érdeklődés a középiskolai tanügy iráut! A múltnak hibáit csak egy testület igyekszik jóvá tenni, s ez a kállai takarékpénztár, mely a jótékonyság mejezén páratlan buzgalmat fejt ki, ezreket áldozván az ottani reáliskolára. Nem az ő hibája, ha e buzgalomnak nagy eredménye nincs, nem lévén a reáliskolának tanítványa; mert bizony kong ott az iskola, hol az év végén(1879/80- ban) 7 osztályban 66 tanuló volt. Pedig buzgó pártfogó- sága megtette a magáét, hogy minél több tanulót gyűjtsön oda össze! A nyíregyházai gymnasiummal a megye első emberétől kezdve le az utolsó emberig senki sem törődött s mégis 185 tanítványa volt az év elején, 178 annak végén 6 osztályban, tehát majdnem háromszor annyi mint Kállóban. E közöny nem magyarázható azon feltevéssel, hogy a szabolcsmegyei értelmiség nem taníttatja fiait, hiszen az elmúlt iskolai évben 413 szabolcsmegyei illetőségű tanuló járt 20 különféle gymnasiumba. Ennyi tanuló közül (más megye ugyan még nagyobb contigenst szolgáltat!) a nyíregyházi gymnasiumra 164 szabolcsi illetőségű tanuló jutott, a többi itt járt tanuló más megyebeli volt. Es ha ezen számból levonjuk a 124 helybelit, marad szabolcsmegyei 40, a többi 249 más iskolákba járt! A szabolcsmegyei ifjúságnak 84"/0-a ez! Legtöbb tanuló járt ezek közül Sárospatakon(83), Iglón (33), Ungvárt (26) stb. Hogy Sárospatakot keresik fel anynyian, az félig, de csak félig-meddig érthető mert ott sokan nem megvetendő jótéteményekben részesülnek, s azonkívül a reformátusok Mekkája ez. (A ref. Rómában, Debreczenben csak 15 szabolcsmegyei illetőségű járt). De hogy miért özönlik az ifjúság Iglóra, Miskolczra, Kassára stb., midőn a megye székhelyén is van gymnasium ? azt csak úgy érthetjük meg, ha felteszszük azt, hogy az iskolákat is sokan divatczikknek tekintik, s hogyha a szabolcsmegyei közönségre is alkalmazzuk e példabeszédet: »nemo próféta.« Mert hát az említett iskolák sem fedezték fel ez ideig a nürnbergi tölcsért, németül sem tanult meg még senki újabb időben a gymnasiumokban, s ott sem értik még azt a mesterséget, miként lehet tehetség nélküli vagy hanyag tanulókból tudósokat faragni ? A szorgalmas tanuló itt is épen annyit tanulhat, mint amott, sőt némely tekintetben többet, és Nyíregyházán sincs jótéteményekből kizárva. Nem akarom hosszan fejtegetni azt, mily előny az a tanuló ifjúságra nézve, ha iskoláit a szülei lakhely közelében végezheti, mert tudja azt mindeu szüle igen jól; csak egyre akarok még figyelmüket felhívni, s ez az, hogy a nevelés pénzbe kerül. S ha feltesszük, hogy átlag csak 100 frtba kerül egy-egy tanuló évenként, — pedig sokkal többe kerül ! már is 24900 írtra rúg azon összeg, mely évenként tőlünk más megyékbe vándorol. Mért nem maradhatna ezen összeg itt a megyében ? Mért nem oszolhatnék el a mi iparosaink, a mi kereskedőink, a mi földmi velőink között? Szabolcsmegye közönségétől függ, hogy úgy legyen. Nem nagy áldozatba fog kerülni az egyeseknek, ha mindnyájan vállvetve működünk közre a gymnasium tovább fejlesztésében. De már attól tartok, bogy nagyon is hosszúra nyúlt czikkem, azért azon meggyőződésben teszem le toliam, hogy az e sorokban kimutatott közöny jegét az érdeklődés meleg napja fogja mihamar felolvasztani; hogy a megyének — minden jó és szépért lelkesülő —- közönsége jóvá teszi a közel jövőben, mit hosszú századokon át az apák elmulasztottak, s hogy elmondja majd nem sokára: »Megtettük mind, mivel csak tartozónk.« M. L. Nyírfalombok. x. (Lassan a kvaterkával! — A diflamáló poéta. — A b—i atyafiak — Egy régi kurucz nóta. — A tánczteremben. — Az ujságiró mint vérhűtő. — Vacsora után. — Egy régi orvos reczeptje. — A speakar. — Fogadás. — A szántóvetó toas/.tja.) Hanem hát ne quaterkáznánk talán olyan sűrűn édes atyámfia a nyírviz-csatornábau! Már hogy miért nem? Azért, mert ez a hegyi bor hamar a fejébe üt a magunkfajta nyíri embereknek! Micsoda ? Hogy ez a bor nyíri viukó volna? Én bizony nem hiszem el Adám bátyámnak, de még atyámuramnak sem ! Kutyát tegyék kegyelmetek bolonddá! Mit hallok ? még Andris bácsi is azt állítja, hogy ez valódi kemecsei homoktermés ? Hiszen olvastam én valaha, hogy »vinum de Kemecse, — ízletes, zamatos, — nagy ennek a becse« ... de hát hittem is, nem is, most azonban már tökéletesen hiszem. De hát miként merészelte az a L. Sándor ezt a felséges italt a minapában becsmérelni ? Még azt irta róla: »hordó szagu, eczetdús zamatja, — szerencsémre elvesztettem bicskám, — a zsebemben ma ki nem nyílik mán 1« Megérdemelné, hogy az uj büntetőtörvéuykönyv értelmében rágalmazási perbe fognátok. No de várjon a lurkó, majd adok én neki ezért a vakmerő borfelségsértésért. Hogy bogy! már megint kínáltok ? Eb iszik többet vacsoráig, hiszen ha még két három pohárral hamarosan beszedünk ebből a nedűből, mókus úgyse! úgy járunk, mint nem régiben a b—i atyafiak, — kikiáltjuk a respublikát! Csak még egyszer ? No, —- legyen lúd, ha kövér, ámbár a szemem már most is káprázik ... az ám, úgy látom mintha czukrászat is volna ott a sarokban berendezve, pedig hát mit keresne, hol járna itt a czukrász . . . a bizony, valóságos czukrászat .... ha nem látnám, nem hinném! . . . Ugyan pápaszemes öcsém uram! heh, jó hogy jön, vigyen az anyjoknak egy csésze fagylaltot, meg egy kis édességet, tudom jól fog esni a táncz után. Mondja, hogy magam vinném, de hát stb. stb. fillentsen neki valami okosat! No örülök, hogy az asszony jóltalálja magát, már most nem bánom, jertek hát fiuk! fogyasszuk ezt a jó itókát! így ni! Most meg kezd rá csak Lőltös azt a tősgyökeres magyar nótát: »országunkban futkározó toprongyos németje« .... Nem tudod ? Dehogy nem tudod, csak nem akarod, lévén magad is — a mint látom — olyanforma, — bugyogóban és frakkban . . . jönnél csak ilyen öltönyben a bördölői bálba, majd megtanitnának ott kesztyűbe fütyülni . . . De azért csak nem nehesztelsz tán ? No jer, igyuk meg a békepoharat s azután menjünk a tánczosokat nézni, mert a mint látom itt az egész társaság hozzá fogott a pagátiildözés mesterségéhez . . . * * * No lám! az anyjok most is ugyan aprózza a csárdást. Hát nincs vénasszony a világon! Különben nem csodálkozom, mikor ezek a barna fiúk úgy a talp alá húzzák a nótát, hogy még idestova magamnak is kedvem kerekedik a tánczosok közzé álla.ui! Mit beszélsz? hogy azt már csak ne tegyem? Én bizony megteszem, hiszen ott az a »hamis szemű« olyan édes- deden néz rám, hogy tovább már nem bírok magammal. Micsoda? hogy ujságiró is vau a tánczteremben, aztán majd levőire tesz? Bánom is én, ha száz van is , . . azaz hogy . . . persze . . . miután . . . annál- fogva . . . aztán vége is van a táncznak, aztán meg hívnak is bennünket vacsorázni, a vacsora pedig csalhatatlanul többet ér ezer táncznál, ezer lánynál, már tudniillik az én korombau. * * * Uram teremtőm! be sokat találtam enni! De hát mikor olyan szívélyesen, olyan nyájason, olyan édesde- dén kínált mindenféle jóval az az áldott komámasszony egy zsibbadó, csüggedő nemzetet, melyet nem lelkesít a múlt, nem aggaszt a jövendő, nem bánt a jelen és amelynek büszkesége lett — a szolgaság, kenyere lett a kol- dúsbot. Ezeket látjuk, halljuk és érezzük mi régóta, mindig még a feltámadás ünnepén is. Hires Szabolcsvármegye, te sem éltél még ilyen feltámadást, pedig átéltél már igen sokat. Átéltél döghalált, parasztlázadást, dicső forradalmat, kegyetlen muszka sarczot, Bordoló katona uralmát, Bach Dicsőséget, osztrák zsandárbasáskodást, sárga-fekete provizorumot, miud e híres korszakok alatt sohasem mutattad a vég- iuségnek oly szomorú képét, mint a független magyar alkotmányosság tizennegyedik esztendejébeu. Pedig azokban a szomorú időkben azt sem volt szabad hangosan mondanod : »Isten áldd meg a magyart;« akkor nem volt Magyarország fővárosában szabad törvényhozás, nem voltak saját fiaid közül választott képviselőid, akiket azért küldesz fel, hogy érdekeidet szivükön hordozzák, nép jólétére, ország boldogitására törvényeket alkossanak. Most mindez meg van, és mégis úgy látszik, hogy Isten elfordította arczát egészen mitőlünk. Mit szóltok ti ehez Szabolcsvármegye képviselői ? Ti most haza jöttetek a családi élet boldog otthonába, megünnepelni a feltámadás ünnepét; eljöttetek, hogy örüljetek küldőitekkel, mert azt hiszitek, hogy azok is boldogan ünnepelnék. De mit találtok itthon? Örömet, jólétet? Nem.Tavasz laugy fuvalmára felpezsdült életet? Nem. Közügyekkel való megelégedést, közügyek iránti érdeklődést?Nem. Boldog gazdag embert, boldog szegény embert? Nem. Mindezt nem találjátok. Hanem találtok egyebbet. Találtok nyomort, Ínséget; találtok újonnan kivetett adót és bebajthatlan adóhátralékot: találtok kétségbeesett földbirtokosokat, tönkre ment iparosokat, gazdag uzsorásokat; találtok kapuitok előtt sápadt remegő embereket, kiknek arozára élő betűkkel van Írva az éhség, találtok önfeláldozó, de kimerült társadalmat, mely ösz- szeteszi filléreit, hogy azokkal enyhítse az éhezők szenvedését és végre még találtok könyörtelen egyéneket, kik a tönkrement apa könyörgéseit és ártatlan családjának esdeklését figyelemre sem méltatják. Ezeket találjátok ti Szabolcsvármegyében. És ha mindezt megtaláltátok és van bennetek honszerelemnek egy parányi lángja, hazafiui kötelességnek egy parányi érzete: akkor meg fog érni agyatokban azon gondolat, hogy a feltámadás ünnepe után ti is jobban egyesülve támadtok majd fel azon moloch ellen, mely eddig lidércz- nyomásként ült meg kebleiteken, s nem engedte, bogy a erények egyik legynagyobbikát bátran és sikerrel csele- kedhessétek. Benedek Iguácz. . . . meg is forgatnám most tüstént, ha az az átkozott ujságiró itt nem ólálkodnék ! Tyü ! hogy fel vagyok fuval- kodva! Mit mondasz Máté öcsém, hogy kövessem az öreg Pozsony doktor tanácsát? Hát mit tanácsolt az öreg ? Hogy ha sokat ettünk, sokat is igyunk ? Osztom a bölcs véleményt, hanem elébb biztass neki egynéhány czimborát, hogy ne hagyják az anyjokot petrezselymet árulni, aztáu siess vissza, kezdjük meg azt a derék kúrát! Úgy látszik, még a jó ég is kedvez a kúrának, mert Miska bátyánk már megkezdte a hörpígék, alias toasztok sorozatát, ha pedig ő hozzá fog, meg sem áll, mig egy hordó bor el nem fogy. No Máté öcsém, ide mellém, innen aztán fel sem áljunk reggelig. Éljen a Szolnok, éljen Miska bátyánk! Hanem öcsém, vigyázzunk magunkra, mert ezek a magyarok most ki akarnak rajtunk tenni, nézd csak! ez a bor a mit most hoztak nem az elébbi nyíri viukó, hanem valóságos hegyi bor. Ki mondja azt, hogy ez is épen az a bor, a mit eddig fogyasztottunk ? Éo- gadjunk huszonöt brittanikába, hogy ez hegyi bor! Jó, áll! Legyen urambátyám a biró! Hogy azért van más színe, mert most csapolták a piuczében, de ugyanazon hordóból, melyből a többit? És minduyájau ezt állítják? Uraim ! elvesztettem a fogadást, s a szivarbirságot ezennel természetben lefizetem. Egyszersmind pedig, minthogy érdemes szólnokuuk most épen siestát tart (oh csodák csodája) megragadom az alkalmat, önökért poharamat emelni. Uraira! az önök körében bizonyos neme az igézetnek uralkodik. Vén asszonyok megifjodnak, mint például az én oldalbordám, ki estétől fogva folytonosan tánczol (Máté öcsém el ne árulj otthon!) én szántóvető pipá9 nemes ember pedig diktiózásra vetemédem. Ezen igézet vonzotta e jól sikerült társasestélyre a valóban díszes vendégkoszorut. Ezen igézet maradjon meg állandóul körünkben, hogy minden, ki közttük megjeleu, olyan őszintén és igazán kiáltsa : MÉKV ! Azt kérded Máté öcsém mi az ? Látszik, hogy járatlan vagy az álmoskönyvben! Hát a bizony azt teszi, hogy: Mint éden Kemecse virulj ! Z. Y. Levelezés. (Leikészértekezlet. — Papi gyűlés, de csak annyiban papi, hogy protestáns elvek szerint mindnyájan papok vagyunk. — Egy kis iskolaügy, melyről fájdalom talán nem is hallanánk, ha papi gyűlés nem volna. — Ki mint vet, úgy arat. — »Jobb a kezdetnél a vég.« Igen tisztelt szerkesztő úri A szerkesztői mondani valók közt üzenetet vettem, hogy az elmúlt egyházmegyei Kis-Várdán tartott gyűlésről írnék valamit. Hát biz én is szívesen átengedném a szót, illetve az írást a szomszédaimnak, már mint jegyzőtá-rsaimnak, kivált igy a gyűlés után; de mivel tudom, hogy ők sem szűkölködnek tennivalók dolgában, hogy az Írást azzal se szaporítsam magamnak, hogy én meg egy indokolt levélben őket kérjem a tudósításra, addig inkább irok valamit magam, a mint következik : * * * A gyülésezés márcz. 22-én d. u. 4 órakor kezdődött a kisvárdai ref. hitfelekezet újonnan épült, világos, térés, száraz iskolatermében. (N. B. Méltó megjegyezni tájékozásul az ezután építtetők kedvéért, hogy ez iskola- épület valószínűleg száraz helyiség is marad soká; mivel a küszöb szemmérték szerint legalább is 4—5 lábnyira vau az utczai földszin felett. Látszik, hogy okos emberek építették ! És ez nem üres bók a kis-várdai ref. egyház elöljáróságának; hanem egyszerű igazmondás. Nyilvánosan ; mindössze is azért, hogy másoknak e megjegyzés irányadóul szolgáljon.) Itt tartatott tehát, a múlt évben ugyan a lapban általam sürgetett s kot év óta szünetelő lelkészértekezlet Lukács Ödön esperes elnöklete alatt. — Az értekezlet, elnökéül Vitéz Mihály választatott egyhangúlag; de jelen nem_ lévén az esperes ur helyettesítette. Ugyancsak Lukács Ödön esperes, mint központi könyvtárnok jelentést tett a könyvállományról, melyből megértettük s örömmel jelezhetem itt is, hogy aligha van a megyében egy—egy szakkönyvtár, mely jelesebb szakk- munkákat (vallástudományi, bölcsészeti, egyetemes- és egyháztörténelmi s neveléstani müveket) tartalmazna, mint a felső-szabolcsi ref. lelkész egyleté. Biz ez sem dicsekvési, hanem alkalom adás arra, hogy aki olvasni szeret és akar, az olvasni valók keresésénél nyomra akadjon. Különben ki kell mondanom, hogy egy pár száz frt értékű könyvet ismét megrendeltünk, még pedig a javából. Könyvekről lévén szó: felemlítem, hogy Nagy Lajos kisvárdai lelkész, saját könyvtárát, halála esetére az egyletnek ajándékozta; addig is olvasás végett minden egyleti tagnak megnyitotta. Egy ily lelkészi kézi könyvtár százakat képviselvén, megérdemli az adományozó, hogy hosszú életet, elégedett s nyugodt napokat kívánjunk neki az élet alkonyán, a majdan nyomainkba lépő s tanulni vágyó ifjabb nemzedék nevében; kik a Pierudák forrását nem csak Ízlelgethetik; hanem meregethetnek is belőle e becses, tudományos müveket tartalmazó könyvtárak igénybe vételével ! A péuztáruok jelentése szerint az egyleti vagyon többre rúg 200 írtnál. A számadások vizsgálására bizottság neveztetett. Volt bejelentve egy egyháztörténelmi értekezés; de az illető el nem készülhetvén, ennek felolvasása a júniusi gyűlésre maradt. Ezzel ez a gyűlés berekesz- tetett. * * * A tulajdonképeni e._ megyei gyűlés márcz 23-án vette kezdetét Lukács Ödön egyházi elnök emelkedett szellemű alkalmi imájával. Megnyittatván a gyűlés, feleskettettelc a múlt gyűlés óta megejtett szavazások által választott e. megyei tisztviselők; névszerint: Szabó Fereucz e. megyei tanács- biró, Buzik Zsigmond tanügyi bizottsági elnök, Nagy- váthy Perencz e. megyei jegyző; kik székeiket az e. megyei tanácsban áldás kívánások között elfoglalták. Jelenvoltak még Ujfalusi József segédgondnokon kívül: Pilissy László, Lövey Antal és Szalánczy Endre
