Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-03-10 / 10. szám
Hjah! az akkor volt. Régen volt és taláu nem is igaz. Most — ha elviszik is, esztendőre, vagy kettőre haza kerül a »lelkem;« nem is sókkal lesz öregebb; de nem is sokkal külömb. Még a bajusszá is alig ütközik, mikor haza kerül. Aztán hova viszik?! A szomszédvárosba. Hazulról pedig az »édes anyám,« a »nénémasszony,« no meg a »kis angyal« elbalmozza minden héten lágy kenyérrel, pogácsával, tyúkkal, kalácscsal. Hát még ez is katona-élet? mondaná rá a Petőfi »János vitéze«, »Kukoricza Jancsija,« vagy a Milotai G. barátom »bárom kapulácziós obsitossá,« — ha élne. Az volt a katona élet, mikor a huszár, meg a baka is, bejárta, Osztrák-, Cseh- és Taljánországot! Az volt a katonaélet! Igaz, hogy a mostani »szabadságolt« nem is tud aztán olyan fura dolgokat mesélni, mint például az a fenteralitett barátom »obsitossá,« a kitől midőn kérdezték, »hogy »hát tengert látott-e?« Sértett indigna- tióval ekként felelt: «ha láttam-e? Láttam bizony ecsém! Mikor Páduából Máutuába gyalogoltunk, ott maradt el a földek közt,« (mintha csak valami nyíri városbeli po- csojáról lett volna szó.) Elég az hozzá, hogy a hazára nézve ez a mai egykét esztendős s hozzá még kertalatti katonásdi rendszer előnyösebb, (bár az igazi jó rendszer az volna, hogy tanuljon ki a katona hat hét alatt, mint a honvéd s aztán menjen háza kaszálni, kapálni; ekkor talán jutna valami az évi büdgetből az iskolára, mig most a kato- tartás emészt fel minden pénzt,) de a katonaéletnek ez uj rendszer mellett oda lett a költészete. Oda bizony ! Mondom, hogy már nótája sincs a katonának, meg az itthon maradt szeretőnek! A mi van, az se sokat ér ; mert nem valódi bánatos szívből s lélekből fakad, csak negélyezi a fájdalmat: mert hisz az »elszakadás« úgy sem soká tart. Arról a rósz Boszniáról faragták a »Molinárii bakák egy-két ütött-kopott katona dalt a múlt években ; de ezt meg nem tudjuk dalolni, legalább itthonn nem : mért az egész Bosznia sok keserű valót (108 milliós költsön) s kevés költőit; inkább siratni, mint dalolni való dolgokat juttat eszünkbe. — A közelebb született katonai nóták közül, az általános katona-kötelezettség behozatala alkalmából, legtalálóbb volt ez az ismeretes — dal: »Zsindelyezik a miskolczi kaszárnyát, »Válogatják a legénynek a javát: »Marad itthon kettő-három nyomorult, „Rátok lányok még az ég is beborult. De fájdalom! ennek a dalnak is a két utolsó sora homlokegyenest ellenkezik a valósággal. Mert én is látom ugyán innen az Íróasztalom mellől az itt elhaladó ujonczok arczárói, kinézéséről, egész magaviseletéből, hogy ezekből kevés »válik be ;« de a sorozó bizottságok számokkal is igazolhatják, hogy a mai legénységnek nagyobb része — na nem »nyomorult« egészen, hanem vézna, gyenge, törpe, egyszóval nem katonának való. Yalóban szomorú jele a nemzet elkorcso- dásáuak, hogy száz ujonczból alig válik be öt—hat legény katonának; de 10% már ritkaság. Igazán »pusztulunk, veszünk.« . . Yalóban úgy látszik igaza volt annak a delnőnek, ki a hetvenes évek elején, az általános katona kötelezettség hírére ekként sóhajtott fel: »No leányok 1 vágy katonához vagy nyomorék emberhez mehettek férjhez.« E kettő közt van választás. Hogy ezen általános elsatnyulásnak miben kereshető az oka: az eláradt pálinkaivás, mely már e lapokban jelezve is volt, a szűk és rósz táplálkozás, az ez idő szerinti éhínség, a munka által való túl terhel tetősben vagy ezekben együttvéve, nem akarom részletesen bon- czolgatni; de annyi áll, hogy a baj, a satnyulás tény, s alig lát az ember egy-egy valamire való jó kinézésű legényt. A követelt katonamennyiséget pedig nem tudja a járás kiadni s évről-évre adós marad. E miatt persze a tiszturak és az orvotok búslakodnak. Szomorkodhatuuk, bátran mi is velük; mert igy nemzetünk régi dicsőssé- géhek csdlaga elébb lehanyatlik, mintsirba dőlne e nemzet, Bizony jó volna Lykurgus testedző rendszerét feleleveníteni! aztán nem ártana, ha az atyáskodó kormányok egy kis kenyérről is gondoskodnának, vagy legalább ne vennék el a szegény nép szájából a legutolsó, nak, mint befecskendezéseket; e mellett, sem ettem, sem ittam, sem aludtam csak jajgattam; ezután vagy két hétig a fájdalmak kissé alább hagytak, de 2 hét után visz- sza tértek, és én kétségbe esve majd nem; f. évi febr. 21-én meg, és ide szöktem, ezen isteni gyógyforrástól várván üdvömöt! Nem is csalódtam! sőt aki engem 21-én itt látott, hogy csoszogtam jajgatva a folyosón a szobáig, csak kedves nőm által támogatva, és botomra támaszkodva érhettem oda, nagy sokára, — minekutánna még akkor estve egy tömöritett befecskendezést alkalmaztam, csak igy találhatván némi — nyugalmat! — az éngem már 3-ad napra 3 fürdő után bámult 1 reám nem ösmert én nem voltam többé az a meggörnyedt hátú csoszogó, lesütött szemű, nyögő vén ember 1 én egyenesen jártam már, és az emberek szemébe is képes voltam nézni, most 10 fürdő után; én délczeg legény vagyok, henczegek (mondja az asszony), fájdalmaim tökéletesen megszűntek, jövök megyek, már tegnapelőtt; (még akkor igen szép idő, most újra zordon tél) 3 kilométernyi távolságú sétát tettem kétezerre, és annak semmi kártékony hatását nem észleltem ; de utánna jól aludtam ! Úgy vagyok; hogy 13—14 fürdő után haza megyek, be nem végezve a tanárok által javallott 18 fürdőt! »ne kérdezd az orvost, de a beteget.« Nem untatni szándékoztam t. polgártársaimat, de figyelmeztetni ezen Isten áldására, hogy hason körülmények között, félre téve minden bú-bánatot, otthon hagyva „IV Y í K V I D É K.“ legszükségesebb falatot is 1 . . . mert hús és kenyér nélkül se hús, se velő nem szaporodik a szegény ujonczo- kon! . . . . * * * Mondom: ami csendes városunk csupa katonai zajjal van tele. Még a febr. 27-iki szini előadás is katonai darabbal folyt le; még pedig a színpadon különb katonák és katonának valók akadtak, mint a sorozó-bizott- ság előtt. Adta ugyanis a törhetlen buzgalmu »nagy- kállói műkedvelői társulat« a »Piros bugyellárist,« nagy számú helybeli és vidéki intelligens nézöközöuség előtt. Mindenesetre buzdító lehet a »társulatra,« hogy mindig telt ház előtt játszanak. No, de ők is kitesznek magukért mindannyiszor! A közelebbi előadás is igen sikerültén folyt le; leszámítva azt, hogy Nagy Miklósné úrnő (Török Mihály neje, Zsófi,) rekedtségével volt kénytelen a neki fárasztó hosszú szerepben küzdeni, igen talpra esetten adták a kiválóbb szerepeket: Taub Záli k. a. (Kender Julis), Béres Mari k. a. (Menczi), Papp Izabella k. a. (Suták Kata czigányasszony,) megérdemlik az elismerés koszorúját, no de kaptak is koszorút szebnél-szebbet eleget. Az urak közül, Klincsek József ur (Török Mihály biró) Leveleki Dáuiel ur szép dalaival (Csillag Pál), Sepsi István ur (Peták káplár), Di- vizy Lajos ur (Kósza Gyurka), a fáradhatlan rendező s e szerepben páratlan falu bolondja, aki különben nem aunyira a falusi szépek, mint a falu eleje, a bi- róné után bomlott; és a Suták Katával való jelenetben a tőről metszett czigányaaszonnyal együtt általános derültséget keltettek s tapsokat és koszorúkat arattak. Mandel Rezső ur is jól ábrázolta a falusi gyalog-postást (Leveles Misit ;) Heffer Frigyes ur (Peu- nás Muki,) Polouyí József ur (Hájas ispán,) valamint a cselédség, népség, katonaság, szóval mindenki vitézül megállta helyét. Milyen szép és nemes szórakozás a hivatal s másnemű foglalkozástól ment, szabad időt, ily élvezetes munkában eltölteni; hozzá még hasznos is ; mert a »műkedvelői társulatunk« már letett tőke- pénze is van s gyümölcsözik a jó hírnek örvendő »sza- bolcsmegyei Takarékbau.« Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az előadás alatt szemlélhettünk legalább képben, a vásznon, színházi diszités gyanánt egy jómódú parasztházat. Forberger Vilmos helybeli' állami főreáltanodai tanár ur rajzában. A »tálas« azon az egymás mellé állingatott czifra, rózsás tányérok ; a tálas alatt a kulacs, a pálinkás bütykös, az ajtó felett az óra, a kemencze, mellette a fogas helyét pótoló »szennyestartó« (egy rúd, rajta ruhanemüek) a meg- szólamlásig hívek valának. A kerek, jól rendezett előadást táncz követte, a nagy teremben, hol a tűzvérü fiatalság rakta a kopogóst Benczi zenéje mellett 4 óráig! Résztvettek e rögtönzött, de jó kedvvel folyt tánczmulatságban : Janthó Ilona, Thóma és Holló nővérek, Papp Izabella, Czukor Irén és Berta, Páskuly Julia, Béres Mari és Lina, Taub Záli, Huszti Juliska, Goldberger Róza k. a. Forberger Vil- mosné, Klincsek Józsefné, Nagy Miklósné, Kürthy Juliska — N igy-Kállóból ; Nagy Károlyné, Várnekné űr- hölgyek Micslce, illetve Debreczenből, társaságukban Várnék Ilona k. a., Erdélyi Gyuláné Napkorról, társaságában Scbauréder Irma Budapestről, Mandel Ignáczné Sima-puszta, Weiubergerné leányával Balkáuy, Ber- mann Imréué, Glück Dávidné Nyíregyházáról. Mint örvendetes tényt említhetem még, hogy a színházi bemeneti dijakból bejött 154 frt, a társnlat által kijelelt jótékony czélra. —I. —R.— Felvilágosításul a „Szabolcsmegyei Közlöny “ 6-ik számában megjelent buji báli tudósításhoz. Említett lap 6-ik számában, egy meglehetős ügyetlen tudósítás jelent meg a buji bálról, mely tudósításban a rendezőséget s általában az egész intelligen- tiát nem valami szép színben feltüntető, következő passus fordul elő: »Feltűnést okozott, hogy a buji intelligens s előkelő izraelita családokból egyetlenegy sem volt képviselve. Mink, kik a dolgot fürkésztük, úgy vaköz- és magáu-ügyeket jöjjenek ide azok, akik csú- zos és köszvényes bajokban, ne talán lobos termények által befolyásolt ideg-bántalmakban szenvednek, és üdvözölni fognak; ezt már az orvos mondja! Budapest nem eléggé méltányolja ezen nemcsak a fővárosban, de az egész világon páratlan tüneményt; mert habár a Margit-hid építése óta a forgalom itt is nagyobb mint az előtt I sokkal többre érdemes! Igaz, hogy elegánczia tekintetéből, talán kényelmesség tekintetéből is a Rácz fürdői gőz-fürdők előnyösebbeknek mutatkoznak, igaz még az is, hogy kissé pongyola talán a kezelés is; de a természetesen oly bőségben bugyogó, valóságos gyógyerővel biró, dynamicus hatást eszközlő nympta messze, messze hátra hagyja hatásra nézve, az embereknek habár jól kigondolt, jól keresztül vitt, eredményre gyarló müveit! Még súgva is akarnék egyet-mást elmondani: 1. Itt olcsó az élet! egy igen czélarányosan 2 személyre comforttal bútorozott 2 ággyal, csinos előszobával ellátott helyiség ; melyből csak nehány lépésre le a lépcsőn már a gőzfürdőkbe ér az ember hetenkint 7 frt, naponta 1 frt ! kiszolgálat egy hétre 1 írt 40 kr. persze fűtésen kívül, ez nem lehet igy nyárba 1 azért itt a zordon tél semmit sem változtatván a gyógyczél elérése tekintetéből ; a kinek nem telik Dagyon ; Csináljon téli évadot: ekkor a szabolcsi gazdaközönség talán jobban is reá ér; mint mikor kapálni, kaszálni kell. 2. A restauratió és kávéház együtt az épületbe, az gyünk értesülve, hogy a meghívásban egy kis forma hiba történt (?) és hinni akarjuk, hog.y nem »Istóczy« szellemből történt szánszándékos sértegetés, vagy lenézés volt! mert oly intelligens, müveit és áldozatkész családok, mint a buji izraeliták — valóban minden társaságnak díszére válnak! és Búj községben, hol egy Héczei László a szabadelvüség zászlóját lobogtatja, — ottan ily kaszt, vagy valláskérdések létre nem jöhetnek, de nem is egyezne a mai kor előrehaladottsággal és szabadság elveivel! Azért én hiszem és megvagyok arról győződve, hogy csak félreértés volt és az illetők sietni fognak a felzaklatott kedélyeket lecsillapítani, mert úgy is eléggé nehezen nehezedik ránk a sors keze. Ne idegenitsünk tőlünk el oly elemeket, kik velünk élnek, éreznek és a hazáért, ha szükséges áldozni is készek« stb. Hát előttünk, — kik a buji viszonyokat körülbelül jobban ismerjük, mint' a báli tudósitó, — semmi feltűnést sem okozott, »hogy a buji intelligens s előkelő izráelita családokból egyetlenegy sem volt képviselve« amennyiben ilyen izráelita család jelenbeu nem sok van Bujon. Es egy intelligens számba vehető dr. Braun körorvos jelen is volt, s nem az ő hibája, hogy a tudósitó nem vette intelligens számba. S legkevésbé sem történt forma hiba s még kevésbé sértegetés vagy lenézés a meghívásban, midőn a »Lady Patroness« nem személyesen tisztelgett — a mi az egész aprehenziónak oka, — hanem az aláírási ivet elküldte hozzájok s igy meghívta mindnyájokat a megjelenésre. S ha a buji izráeliták ezen eljárást sértegetésnek vagy lenézésnek tartották, én ezen körülményben a mai kor elöhaladottságának számtalan ferde kinövései közt azon egy jelenségét látom, midőn az ember igazi értékének meghatározásánál sokszor nagyon is felületesen jár el, némelyek és sokan egész merészséggel követelik érdemeik elismerését, s rögtön megap- rehendálnak, ha mások nem hajlandók követeléseiket jogosaknak is ismerni. Nem mi rajtunk múlik, hogy mint eddig, ezután is jó békességben éljünk egymással! És reméltem hogy úgy lesz! . Bujon 1881. február 26. Coloinannua. / Értesítés az „Eötvös-alap“ ügyéről. Az »Eötvös-alap« központi gyűjtő-bizottsága Budapesten f. é. márczius 3-án tartott gyűlésén, elnök Pé- terfy Sándor, azon örvendetes jelentést teszi, miszerint a jótékony intézmény évről-évre nagyobb pártfogásnak örvend s legközelebb az alap 5 évi működéséről tett szóval jelentést a n. m. közoktatásügyi miniszter urnák, ki nagy érdeklődéssel kérdezősködött az intézmény felől, kész örömmel Ígérte annak pártfogását, s az alapszabályok értelmében a begyült adományok és rendes évdijak összegének feléből ez évben kiosztandó 1200 írthoz az államsegélyből ő nagyméltósága ugyancsak 1200 frt összeget rendelt kiutalványoztatni; sőt azon ígéretet tette, hogy e nemes intézményt évenkéut fogja bizonyos összeggel támogatni. A központi gyűjtő-bizottság hálás köszönetét szavazott nagyméltóságának ezen első rendbeli kegyes adományáért, s az ez évben kiosztandó összeg megkettőzésével azon örvendetes helyzetben jutott, miszeréut kétszeresen könnyítheti a népnevelők szorgalmas tanulóinak anyagi helyzetét, s enyhítheti szegény árváinak és özvegyeinek nyomorát. Kiosztandó lészen: 1 kétszáz, 18 egyszáz, ösztöndíj; 1 egyszáz és 6 ötven forintnyi segély. Az ösztöndíjra illetékesen folyamodhatnak azon magyar néptanítók, óvósok és képezdei tanárok fiai, kiknek szülői az »Eötvös-alap« rendes évi járulékát befizették és mint rendes tagok erről igazolványt elő tudnak állítani, kik ételek és italok jók, elég nagy adagok, nem drágák, a vendéglős igen nyájas barátságos ember, szívesen teljesíti a vendégek külön igényeit is. — Az asszony! szere- tetre méltó kedves, nyájas jelenség! gazdasszony a szó szigorú értelmében ! 3. A társaság jó budai, egyformán németül és magyarul tudó miveit közönség. Kár, hogy azért inkább bu- daiasan németül, mint magyarul társalognak 1 4. A kávéházba feltűnő: hogy inkább német lapok vannak képviselve mint a magyarok; ez utóbbiak közzül csak az »Egyetértés«, »Fővárosi Lapok« és a »Borsszem Jankó« járatnak, holott német van talán 7 is: »Lloyd,« »Styx,« »Floh,« »Kikiriki,« »Pester Journal,« »Illustrirte Zeitung,« »Überland und Meer« sat. a mint látszik nem éppen a kitűnője. 5. Meg kell még rónom ezen fürdő igazgatóság politikáját, melynélfogva ha doktor beteg szállásolja be magát, ennek bizony elengedhetné a fürdői dijakat. — Különben akadhat olyan is, a ki a felügyelő tehetségét vagy akaratat, erősebben is megróhatná, mint a hogy én cselekedtem. Meg lesz ön győződve tisztelt Szerkesztő ur 1 miszerint ezen sorok egyebet nem czéloznak, mint azon óhajt, hogy a közügynek szolgáljak 1 Fogadja Szerkesztő ur! nagyrabecsülésem nyilvánítását. Dr. Bleuer Miklós.
