Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-02-10 / 6. szám
És nagyon is tudja, hogy nem ön maga, hanem a gazdag hozomány hódította meg vőlegényét. Nem is mulasztja el, mikor csak az illem engedi, hogy czélzásokat ne tegyen a vagyon előnyeire s a szegénység nyomorúságára: »nemde igazam van kedves Ákos?« sa kedves Ákos készséggel helyesli a bölcs tantételeket, gondolván azonban magában, hogy majd más hangon fog ő beszélni az esküvő után! Regina nagysám menyasszony! Eljő majd az idő midőn az oltár esküje feloldhat- lanul egybeköti őt vőlegényével. Most már le azzal az álarczczal kölcsönösen! A férj a női hozománnyal, a nő a férj személyével akar rendelkezni . . . egyik nem enged, a másik még kevésbbé .... Ákos szemrehányásokat tesz, Regina nem különben, ... a férj kezd élessé válni, s a nő még élesebbé, — gyönyörű illustrá- tiőjául az idylli eszmének: »két fej — egy gondolat, két szív egy dobbanás!« Regina nagysám menyasszony! A vihart szélcsönd váltja fel, a csattogó villám után mosolygó napsugár következik s a családi meghasonlá- sokra fátyolt borit az eszélyesség ama súlyos kérdése: mit mond a világ? Azonban a világ mindent tud, tudja azt is, mi soha meg nem történt s a boldog pár bárhol jár, kél, mindenütt csak szánalmat vagy kárörömet olvasnak le az arczokról, mintha minden ember összeesküdt volna ellenök, és ezt suttognák a nőnek: szegény nő, szegény áldozat! — és a férjnek: első cseléd vagy saját házadban, érdemied, nem nőt, hanem vagyont kerestél. Regina nagysám menyasszony! A felzaklatott szenvedély naponként mélyebb medret ás magának . . . férj és nő nem versengenek már, hanem elébb kerülik, azután gyűlölik egymást ... a szív melegét idegenekre tékozolják . . . pusztul a vagyon, pusztul a becsület . . . még szerencse, hogy a válóperek hamar lefolynak Erdélyben, — ha ugyan valamelyik fél, vérig zaklatva, halálig elkeserítve azt a válópert nem használja, mely nehány perez alatt véget vet házasságnak, életnek, mindennek ! Regina nagysám menyasszony! Örülünk, hogy nem a mienk. . . Z. Y. Vidéki levelezések. N.-Kálló 1881. jan. 31. Tisztelt szerkesztő ur! Én magam is azon emberek közé tartozom, kik erősen állítják, érzik és tudják, hogy egy vidéki, egy megyei lapnak is, főleg a mai fejlődött irodalmi, különösen hir- lapirodalmi viszonyok között épen úgy meg van saját hivatása, mint kell lenni hivatásának minden egyes embernek. Fő dolog csak az, hogy a vidéki lap is, mint az egyes ember átértse, és átérezze hivatását; mert hivatás-érzet nélkül mint az egyes ember, úgy a vidéki hírlap is: Semmi! Számot szaporíthat mind a kettő; de hasznára lenni társadalomnak, hazának, emberiségnek nem fog. Egy hivatásának magaslatára emelkedett megyei hírlap feladata már, hogy: tájékozza a megyei lakosságot s közvéleményt a központi, — a központot viszont a megye különböző vidékeinek főbb eseményei, mozgalmai, társadalmi, művelődési ügyeiről. S midőn igy egy hivatásból működő lap a vidék, megye közmivelődési, társadalmi mozgalmainak, ügyeinek fejlődését figyelemmel kiséri ég feltünteti: csatornául szolgál az országos lapok előtt a nemzeti mivelődés, az összes haza társadalmi, mozgalmainak megítélésére s tájékoztatására nézve. A vidéki lap szerkesztője s munkatársai tehát első sorban a megyének, s közvetve az egész ország lakosainak, ilE szép nő, a hamvas szőke hajjal, ibolya szemekkel, s oly ajkakkal, melyeknek cseresznye színében a madarak is csalatkozhatnának, hidegen s némán ül karosszékében ; hidegen, kimérten, a bátorítás legkisebb jele nélkül fogadja azon ifjút, ki már hónapok óta küzd szivéért, s kit választottjának közönyössége már — már kétségbe ejt: még egyszer megkísérli a támadást, rohamát a szenvedély hevével és annak minden meggondolatlanságával intézi, csak szivére gondol, mely folyton előre készteti, s csodálkozbatunk-e, hogy ily körülmények között a legsúlyosabb fogságba kerül, melynek bé kőit feledteti ideáljának első mosolya, mi talán csak szánalomból ered. E hölgy egy Fabius Cunctator, ki ellenfelét kifárasztotta. Nézzük azt a fiatal hölgyet, ki könnyű, lenge léptekkel halad végig a termen, azt hinnéd : hogy tiszta homloka és szemei cselt forralni képtelenek, pedig keblének csendes hullámzása oly viharokat rejt, melyek talán rövid idő alatt vészbe hozandják egy férfi reményének haladó sajkáját. E hölgy nem küzd nyílt sisakkal; oly férfi ellen indít hadműveletet, kinek meghódítása büszkeségének hízelegne, kitől azonban tudja, hogy állandó foglyává tenni nem is érdemes, de mivel azon férfi némelyek ferde fogalmai szerint egy hét ágú koronával többet ér másoknál, (habár csakis zsebkendője az, hová még felbiggyeszheti), tehát irányában olvadékony, balgaságai iránt elnéző, figyelemmel hallgatja üres beszédét, s mindezen apró cselfo„NY f R V I D É K“ letve olvasóinak a számára Írnak. Öreg hiába tehát az, ha némelyek e szerény, de hasznos s jótékony hatású munkakört kicsinyéivé, »vidéki leveleikkel« a fővárosi lapok szerkesztőségeinek ajtaján zörgetnek s alkalmatlan- kodnak; holott itthon czélszerübben értékesíthetnék közjóra irányzott működéseiket s a megye érdekét is előmozdítanák, a megyei hírlap tartalmának emelése által! Ily szándékkal és ily czélból Írogatom én időközönként a t. szerkesztő úrhoz czimzett vidéki leveleimet. Még pedig miután régen nem Írtam, most számos tárgyat ölelek fel, a mint következnek: Első helyre méltán tehető a főreáltanodai segélyegylet, mely évnegyedes gyűlését jan. '2f-én tartotta, a vál. tagok élénk érdeklődése között, Dr. Bleuer Miklós betegeskedése folytán a buzgó főreáltanodai igazgató és segélyegyleti alelnök Schurina István előlülése mellett. — Legörveudetesebb tárgya vala e gyűlésnek az elnökség azon jelentése, melyszerint a vall. és közokt. min. megengedte, hogy azon 653 frt, mely a 70-es évek elején szerepelt megyei iskolatanács tagjainak kézhez nem vett fuvar és napi dijaiból az isk. tan. pénztárnokánál maradt, s mai napig a szabolcsmegyei pénztárban kezeltetett, a segélyegylet alaptőkéjéhez csatoltassék. Jó és szükséges ezt felemlíteni márcsak azért is, hogy a kik amaz iskolatanácsnak tagjai valónak, vegyenek tudomást fuvar- és napidijaik hováforditásáról. Valamint illő megjegyezni azt is, hogy ez összeget Tokaji Nagy Lajos és Dr. Bleuer Miklós urak utánjárása és kérelmezéseik folytán nyerte meg a segélyegylet. — A neveltető szülők tájékozásául szolgáljon még azon körülmény, hogy midőn a segélyegylet ez adományt megköszönte, egyidejűleg kérelmezte az intézet kiegészítését, a VlII-ik osztály felállítását. A segélyegylet vagyoni kimutatása e következő: Tőke betétben ....................... 4260 frt 65 kr. A láírás vagyis követelésekben . . . 3060 » — » Kamatokban........................... 213 » 87 » E gyütt: 7534 fr.t 52 kr. Másik jótékony czélu egyesület: a műkedvelői társulat, mely megszakítás nélkül működik. Jan. 23-án adatott: egy szellemdus hölgy és »Dicsőség bajjal jár«. Az előbbiben Fórberger Vilmosué úrnő, Czukor Irén k. a. és Kempf József ur : az utóbbiban: Páskuly Julia és Taub Sáli k. a., Dr. Jósa András, Mandel Rezső és Heffer Frigyes urak működtek közre közhelyeslés mellett, telt ház előtt. A szabolcsmegyei takarékpénztár egy évi működését kellene még a jótékony czélu intézetek közt felemlítenem. — A mennyiben azonban ennek működéséről havonként kimutattatik e lapokban a számadás, itt csak azt említem meg, hogy ez intézet az 1880-ik évben jótékony czélra 788 ft 71 kr. adott ki; s igy a »jótékony« jelzőt méltán alkalmazzuk reá. Arról is örömest hallana most számos ügyvéd a megyében, hogy: vájjon ki nyeri el ez intézetnél a lemondás által megüresedett ügyvédi s jogtanácsosi állomást; de erről még most igy nyilvánosan nem szólhatunk; hanem majd annak idején, t. i. február 14-én. A társadalmi s közmivelődési egyesületek közül említhetjük a kasinó-egyletet, mely évi rendes tisztújító gyűlését szintén az elmúlt januárhó 16-án tartá. Ezen társadalmi egylet életéből felemlíthetjük, hogy a kas. becses müveket tartalmazó könyvtárát Petrovics Gyula egyl. könyvtárnok ur a múlt évben nagy muukával rendbe szedte s uj és jeles müvek beszerzése iránt lépések tétettek. —■ A »polgári olvasó-egylet« is újból szervezkedett; számos ismeretterjesztő, szépirodalmi s politikai lapot járat; és ennek is díszes és értékes könyvtára van, melyben Arany, Petőfi, Tompa stb. költeményein s több jeles szépirodalmi és gyakorlati irányú müvekeu kívül, minők a »Jellem« »Takarékosság« »Hogyan boldogulunk« stb. meg van és kézről-kézre jár Kossuth »Iratainak« ez. nagybecsű munkája is, melyet egyes polgárok másként, mint ily egyesületi utón meg nem szerezhetnének és sohasem látnának. Óhajtandó azonban, hogy a nagy-kállói polgárság a már-már megerősödött polgári olv. egyletet nagyobb pártfogásban részesítse; s virágzó állapotra emelje! Nem szabad elmulasztanunk azt sem, hogy a ref. egyház elöljárósága jótékonyczélu bálját ez évben is jan. 30-án megtartotta. Bevétele volt 160 frt, mely jövedelem egy része a ref. leányiskolánál szükségessé vált javítások gással felkölti szenvedélyét annak, kit valóban lekötni óhajt. Mi férfiak oly könnyenhivők vagyunk. Nem látjuk át e kétszínű játékot, féltjük azt, mit tőlünk elrabolni senki sem akar, mit megtenni talán nem is érdemes. Nem látjuk, miként féltékenységünk volt az Achilles sarok, melyen megsebezni akartak, hogy a sebzett szív fájdalmából erőt merítve, egy vélt óriási küzdelem után meghódítsuk azt, ki magát nem nagyon védte s cselfogásait azért alkalmazta, hogy elhitesse velünk, miként birhatásáért mások is küzdenek. Ez nagy diadal volt s mi fennen dicsekszünk vele, nem tudjuk, hogy diadalunk ára rabszolgaság, nem haljuk a bilincsek csörrenését lábainkon, nem érezzük nevünk reá sütőt bélyegét vállunkon. iJaj a győzőnek/« Hát ama nő, kinek kora kétes, szépsége pedig vita tárgyát képezhetné, miután mindkettőnek azon művészetre van szüksége, melynek segítségével az időnek rombolását s a természet hibáit jóvá tehetjük ? Ama nő a legeslegveszélyesebb. Az már végig küzdötte (talán többször is) azon harezok valamelyikét, lehet mindegyikét, melyeket fentebb röviden leírtam, s vagy győzve, vagy mint legyőzött törvényesen megesküdött arra, hogy bű alattvaló vagy kegyes souverain leend. De ki ne igyekeznék egy terhes fogadást megszegni ? Különösen akkor, ha a törvényes ur oly toleráns. És oly szép lehet fiatalkori emlékeinket megüjitani, még egyszer átélni azon diadalokat, miket egykor talán önmagunknak, természetadta kincseinknek köszönhettünk. Igaz, hogy ezen nők önmagukat ámítják, megfelejtkezs építkezésekre fordittatik. Ily báli jövedelemből szereltetett már fel két iskola, építtetett a templomban szélfogó, templomkerités stb. Mindezen tételek igazolják, hogy aki ez egyházi bálokban megjelenik, a legszebb közmivelődési czélokat mozdítja elő és sokan többet dobnak ki czélnélkül, mint az az egy frt belépti dij, mely itt áldásos gyümölcsöt terem. — A bál különben szépen folyt és mi az egyházi s városi elöljáróságon kivül, mit a múlt évben Huszti József, most Toka Károly gondnok s Tóth F. és Erdőhegyi rendezőknek köszönhető. —I—ü._ Szent-Mihály. 1881, febr. 4. A Debreczeu s Nánás közt kiépítendő vasút létesítése, — melyet a belga consortium akart megvalósítani — fájdalom ez idő szerint egy ideig a mint hallatszik újra fenn akadt; a belga consortium óhajai sokkal többek és nehezebbek voltak, mintsem azokat a közelebbről érdekelt városok polgárai teljesíthette volna. ügy látszik, hogy ott vagyunk e tekintetben a hol régeu, 1869 körül. Ez idő tájban is megtétettek a kellő előkészületek, sőt ki volt már jelölve az irány is póznák által, de abba maradt minden; mig nem Hajdú-Böszörmény város jóravaló polgárai újra megpendítették ez eszmét; s miután látták, hogy Debre- czen nem veszi oly komolyan figyelembe ez ügyet, elhatározták H.-Hadházig egy szárnyvonal kiépítését. Ekkor látta már jónak Debreczen ez ügyet saját érdekében felkarolni, s mi történt? megindult a mozgalom pályázat hirdettetett, s biztosak voltunk benne, hogy ez év október hónapjára át fogadatni a közönség használatára ................s ime a mint látszik ott vagyunk a h ol régenten, Mi fog történni most a szóban forgó vasút kiépítésével ? ezt mint érdekeltek figyelemmel fogjuk kisérni. * * * Városunkban az uj év beköszöuése elég szomorú volt, a mennyiben az elmúlt hónapban háromszorta haladta meg a hallottak száma, a szülöttek összegét, s figyelemre méltó az is, hogy a múlt hónapban, más fél annyi férfiak haltak el, mint nők; a halál okául főleg meghűlést, s innen kifolyólag leginkább tüdőbajt coustatálhatunk. r. 1. TANÖGY. Fekete István szabolcsmegyei gör. kath. főesperes és egyházi tanfelügyelőnek magán-jellegü nyilvános kimutatása a királytelki gróf Dessewffy uradalmában lévő pusztai iskoláról. A nevezett iskola 1870-ik évben a méltóságos grófi család által lett felállítva, azt mai napig épségben fenntartja, szükségesekkel ellátja és a tanítót fizeti. — Az épület szilárd, tiszta, világos és egészséges, két tágas tanteremre beosztva, — jelenleg csak az egyik tanterem használtatik; a taneszközök szabály- szerüleg vannak berendezve, melyek beszerzését a grófi család időről-időre eszközli; — egy része a tanító bevallása szerint az uradalmi tisztartó K. J. ur által ajáudékoztatott. Csak egy térkép hiányzik még. Ezen iskolát f. é. febr. 1-én látogattam meg, a tauonczok üdvözlő beszéddel fogadtak, kérdéseket intéztem hozzájok a felvett tantárgyakból, s igen kiváló feleleteket nyertem, a gyermekek 4 osztályra vannak beosztva és daczára annak, hogy 5 hitfelekezet van ott egyesítve, mind a mellett kedvesen hatott reám azon egyetértés és békeszeretet, mely a gyermekek közt uralkodik. A tauonczok összes száma 74, Fele- kezetre nézve 48 r. k., 18. gk., 4 helv. hitv. vall., 2 ágost. hit. vall. és 2 mózes vallásu. Születésre nézve: van 1 leányka az uradalmi gazdatiszt űré, ki igen jól találja magát az iskolában és nekem kiváló feleletet adott, — a többi részint uradalmi cselédek, részint a szomszéd tanyákról begyült gyermekek. Végre elbúcsúzván tőlök, a tanító úrhoz tett azon megjegyzéssel, hogy miután itt 5 felekezet van képviselve, igen helyesen tenne, ha a kitűzött vizsgára a nek arról, hogy mit azelőtt évekkel önszántunkból, elragadtatással ajánlottunk fel nekik, azt most tapasz- taltságukkal úgyszólván rabolják tőlünk. Igen, az ily nők valóságos korzárok, rablóhadjáratot intéznek ellenünk, hogy ügyetlen védekezésünk felett egy újabb vazalluson nevessenek. — >Jaj a győzőnek és legyőződnek.« De nem folytatom tovább, hisz már úgy is lesznek olyanok, kik költött alakjaimat élő személyeknek fogják tartani, s ezt nem akarom, én csak egyik-másik báli teremben szerzett tapasztalataimat óhajtottam papírra tenni Igaz, hogy a mondottak sok malitiát foglalnak magukban, de nem lenne már divatos rosszat beszélni azokról, kiknek asztalánál ettünk ? megezóllni barátainkat, ha az irigységre csak legkissebb ok forog is fenn ? Nem hallunk-e egy házba beléptünkkor rosszat beszélni a szomszéd házról, melyet talán épen most hagytunk el, vagy rögtön meg fogunk látogatni? Nem találkozunk olyanokkal, kik minket elhagyva, saját rovásunkra mulattassák azokat, kiket azelőtt a mi mulattatásunk végett megszóltak ? Nem akarom hinni, hogy ez nem úgy van, s ezért azon szabadságot veszem magamnak, melylyel köreink altaljában bírnak. S ennek igy kell lennie, hisz ha csak jót beszélnénk, akkor a társaságban meghalnánk unalmunkban, azaz : hogy társaság sem volna többé, s csak a czélból jönnénk össze, hogy egymást kínozzuk. A. ML
