Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-11-10 / 45. szám
Melléklet a „NYÍRVIDÉK“ 4S-ik Hzámákui. __________________________________„IV Y f R V I U É K.“ É n részemről régen azt mondtam volna ezen uruknak, mit a porosz molnár Nagy Frigyesnek »Vau még biró Poroszbonban.» 2. A »Közlöny» decret&lja, «hogy Káliéban minden társadalmi élet kihalt!?» Ezen nyilatkozat hasonlir és egy értékű azon nyíregyházai megyebizottsági tag ur érvelésével. aki a kövezetvám tárgyában oda nyilatkozott, hogy «Nyíregyházának nincs a vidékre szüksége!« Igaz ugyan, hogy nekUnk kávéliázunk, számba vehető vendéglőink, híres zenészeink most már uincseuek ; de hogy a valódi társadalmi élet jelei éppen ezek által nyilvánulnának ismét csak tagadnom kell I Ne feledje a «Szabolcsmegyei Közlöny» a káliói állami föreáliskola VI., VII. és V1IL osztályainak megnyitási történetét | ne feledje műkedvelői előadásainkat, és az ezáltal elért jótékony czélokat! Ne foledje csinos kaszinónkat, hol napi lapok, könyvtár áll rendelkezésre; hol ha nem ferblizuek is egész éjjel, de a napi munka után Üdülést és szórakozást talál az oda belépő; ne feledje a káliói fóreáliskolai segély egyletet, mely daczára az általáun.s nyomorúságos é szegényes viszonyoknak, rövid 2 és fél év alatt mintegy 8000 frt alaptőkét mutat fel, mely ma nap 22 tanulót 480 frttal, a takarékpénztárral együtt 27 tanulót 730 frttal segé lyaz. Hu ez nem társadalmi élet. úgy én nem tudom és velem nagyon, nagyon sokan nem tudják mi a társadalmi élet V Itt vállvetve ogymással kölcsönös versenygésre volt szükség, testi és lelki fáradság, óriási áldozatkészség igény éltetett, hogy ezen czélok megközelittethessenek és végre valósulhassanak. És hogy ez valóban megtörtént: nem csuda. Fösvénynek ismert zsidó, és gatyás polgár aprebeiidálva jelentkezett, hogy miért hagyatott ki neve a kivetésből? és önkényt, felhívás nélkül tette le filléreit, 00 frtot. Ezek uram 1 (nem a keletkezését értem a főreáliskolának) a legújabb kor vívmányai; azou koré, melyről a «Szabolcsmegyei Közlöny» azt állítja, de nem igazolhatja, «hogy Káliéban minden társadalmi élet kibalt I?» Mielőtt a Nyíregyházára összehívandó régészeti gyűléshez szólanák, mely által határozottan a múzeumnak is áttelepítése czéloztutik : vissza kell még egyszer térnem a káliói főroáliskolára,amely nmélt. Trefort Ágoston vallás és közoktatásügyi miniszter ő kegyelmessége által, az érdekeltség 900 frt áldozat hozatala mellett, a VIII-ik osztály megnyitásával befejeztetett. Végtelen szeretném, ha Szabolcsmegye minden ogyes polgára, közelebbről ismerné Szabolcsmegye ezen egyedüli állami középiskoláját. Szeretném ha minden ember tudná, hogy a VIII-ik osztály megnyitásával, a tekintélyes 12 tagból álló, müveit, képes és ügy buzgó tanári kar mellett, mennyiro virágzásnak indult azén középlnuoda. Végtelen szeretném ha mindenki birálgatná, hogy ha az ez évi 93 tanuló a reális pályán maradhat, mily en horderejű férfiúkat foghat nevelni! Fiskális van sok ! doctor is elég, csak -az állam fogná pártjukat; de bezzeg nincs ám mérnök, teclmicus, geológus, gépész stb. és ma uap is a főhivetaloknt, idegenek foglalják el. Ezen állításomat igazolja a múlt évi Tisza-szahályozási garázdálkodás is. Kell tehát, hogy kincsnek tekintsük ezen tanodát; kell, hogy pontosítsuk összo mindazon factorokat, melyek által őzen tanoda a minden irányban emelt igények trek megtelhessen. Hadd lenne telepe a szabolcsmegyei tudományosságnak, melyét büszkéu omlithesseu münden szabolcsi és mágyar honpolgár. Az utolsó régészeti gyűlésben szóbá hozatott, hogy a milieu át helyisége tétossék át a reáliskolai épületbe ; határo/tatot! is, hogy a nmélt. vallás- és közoktatásügyi miniszter kerestessék meg, hogy adjon helyet ezen múzeumnak. Fuganatosittatott-n már az elnökkég által ezen felterjosztés? még nem tudom ugyan; de anuyit magán utón biztóáan tudok, hogy Trofort miniszter ő kegyel mossége hajlandó ezen kérésnek eleget tenni. Már most higadtan ítélve és nem kapzsiságtól vezettetve, nein a káliói állami főreáliskolában volna ennek a múzeumnak helye ? Nem érv az, hogy na gynhb város, hogy az inteligencz.ias a megye székhelye stb. mert ősz szakállnl, gondterhelté agygyal, előleget tanulmányok hiánya mellett, nem sok régész válik belőlünk. Ellenben a tudományokkal általában foglalkozó hogy Ön is hn-oulót tegyen. Én eldobok magamtól öuért, boldogságunkért mindent, nmi ogy nőt az életben boldoggá tobet. Megcsalok ogy becsületes férfiút, Lajost; elhagyom gyermekeimet, családomat; lemondok az emberok becsü- léséröl: csakhogy önt ouyémnek, egyedül enyémnek tudjam. Do tudja meg Kálossy! hogy ha következnék oly idő, amikor én önt hűtlennek tapasztalnám : abban a peresben meghalna ön Én, őzen kezeimmel, amelyek most ön lángoló arczát simogatják, mondom saját közeimmel oltanám ki ön életét. Gondolja ezt meg jól, mielőtt végleg határozna. Amelyik nő ily őrült tettre képes, mint én egy férfiért; az a nő bizonynyal megteszi, amit magában töltesz. — Éu határoztam drága boldogságom ! Én a tiéd vagyok egészen, örökre, változhntlanul egész a sírig. — óh hála neked laton ! ott a magasban ! Jól van, tehát mára végeztünk. A többi teendőt meg fogja mondani a közel jövő. Addig pedig eszélyesség. ővatosság, legyen jebzavuuk. — Enyém vagy tehát legszebb, legkedvesebb gyöngye a hölgyvilágnak, legdrágább kincsein a föld kerekén I — Lelkesült fel Kálossy, bűnös karjaiba zárva a niég bü- nösebb nőt. Gyönyörködhetett az ördög müvében. Kálossy és Szitáryné cxélt értek Egymást biztosították egymásnak. Mennyi időre és mily áron? Azt a közel jövő ki fogja doriteni. A lugast eme párbeszéd után csakhamar elhagyták, hogy az álom karjain tovább fűzzék pokoli tervük hálószálait. Ha ugyan ily tett utáu, lehet nyugodtan aludni s boldogságról álmodni. A királyi nap képe másnap reggel átlátszó felhők közt tűnt fel a sziklás, erdős vidék szűk láthatárán, amelyeket fényes sugárszállaival csakbama' oszlatott s teljes pompájában ragyogott a világ fölé tanári kar, a zsenge tudvággyal bíró ifjúság közzül bizonyosan többen fognak találkozni, kik, ba alkalom nynjtatik és nyílik, megfogják ragadni az alkalmat, a tudományok e szakának is elsajátítására. 3. Hogy a kellőnél boszabbra ne terjednek e sorok engedje meg t. barátom szerkesztő ur! hogy még azon igényhez szóljak, mely -zorint a miveit közönség egy Nyíregyházán tartandó újabb gyűlésre volna meghívandó, j Tudtommal egylet vagyunk. Á mivclt közönség csuk azon tagja tarthatna igényt a meghívásra, aki egyszersmind a régészegylet taja is! nem de ? Most már kérdem a ■ nyíregyházai müveit köxöuség közzül, hányán tagjai a szabolcsmegyei régészeti egyletnek? l)r. Bleuer Miklós, a szabolcsmegyei régészeti egylet pénztáré oka Emlékirat, i az ortzágot magyar iparegyestllet eddigi műkődé*' : annak eredménye él jövőben megvalóiitandó feladatáról. (Folyta Ua.) A tárgyilagos uemzetgazdász, mint kérlelhetetlen mérlegelő az itt reprodukált számokbau oly tekintélyes erőt kell hogy lásson, melylyel bármely vállalkozásnak egészséges alapját megvetni, uemzetgazdásza- tilag valódi, tartós és eredményeiben megbecsülhetetlen alapos szolgálatot biztosítani és ez által az országnak javát érezhetőleg és lényegesen elómozditani lehetséges. Az orsz. m. iparegyesülot élén állott és álló férfiúknak érdemül tudjuk be, hogy az egyesület az elszenvedett mintegy 20,000 frtnyi sikkasztás utáu erejében nem fogyott meg egész fenuállhatásának komoly veszélyeztetéséig. Az egyesület körül szerzett számbavehetö érdemekről szólván, nem szívesen soroljuk ide — amit különben el kell ismernünk — hogy az eléggé ismert vezérférfiak alkotmáuyosságüuk visszanyerésével nyomban megindult politikai életünk nem ritkán zavaros hullámaiban, eszközül voltak képesek kezükbe venni és hangoztatni kizárólag azt, a mi inkább mutatkozott népszerűnek és a mi kiválólag arra vala alkalmas, hogy az illetők pilluuatnyi hamis ambiczióit és személyes érdekeit időukint meg-megcaiklandozza. így lön az egyesület valódi czéljainak háttérbe szorításával puszta eszméjében népszerűvé, mely vezérférfiainak miudenüvé szerencsés benyitó kilincsül szolgált. De ki állíthatná helyesen, hogy az egyesület bármily népszerű puszta fenállása .......a kitűz ött czél, melynek elérésére tagjai időben és anyagi eszközökben áldozatokat hozni készséggel tartozzanak, és ha nem az a tulajdoukópeni czél, hogy alapszabályaiban körvoualozott feladatait valóban elérje ? Nagyon szép és üdvös lehet, ha kellő időben és helyen megindítjuk tanácskozásainkat: a vámterület, közös vagy elkülönített voltának előnyei és hátrányai felett; i a nemzeti bank önállósága; az új törvény helyessége és hiányossága, ezen vagy azon adónemek szüksége és behozatala egyik vagy másik vasútvonal kiépítésének sürgőssége és a tényleg már kiépíttettek a tarifa politikájának elvei és dijai, az iparszabadság vagy ezéhrond- szor helyessége stb. fölött, és más egyéb számtalan törvényhozási és nemzetgazdászati mintegy elvont akadémikus tétol fölött, mert ezek közvetve mindenesetre érintik a hazai ipart és igy az egyesületnek feladatát képezik a kormánynál és törvéuyhozásuál az ipar érdekeinek képviseletében véleményezéseket előterjeszteni. Az orsz. m. iparegyesület ilynemű képviseleti működését, melyet elméleti érdekű tanácskozásaiban, előterjesztéseiben, euuntiatióibau, memoraudumaibau, reuionA kisded falu népo egyeukint sietett a mezőre napi foglalkozását teljesíteni. Az üdítő Alom karjaiban élvezett nyug dóm után, vidám arczczal, ujult rugékonysággal és könnyült kebellel fogtak a nappal megszokott terhének emeléséhez. A jegyzőéknél is felviradtak épen úgy, mint máskor. Szokás szerint, ma is Szitáry volt első a háznál, aki felébredt és a cselédeket felkölté. A szép asszony sem maradt tovább ágyában, mint rendesen szokott. Első gondja volt a reggeli után nézni. Majd gyermekei öltöztetéséhez fogott. Legkésőbb ébredt fel Kálossy. Nem csuda. Az éji találkozás után nem tudott nyugodni. Álmai zavarttak, szakgatottak voltak. Csak reggel tété jött álom szemeire. Szitáryné szenvedélyes szavai, határozott hangja s az őrü lettel határos végzetszerü ezélzásai, nagyon nyugtalan éjt okoztak Kálosaynak. Érezte, mélyen érezte lelkében, hogy még ily növel, mint Szitáryné nem találkozott az élet* en. Szitáryné szenvedélye-ségévcl néni volt egészen kibékülve. Volt a szép uő tekintetében valami, ami méltó aggodalmakra adott okot Kálossynak. De a könnyű győzelem, amit a szép nő fölött nyert, csakhamar ellensúlyozta emez aggodalmakat aunyira, hogy komolyabb veszélytől egyátaláhan nem tartott; mindamellett a félelemnek bizonyos árnyékától nem tudott teljesen szabadulni, bár félelmének tulajdonképem okát nem volt képes megnevezni magának. Kálossy & reggelinél feltűnően halvány és kissé elfogult volt; amit azonban csakis Szitáryné volt képes észrevenni, mint aki lelke egéez erejével igyekezett Kálossy gondolatvilágába hatolni : m-ggyóződést sxerzendó az ott történitek felől Mit olvasott ki Szitáry né Kálossy leikéből. nem tudjuk; de a reggeli után legkisebb változás sem volt rajta észrevehető. Kedélye mint rendesen, most ie eleven volt A reggeli után Szitáry hivatalos teendői teljesítéséhez látott. Kálossy szintén szobájába moot, ahol már a falu bírája várakozott rá, hogy a napi teendőkről ér tekezzék a mérnök árral. (Folytatása következik) straczióiban (politikai agitác/.iouális fogásaiban) stb. kifejtett. terméketlennek épen nem mondhatjuk ! hisz fogalmazványainak egész tekintélyes halmaza igazolja, mily Bzogalmataii teljesítette hivatásu ezen egyik, — ismételjük csupán elméleti — részét, melynek utján a szükségesnek vélt muukálkodást, az egyesület körén kívül létező téuyezőkuél szorgalmaztak. Ez volt egyesületünk — ha I ugyau jól nevezzük igy, — működésének egyik föiráuya. A másikat sem tette öntudatosabbá és szerencsés- | sebbé azon kifogásolhatatlan készség, mellyel az önkéntes adakozások és adományok utján begyült könyveket, rajzokat. régibb- és újabb túlhaladott álláspontokat jelző és czélszerüségig meg nem érett iparczikkeket és azok kísérleteit elfogadta és letétszerüen kezelte. Ki mondhatná e kettős iráuybau fölmutatott ténykedéssel egyesületünk feladatainak megoldási proczessusát kimerítve? Ki nem látja a kiáltó hiányokat, melyeket e meddő és szegényes velleitások még cs ik elfödui sem elégségesek ? Alig ismerünk azou működés nyomaira, mely az egyesület igazgatóságának saját körén beléd, iparfejlesztésünk közvetlen eszközeire vallatni. Itt tárul föl szeműink előtt a mulasztások egész lánczolata. melyekkel szemben egyesületünk a kötelességek egész soráuak teljesítésére alapszabályiing lekötve vala. — Alig találunk valamit, a mi az egyes iparuomek, vagy egyes iparáguk rendszeres előmozdítására szükséges ismereteket első sorban tagjainak akár elméletileg, akár gyakorlatilag hozzáférhető módon terjesztette volna. in. Az egyesület szakkönyvtáráról a tagok gyakorlatilag mit sem tudnak. Ne ámítsuk magunkat közgyűléseinken az évenkiut egyszer nagy garral fölhordot kötetek és füzetek (jobbára röpiratok, alapszabályok, iskolai jelentések, ipar és egyéb kiállításra vonatkozó üzleti je leütések, árjegyzékek stb.) számával, mert mindezek csekély kivétellel a véletlen adakozások révén gyűltek össze, és ha Bzámukat százszorosán bírják is, — minőségüket és tartalmukat figyelembe uem véve — sohasem képezhetnek szakkönyvtárt! Tehát ezt Ígérte egyesületünk alapszabályaiban és ezt kívánták a tagok ? Hol van itt egyesületünk munkálkodásának erkölC8' alapja ? Nem tünteti-e pongyola szinbeu föl, már ezen egyetlen mulasztás egyesületünket? Hol az olvasó torom? Melyet az alapszabályok értelmében egyesületünk tagjai immár tizenöt éve követelhetnek ? hol vannak az e terem tárgyait képező leülés belföldi szakfolyóiratok? Hol keressük ezekkel kapcsolatba a rajz-, anyag- iparkészitmény-, szorszám- és gépmintákat, molyek nélkül egyes iparnemek fejlődési próczessusa uem is képzelhető? Mikor és hol tartatnak azon szakelőadások és bemutatások — uem az esetleg beérkezett ilyféle példányoknak gyűléseinken való hivatalos fölmutogatását értjük melyek ezen anyagkészletet fölhasználva gyakorlatilag gyű • mölcsöző, szakszerű útmutatást kópeznénok iparos tag- társainkra nézve ? Hol vannak a szakkiállítások — nem a látványos, keleti czimen mutatott chinai, japáni stb. czikkek alkotta kiállításokat értjük — melyek egyesületünk segédeszközei alapján fejlődött iparnemeink körében a haladás és czélszcrüség fokozatait feltüntessék ? Nem voltak és még mindig nincseuek, mert a terv szerűen beszerzendő segédeszközök hiánya mellett, nagy kérdőjellel áll előttünk azon, nem kevésbé fontos faotor, melyet szakirodalomnak nevezünk ? Hol van szakirodalmunk, melyet egyesületünk ina g&t alapszabályilag kötelezve, saját költségére kiadott j szakinüvekkel a lefolyt másfél évtized alatt álitott vala elő? Mikor, hol, és mily eredtnénynyel voltak kitűzve az e őzéiből hirdetett, szintén alapszabályainkban gyökerező — egyes iparnemek vagy ágak érdekeit számba ve- j vő — irodalmi pályakerdések ? Ismét, nem voltak és még mindig nincsenek? Most jövÜDk egyesületünk két nyelven szerkesztett és kiadott szaklapjára; tehát mégis volna alapszabályainknak — igaz hogy csak névlegesen — megfelelő szaklapunk. Lenni csak volna, de nincs nagy köszönet henne! összeállításában hü tükre egyesületünk jellemző vonásának, a tcrvszcrütlenségnek Tartalma valóságos élős- ködés az egyesület huszad alma*, meddő és lapos jegyzőkönyvein ; a nagy aiólamu, átalános ipardikeziők és beadványok gépvzerü reprodukálása; a német éa egyéb idegen lapok, sőt mi több hazai napi sajtónkban a nagy közönséghez szőlő czikkeknek nem ritkán darabonkinti egy szerű kiollózása. Nem vetjük itt föl a kérdést, ba vájjon van-e a hazai általános szakirodalmunkban még egy ily példátlanul pongyola folyóiratunk? Annyit azonban kötelesség megjegyezni, hogy e lap évenkint 8 — fiOOO írtba kerül; tehát tizeDöt év alatt kerek összegben nem kevesebb, mint 40 - 80,000 forintot költöttünk reá Hol van az itt jelzett összegnek megfelelő gyakorlati eredmény, mint bánon? Avagy erre is, mint minden egyébre, a felelet szigora elöl való kitérésűi reá mondjuk, az egyesületünk vezetői által közönségeden beszámoló sxóllamot, miszerint »reméljük, bogy midőn a a
