Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1881-02-03 / 5. szám

II, évfolyam. Nyíregyháza. 5. szám. Csütörtök, 1881. február hó 3. VIDÉK TÁRSADALMI HETI LAP. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Főmnnkatárs: VITÉZ >111 IÁI.Y. Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva : Egész évre........................................................4 frt. Félévre.............................................................2 „ Negyedévre ...................................................1 „ A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fdlszólamlások Piringer János és Jóba Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- ezeni-uteza 1551. szám) intézendók. I A lap szellemi részét képező küldemények, a 1 szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fo- ; gadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. 1 Hiríe túsi-JÜjjiK: Minden háromszor hasábzott petit-SOC_ftgyS*£!L közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bólyegdij fejében,minden egyes hirde­tés után 30 kr íizettetik. A nyílttéri közlemények dija soron kint 15 krajezár. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (uapy-debreczeni utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten.^ Haaseusteiu és Vogler irodájában Bécsbeu, Prágában és Budapesten; valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. A járási közigazgatási székhelyek. Nemcsak az ország tőlünk távol fekvő vidé­kein; lianem megyénkben is széliére beszélik azt az abnormitást, melyszerint a közigazgatási — szol- gabirói — s igazságszolgáltatási — járásbirósági — székhelyek egymástól egészen külön és egymás­tól távol; sőt egymásra való tekintet nélkül van­nak beosztva, tigyannyira, hogy a járásbíróság itt, a szolgabirói lakás amott, az adóhivatal harmadik, a csendbiztos a negyedik városban vagy községben székel. Miután mondom megyeszerte beszélik és méltán, sok helyütt még duzzogva is, e valóban fontos kérdést; a közigazgatási székhely megállapí­tását s a közhivatalok öszpontositását: illő leend, ha lapunk is szellőztetés tárgyává teszi, felszínre hozza ez ügyet nyilvánosan, hogy kitűnjék; mily roppant hátránya van a fentjelzett abnormitásból a közönségnek s mily nagy csorbája az a valódi jó közigazgatásnak is, melynek hiánya valóban oly sok bajunknak forrása! A 21-es bizottság nagyon helyesen, a közi­gazgatási székhely-kérdést is bevonta orvoslandó közigazgatási bajaink körébe! s indokoltan, hatá­rozottan kimondta az öszpontositást, és a megye helyeselte e nézetét. — De ez utón, törvényhozás utján, vaj mily soká leend e kérdés megfejtve!Tá­jékozza tehát a megyei közvélemény minden intéző s hivatott matadorja magát jó eleve, s különösen most, midőn az első évnegyedes megyei bizottinányi gyűlés ideje közeleg, hogy aztán egy erős áramlat s személyes tekintetektől menten kiforrott közvéle­mény tehessen valami életrevaló lépést! azaz, vegye foganatba a 21-es bizottság s annak alapján a megye határozatát. , Mi magunk is személyes tekintetektől menten, egyedül a jó közigazgatás módozatainak figyelem­ben tartásával kívánunk e dologhoz szólani; óhajtva, hogy úgy fent, mint alant félre ne értessünk. Sietünk jelezni, hogy mi azon elvet valljuk, melyszerint: a tisztviselő van a közönségért s nem a közönség van a tisztviselőért. Ezen elvből önként következik, bogy a közigazgatási tisztviselő oly he­lyen lakjék, ahol a közönség szolgálatait és segít­ségét legkönnyebben s leghamarabb igénybe vehe­ti. Legalább is megkívánhat a közönség annyit — és ez a legkönnyebben s mielőbb ki is vihető, — hogy a közigazgatási tisztviselői iroda a járási székhelyen állíttassák fel; tehát oly ponton, hol járásbíróság, adóhivatal, pénzügyőrség sat van. így, ha peres dologban, adószállitás végett stb. keresi fel a központot, a közigazgatási székhelyet, a já­rásbeli lakosság vagy községi elöljáróság; azon egy helyben megtaláljon mindenféle hivatalt. Mert azt fel kell tennünk, hogy a szolgabiró, szolgabirói segéd, szolgabirói Írnok, csendbiztos és szolgabirói végrehajtó közül egyik, valamelyik csak fellelhető minden pillanatban, minden szolgabirói hivatalban. Legalább igy kellene történni! ügy aztán az ál­dásos békebiráskodás intézményének is venné a kö­zönség valami hanszát; inig a mai viszonyok közt, mikor egyik szolgabiró Győrében, másik Vaján, har­madik Gelsén, Fehértón, tehát mind félreeső helye­ken vannak, a közönségre nézve teljesen hozzáfér- kezhetlenek, s hamarabb igénybe veszi a perlekedő fél a járási székhelyen lakó ügyvédet, mint a fél­reeső helyen lakó békebirót. Ezt pedig kerülni akarta a békebirói intézmény! Példával is élhetünk, hisz elég tárgyilagosak vagyunk! Hát helyes, méltányos intézkedés az, hogy 1880. decz. 29-én egy járásban Szentgyörgy-Ábrány, Acsád, Mártonfalva, Nyir-Adony, Mihálydiból, fene­ketlen sáros utakon, a községi elöljáróságnak Új- Fehértóra kellett eviczkélni sorshúzásra, s annál az egy dolognál többet az illető elöljárók el nem vé­gezhettek a nagy törődés mellett sem; hacsak Fe­hértóról ismét egy nagy kerülővel Kálióba nem ván­dorolnak, hol — miután év vége van — az adót is befizethetik, peres ügyeiket is intézhetik, a pénz­ügyőrséget is kéz alatt találják! sőt magát a pénzt is, ha kell a — takarékban! Égető szükség tehát, hogy a szolgabirói irodák a járási székhelyeken állíttassanak fel; Kis-Várdán, N.-Kállón, Nyir-Bátorban, hol a közönség és elöl­járóság telekkönyvet, járásbíróságot, adóhivatalt, pénzügyőrséget, tak. pénztárt, „mindent“ feltalál és megnyer. — De mit mondunk?! Kis-Várda már ezt A „NYÍRVIDÉK“ TÁRCZÁJA. Csapodár volt. Csapodár volt lánykorában Hamis asszony lőtt idővel; Kedélye vidor szeszélyes, A milyen volt lciíny fővel. Dehogy tudnám elfeledni ! Megbüvölt a csalfa asszony, Nem lehet — az ember érte — Pár porezet el ne szakasszon. — Szeme égő sugáriban, — Oh nem napfény, nem is csillag 1 — Szenvedélyek mély tüzének Szédítő örvénye csillog. — Úgy jártam én ó vele, mint Gyertyalánggal éjipille, Még csapong a láng körül, az Gyengo szárnyát égeti le. Beszéd közben a múltúkról Kel keni a jövőbe szállott, S éreztem megvalósulva Sóvár vágyam minden álmát. Csalódásom, hogy hűbb legyen, Len virágszemét rám veti. Bészélgottüuk és az alatt Korcsolyáját keresteti. Beszélgettünk boldogságról Követve könnyű lépteit, S engem is, mint annyi férfit, Mi tugadás : a jégre oitl ! Lövejr S. A M i c s k e. — Novella. — Dr. PApay Imrétől. Szegény Micske! Nem az a legvénebb, a ki legidősebb, a ki leg­többször látta jönni s menni a napot; nem is az, a ki legközelebb áll az élet komor határkövéhez, — a sirhoz. A kinek a jelen mi örömet sem ád, s a jövő mit sem Ígér, a kinek immár teljesen mindegy akár kél, akár nyugszik a nap, mert nincs mit hozuia és nincs mit el­vinnie ; ki elveszítve elveszni való álmait, fájdalom és gyö­nyörűség, vágy és remény nélkül csak úgy tengődik egyik napról a másikra mint a szírt moha; kinek nincs egyebe elárvult életénél, kitől a balál sem rabolhat el egyebet nehány örömtelen nap sivatag óráinál; kineknincs kit siratni, kit nincs ki sirasson: az a legvénebb, az érett meg iga­zán az aratásra. Avagy nem ilyen-é az én életem? Ti, kik e sorokat olvassátok, bizonyára egy önma­gával meg hasonlóit kedély panaszainak veszitek azokat, egy minden szép és jó iránt teljesen értéketlen világ gyű­lölő kifakadásait látjátok azokban. Pedig nincs igazatok. Legalább én nem számítom magamat ama jámbor csodabogarak közzé. Csendes vérü, békeszerető ember vagyok mindössze is, meglehetősen lelohadt kedéllyel túl az élet derekán: kinek gyér ősz hajzata már arra sem elegendő, hogy bo- szantóan gyarapuló kopaszságát annyira mennyire el fe­dezze, kiről maholnap azt hiszik mikor megy, hogy jön, A szemeim ............bizony azok is messzelátókká lettek. de ha szemüvegen nézem is a világ tarka-barkaságait; még sem látom a szúnyogot elefántnak, sohasem tévesz­tem össze a boros poharat a vizessel. Reudesen jókor le szoktam feküdni, de azután unnál későbben is kelek ; sze­retek jól enni, inni, s ha jól eszem, iszom, s hozzá Jutka asszonnyal becsületesen elvégeztem a mindennapi zsém- belést: egyike vagyok a legszeretetre méltóbbaknak azok között, kik magokat ez agglegényi díszes titulusra érde- mesitteték. Hanem hát ma nem jól keltein fel. Rósz napom volt. Nem is csoda. Jutka asszony, az időjárás, az embe­rek, szóval mintha csak az egész világ össze esküdött volna, hogy e napon vérig boszantanak. Először is hűvös, zimankos idő támadt, ez én lá­baim pedig mindig megérzik az idő változást. Másodszor, Jutka asszony el hagyta hülni a kávémat, imfámisan össze­füstölte a piritóst; én pedig a kávét forróan, a piritóst meg úgy szeretem, ha niucs megfüstölve. Harmadszor ugyancsak Jutka asszony reggeli kihágásai folytatásául: délben irtózatosan elsózta a levest, elkozmásitotta a vas­tagételt, megégette a pecsenyét: én pedig ezeket igy nem szeretem. Negyedszer: az emberek legkiállhatatlauabbjai, ki­ket akkor szeretnénk látni mikor a hátunk közepét, azok az átkozott hitelezők reggeltől délig, déltől estéiig foly­tonosan alkalmatlankodtak. Ötödször ... de ki tudná végét, ki tudná mind­nyáját elősorolni ama végtelen secaturákuuk, melyeknek egy agglegény folytonosan kitéve, melyok e fatális na­pon, az én lakásomon, az én rovásomra légyottoztanak De ha még csak ezek, ily mindennapi boszuságok érnek: oh ezek miatt semmi esetre sem vetemedtem vol­na arra, hogy tollat ragadjak s le írjam ama keserű sza­vakat, melyekben minden szó egy egy megtörött szív, minden betű egy egy koporsó-szeg. Hiszen, ha engemet boszantottak: én sem marad­tam ezzel adós. Az idő járás, a hitelezők, mindegyik ki­kapta a magáét — érdeme szerint. Másfelől látva a Jutka asszony elsuvanyodott ábrázatát, alapo-an rem i-

Next

/
Thumbnails
Contents