Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1881-09-08 / 36. szám
II. évfolyam. Nyíregyháza. 36. szám. Csütörtök, 1881. szeptemberhó 8. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési föltételek: postán vagy helybon házhoz hordva : Kgétz évre.....................................................4 fi t. Félévre..........................................................2 „ Negyedévre .................................................1« A községi jegyző én tanító uruknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő felszólamlások Piringer «János és JTót>a. Elek j kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre- | ezeni-uteza 1551. szúin) intézendók. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő ezime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fogadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. Hirdet Isi dijak: Minden négyszer hasábzott petit sor egyszer közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirdetés után 80 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajezár. Hirdetőnek elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeni*utcza 1651. szám); továbbá: Goldberger A. V. által Budapesten. Haasonsteiu és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten; valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Az árvaügy-kezelós reformja előtt. i. Alig van fontosabb ügy ds érdek egy-egy államban, mint az árvaflgy, mint a gyámol nélkül maradt s önmagukkal tehetetlen kiskorú árvák érdeke! Nagyon természetes tehát, hogy az árvaügyek vezetése s az árvavagyonok kezelése, a legkiválóbb tárgyát kell hogy képezzék, úgy a törvényhozásnak, mint a törvénykezésnek és a közigazgatásnak. Es még is mit kell tapasztalnunk? Azt, hogy nálunk az árvattgvek azok, amelyek a leglasabban fejeztetnek be. Egy-egy hagyaték 8—10 évig sem bouyolittatik le. Nem egy eset van rá, hogy az egyenes örökösök is elhalnak anélkül, hogy jogelődük hagyatéka végleg rendez- tetnék, s az élő örökösöknek átadatnék. Oly eljárás mellett, mint nálunk van e tekintetben. nem is lehet másként. Általánosan tudva levő dolog, hogyi annyi törvényt, annyi rendszabályt és miniszteri rendeletet, talán sehol sem bocsátanak ki, sehol sem változtatnak és vonnak vissza a világon, mint nálunk. A tegnap hozott törvényt, ma inár egy miniszteri rendelettel módosítják, ezt ismét egy újabb rendszabállyal megszorítják, vagy visszavonják. Mindez még megjárná, ha az ügyön magán, amelynek érdekében eme rendeletok hozatnak, segítve lenne; de azt tapasztaljuk, hogy a toldozás, foltozás csak hátrányára válik az illető ügynek. Ily szerencsétlen ügy, a többi közt, nálunk az árvaügy. Az alkotmány helyreállítása óta, annyi uj intézkedés, törvény és rendelet látott már napvilágot az árvaügyekot illetőleg: hogy valóban lenne belőlük egy kis könyvtár. És az árvák érdekei még mindig nincsenek úgy képviselve és védelmezve, mint az árvaügyi intézmény szelleme követeli. Egy kiskorúnak hátrahagyásával elhalt örökhagyó hagyatékába, inig az teljes befejezést nyer, befolyik a községi jegyző, illetőleg a községi elöljáróság, a megyei árvaszék, a kir. közjegyző, a kir. járásbíróság, majd mint hagyatéki bíróság, majd mint telekkönyvi hatóság, a kir. törvényszék, a szolgabirák stb. Egyik hatóság a másikhoz küldözgeti a hagyatéki iratokat, a melyek a sok vándorlás közben halomra szaporodnak ugyan; de érdemleges megoldást éveken át is alig nyernek. Valóban a legmélyebb csudálkozás tölti el az ember lelkét, hogy mire való e megnehezítése épen az árvaügyek menetének; ahol sokszor egy napi mulasztás is, beláthatlan és néha helyrehozhatlau kárt okozhat a védtelen árváknak?! A sok félszeg, czélszerütleu s csak az ügy menetét nehezítő formaságok és eljárás közöl, lássuk először is a telekkönyvi hiteles másolatok beszerzési módját. Az 1877. XX. t. ez. 237. §-a ezt mondja: ,,A telekkönyvi hatóság kötetes a leltározó jegyzőnek szóbeli vagy írásbeli felszólítására, az örökhagyó ingatlan birtokát, telekkönyvileg bejegyzett jogait s követeléseit tárgyaző telekkönyvi hiteles kiadványt silrgüsen kiszolgáltatni; mely a leltárhoz csatolandó stb.u E szakaszt a bel- és igazságügyi miniszterek rendeletileg úgy egészítették ki; hogy a telekkönyvi kiadványt kiállító telekkönyvi hatóság, a hitelesítési záradékban megjelölni tartozik, hogy ily kivonat, csakis a hagyatéki ügy rendezésénél használható. E kiegészítés magában nem volt sem helytelen, sem fölösleges. Ez által minden történhető visszaélésnek eleje vétetett. Ez egy darabig jó volt igy. A telekkönyvi főnökök egy szép reggel azonban előállottak, s a miniszternél mindent elkövettek; hogy eme rendszabály módosíttassák. Azt követelték ugyanis, hogy ne egyszerűen a falusi jegyző megkeresésére, hanem az árvaszéki ülnök által kiállított térit- vényre, legyenek kötelesek a telekkönyvi hivatalok kiállítani a telekkönyvi kiadványokat. A törvény e szavai: a „jegyző felszólítására,“ igen roszszul hangzottak füleikbe. Ezt tehát kitörflltették s életbe lépett 1880-ban a 39,344. szánni belügyminiszteri rendelet. Eme hivatkozott törvényszakaszok és rendeletek azonban, már alapjukban hibásak voltak nem azért, hogy a telekkönyvi kiadvány ellenőrzéséről gondoskodva s a telekkönyvi hivatal tekintélye megmentve lett; hanem a hagyaték gyors befejezését akadályozó voltánál fogva, voltuk hibásak és czélszerűtlenek. A községi jegyző ugyanis, a bekövetkezett halál esetében, a halálesetet fölveszi s azt a telekkönyvi hiteles kivonat megszerzése czéljából, az úgynevezett „tér it vény nyel,“ no meg néha a liát- ramaradt kiskorúak születési bizonylataikkal együtt, beterjeszti az illető árvaszékhez. Mit tesz az árvaszék az igy beküldött haláleset felvételi ivvol és téritvénynyel ? A téritvényt, nem is ülésen kívül, hanoin határozat hozatalra érvényes ülésben, az eluök aláírja s a jegyző által beterjesztett hagyatéki alapiratokkal visszaküldi a községi jegyzőnek a végből, hogy a jegyző, aki a talán telekkönyvi hatósággal is felruházott járásbíróság, és a törvényszék székhelyétől több mértfőldnyire eső s rendes postával nem is biró ponton lakik, szerezze he az illető hatóságtól s ha megkapta, leltározza a hagyatéki javakat és ugy terjeszsze ismét he az árvaszékhez. Erre a jegyző bizonyos, például 30—40 napi zárhatáridőt kap, amelyet ha meg nem tart pontosan: párszor megsürgettetik s ha az iratokat még ekkor sem terjesztette he, fegyelmi vizsgálat rendeltetik el ellene. Sok jegyző, nehogy a fegyelmi vizsgálóA „NYtRVIDÉK“ TÁRCZÁJA. Románcz. I. Rozmaringsz&l majorána, líilencz Julcsa ablakába’.. . . Battn Feri I axakajU róla Szagos szálat kalapodra. Megszólal a kis csalogány, Szerelmi dal song ajakin .. . Kót szerető szív vágyása, Reménység«, sóvárgása. Kis madár ezt szépen dalija; Elfogul a szív, ha hallja. Do förtelmes kakuk szóra Oyáaxsaá less a boldog óra ; Asszony beuód, bősz gyűlölet Gördít elé nebés követ. »Sohsera moudok áldást rátok, Kisérjen az anya-átok I“ Forr a mező, ég a határ .. . »Mért károg most varjú madár ? I« Nagy az átok nagy hatalma, Balta Feri vérbe halva; Megfekszi a mező füvét, Kósza szellő ráaxa förtét. II. Abonyi toronyban busán harangoznak . . . A selyem utcaáról egy koporsót hóinak ; Rozmaring füzért a fekete fedélen, Kilencz Julcsa gyásza lengeti a szélben. Utánna az anya; halovány az arcza, Kínozza, mardoBsa saját lelki harcza . . . Keblét a fájdalom színükig megtelő, »Én vagyok a gyilkos temessetek mellé.« 111. Újon hányt sirhalom, kerek a teteje, Rálitillong az akácz zizegő levele; Rozmaring nő rajta, róla illat árad : Könnyével öntözi n keserű bánat. Forgács Endre. Egy álarezos bál vége. (Beasély) Irta i Mendck Morlaliu. Pazar fénynyel bútorozott szobában, az ablak közelében, a himzö keret előtt két fiatal leány ült. Az egyik Lérenczy Elma bárónő, akinek magas, karcsú alakja, halvány arcza, félig elfátyolozott tengerzöld szemei dús ezüst-szőke fürtéi: gyönyörű képet nyújtanak. A másik Gellérty ezredes leánya. Magas sugár, szoborszerü termete, rózsa arcza, bogár szemei, örökké mosolygó ajkai; mind csak azt bizonyítják, hogy Blanka egy vidám teremtés. Mily ellentét van e két leány között; mégis menynyire vonzódnak egymáshoz! Elma egé9z lényén a melancholia ömlik el, míg Blankát az erős akarat és me- merész dacz foglalja el. Elma és Blanka barátsága még a komor zárda falai között vette kezdetét Alig három éve, hogy Gellérty kihozta leányát a zárdából: hogy egy nagyobb iskolába, az élet iskolájába vezesse be. Gellérty is abba az iskolába vitte egyetlen gyermekét, ahol szépen elfelejtette azt, amit a zárda falai között megtanult A leányka kezeiből kivették a töt s kezeibe kardot és pisztolyt holyeztek, Gellérty maga tanitá Blankát vívni, lovagolni, vadászni s több férfiúi kedvtelésre és szórakozásra. Ruhatárából férfi öltönyök sem hiányzottak Ha a környéken előfordult egy-ogy mulatság; n hős mindig Blanka volt. Együtt mulatott az ifjakkal, lermé- j szetesen férfi öltözékben. Szabályosan Uritgotte a borral i telt poharat, a háziasszony vagy kisasszony egészségéért. ! Sorra táuczoltatta a hölgyeket. Azután egyszerre oltüut a tömegből. Később a vidám Gellérty ezredes karján ogy barna fürtö leánykát lehetett látni, aki nagyon hasonlított ahhoz a kedélyes fiatal emberhez. Blanka után, nem sokára Elma is elhagyta a zárdát: hogy a legjobb anya ravatala fellett hulassa köny- nyeit. Gellérty Budapesten állomásozott,mig Lórenczy birtoka felső magyarország egyik kedves városában feküdt. így távol egymástól ólt a két leány. Elbeszélésem folyamán Igáthy grófnő, termeiben ogy álarezos hált szándékozott rendezni, umelyre Gel- lértyéket is meghívta. Blanka öröme határtalan volt a fölött, hogy Elmát viszont láthatja. Kérve kérte szüleit, bogy a hált megelőzőleg pár nappal előbb induljanak ; Igáthy grófnőhöz. Ugy is történt. A két leány együtt tőlté a nap minden óráját. Mig Gellértyné Igáthy grófnővel séta kociizást tett; mig Lórenczy Gellértyvel vadászatra rándult: addig a két leány a hímző keret előtt ült, némán szótlanul. Hjal az »Alagobelin« hímzés igen nagy figyelmet kíván I — Elma! kölcsönözz egy szél halványzöld selymet, mondá Blanka hosszasabb hallgatás ntáD. — Épen most varrtam fel az utolsó szálat. Elma leszarja a töt a carton ban egy szív közepébe, s azután előveszi a nagy selyemcsomagot és a kértt halványzöld színűt átnynjtá barátnőjének. Oh ez igen bosszú szál, nein kell az egész. Köszönöm ! Ab! de nézd, mindjárt öt óra. Mi ugyancsak szorgalmasak voltnak. Most már cseveghetnénk egy kicsit-; mintánk holnap úgyis kész lesz. Elma válasz helyett letette a hímző rámát, és a
