Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)
1880-09-09 / 24. szám
.NYÍRVIDÉ If.“ Az uj izraelita imaház ünnepélyéhez. Sok embernek az élete sok embernek az alkotása enyészik el nyom nélkül. Csekély azok száma, kik a közjóért áldoznak és a közérdeket szivökön viselik, annál inkább becsülendő polgártársunk Haas Mór, a ki minden alkalommal bebizonyítja, hogy tiszteletet érdemlő oly férfiú, ki eszét, tehetségét embertársai javára érvényesíti, erejét a közügynek szenteli. Egyenesen az ő érdeme, hogy az izráeliták imaháza oly díszesen kiállítva s oly rövid idő alatt felépült, — kizárólag az ő fáradozásainak és törhetlen buzgalmának köszönhető e monumentális szép épület s templom létesítése. — Hitsorsosaj elismeréssel lévén nemes törekvései, becsületes és önzetlen munkálkodása iránt; vasárnap este kiváló megtiszteltetésben részesiték. Egy 30 tagból álló küldöttség tisztelgett ugyanis nála, hogy köszönetét mondjon a helybeli izráeliták nevében és meg bízásából kifejtett tevékenységéért, és háládatopságuk jeléül egy Piringer és Jóba nyomdászok által nyomatott s Budapesten bekötött díszes emlékkönyvet nyújtson át részére. A küldöttség vezetője és emelkedett szellemű szónoka Dr. Heumann Ignácz egy hatásos szép beszédben kiemelte az ünnepeltnek érdemeit; elmondta, mily lángoló ügyszeretettel karolta fel a templom építés ügyét, hogy hónapokon át nem vala más kívánsága és gondolata, mint az imaház felépítése, a mi neki sikerülvén, ezáltal a hitközség történetében korszakot alkotott. Szép volt látni, úgymond, azon szorgos lankadni nem tudó tevékenységet, melyet kifejtett, azt; a szilárd férfiúi akaratot, mely egy pillanatra sem lohadt; szép volt tapasztalni, mily lelkesen fáradozik a kötelesség teljesítés háladatlan utain. Szükségünk van ily tetterős férfiakra, kiknek lelkesítő példái után induljunk, kiknek lelkesítő példáiból mi is erőt és kitartást merítsünk. Viharos éljenzés követte a közkedveltségü szónok szavait, melyek elhangzásával Bergstein Lajos átadta az emlékkönyvet s emlék lapokat. A tisztelgés és üdvözlő beszéd meghatották Haas Mórt, köny csillogót szemében s mélyen megindulva fejezte ki köszönetét. Előadta az indokokat, melyek egy uj templom építésére őt ösztönözték, egyetértésre, válvetett munkásságra serkeuté a jelenvoltakat, kiket különösen arra kér, hogy a hazafias magyar szellemet ápolják. — Minden szavát osztatlan tetszés követte s tiszta szívből eredt óhajjal éltetve őt a kül- döttségi tagok, az ünnepély véget ért. H. A KÖZÖNSÉG KOVÁT A.*) Válasz. Polonkai Albert uram a „Sz.- H.“ 40. számában megjelent „czikkí'-ére. Miután Polonkai uram nevét leltározolui nagy nehezen, szótagolni vontatva, de érthetően olvasni nyomtatványt sem képes — világos, hogy a fenti »czikk«, habár vele előre kérkedett is — nem tőle ered. P. uram »nem igy rakja fel a stílust«, — ipsis- sirna verba Polonkaiana! Ellenben van egy hitvány creatura, kit ennek önvallomása szerint — porászon tart; ez a kis szőke csuvik huhogta papírra faluvégí. odújában, mézesheti pásztorórái közben. Ezt, ki a helyi viszonyokat, P. uramat s bérencz, firkászát ismeri, kétségbe sem vonhatja; azonban egyelőre közönyös dolog a szerzőség kérdése, maradunk tehát csak a figurans személye és ténykedései mellett. Polonkai Albert uram ki légyen valójában, arról nfenyitö bíróságok évkönyvei egy negyed század óta bővebb felvilágosítást nyújtanak — itt csak azt, és pironkodva constatáljuk, hogy P. uram T.-Dada községe bírói tisztét viseli. * E rovatban közlőitekért nem felelős a Szerk. — De én láttam őt, mondám bizalmasan. — Nem tudom — Mindenesetre nagyon különös, de miután már ennyit tud ön róla, elmondok tehát mindent. Félre tettem a képet azért, vájjon felismeri-e ön ez arczot. Emlékezik ön Frigyes unokatestvérére? — Parton Frigyes? nem. Sohasem láttam; csak annyit tudok róla, hogy mint őrült halt meg. — Nem mint őrült, — de napszurás következtében halt meg, de azért sokan úgy beszélték el halálát, mert ő is látta a Convent-Garden sziubáz 16-ik számú páholyában a fehér satin ruhás hölgyet. Mostanság, mindazokról, különösen kik még nyilvános helyeken is szellemeket vélnek látni, azt tartjuk természetesen, hogy bolondok. — És ön is bolondnak tartá őt? — Nem, képzelődés lehetett azon okból, mert mint tudta a fiatal ember, az ő apja is látta már azelőtt. S úgy mint ön beszéli, más jelenlevő idegenek a páholyban nem látták a jelenséget, s e szerint a szellem csak is vérrokonoknak mutatja meg magát. — Látta ön valaha nagybátyám ? — Nem; sohasem megyek színházba. PartonHivatalba léptével első teendője volt N. K. K. F. — stb. ismételten bünfenyitett tolvajokat rendőri szolgálatba fogadni— s felmutathatjuk azon 70-et meghaladó betöréssel párosult lopás jegyzékét, mely rövid 4 hó alatt az igy megszervezett banda kezdeménye képen teljesen igazolá a rendező szakavatottságát! Melesleg felemlítjük, hogy a gazemberek e kimagasló szemtelenségének az időtájt járásunkba áthelyezett t. Yay György csendbiztos ur erélyes magatartása vetett véget-1 További mioősitvényt szolgáltat a községi adószedőnek a képviselő testülethez beterjesztett azon írásbeli panasza mely, szerint P. uram több százakra menő hivatalos pénzt jogtalannl felszedett és megtartotta. E meggyalázó vádat, mint számtalan hasonlót magán szárítja P. uram, (ő tudja miért) a nélkül, hogy becsülete érdekében egyetlen megtorló lépést koczkáztatna. Avagy a közelébb megejtett községi képviselőtestületi gyűlésen tett azon elnöki nyilatkozata hogy „ez erkölcsi veszteségre nem adok semmit“ úti figura docet — szó szerint veendő! ? Azt hinnők ezekből is mindenki tisztába jöhet P. uram caracterével, de lássuk most magát a «czikk«-et hosszú leve és kevés uszalékával. Yalószinüleg a főorvosi »nyílt válasz« irányzatától vérszemet kapva P. uram is banda-bandával akarja megdönteni a T.-Dadán e tavaszon, ijesztő mérvben fellépett himlő-járvány valóságát. E roszhiszemü áltatás ellenében a »Nyirvidék« szerkesztőségénél letétemé- nyezett nyilatkozatokra utalunk s kiegészítésül csak annyit jogyziink meg, hogy az ott hivatott »főutczáu« e perczbon is 1 felnőtt a ravatalon, 2 korágyon fekszik hólyagos himlőben. Arról különben, mintha a k. biró a betegek orvoslása végett intézkedett volna mit sem tudunk — s magok a kis bírók sem. Alább következő szellemes ötletek bukfenczeznek: »De nem eugedem s nem bocsájthatom meg »Többek«-nek azon nemtelen s községünket mélyen sértő kifejezését, hogy 50 frt negyedévi fizetés elvesztése s 40 frt perköltség lefizetése lett a teljesített orvosi szolgálatnak e községhez méltó jutalma s úgy magam, mint a község közönsége részéről e kifejezést rágalomnak uyilváuitván visszautasítom. Mert . .». A józan ész szabálya szerint ezen »Mert« után annak kellett volna következni, hogy . az orvos kérdéses fizetését megkapta — perről szó sem volt és pedig annyival is inkább mert a képviselő testület jogerős határozatával a fizetést tényleg elrendelte. De nem igy van; a »Mert« után hősünk (az a sápadt arczó mélabús ficzkó) szelíd őrjöngésbe esik s beszél, helyesbeni félrebeszél imigyen: »Mert: melyik nemzeti műkincset rombolta le, vagy játszotta idegen kézre. Avagy gyupontja-e a község valamely nemzetellenes törekvésnek ? Követett-e el hazaárulást . . .« stb. stb. igy tovább a — Lipót mező felé. Hogy azon műkincs, mely nem létezett, le nem romboltatott, idegen kézre sem játszatott; hogy e község, melynek lakói ősmagyarok, nemzetellenes törekvéseknek nem gyupontja; hogy a haza, s ezzel jómaga ellen árulást nem követett el, mindezek, ha nem nyilván dicsőítendő érdemek is, — de oly arany- igazságok, melyek P. uram et Consortes kezei között sem olvadnak el. Azonban a dologhoz egyáltalán nem tartoznak, s azon száraz tényt, hogy Dr. Mogyorósi megszolgált orvosi fizetését meg nem kapta, sem ezek, sem a legmakacsabb lókötői tagadás, meg nem ingathatják, még akkor sem, ha az idecsatolt levél, nevezett orvos ur sajátkezű irata — e szégyenletes ügyet, minden részleteiben meg nem erősítené is! (Sajtény aguszt. 21. 1880. Tekintetes Szomjgs ur ! F. évi augusztus. 15-éről szólló becses levelét ugyan azon hó 19-én kezemhez vévén sok teendőim miatt ék után jött birtokomba az emlitett páholy, de nem használtam soha. A londoni könyvárus tudja jól a történteket, mert Frigyes ép olyan zajt ütött vele mint ön. Többet ezen tárgyról nem beszéltünk nagybátyámmal. O nem érdeklődött semmit a fehér ruhás nőről, sőt gyűlölte emlékét is. Én fel voltam izgatva, s óhajtottam volna még az nap este a Convent-Gaden színházban elmenni, s el is voltam határozva azonnal, hogy a mint Londonba visszatérek, minden erőmmel nyomozni és biztos tudomást fogok szerezni a szellem valóságos megjelenéséről. El voltam tökélve a legközönbösebben viselni magamat a legközelebbi eshetőségek alkalmával, s hogy tervemet annál biztosabban érvényesíthessem, két más unokatestvéreimre gondoltam, egyenes vérrokonaira a fehér ruhás tante-nak, kik szintén Londonban laktak; az egyik pap, a másik ügyvéd, s igy egyúttal az egyház és a törvény képviselőivel is megakartam ismertetni a különös jelenséget, mely folytonosan szemeim előtt lebegett. Márczius 5-én, 185G-ik évben, jól emlékezem ismét vonatra ültem, hogy Londonba érhessek mielőbb csak ma vagyok képes arra válaszolni, és pedig előadom a tényállást — de csak rövideden — mely a következendő: 1877-ik évben a tiszadadai község kép- viselő-testülete engem egyhangúlag községi orvossá választott ezen feltétel alatt, hogy hetenként egyszer köteles volnék saját magam költségemre a községben megjelenni, mely kötelességem teljesítéséért a község nekem évenkint 300 irtot, negyedévi részletekben fizet: — erről a község engem Polonkay Alb. és Sovány Ist. (nobile par fratrum) bizottmányi tagok által, Kol- mer József plébános ur házában értesittete; — én több három hónál kötelességemet kifogástalanul teljesítettem, és midőn önök becsületes birájától Polonkay Alberttól az első negyedévi fizetésemet követeltem s annak kifizetésével, minthogy a községi pénztárban, pénz akkor nem volt, ő személyesen rövid időre biztatott; — később az ő becsületes modoruk szerint, azt egyszerűen megtagadta; a községet képviselő bizottmánya e kérdésben gyűlést tartván, követelésemnek kifizetését elhatározta és elrendelte, de Polonkay önhatalmilag azt megtagadta és úgy perre került a dolog, a melyet én az 1-ső és 2-ik forum előtt megnyertem, de a legfőbb Ítélő tábla előtt elvesztettem; — és úgy ezen ritka szerencse, hogy én tiszadadai községnek orvosa 3 és fél hónapig lehettem, több mint 100 ftba került mert a 18 kocsi, melyekkel Dadára mint község orvos jártam 18 írtba került; továbbá Polonkay és a jegyzőnek biztatásukra 6-szor voltam pénzem után ismét 6 ft. ügyvédemnek 22 irtot fizettem mint előleget; — Krudi ügyvédnek Polonkay czimborájának 32 ftot, az összesen 78 frt. — ezenkívül Soványnak halála előtt 10 frtot mint tauudijt: hogy ezen per énnekem még 30 ftba került, kétséget nem szenved. A két község képviselő bizottmánynak jegyzőkönyvei a nyíregyházai kir. járásbíróságnál a per okmányokhoz csatolva vannak, ott ön belátást szerezhet magának, de csak rövid ideig, mert én a pert a község egyes tagjai ellen, a kik engem akkor választottak meg indítani fogom, és nem csak fizetésemet, hanem ezen per által nekem okozott kárt követelni fogom és úgy ezen jegyzőkönyvekre szükségem leend, azokat a pesti ügyvédem által kifogom kérni. Becses leveléből látom, hogy az ügy nyilvánosságra került; igen kérem és igen lekötelezne tekintetességed engem, hogy ha az illető példányokat nekem elküldeni szíveskednék, azokat várván, kitűnő tisztelettel maradtam tisztelő szolgája Dr. Mogyorósy A.) P. uram a helybeli tisztelendő elnöksége alatt törvényszéket ülő aristokrata, demokrata, republikánus .................törpe minoritásra igyekszik ráijeszteni, a m időn bátorságával fennen dicsekedve kereken kimondja, hogy előttük meg nem hátrál. — »Többek«-nek pedig szemére hányja, hogy saját nevüket nem használják. Igaza van. Ez »a törpe' minoritás« mind össze is a község értelmi és erkölcsi tekintetben összes számottevő« polgáraiból áll! Ilyen törvényszék Ítéletét kutyába veszi« P. uram mondván, az az mondhatván a clasicussal : Alios jam ego vidi ventos — az az hogy : törvényszék, szolgabiró, cum CBendbiztos et pandúr bikacsökkel 1 »Többeknek szolgáljon mentségül, hogy tisztességes ember P. uram-féle subjectumokkal csak végszükségből érintkezik a sajtóban s a mig’ lehet ott is névtelenül. Ha úgy tetszik az esküdtszék előtt találkozhatunk. Végül pár szót a községi számadásokról. Azt állítja P. uram, hogy a megyei főszámvevő a községi számadásokat 1878-ig még a múlt évben határozattal láttatta el a megye által. Azokat is melyeket ugyancsak 1875 76—77— 78-ról egy évvel később az az 1880 második negyedében épen maga P. uram is oly kényszerűen termelt ? ? E kérdés kissé bizárnak látszik, azonban oly cape — rape —et—divide mellett, minő a községi vagyon kezelés körül csaknem egy. évtizeden át észlelhető, mi sem lehetetlen. Egyébiránt ez ügyben az alispán ur vizsgálatot ígért, s mindazon nem qualifiicalható szabadosság elleutamban folytonos tervekkel, legközelebbi teendőimre nézve s megérkezésemkor este, daczára a nagy tűzvész zajának, mely a nagy város lakosságát is oly nagy mozgásba hozta, mitsem törődve a történtekről, sem nem kérdezősködvén, egyenesen lakásomra tértem s lefeküdtem. Másnap reggel azonnal a hírlapokat vizsgáltam, vájjon estére kibérlendő lesz-e a 16-ik számú páholy ? A hirdetést mind rendesen megtaláltam, de egyúttal a lap belső hasábjain nagy meglepetésemre egyik csikknek czimén a következőket olvastam: »A Convent-Garden színház teljesen leégett.» Előtte való este adatott díszes nagy álarezos bál alkalmával tehát a színház végképen a lángok pusztító erejétől megsemmisült és igy a 16-ik sz. páholy is hamuvá égett. Minden reményeim és terveim is véglegesen elenyésztek, hogy valaha nyomára jöhessek az érdekes rejtélynek.
