Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)

1880-09-02 / 23. szám

I. évfolyam, Nyíregyháza. 23, szám, Csütörtök, 1880. szeptember 2. TÁRSADALMI HETI LAP. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖK Felelős szerkesztő: ÁBRÁNYI LAJOS. ÖN. Előfizetési árak: postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre ......................................................4 írt. F élévre............................................................2 „ Negyedévre..................................................1 „ Egy szám 10 kr. Az előfizetési pénzek, megrendelések, vala­mint a lap szétküldése tárgyában teendő fői- szólamlíísok PIRINGÉB JÁNOS és JÓBA ELEK kiadó-tulajdonosok könyvnyomdájához (szarvas- utcza 119. szám) intézendők. A lap szellemi részét illető minden köz­lemények a szerkesztő czime alatt (szarvas-uteza 102. szám, Ulmer ház) küldendők. Csak bérmeutes levelek fogadtatnak el. Kéziratok viszsza nem küldetnek. Hirdetési dijak: Minden háromszor hasábzott petitsor egy­szeri közlésénél 5 kr ; többszöri közlésnél 4 kr. számittatik. Kincstári bélyegdij fejében minden egyes hirdetés után 30 kr fizetendő. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 kr. A kishirdetö rovata alatt, a tiz sort meg nem haladó közleményért csak 30 kr vétetik. Nyíregyháza, szeptembel^Ni^|^ Mint értesülünk, az állami'endorse^szer­vezése s legközelebbi felállítása be fog következni. Egyelőre 7—8 megyében, hol a közérdek szigorú és kérlelhetlen kívánalmai szerint s hol a közbiz­tonsági állapotok legelhanyagoltabbak, s igy a közrend s biztonsági érdekek legsürgősebben óhajtják a várva várt nyugalmat, — nemsokára életbe lép a nyugoti polgárosult államok mintájára a magyarországi állam­rendőrség helyes működése a vidéken is. Valóban kívánatos lenne annak mielőbbi teljes felállítása az egész koronaország területén, s igen óhajtanók, hogy a bekövetkezendő sorrendben Sza- bolcsmegye is mielőbb be legyen osztva az állam­rendőrségi területbe, mert bizon nálunk, — nehány közigazgatási tisztviselőink legjobb törekvése daczára is a legszomorubb biztonsági állapotok vannak, s mint nemrég irtuk, legközelebb egy hét lefolyása alatt Bogdányban, Polgáron, T.-Büdön,Pa- zonyban, Túrán rablások és gyilkosság történt, s hacsak önként nem jelentkezik a tettes, bizon sohsem tudatik ki: mai számunkban ismét néhány rablási garázdálkodásokról teszünk említést, s n e m múlik el hét, hogy értesítést ne kapjunk az efféle rendes üzelmekről. — Vagy emlékezzünk vissza ezelőtt körülbelül négy éve, hogy városunkban egy jól ismert s közbecsülésben részesült mészáros mestert négy—öt lövéssel este, hazatérőben meg­gyilkoltak, s a nála levő 3—4000 frtot elrabol­ván, a tettesek eltűntek, s mai napig sem lehet kinyomozni a mostani rendszer mellett, s igy is fog ez mindig, tovább folyni, mig a közrend és köz- biztonság emelése, javítása, tökéletesítése czéljából az államrendőrség fel nem állitattik, mert elméikül hiába készült el az uj büntető törvénykönyv min­denféle módozatai, rendeleti s utasításával együtt ha majd azután nem lesz kit büntetni, mert a bű­nöst se kinyomozni, sem elővezetni nem képesek a jelenlegi pandúr rendszer mellett. Ha tehát az államrendőrség' legközelebbi felál­lításáról szóló hir mielőbb valósulni fog, úgy csak örömmel üdvözöljük azt, s éppen alkalmilag érke­zett a hir, midőn a fennemlitett több rendbeli eset­ről óhajtottunk megemlékezni, s egyszersmind ki­fejezést adni a jelenlegi pandúr-rendszer tehetet­lensége ellen: az államrendőrség felállításával pedig a megyei közigazgatási teendők erősebb alapot és támaszt nyernek, a szolgabirák aláhanyatlott tekin­télye ismét emelkedni fog, mig most egyes intéz­kedéseikben, járásukban előforduló egyes bírásko­dásban nem képesek elég erélyt kifejteni s legtöbb esetben a hivatalos személyzet ellen olyan ellenve­tések s eljárások fordulnak elő, mely jövőben, egy államrendőrség felállítása után többé semmi esetre meg nem történhet, mig most egy rósz pandúr je­lenléte — (ki többnyire hiányzik akkor, a midőn legszükségesebb volna) legfeljebb egy libériába öl­töztetett inast reprezentál, vagy éppen a szolga- birónak rögtönzött kocsisa. Az ilyen rendőri álla­potok már tűrhetetlenek; az ország tekintélye a külföld előtt nincs azon polczra emelve, mely a köz­rendészet természetes kifolyása volna, s elég szo­morúan kell tapasztalnunk, hogy az első nyugoti államok hírlapjai rólunk még most is folytonosan regényes és rémes pusztai betyár kalandok emlí­tésével szólnak, — ellenben pedig, államrendőrsé­günk szoros s biztos szervezése s tényleges műkö­dése által a külföld előtt is azonnal elfoglalhatjuk azon tért, melyet egy európai polgárosult állam tekintélye megkíván, hogy a közrend és közbizton­ság tekintetében többé kétségek fel ne merülhes­senek. Á. L. Nehány szó az örökösödési illetékekről. Olvasgatván a gyámsági és gondnoksági ügyek ren­dezéséről szoló 1877. XX. törvény czikket, annak 12-ik §-a figyelmemet leköté ezen §. tartalmát egy­bevetvén a bélyeg és jogilletékek iránti törvényesített szabályok 117. 118. 119 §§.-aiban foglalt rendelkezé­sekkel, azon, különben is régibb idő óta észlelt meg­győződésre jutottam, bogy a kiskorú árvák édes anyja illetéktelenül rovatik meg a legtöbb esetben örökösö­dési illetékekkel és az állam ezen esetekben meg nem engedhető bevételekkel gyarapítja jövedelmeit, ugyanis: Magyarország népességének legnagyobb részét a falusi mezőgazdákból volt zsellérekből és kis iparosokból álló közönség képezi; ezek egy úrbéres telektől lefelé számítva egy zsellér házacskáig bírnak telekkönyvezett in­gatlannal, s ha a család fentartó apa, özvegyének s kiskorú árváinak hátrahagyásával elhalálozik, a fennálló örökösödési törvények szerint a hagyaték rendszerint úgy adatik át a gyermekek részére tulajdoni joggal, hogy a haszonélvezet a hátrahagyott házastársat illeti. Ha már most csak három kiskorú árvát veszek is fel, s a hagyatéki ingatlant tehermentesnek tartom, 2000 írt. értékkel, a fizetendő illeték következő leend: I. a gyermekek által fizetendő: 1000 frt után l°/o ..............................10 frt. — kr. 2000 „ „ 1 Va % .............................30 frt. — kr. I I. Az özvegy által fizetendő : 1000 frt után P/s %...............................15 frt. — kr. 1 000 frt ,, P/8 o/o ■ ■ - . ■ ■ 18 frt 75 kr. Összesen 73 frt. 75 kr. Azt Írtam feuntebb: »a gyermekek által fizetendő,« — pedig azon illetékért mindig az özvegyet exequál- ják, azon özvegyet aki a kenyérkereső családfőt elvesztvén, gyermekei fenntartására, iskoláztatására s neveltetésére van kötelezve, még pedig a fennemlitett 1877. XX. t. ez. 12-ik §. által akként, hogy az árva­szék meghatározni tartozik (talán csak tartoznék) azon összeget, mely a hagyaték jövedelméből a kiskorúnak tartására s neveltetésére lenue fordítandó. Hogy áll már most a kérdés azon sokkal szá­mosabb esetekben, a midőn a hagyaték értéke 300 forintot meg nem halad, s 100 forint teher mellett 3 kiskorú árva várja az 1877. XX. t. ez. 12-ik §-tól a tartást és neveltetést! Fizet I. a gyermek : 100 forint után 1% . . . . 1 frt. ­kr. 300 >1 » l'/s % • .... 4 frt. 50 kr. II. az özvegy: 100 forint után P/s % ­.... 1 frt. 50 kr. 100 IJ 11 l’/e % ....................3 fr t. 87 >/2 kr. Összesen 8 frt. 87'/a kr. Kérdem, hogy ha igaz, hogy az özvegy a kiskorú gyermeket a haszonélvezeti jogfejében tartani, neveltetni köteles, hol van itt azon özvegyi haszonélvezet, melytől az állam a maga részére illetékét követel? A ki ezeu kérdések felett gondolkozik, azon vég­következtetésre jöhet, hogy a köznép elszegényedésének főforrása — egyébb okok hozzájárulása mellett is — az örökösödési százalék, mely például, oly községben is mint Thass, az ottani g. kath. lelkész által nyúj­tott adatok szerint 84 özvegyasszony s kiskorú gyer­mekei sorsát oda juttatta, hogy maga az adó-alap szolgál nem mindig biztos fedezetéül a kivetett s nö­vekedő adó tehernek. De más részről, az árvaszékek végrehajtják-e az 1877. XX. t. ez. 12-ik §-át? Felelet: nem; nem álla­pítják meg a kiskorú gyermekek tartására s nevelte­A „NYIKVIDEK“ TÁRCZÁJA. £ er HÓNAP TÖRTÉNETE. 1879. január 1. Örömmel emlékezünk vissza e napon lezajlott múltúnkra és édes reménytől eltelve várjuk a jobb jövőt. Ma az én lelkemben is ragyogó képek kelnek; e nap előttem is örökké emlékezetes marad, mert e mai napon kötöttem ismeretséget Azórával, ki felser- kenté szivem veréseit .... Kedves arcza, talányos szép szemeinek titoktel­jes varázsa az emberi természet legszebb s legneme­sebb indulatját: a szerelem lángzó érzeményét fakasz­totta fel bennem ............ J anuár 6. Az ébredő szerelem édes-fájó érzelme dong szi­vemben . . . éjjeleim, álmaim, nyugalmam megzavarva, a kedves benyomás elől kitérni és Azórát elfeledni képes nem vagyok, oly szívesen foglalkozom vele, oly örömest mulatok e gyönyörű leány fennkölt gondola­tainál . . . élénk szelleme, vidorsága életkedvet lehel, mozdulataiban, taglejtéseiben magas poezis és párat­lan kellem van kifejezve, egész lénye oly igéző, vonzó, oly természetes, kedves és minden erőltetés nélküli, mint a legszebb kikelet! Újra — meg újra fölelevenül emlékemben ja­nuár elseje, ismét és ismét fölmerül képzetemben e nap; mely tanúja volt leplezetlen örömömnek és igaz boldogságomnak. ... Szerelemtől túláradó szivem epedő vágyaival le sem az alkalmat, hogy Azórával találkozhassam s vele a tisztelet és szeretet bensőségével pár szót váltsak. Megtörtént. A remény és félelem váltakozó érzelmei közt közeledtem feléje, hogy mindiukább meggyőződjem, mily fölényt, mily kimondhatatlan hatást gyakorol rám. Mennyi előzékenység és szívesség rejlik modorában, mennyi nyájasság szavaiban! Társasága gyönyört sze­rez és én oly jól érzem magam, ha láthatom, oly boldognak, ha róla gondolkozom, pedig szerelmem nála viszhangra nem talál ... de hisz ez égi érze­lem önmagáért létezik, a szerelem önmagát gyógyítja. . . . Vonzalmam iránta napról napra fokozódik s im a férfiúi szenvedély egész mélységével és hevével sze­retem őt, akin az ifjúi képzelődés és érezni tudó szív ábrándjával csüggök. . . . Január 15. Ma szerencsém volt kedves körében mulatni. Tárgyaltuk a napi kérdéseket, pletykáltunk, beszél­tünk barátságról, elmélkedtünk a szerelemről, egyik théma a másikat váltotta fel, mig végre szóba jött a mai fiatalság viselt dolgaival. Nyájas enyelgéssel, finom elmésséggel fejtegette jó és rósz tulajdonainkat, hibáink és bűneinket. Észjárása meglepett, fennkölt gondolkozása, érett Ítélete bámulatra indított. Kezdem hinni, hogy ösmeretségünk napja azon zivatart képezi, mely forgó örvéuyébeu nyugalmam magával ragadta. . . . Január 20. Egyetlen gondolat és egyetlen kívánság ural: bir- hatása, s mert a remény fája csak száraz ágait lát­tatja velem, szivem összeíacsarodik s fájdalom mor­zsolja szét lelkemet,

Next

/
Thumbnails
Contents