Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)
1880-08-05 / 19. szám
mény és egy olajnyomat között, legyen báláz a festmény a legismertebb világhírű művész teremtménye is, „abban nincs különbség!“ Ennek oka leginkább a concuren- tia hiányában van. Egyes régi elmaradt művészek, kik bizonyos időben a magyar fes- tészek között, mert más még akkor nem volt, első helyen állottak, a tért elfoglalták életfogytiglan. Az ifjabbak kénytelenek külföldre vándorolni, avagy itthon pártolás hiányában elveszni, mert nincs kifejlődve közönségünknél a műizlés, önmagától bírálni nem képes, s hogy valaki jó pictor lehessen, szerintük előbb meg kell őszülni; a megőszültek pedig concurentia hiányába feleslegesnek találják a folytonos tanulmányt, teremtenek olyat, a hogy nekik tetszik, mert jól tudják, hogy azzal ez a közönség meg fog elégedni! s a jó közönség, bár tudtán kívül, nem fejezi teljes megelégedését, de miután jobbat nem lát, tehát jobb képekről alig képes helyes fogalmat szerezni magának. Külföldön a concurentia teremti és fejleszti a tehetséges művészt, s megteremti ugyanekkor a közönségben a helyes jó mű- izlést és a művészet fokozatos pártolását. Többet is, sőt bőven fejtegetve igen sokat lehetne mindezekről Írni, közönségünkkel ismeretessé tenni a művészet fejlődését a nyugati nagy nemzeteknél, s kimutatni annak hatásos befolyását, mert a szellemi fenn- sőség nemcsak mindig uralja, de csak egyedül képes helyesen igazgatni az anyagi jólétre szolgáló eszközöket és küzdelmeket. Tényező gyanánt szerepel ott a művészet befolyása is; ez tagadhatlan, s alkalommal még e tárgyról talán lapunk szűk terében is lesz annyi hely, hogy még nehány szót koczkáztathassunk, melyet közönségünk úgy is oly kevéssé ismer. Igaz ugyan, hogy mindezekről írni nálunk csak hasztalan, s legtöbbnyire czóltala- nul elhangzott szavak, de megkísérlem lehet mindent, s igy ha sokaknál még nem, de egyeseknél bizonyára nem fognak visszatetszést szülni a fenntirt szerény sorok. Habár nálunk még el nem mondhatjuk azt, hogy a művészetnek van jogosultsága, de lesz idővel egyesekre oly befolyással, mely által a fokozatos műizlés fejlődése el nem fog maradni, sőt el fogja érni azon pontot, mely- lyel eddig csak más nemzetek dicsekedhetnek, — de hisszük, hogy az egyoldalú „föld- mívelő nemzet“ elnevezés is meg fog változni, s a magyar nemzet más mívelt nemzetekkel párhuzamba fog emlittetni a haladó kor igényei szerént. Valamint szavakkal nem lehet kifejezni a — szerelmet, úgy a művészet alkotásait sem képesek ez egyszerű szavak kellően megértetni, mert azt csak érezve tanuljuk megismerni. Á. L. ki jött eleibe Méltóságos Generalis ur, és Méltóságos Cs. Kir. Tanácsos Első Alispán N.-kállói Kállay Miklós ur, a’ T. N. Vármegye katonáinak követései között, de közelgetvén a’ Városhoz, mind ketten előre be lovagoltak. Be érkezett a’ N. Ezred, a’ T. N. Vármegyeháza elébe, melyben a’ T. N. Vármegye Rendéi nagy számmal egybe gyülekezve voltak. Az Ezred karélyt formált, Akkor Ezredes kapitány 0 Nagysága fel ment a’ gyűlésben, ’s elköszöntvén a’ T. N. Vármegyét, az Ezrednek történeteiről, a’ maga jelentését Írásban be adta, ’s egyszersmind meg hívta, a’ T. N. Vármegyét, hogy az Ezredet a’ maga próba tételébe nézné meg. Le jővén Ezredes Kapitány ur a’ gyűlésből, körül nézte a karélyt, az alatt az egész gyűlés nagy pompával le jött, és a’ karély közepén megállóit. Ezredes Kapitány ur a’ Tiszttséget maga mellé parancsolta, maga az Ezredes Tisztek között legelői kivont karddal állott, A’ T. N. Vármegye Rendjei közzül T. N. és Vitézlő Déssy György Fő Nótárius egy székre feláll- ván igen gyönyörű beszédet tett, azokat az ékes vonásokat, melyek ezen beszédbau vágynak, csak maga húzhatta magának. Ezredes Kapitány O Nsága felelt arra, igen szép A repcze vetésről Mezei gazdaságunk ügyében időszakonként megjelenő czikkek gyakran igen nagy befolyással, vagy legalább a gondolkozó gazdaközönség előtt nem kevés érdekkel bírnak. Vannak azonban sokan, kik a lapokban megpendített nézeteket már előre is olvasatlanul, mint czél- talaut elitélik, mely által első sorban az általánosságban tapasztalható közönyt ismerhetjük fel, s minden a practicus élet komolyabb, előzetes tanulmányainak megszokott elhanyagolását. Részünkről is bővebben foglalkoznánk egyes gazdasági érdekekkel, s igy az egyes vetemények czél- szerü használati módjáról, hogy vidékünkön is ismeretessé tegyünk oly nézeteket, melyeket a tapasztalat megszerez, s hogy mások pedig annak czélszerű alkalmazásával szintén hasznát vehessék. Azonban ez az eset ritkán fordul elő, s igy gazdaközönségünk legtöbbször egyes nagyobb politikai napi lapok közgazdasági rovataihoz kénytelenek fordulni, hogy necsak az ország, de a nagyvilág gazdasági viszonyairól s újabb eszméiről is némileg tudomást szerezhessen, s igy ez alkalommal is nem tartjuk feleslegesnek, ha az »Egyetértés« jól vezetett gazdasági rovatában megjelent egyik czik- kéről, a repcze-vetés ismertetéséről lapunk olvasói előtt is megemlékezünk, s megismertetjük annak okszerű s netaláni helyes alkalmazását a mi viszonyainkhoz mérve. A múlt őszszel egy gazdával a repcze-vetésről s különösen arról beszélgetve, bogy mily fontos a repcze- termés sikerülésére nézve a repczének gyors csírázása és egyenletes kikelése, és hogy épen ezért, a mi épen a repcze-vetés idejében kevés esővel biró időjárásunk mellett, mennyire el kell lesni az időt a repcze-vetésre s hogy az esőt várva hányszor elkésik a gazda a repcze-vetéssél és hogy mennyire épen ez az oka a mi gazdag talajú alföldünkön, hogy a repcze oly gyakran nem sikerül; tőle mindezekre azon választ nyertük, hogy nála az időjárásnak a repcze egyenletes kelésére nézve semmi befolyása sincs, az ő repczéje mindig egyenlő kelésü, ha van a repcze-vetés idejében eső, ha nincs, s valóban egyenletesebben kelt repczét oly területen, mint a milyenen azt nála láttuk, még alig láttunk. Természetesen érdeklett megtudni, hogy mily eljárásban rejlik a dolognak a nyitja, mire egész készséggel azt válaszolá, hogy biz az nagyon egyszerű és az egész eljárás nem áll egyébből, mint abból, hogy ha a repczevetésnek ideje el érkezett, a mikor is már természetesen a jól megmívelt föld készen várja a vetést — akár van eső akár nincs, ő a repczét elvetteti, csakhogy másképen jár el ha esővel vetheti el azt, s ismét másképen, ha száraz földbe kénytelen belé szó- ratni a vető magot, megjegyezve, hogy a vetés kézzel szórva történik. Ha a vetés esővel történik, vagyis oly körülmények között, midőn a talaj egy jó esővel, annyi nedvességet kapott, hogy a repczének gyors csirába indulására s egyenletes gyors kikelésére biztosan lehet számítani, akkor az elfogasolt talajra vetett repczét vetés után alábo- ronáltatja — ellenben ha száraz talajba kénytelen szó- ratni a vetőmagot, akkor az elfogasolt földre szórt magvetés után nem lesz aláboronálva, hanem a lölszinen hagyva érintetlenül. És ez eljárást helyesnek kellett elismernünk, mert ha a talaj egy jó kiadó esővel elég nedvességet kap, vagyis annyira megázott, hogy a magot aláboronálva, az oly talajba jön, mely elég nedvességei bir arra, — hogy benne a repcze ne csak kicsirázzon, hanem kikelve még egy ideig, a meddig t. i. gyökerét leereszbeti tenyészhessen is, — akkor természetesen teljesen helyes azon átalában elfogadott szokás: vetés után a magot aláboronálni, ellenben ha a talaj vagy csak kévé esőt kapott, vagy teljesen száraz az, azon esetben, ha a mago„N Y í B V I D É K.“ __________ é kesen szóllással, valósággal oly szép volt, hogy ezt Magyar Jullius is irigyelhette volna. Ezredes Főhadnagy Ő Nsága, hasonló szép beszéddel köszönte meg, Ezredes Kapitány Ő Nságának a’ Tiszttség nevében, a’ N. Ezred iránt mutatott nagy szeretetét, szorgalmatosságát, és azt a’ szelíd maga viseletét, melyei mindent lekötelezett magához. Ezek meglévőn, ki vezette Ő Nsága az Ezredet Kálló Várossá alá a’ Debreczeni útfélé, Ott hadi mozgásaiban próbákat adatott vele, de mivel már az idő elkésett, nem sok ideig maradt kívül az Ezred, hanem a Városba be szállíttatott. Ez meglővén, el kezdődött a' nagy ebéd, gazdag volt és a’ Mságos Első Alispán Ő Nsága aranyos készületével igen pompás és fényes. Ebéd után csak hamar elkezdődött a’ táncz, a nép sokassága majd lehetetlenné tette azt. — Estve tűzijáték volt, az Ezrednek beérkezésétől fogva, egész estig — az ágyuk durrogtak. Ennél nagyobb pompával sőt hasonlóval is, még soha egy visszatért Felkölt sereg is nem fogadtatott Szabolcsban. 27-én Az Ezred Nyíregyházára vissza ment. '28. 29. 30-án Nyíregyházán volt, sokau haza bocsájtuttak a Kapitányok által szabadsággal. vetés után aláboronáltatjuk, az első esetben ki fog ugyan az czirázni, s ha kissé több nedvessége volt a talajnak ki is kel, sőt egy ideig el is teng, el is nyomorog — de biz az előbb utóbb mégis csak elpusztul, mig viszont, ha teljesen száraz talajba lett a mag alá boronáivá és soká késik az eső a porhanyó felszínén, — a talaj páraleverődés által nyert nyirkossága vezeti be a magnál a csirázási folyamat első pro- czesszusat — a mag alkatrészeinek átalakulását, — de maga a czirázás a kellő nedvesség hiánya miatt, íenu- akad s a mag korhadtá válik, vagyis a mint mondani szokás, megrökönyödik — ellenben, ha ez ily száraz talajra vetve elborouálatlanul a felszínen hagyjuk a magot, azt a mig eső nem éri, baj nem érheti, a mint azonban a legelső ízben annyi esőt kap a föld, hogy a mag kicsirázhatik, — a mikor is jóval kevesebb esővel beéri, mint pedig, ha a földben van — oly egyenletes kelést nyerünk, a minek az aláboronált repcze után csak a legkedvezőbb időjárással szokott előállani. Különben, nemde, hogy a repcze-takarásuál kipergett mag után nyert repczevetés, pedig az alá a talaj elő sem lett készítve, a legtöbb esetben versenyez a vetett vetéssel? Részünkről tehát azzal, hogy ha száraz az időjárás, a száraz talajba vagyunk kénytelenek vetni a repczét, — azt czélszerübb aláboroná- latlanul hagyni, teljesen egyetértünk, s épen ezért kívántuk e sorokban t. olvasóink figyelmét is arra felhívni, ama t. gazdatárstól pedig a ki vélünk ez eljárást közölte titka telfedezéseért bocsánatot kérünk. HELYI és VEGYES HÍREK. * Mai számunkkal szétküldjiik a szokásban levő póstautalványokat, hogy mindazon t. előfizetőink, akik lapunkat megtartva, még eddig az előfizetési dijakat be nem küldték, méltóztassanak, miután az uj negyedévből egy hó már lejárt, a dijakat beküldeni a kiadóhivatalhoz czimezve. * Személyi hírek. Báró Splényi Ödön néhány napot töltött el Nyíregyházán barátai körében. Gróf Pongrácz Jenő mint tudjuk, Bashalmára fogja li kását állandósitani. * A Nyírvíz társulat közgyűlése, az elmúlt pénteken határozat-képesség hiányában, nem tartatott meg, mert a szabályok értelmében a tagok felerészének (körülbelül 315) jelenléte szükségeltetik. Részünkről nem helyeselhetjük ezen határozatot, és czélszerű lenne azt megváltoztatni, mert más társulatoknál az összes tagok egyharmada is elégséges arra, hogy a gyűlés határozatképes lehessen, s mint tapasztaljuk, ilyen alkalommal annélkül is egy gyűlésen leginkább az értelmiség szokott megjelenni, kik bizonnyára határozhatnak a nagyobb és talán kevésbbé tájékozott többség nevében. * Öngyilkossági kísérlet történt hétfőn éjjel városunkban minden veszély nélkül, s mint halljuk az illető remélhetőleg fel fog gyógyulni. * Kövezet rongálás. Tapasztaltuk, hogy a vidékről nagy terhekkel megrakot szekereket az iszákos kocsisok többnyire erős ügetésben, sőt vágtatva szokták végig hajtatni a nem régen javított kőuton. Kívánatos lenne, hogy a rendőri közegek figyelme a köüt épen tartására is kiterjedjen, mert csak egy-két darab kő felszakadása is azonnal megrongálja az ut egy részét, ez pedig könnyen megeshetik azon erős zökkenések folytán, melyet a gyorsan vágtató rakott szekerek súlya előidézhet. (G) A szünidőket élvező gymnasiumi ifjúság által rendezett majálison nem nagy, de igen intelligens közönség gyűlt össze áldozni Terpsichore oltárára; az érkezett közönséget a rendezőség helyes tapintattal a legszebben fogadá, s mindent elkövetett, hogy a díszes vendég koszorú egy tagja se kételkedjék a diákok ösmert udvariasságában. A táncz a vendégek megérkezte után, 5 órakor kezdődött; öröm volt nézni, hogy Bold. Asszony Hava 1810. 1. 2. 3. Helységekbe szállíttatott ki, a’ Nyíregyházán uralkodó betegség miatt, A’ kormány áttétetett Kálióba, az Ezredes Kapitány Osztályának első századja Bökönyben, 2-ik Balkáuyban, az Ezredes Fő Hadnagyénak 1-ső századja Pazonyban, a’ 2-ika Napkoron, az Ezredes Fő Strázsa Mesterének 1-ső századja Bátorban, a’ 2-ik P.-Petriben szállott meg. 4. 5. 6. 7. Helyeken maradtak, a’ Szabadsággal haza bocsátott Vitézek be hivattak. 8. 9. 10. 11-én A’ Deputatió sorba járta a’századokat, és feljegyezte, hogy ki volt a’ maga lován, ki a’ másén. 12. 13. 14-én Semmi sem történt az Ezreddel. A Fő Tiszttség a’ számadás körül dolgozott. 15-én Mustra tartatott, és a’ Nemes Ezred elbo- csájtatott. Méltóságos Generalis Ő Msága a’ mustra előtt a Vitézeket meg szólította, és O Felségének s O Fő Herczegségének vélek való kegyelmességét tudtokra adta. 16. 17-én Semmi egyébb nem történt, hanem hogy Generális Ö Nagysága utolsón elutazott. 18-án A’ Lovak kótya vetyére bocsájtattak; az Ezredes Fő Strázsa Mester Osztályának 2-ik századja kezdte a’ kótya vetyét.
