Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)
1880-07-29 / 18. szám
N Y í R V I D É Ti.“ Ez alkalommal pedig a jogtalan támadást épen a kir. tanfelügyelő merészelte a sajtó szabadnyil- vánülása ellen intézni, s ha pedig valaki más alázatos szolgája által Íratta a nevezett czikket, úgy sajnáljuk az illetőt, mert nem tudva a valódi tényállást, engedte magát fel használ ni az efféle üzelmeknek, és ha csakugyan egy más tapasztalatlan egyént használt fel: annál inkább megrójuk a kir. tanfelügyelőt, midőn az efféle czikkeket sugalmazza s önmaga pedig azután majd a „kezeit mossa.“ De akár íratta mással, akár saját maga, bi- zonnyára meggondolatlanul van Írva; gyermekes modorral és tájékozatlanságból eredő megjegyzéseivel lapunkat hasztalan óhajtaná kissebbiteni, mert azzal csak saját gyengeségeit tünteti elő, és ferde nézeteit s illetéktelen megjegyzéseit önmagának fenntarthatja, valamint el nem fogadhatjuk azon jóakaró tanácsát, hogy: „minden ügyben szakavatottan bele ne szólhatnánk“, mert úgy amint más szakokra is vannak rendes munkatársaink, úgy a a tanügy érdekében ezen szakot is bátorkodtunk annyira tanulmányunk tárgyává tenni, hogy a sajtó feladatához képest jogosultan s kötelességszerű- leg mindig ellenőrködni s a netaláni hanyag tanfelügyelőség felett folytonosan felügyelni tartozunk és fogjuk is tenni. Nem vitatjuk paedftgogiai ismeretünket, mint a „Sz. Közlöny“ Paedagogusa, de hiába, oly feltétlenül részünkről sem akarjuk elismerni azt, hogyha valaki tanfelügyelő s mert volt egyszerű abc tanító is, telját már akkor, azonnal elismert szakértő legyen. Végezetül még egy csekély megjegyzésünk van. A „Paedagogus“ nevezetű czikkiró nevezett támadásában figyelmeztet (!) bennünket, hogy: „Kíméljünk meg oly férfiakat, akik hivatásuknak és kötelességeiknek mindenkel- teljesen megfelelnek.“ Válaszunk ez: „Az ibronyi ref. felekezeti iskolában immár több mint félév óta a gyermekek iskoláztatásti teljesen el van hanyagolva; az ügy már február havában 131. k. b. szám alatt bejelentetett a közigazgatási bizottságnak, s miután semmiféle intézkedés nem történt, s az oktatás is folytonosan a legnagyobb hanyagsággal Ion elmulasztva, a felső szabolcsi ref. egyházmegye 11. járás kánonszerű látogatója 572. k. b. szám alatt újólag kénytelen volt a f. havi közigazgatási bizottsághoz folyamodni a több mint féléves iskolai hanyagságok megszüntetése végett. Ez megint csak tényállás és pedig az is tényállás, hogy Tbrony községe a kir. tanfelügyelőt ezen sürgős idő alatt sem látta soha, s miután pedig a kir. tanfelügyelő törvényszabta intézkedéseitől nem volt mit remélniük, az egyházmegye kénytelen volt egyenesen, — és pedig egy fél év alatt kétszer a közigazgatási bizottsághoz folyamodni. Természetesen a „Sz. Közlöny“ paedagogusa azt Írja, hogy csak „kíméljünk meg oly férfiakat, akik hivatásuknak és kötelességeiknek mindenkor (!) teljesen (!) megfelelnek. “ Bizonyára, az efféle czikket csak is álnév alatt lehetett megirni, ha a tanfelügyelő irta mindezt, úgy valóban különös eljárás, ha más által íratta, úgy kedves barátját furcsán rászedte, — de bármely esetben is, az ilyen értelmetlen paedagogustól a legjobb akarat mellett sem fogadhatunk el jó (!) tanácsot. Álnév alatt megjelent czikk ellenében magunk sem Írhatunk alá ez alkalommal nevet, de azért nem rejtőzünk el. Más különben, jelen sorainkért teljesen felelősséget bármily utón elvállal a „Nyirvidék“ szerkesztője. Városi reform. Lapunk múlt számában kifejezett sejtelmünk tehát alapos volt, darázsfészekbe nyúltunk, midőn Nyíregyháza város korcsmáltatási ügye feletti véleményünket nyíltan kimondani merészeltük ; anélkül hogy az e tárgyú közleményben elmondottak megcsúfolását még csak megkísérelné a Szab. Hírlap minden teketória nélkül az egyénnek ront és >egyéni érdelet majd »Oriinfeldék ügyének pdrtoldsdvalt vádol, még ezért valóban tollharczot nem vívunk az igazság és erkölcsiség eme uj apostolával, mind- öszsze azon meggyőződésre jutunk, miszerint czikkiró vágy 9t akkor midőn sorainkat olvasta, vagy pedig midőn czikkét irta Noé apánk szelleme lebegett szeme előtt tehát nem mintha a megtámadás vagy kritikára reflektálni óhajtanánk — hanem a több oldalról — még pedig illetékes helyről — véleményünk mellett nyilvánult tetszés és időközben felmerült ujabbi körülmények indítanak arra, hogy e sokat hányt vetett kérdéshez még egyszer hozzá szóljunk. Első czikkünk soraiból még ellenségünk sem olvashatott ki mást mint azt, hogy mi e napi kérdés incidenséből a közönség figyelmét felhívni óhajtjuk azon körülményre, hogy városunk atyái a régi slendriánhoz ragaszkodva — mindentől a mi uj, a mi a korszellem követelte reformhoz az utat egyengetni látszik — határozottan idegenkedtek, az őskori múmiák előttük szentek és ezekhez kiki vakbuzgósággal ragaszkodik ; mi egy betűvel sem szálltunk síkra valaki magánérdekében, egy szóval sem hangoztattuk azt, hogy Grünfeld vagy akárki fia részesüljön előnyben a regale jog bérletnél, hanem azon állítást koczkáztattuk, miként Nyíregyháza városában a rendezni és változtatni való ügyek közé — és ilyen sok van — a korcsmáltatási ügy is sorozandó és mert normális viszonyok közt a mostani árverés is csak oly eredménynyel folyt volna mint ez • előtt 3, 6 és 9 évvel, hogy t. i. semmi más csak a bérlők exictentiójáról lett gondoskodva — a fatálisnak mondott ajánlat (adta légyen azt be Grünfeld vagy Schwarczfeld) mindenesetre apropos jött. A Szab. Hirl. nagy ciniamussal azon véleményt imputálja nekünk, hogy szerintünk a monopólium nagyobb versenyt és jobb italokat Ígér a községnek mint a jelenlegi rendszer, engedelmet kérünk, mi nem szóltunk a monopólium versenyképességéről —, mindössze a jelenlegi rendszer korhadt és tarthatlan voltára utalva azon meggyőződésnek adtunk kifejezést — és ahhoz most is ragaszkodunk — hogy mig ezelőtt és most a bérlők mihelyt a szerződést kézhez kapják csak azon okoskodnak, mi módon ób utón aknázzák ki az üzletet és ia közönség kényelme és igényei elüttök számba se jönnek, sőt némi tekintetben nem is jöhetnek; addig monopóliumnál, hol a korcsmáltatás egy ember kezelése és felügyelete alatt áll — ezen egy ember kinek 50—60 ezer forintja forog kérdésben — saját érdekében is fog igyekezni, hogy sübordinált bérlőit vagy közegeit sakkban tartsa, hogy a nagy közönség igényei kielégites- senek; mi nem tulajdonítunk nagy horderőt azon kérdésnek, hogy a pálinka 20 fokú és hogy a bor jól megmérve legyen —■ de igenis állítjuk, hogy ezen ügy rendezett vagy rendezetlen volta a társadalmi életre meglehetős befolyással bir; hisszük és állítjuk miszerint minden rendes városban a korcsmák és vendéglők úgy közbiztonsági mint 'közegészségi szempontból szigorú ellenőrzés allatt állanak — ób ily elenőrzés és rendezés csak is akkor gyakorolható és keresztülvihető, ha a hatóságnak egy emberrel vau dolga; anélkül hogy személyekről beszéljünk, — világositsuk meg e kérdést egy két példával : Lehet vagy van korcsmáros, bérlő, albérlő vagy viczealbérlő, ki több Ízben a rendőri — sőt a büntető törvénykönyvvel confliktusba jött, ismételten előfordult eset, hogy az ember a korcsma helyiségben rejtélyes módon pénzétől megfosztatott, vagy gyanús italokat élvezett; — ez ily rejtélyes vagy csupa véletlenséggel telt helyiség másutt bezáratik, vagyis a speczies az üzlet folytatásától eltiltatik, a jelenlegi rendszer mellett az lehetetlen, mig monopóliumnál — és e helyütt megjegyezzük — rendezett monopóliumnál ez igen is lehetséges ; hja, csakhogy nálunk, ily eshetőségekre nem is gondolnak, nálunk minden korcsma vendéglő és minden vendéglő korcsma és ennék a gazdája a közönség absolut ura, nálunk újításról szó sem lehet, esetről-esetre előkerestetik a Mária Terézia királynő idejében megállapított térrajz az antiquariumból — és ha törik-sza- kad — hiába változtak és változnak a helyi viszonyok — ott ahol ezelőtt 50 vagy 100 évvel a gu- gyit mérték, ott kell azt most is mérni; nem dicsekedhetünk annyi szak- és helyismerettel, hogy a városban létező korcsmák számát helyes vagy nem helyesnek mondhatnánk — erre nézve más, ki e kérdés- beni ítélethozatalra nézve egyedül magának vindicálja az illetékességet — tapasztalatból talán helyesebben vélekedik, — hanem az még- sem lér össze sem a város érdekével, sem a közönség igényeivel, hogy a korcsmák helyhez legyenek kötve, — political és közigazgatási kérdéseknél szoktak azon vitatkozni, hogy ezen hivatalnak és amaz hatóságuak hol legyen a székhelye, de vendéglő és korcsma, — mely a helyi közönség kényelmére létezik, valóságos absurdum, hogy Péter vagy Pál dirigáltassék, hogy hol nyisson korcsmát vagy vendéglőt, — a város megkapja a bérét és a bérlő a maga érdekében is fog igyekezni, hogy alkalmas helyen üsse fel sátrát; habár teljesen megvagyunk győződve arról, hogy a korcsmák számának korlátozása a közerkölcsiségre befolyással nem bir — sőt ilyeneknek korlátlan számbani felállítása inkább azon eredményt szüli, hogy minden ember megtalálhatja társaságát még a bor mellett is, — a korlátozás ellen egyelőre kifogásunk nincs, hanem igen is kifogásunk van az — ellen, ha monopólium létesülne — miszerint az italmérési jog helyhez legyen kötve, — egyébiránt oly kérdés ez — melyre nézve a képviselet még utólagosan is határozhat, ha ugyanj lesz annyi lélek - erő a képviseletben, hogy más rendezett városok példájára — saját érdekének megóvása mellett — nem 23, hanem egy vállalkozó vagy bérlővel lép szerződésre. A „színi-egylet“ első gyűlése. Lapunk múlt számában említettük, hogy többek kezdeményezése folytán városunkban »színi egylet« van alakulóban. Dr. Baruch Mór, Czupra Endre, Elek Mihály, Halasi János, Kerekrétky Miklós, Maurer Károly, Mikecz János, Péchy Gyula, és lapunk szerkesztőjének aláírásával ellátott »meghívás« köröztetett, melynek értelmében a színi egylet szép és üdvös eszméjének megtestesítése czéljából egy folyó hó 25-ére tűzött értekezletre hivatott meg a nagy közönség. Ez értekezletre számosán jelentek meg és érdemesnek tartjuk a tanácskozás menetét és eredményét e helyütt ismertetni. Köz felkiáltással az értekezlet elnökéül Dr. Baruch Mór s jegyzőjéül Halasi János elválasztatván, előbbi előadja azon indokokat, melyek az értekezlet egybehivását kívánatossá tették; kiemeli, hogy városunkban tisztességes társulat pártolás hiányában magát fenntartani nem képes, minek az lesz következménye, hogy jó társulat jövőben városunkba nem jön, s igy közönségünk szini előadásókban élvezetet találni nem fog. Társadalmi viszonyaink ziláltságában találja a pártolás hiányának okát és a színi egylet létesítésétől vár orvoslást, mint a mely hivatva lesz 'felkarolni a szin- ügyet s közvetítő közeget képezni a városi hatóság és közönség között. Szóló hiszi, hogy a szinegylet üdvös czéljáról általános a meggyőződés, miért is a szószaporitást kerülendő, indítványozza: Mondja ki az értekezlet, hogy egy »szini egylet« felállítását mulhatlanul szükségesnek tekinti, és a részletekbe ez alkalommal nem bocsátkozva az alapszabályok tervezetének kidolgozására egy 9 tagú bizottságot küldjön ki. Maurer Károly és Korányi Imre pártolják ez indítványt. Czupra Énébe a jelenben is létező műkedvelői társaságot kéri 'felkaroltatni, és ennek ügyét előmozdítani és mert egy szini egylet létesítése szerinte sok akadályba ütközik, ez eszmét elejtendőuek javasolja. Halasi János reflectál a Czupra által mondottakra, és kijelenti, hogy ezen értekezlet a szini egylet megteremtése érdekében hivatott össze, tehát ragaszkodik a napirenden levő tárgyhoz és ellenzi, hogy a műkedvelői társaság sorsával és kérdésével ezúttal foglalkozzanak. A műkedvelői társaság az utóbbi évekhen semmi életjelt nem adván magáról, ezen társaságot sokkal nehezebb lesz halottaiból feltámasztani mint a kezdeményezett »szinegyletet« virágzatra fejteni. Ezek után folytatja itt Nyíregyházán a szellemi élet teljesen meddő ; egyetlen egyletünk a Casinó és ez is eredeti rendeltetésétől eltérve, -r- aem azért létezik, hogy üdvös eszmecserét folytassunk, nemes törekvéseinket nemes czé- ^okra egyesítsük, — hanem hogy legyen hol s kivel játszanunk. Városunkban, fájdalom, minden szellemi mozgalom hiányzik, pedig mindaddig mig ily mozgalom meg nem indul, az előítéletek, melyek mindenben kaszt, vallás, társadalmi állás, és születés szerint osztályozzák a polgárokat, fenn fognak állani ;és azokat mi sem lesz képes lerombolni, pedig hogy leromboltassanak: általános óhajunk. Senki sem tagadhatja, senki sem vonhatja kétségbe úgymond, hogy a jó színi előadások előmozdítják a nép- miveltséget, emelik a közerkölcsiséget, nemesitik Ízlésünket, és felköltik különösen az ifjúságban a szép és nemes iránti érzéket, azért is egy oly egylet létesítését, mely czélul tűzi ki a pártolásra érdemes szin- ügy felkarolását, s gyámolitását a közszellem fejlesztése érdekében fekvőnek látja, s mert ily egylet alakítását egyszersmind oly szellemi mozgalomnak tekinti, melynek közmivelődési hatása el uem maradhat és mert az ily egylet szervezése ma már az idő halaszthatlan követelménye: részéről az eszmét pártolja és hozzá járul Dl. Baruch indítványához, a melyet az értekezlet egyhangúlag elfogadván, határozatba ment, hogy a szinügyet pártoló egylet raegalakittatik, és az egybehívandó közgyűlés elé terjesztendő alapszabályi tervezet kidolgozására: Dr. Baruch Mór, Czupra Endre, Halasi János, Kerek- réthy Miklós, Mikecz János, Török Péter, Kmethy István, Maurer Károly és Ábrányi Lajos urakból álló bizottság választatott. A közönség köréből.*) Nyílt válasz Szomjas Károly úrhoz, Dadán. A »Nyirvidék« 17. számában Szomjas Károly ur t.-dada: lakos, jónak látta községe egészségi állapotának * E rovatban közlőitekért nem felelői a Szerk.
