Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)
1880-07-08 / 15. szám
15. szám. I. évfolyam. Nyíregyháza. Csütörtök, 1880. julius 8. Előfizetési árak: Az előfizetési pénzek, megrendelések, valaA lap szellemi részét illető minden közHirdetési dijak: Minden háromszor liasábzott petitsor egypostán vagy helyben házhoz hordva: mint a lap szétküldése tárgyában teendő főilernények a szerkesztő czime alatt (szarvas-uteza szeri közlésénél 5 kr ; többszöri közlésnél 4 kr. számittatik. Egész évre ..................................................4 frt. F élévre.......................................................2 „ szól amhísok PIKINGER JÁNOS és JÓBA ELEK 102. szám, Ulmer ház) küldendők. Kincstári bélyegdij fejében minden egyes Negyedévre........................................: 1 „ E gy szám 10 kr. kiadó-tulajdonosok könyvnyomdájához (szarvas- utcza 119. szám) intézendők. Csak bérraentos levelek fogadtatnak el. Kéziratok viszsza nem küldetnek. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 kr. A kishirdetö rovata alatt, a tiz sort meg nem haladó közleményért csak 30 kr vétetik. Az aratás ideje. Megérkezett az aratás ideje. Az országgyűlés már régen szétoszlott; a fővárosi vendégek mind eltávoztak; a felső hivatali közegek, akiknek csak lehetséges, mind felkeresik az üde falusi levegőt; szünetelnek a bureauk; a miniszteri posták is mindinkább ritkulnak a központi hivatalokban; hazaérkeztek a tanulók; mindenkinek meg van a maga vacatiója, s mindenkinek gondolatja egy czél fele öszpontosul: az idei aratás eshetőségére. Tudjuk nagyobhára, hogy sok reménységet nem táplálhat senki, de azért mindenki tudja, hogy honunk legfőbb reményei, mint rendesen, afőldmivelő ág eredményeivel van összekapcsolva. Kezd mindenki számítani, a kik eddig könyelmüen, pazarul szórták a pénzt, most átlátják, talán akaratlanul is, hogy ez az évszak a gyűjtő évszak s pedig még csak a kezdetén vagyunk, s mennyi fáradságot és perpatvart kell a szorgalmas gazdának kiállani, hogy kis termésének megérdemlett gyümölcseit élvezhesse. Sajátságos időszak ez nálunk. Midőn az aratás megkezdődik, a legpazarabb ember is zsugorivá vállik. Napokon át veszekedik az arató tótokkal, vájjon mennyire lehetne kevesebb részben velők kialkudni a munka-bért; szorgalmasan megszámlálja szép dombos-völgyes tarlóján a felrakott „kereszteket“; megvizsgál minden csomót, vájjon hullott-e ki belőle egy-két „szem“ (milyen kár), ha ilyenkor egy kis lég-frissitő eső áztatja meg az aratást, izgatottságában nem tud aludni; — hajnalok hajnalán kirohan a tarlóra, — vizsgál, káromkodik, jön s megy, csetlik-botlik erre-arra, szidja a tótokat, miért nem igyekeznek jobban, pedig némelyik a nagy hőségtől eltikkadva a legundokabb békapocsolyába menekül fáradalmait lehűteni, s a gazda dühös magyar szidalmait és sürgetéseit meg nem értve, önelégülten kimosolyog a pocsolyából még undokabb arczkifejezéssel, s mosolyogva felel: „dobre!“ — Mennyi zaklatás, fáradság, mig végre szépen összehordják az asztagot, — újabb küzdelmek, között végtére megérkezik a nagy cséplőgép, miután az utólsó kanyarulatnál be is dűlt az árokba, el is törött valamije, mert úgy összevisza húzogatták, mig a falu legénysége talpra állíthatta. A gépész urnák is hízelegni kell, — még jó jeges kávét is kap naponta, — itt-ott az urasággal egy asztalnál ebédel és szurtos ó-kori markaival kenyér-golyókat görget a hófehér abroszon; — mig végre a gép elvégzi dolgát, a sok napszámos mehet haza, — nem szabad egy szemnek se elszóródni, — begyűjtik szépen, de boldog ám az, aki pompás gránáriumba rakhatja, mert mielőtt még az utólsó zsák megtömőduék, — már az ára is a gazda zsebében van; különösen rósz időben, mikor az árak is oly magasak, — hiszen mindennap megnézte a lapok üzlet-rovatát, — s most már ezúttal az árak nem igen fognak emelkedni! tehát a sok baj és lárma közt learatott, kicsépelt termés ára valahára begyül és ezzel vége a gyűjtés korszakának is, — mert másnap az a szorgalmas, jó gazda legtöbb esetben már nyugtalan gondolatok közt töprenkedik azon, vájjon milyen módon lehetne kedv szerint elkölteni a pénzt, — és legkevesebben igyekeznek azt értékesíteni. Kevés szavakkal óhajtunk tehát mi is hozzá járulni ezen gyűjtő-évszak czéljailioz, s ha másképen nem tehetjük, de elvileg igyekszünk részesévé válni ezen munkának, s törekszünk a nyilvánosság terén a sajtó feladatához képest, ha lehetséges, érvényesíteni e feladatot a közel jövőre nézve, midőn szerény sorokkal buzdítjuk gazdaközönségünket, hogy jelenlegi fáradságos munkálataik megtakarított összegét czéltalanul el ne pazarolják, s használják azt fel úgy a jelenben, hogy ez uj nemzedék a tudományok, művészetek és minden iparágak fejlesztésében lassanként oly alapját vethessék meg Magyarország anyagi felvirágzásának, mely által nemzetünk a nyugoti polgárosodott nagy nemzetekkel párhuzamosan vetélkedhessék a korszellem igényeihez képest. Óhajtjuk a folyó aratás sikeres eredményét, hogy bármily csekély megtakarított összeg —• iparkodással — dusabb eredményekre vezessenek s jobban gyümölcsözzenek, mint eddig. __________________J_________Á. L. N agy-Kálló, 1880. juni. 30. (Társadalmi mozgalmak. Főreáltanodai közgyűlés. Tisztujitás. Segélyezések. Reáliskolai zárünnepély. Jutalmak a reáliskolában.) T. szerkesztő ú' i Miután a polgári év felén vagyunk: igen sok dologról írhatnék önnek tudósítást; p. o. a szabolcs- megyei takarékpénztár félévi forgalmáról; de erről a könyvvezetők sokkal hitelesebb értesítést adnak, mint én adhatnék; vagy a casinó s polgári olvasó-egylet félévi választmányi gyűléséről s ezek mind társadalmi mozgalmakat jeleznének; de a easinók ma nem oly élénk szellemi gyúpontok, mint lehettek a nagy Szécsényi idejében s alig produkálnak a lapok megrendelésén kívül valamit, még félév idején is; a polgárok pedig, szélyel vannak munkájuk után, a mint az rendén is van: »szántóföldre, rétre, kertbe, szőlőbe és ott mun- kálódnak mind estvéiglen« Szent Dávid király és próféta szerint s a polgári olvasó-egylet csakis a téli évszakban nyer élénkséget, akkor lévén ideje a társal- kodásnak, politizálásnak és a többi. Szóval, mintha megannyi praktikus angol ember volnánk, az időt becsüljük s czélja szerint használjuk, mint régen, a Csokonai idejében, melyről Tompa azt irta »Elmélkedés egy levél felett« ez. versében, hogy: »Akkor szőtt a takács, a boltos árult Szántott a nép, a pap imádkozott; Irt a deák, az ács fúrt; meg nem unta Prókátor a port, czigáuy a kohót» A „NYÍRVIDÉK“ TÁRCZÁJA. A szabolcsi nemes insurgens lovas-ezred történetének naplókönyve 1809-ik évben. (A megyei levéltár eredeti kézirata után.) Közli: Újlaky György főlevéltárnok. (Folytatás.) 10-én Beérkezett az Ezred Pápára, apiaczon a nagy templom mellett frontban állott — az egész Város kisérte, a’ Szabolcsi Magyar nóta, melyet fújtak az egész Városon keresztül a’ trombitások, a’ népet még a teu- plomból is kicsalta. Itt adta ki Generális Ő Nsága a parancsolatot, hogy az Ezredes Eő Strázsa mester osztálya veszi által a’ Rába vize partján az ellenség ellen való vigyázatot, és az egész osztály a’ Hajdú félszázaddal itt fog letelepedni. — Hogy az Ezredes Kapitány egész osztálya a’ Stábbal együtt Pápán fog maradni, az Ezredes Fő Hadnagy osztályának l-ső századja pedig Takácsiban, mely egyszersmind lárma helynek neveztetik ki. A’ 2-ika pedig Békásiban fog lenni szálláson, ezen parancsolat szerént a maga helyére oszlott az Ezred. Az Ezredes Fő Hadnagy osztályának Tiszttsége kis- sebbségnek vette azt, hogy az ellenség előtt való őrt nem ezen osztály vette által, holott azt illette volna, és Ezredes Kapitány Ő Nsága előtt az ellen jelentést is tett, de az ellent nem állván a’ Generális Ő Nsága parancsolatja végre hajtatott. Ekkor csinálódott a’ Szabolcsi Magyar nótává a’ következő dal: 1. Istenem be nagy jót tettél Hogy katonát teremtettél 'S hogy paripára ültetted Azzal remekeddé tetted. 7. Legszebbjei a’ szép nemnek Hasznát vennék most több szemnek Kettő kevés akár nézni Akár magához igézni. 2. Különösen mély kellemes Légyen a’ felkelő Nemes. ’S bölcs kezed mely szépet olcsón Meg bizonyítod Szabolcson. 3. Karcsú sugár a’ termete Mosolygó a’ tekintete Nyájas vidám az orczája Csókra nyílt bajuszos szája. 4. Búza virág szin ruhája Szép testét csinosan álja Fél vállra áll a’ mentéje ’S gyengén lebegdél feléje. 5. Reményt mutat zöld csákója ’S cser-gajból fűzött forgója Kardja karcsú derekáról Büszke győzedelmet árul. 6. Jobb keze a’ csípejébe Egyenesen ül nyergében Nem mozdul egy porczikája Épen cserfa bokrétája. — 8. Szépek! szépek! szeressetek Mi is azt tesszük veletek, 'S ha igy töltjük az életet Kölcsön esik a’ szeretet! 11. 12-én Parancsolat érkezett, hogy ennek utánna az Ezred együtt exerczirozzon. 13-án Casirius Fő Hadnagy Szoboszlai PappZsig- mond a’ T. N. vármegyéről Másod Kapitányi rangot nyert. A’ T. N. vármegyének, a’ Kisasszonyhava 10-én történt változásáról tett jelentésre válaszoló Levél érkezik. Winkler Fő Strázsa mester nehezen veszi, hogy úgy látszik, mint ha a’ T. N. vármegye nem volna azon meg nyugodva, hogy ő, nem pedig Molnár Kapitány tétetett Fő Strázsa mesternek. 14.15-én Semmi nevezetes dolog nem történt. 16-án Fő Strázsa mester Bárczy helyett Százados Kapitány leBZ Kállay Gergely, másod Kapitány — Fő Hadnagy Vay Ádám, Fő Hadnagy a’ Blankenstein Huszároktól Rácz József. — Ez oly kifejezéssel tétetett által, hogy az Ezred tanítása végett kell neki ide jönni. — A’ Tiszttség protestált az ellen. És Ezredes Kapitány O Nsága, be is adta jelentésben, de Generalis 0 Nsága épen meg nem engedte, hogy 0 Fő Herczegségéhez be menjen, igy a dolog elmúlt.
