Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)

1880-07-01 / 14. szám

igy van ez Európa mívelt nyugati államaiban is mindenütt, — s hol a foglalatosság, munka, az akarat, a tettvágy, az öntudat felismerése nyilvánulhat: ott mindenkinek feltétlenül szükséges egy hírlap, — mert beismerik a saját és környezetük kicsinységét, tudni óhajtják a világ nagy eseményeit, — s mindez kielégítést nyer az egyszerű napilap megjelenése által.

A mig ezen eszmékért, őzéiért, törekvésekért, a haladás vívmányaiért — kívülünk — más nemzetek, népek, együttesen s versenyezve igyekeznek az előtérbe jutni, — a szereplő szózat hatalmát hangoztatni, az egész világegyetem felkarolásával, — addig nálunk még csak egy csekély tömeg, egy valódi kis- sebbség küzd, hogy azon színvonalat elérje melyen más nemzetek már évtizedek óta haladnak. Nálunk még egy kis hetilap is alig tudja magát fenntartani a közönség régen ismert közönye miatt, —s bár nem vonhatunk legkevésbbó sem párhuzamot a napilapok eseménydús béltartalmával, de mint a sajtónak szerény képviselői a vidéken, — helyi és megyei közérdekű ügyekben: elismeréssel tartozunk azon kisebbségnek, mely tudja a sajtó működésének feltétlen szükségességét s bízunk a jövőben, hogy kitartással czólt érünk s közönségünk mindinkább meg fog győződni azon befolyásról, melyet a közügyek és közmívelődós fejlesztése érdekében — egy hírlap szabadnyilvánulása kieszközölhet.

Á. L.

A felsőszabolcsi ref. e. megye esperesválasztó s számvevő gyűléséről.

A mint már a „Nyírvidékiben jelezve is volt, a f. szab. ref. e. megye nagy érdekeltséggel várt gyűlése f. hó 11—12-én Kis-Várdán, Lukács Ödön esperes és Újfalussy József segédgondnok elnöklete alatt; számos lelkész s világi buzgó egyháztag közreműködése mellett megtartatott, s a buzgó világiak közül a tevékeny s erélyes munkásságu segédgondnokon kívül megemlíthetjük, ifj. Gróf Lónyay Menyhért, Pilissy László képviselő, Vay Péter, Szabó László, Kölcsey László, Szesztay Károly, Lővey Antal, Szalánczyakat stb.

A gyűlést a lánglelkü és emelkedett szellemű esperes 11-én reggeli 8 órakor pontban, egy tartalmas, egyházra, hazára s emberiségre isten áldását kérő imával nyitotta meg. Ezután következtek: az esperesi és segédgondnoki Írott jelentések, a tavaszi gyűlés óta elnökileg végezett ügyekről; a jelentés olvasása közben a bővebb tárgyalást igénylő ügyek, melyekben az elnökség végérvényesen nem intézkedhetett s bírói Ítélethozatalt igényeltek, elbírálás alá bocsáttattak.

Különös figyelmet s felemlitést érdemelnek a 190 jegyzőkönyvi szám alatt elintézett ügyek közül e következők:

Gyűlés első napján délelőtt 9 órakor a kis- várdai ref. egyház harangjaival adott jelre úgy a gyűlésre jött érdeklődők, mint a kisvárdai egyház számos intelligens s közrendü hívei a ref. templomba

ját folytatta Salamon helységében, és a körülötte levő apróba falukba, melyekbe estve fele érkezett be, Hogy ez a’ mars, ily hirtelen esett, azt hirelik okának, hogy 0 Fő Herczegsége azt állította volna a’ felkölt seregek felöl, hogy azok éppen oly hirtelen tétethessenek marsban, mint a’ rendes Katonaság. Ha a’ sok társzekereket, mely az Ezredet kisérte ki veszi az ember, nem is lehet látni nagy különbséget. Az Ezred egy óra alatt, akár mely időben készen tudott lenni a’ Marsra.

Ebben az útban, hallatott, a somlyó hegyére a’ lárma fa fel vitetett. Erről a’ hegyről fog a’ jel adatni a’ meggyujtandó fa rakás által, ha az ellenség el kezdi a lármázást.

Ezen utunk egész jig volt. A trombitások kiket Ezredes Kapitány Ő Nsága, a Századokból, és osztályokból be vonván, és a’ Tisztség által ígért pénzből szerszámokat szerezvén, egészen ki tanított muzsikáltak az utón. Egész Seregeknél nincs több olyan muzsika mint ez. A’ Bihariaké jobb volt eleinte, de miólta Genosy Ő Nsága keze alá vette, hasonlithat- lanul meghaladta azt.

Ezredes fő Strázsa mester Winkler egy dalban igen bele szeretett, a’ dalolni tudó Tiszteket, az Ezred eleibe szóllitotta, s együtt dalolt. Ezredes Kapitány ur is, nagyon bele szeretet ezen nótában, és ezen az utón »Ezred nótájának« nevezte ki.

(Folyt. köY.)

„N Y í B V I D É K.“

seregelvén, a 90-ik zsoltár eléneklése s nehány lelkészből alakult énekkar lélekemelő s öszhangza- tos éneklése mellett, b. e. Kozma József volt eőri lelkész s 8 éven át tevéken esperes emlékünnepélye tartatott meg. Az emlékbeszédet Vitéz Mihály ke- mecsei lelkész tartotta, elmélkedvén azon hibás mérlegről, melyei sokan a lelkészi állást megítélték; úgy tüntetvén fel a bóldogult lelkész-esperestet, mint a ki isten és világ szerint a díszes lelkészi állásnak megfelelt — Alapige volt: Gal: 1: 10 v.

B. e. Kozma József eredetét vette Kis-Várdán 1818 febr: 17-én; tanult Sárospatakon; majd 3 évig akadémikus rektor volt Baracskán, honnan 1839- ben Bécsbe távozott tanulmányai öregbítése végett; később utazásokat tett külföldön. Haza jővén segédlelkész lett a f. szabolcsi ref. e. megyében Ro- hodon; onnan 1841-ben az eőri egyház hívta meg rendes lelkipásztorul, hol híveit szeretve s általuk szerettetve töltött 38 évet. Az e. megyén 18 évig volt tanácsbiró, 8 éven át erélyes, buzgó esperes. Meghalt 1878 nov. 20-án. Béke poraira!

Felemlíthetjük itt, hogy a régiségtan és történelemmel kiválóan foglalkozott. Alig van élő ember megyénkben, ki az egyes szabolcsmegyei községek eredetét, történetét úgy ismerte volna, mint Kozma ismerte. Midőn Lukács Ödön a „Szabolcs“ ez. lapot szerkesztette, felkértük Kozmát, hogy történelmi kutatásai eredményéről Írjon közleményeket a lap számára; Ígérte is, de a bokros esperesi teendők miatt Ígéretét be nem válthatta s az a sok történelmi s régészeti ismeret, melylyel birt, vele együtt megyénk történetkedvelő fiainak nagy sajnálatára sírba szállott.

Másik, e. megyénk történetében mindenesetre figyelemre méltó ténye volt a gyűlésnek az esperes választás, mely elé feszült figyelemmel tekintettünk mindnyájan; mert az igazi érdem bocsáttatott versenyre két párt részéről, mindössze is a kor s vele járó mozgékonyság tett különbséget. Az egyes egyházak is oly élénken érdeklődtek, hogy — a mi szokatlan, mondhatni rendkívüli — 87 egyházból egyetlenegy sem maradt el; sőt mind beadta pontosan a szavazatát, melyek közül egy szabálytalan volt. A szabályszerű szavazatok közül Lukács Ödön e. megyei főjegyző, tanácsbiró S ideiglenes esperesre 61, Szikszay József tanácsbiróra 23. Buzik Zsigmondra 1, Harsányi Sámuelre 1 szavazat adatott. — Az elválasztott esperes nagyhatású prog- rammbeszédet tartott s székét az egyházkerület megerősítése reményében elfoglalta. Az esküt is majd juli: 19-én Debreczenben fogja az elválasztott

esperes letenni, kit a mint az e. megye örömmel üdvözölt: úgy, reméljük az egyházkerület is szívesen és tárt karokkal fogad az egyház kerületi tanácsba be.

A mily örvendetes volt e választás, oly elszomorítók a demecseri lelkészválasztás körül felmerült aljas üzelmek s vesztegetések. A vizsgálatot vezetett Nagyváthy Ferencz kéki lelkész s Batta Ignácz gégényi birtokos valóban dicséretett érdemelnek azon tapintatos eljárásért, melyszerint az 1000 ftos szerződéseket s 10 köböl gabonáról szóló kötvényt ügyesen kézrekeritették; láttuk ezekből a mai világ furcsa észjárását, melyszerint a bírák s világ szemét azzal akarták bekötni, hogy az 1000 ftos kötvénybe beleszurták, hogy a kinek javára történik a szerződés, az azon kánonok (egyházi legfőbb törvények értelmében s „becsületes utón“ választassák meg, a mely kánon a vesztegetésnek legártatlanabb nemére is hivataltól való felfüggesztést ir elő s becsületes útnak egyedül „a szentlélek által való elhivatást“ jelezi. Valóban bámulatosan meg van mérgezve korunkban az emberek erkölcsi érzéke. Bámulnunk kellett a bíróságot is, mely ily corpus delictikre a felfüggesztést, a mint a kánon rendeli nem alkalmazta; hanem az e. megyei gyűlés előtti dorgálással megelégedett. De szerencsére a dorgálásra ítélt felebbezett! igy remélnünk lehet, hogy az egyházkerület a felfüggesztést kimondandja.

Egyházmegyei aljegyzőségre többséget senki sem nyert. Legtöbb szavazatot nyertek: Nagyváthy Ferencz 25, Lovas Dániel 13, Horváth József 8, Nagy- máté Albert 8 szavazatot. Miután Lovas a jelöltségtől visszalépett, Nagyváthy, Horváth és Nagymáté újabb szavazás alá bocsáttatnak.

A számvevőszék, mely a közgyűlést megelőző két napon, a buzgó és szakértő elnök: Szikszai József vezetése alatt ülésezett, beterjesztette jelentését a következőkben:

I. Lukács Ödön esperes az egyházkormányzati és segélypénzekről számolt 842 frt 18 krról.

II. A Litkei-nyugdijalap, mely két év előtt b. e. Litkei Péter buji lelkész emlékére alakult oly czélból, hogy idővel az elaggodt lelkészek abból segélyt és nyugdijat nyerjenek, jelenleg 289 frt 56 krajezár.

III. Egyházmegyei közigazgatási pénztár tesz 713 9 fr 7 9 'A kr.

IV. Tüzbiztositási tőke tesz kötvényen 355 fr 53 kr

Ezen III—IV sz. a. pénztárat Zsindely János tapasztalt hűséggel és pontossággal kezeli.

V. lelkészi özvegy-árva gyámpénztár állása a következő: 29,061 frt 97 7/so kr. Ezen pénztárt kezeli Vitéz János, kinek nincs más ambitiója, mint az, hogy e pénztár az utolsó krajezárig tisztán álljon, biztosítva legyen s oly öszszegre növékedjék, mely tisztességes nyugdijat s özvegyi és árvaillet- ményt adjon a papi árvák s özvegyeknek. Adja isten neki a lekiismeretes kezelésért, hogy ez örömet megérje; s midőn ő az emberi élet legvégső határán a pénztár kulcsát más kezekre bízza, özvegye, ki a természet rende szerint, mint ifjabb, valaha utánna marad, százakra menő özvegyi illetményt élvezzen, egy buzgó, lelkiismeretes s küzdelmes életű lelkipásztor özvegyéhez méltót.

Sajnáljuk, hogy a segélyezett özvegyek és árvák száma a jelentésben kitéve nem lévén azt nem közölhetjük. Szóbeli értesülés folytán úgy emlékezünk 26 az özvegyek száma és ezek között 5 esperes özvegye van.

Az ügybuzgó segédgondnok : Újfalussy József, a köréhez tartozó anyagi építkezési, alapítványok' feletti őrködés s peres ügyek vezetésről terjedelmes jelentést adott, mely azonban a nyilvánosságra alig tartozik. Kiemelendő abból, hogy az alapítványi pénzek s egyházi vagyonok nyilvántartása végett egy századokra szóló könyvet készíttetett, melyben e. megyénk minden egyházának javai feltüntetve lesznek. A kimutatás kevés hijján már már kész; s ezzel a segedgondnok maradandó emléket emel magának örök időkre!

Az esperes évi jelentése az egyházmegyebeli egyházak szellemi és anyagi állapotáról oly terjedelmes, oly részletes és kimerítő, hogy azt egész terjedelmében kellene közölni, hogy á lelkiismeretes kimutatást kellőleg méltányolhassuk. Mi csak az adakozásokra szorítkozunk jelenleg, melyszerint Bogdányban Kállay Istvánná 160 frtot, Ny.-Bátor- ban Kiss János 100 frtot, Berkeszen Gróf Vay Adám 50 frt, Besztereczen Beniezky Alajosné egy urasztalához való abroszt, Bujon Dáni Pál egy bel- telket ajándékozott az egyháznak: Demecserben Szabó Antal és Teremi Gábor gondnokok a templomot saját költségükön körül kerittették. Encsencsen Molnár Sámuel 40 frot, Ujfehértón Kis Juliánná hajadon 10 0 frtot. Gyulajban Tóth Ferencz és neje 50 frtot, Jákón Okolicsányi Béla az urasztalához egy értékes aranyozott kelyhet, Karászban Illésy Imre két vékás földet, Kökényessi Vilmos 6 frtot, Nagy-Kállón néh. Nagy János 20 frot, Jeney Mi- hályné 50 frtot, özv. Búzás Lajosné 20 frot, Erdőhegyi Mihály és neje 15 frot, özv Aradi Istvánné és Biró Péter 10—10 frt, Igaz Gyógy 3 frtot, Vásárhelyi József 2 frtot, Kis-Létán Gencsy Károly a tanító kertje pótlására 150 □ ölnyi területet, özv Pataky Sándorné 8 frtot, Nyíregyházán özv, Nagy Pálné 300 fort, Blaháné Luiza, színművésznő templomra 80 frtot, egyesek leányiskola vételére 1100 frtot, Oroson Lányi Antal értékes keresztelési poharát, Pátrohán az egyháztagok 875 ftig fuvart vállaltak az egyház javára, Pazonyban Faragó Lász- lóné a szószéket fekete posztóval behuzatta, Sényőn Leveleki Mór 10 fort Budaházi Gábor 30 frtot, Vaján ifj. Vay István 5 frtot adományoztak egyházi czélokra; kiknek külön-külön j. k. kivonat küldetik köszönet kíséretében.

A nevelésügyi értesítés bizony szomorút is foglal magában, többet az elégnél. Látván az e. megye, hogy ez ügyre sokan is ügyelnek s mégis kevés a látszatja, elhatározta, hogy ismét kezébe veszi, mint felekezet, az iskolaügy intézését, még pedig egész erélylyél. Az esperesi jelentésben hanyagnak jelzett tanítók fenyítését a fokozatos büntetés alkalmazásával, az esperesre bízta. Az egyházmegyét egy tankerületnek véve, all körlátogatóságra osztotta, egy-egy körlátogatóság egy lelkész, egy tanító és egy az iskolaügy iránt érdeklődő világi egyénből állván, kik az iskolákat félévenként és évnegyedenként látogatandják, s jelentősöket a kerületi elnökhöz, ez — ha nem intézkedhetik — az esperes és e. megyéhez terjesztik. — A kerületi látogató, szabályszerinti nevén tanügyi bizottsági elnökre a szavazatok az őszi gyűlésre adandók be. A körlátogatókat magok a körök fogják megválasztani.

Választás végett szavazás rendeltetett el: egy egyházmegyei tanácsbiróságra, e. megyei főjegyzőre egyházkerületi képviselőre.

Számos peres ügyek elintéztettek; egy pár ítélet az e. kerületre fellebeztetett; valamint a birtok adás-vételek, cserék, módosított belhivatalnoki dijle- velek sat. végmegerősités czéljából az e. kerületre felterjesztettek. A hol fennakadások, bajok merültek fel az egyházban, oda küldöttségek neveztettek.

így folyt le szép rendel az esperes választó s számvevő e. megyei gyűlés! s a tanácsbirák s minden tisztviselők azon tudattal s megelégedéssel távoztak, hogy elintézetlenül egy legkisebb panaszlevél s ügydarab sem maradt, miben az erélyes elnökségé az érdem és érte az elismerés! —i—r—