Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)
1880-06-24 / 13. szám
„N Y f B V I D É K.“ haladásának, s az oktatás terén — kivétel nélkül — mindegyik igyekszik az évi vizsgálatok befejezésével a megkivántató jó eredményt minél nyíltabban felmutatni. Nyíregyházán is, a jelenlegi iskolai vizsgálatok, úgy az ágost. gymnásiumban, mint a különböző felekezetek iskoláiban jó eredmónynyel végződtek be. A tanári és tani tói kar működésével egyáltaljában nemcsak a szülők, de a felsőbb tanügyi közegek is minden tekintetben meg lehetnek elégedve. A tanulók kitartó szorgalma felette dicséretes, különösen ha tekintjük a jelenlegi rendszer némi hiányait, midőn a prac- ticus tantárgyak némileg háttérbe szorulnak, mindazon túlkivánalmaknak, mely által a tanuló szorgalma sok esetben felette meg van erőltetve. Nyíregyháza városa pedig büszke lehet arra, hogy a tanügy terén tett eddigi áldozatai igen jó eredményre vezettek, s ezentúl is; további helyes intézkedések által biztos alapkőre építi az újabb nemzedék szellemi mivelődésót, valamint ebből következtethető fokozatos anyagi fejlődését is. Á. L. Kimutatás az adókivetésből Nyiregyházán. Lapunk múlt számában megjelent s a helybeli adókivető bizottság működésére vonatkozó czikkre, illetékes helyről a következő felvilágositó adatokat vettük: Az iparosok, kikről az emlitett czikkben leginkább volnának túlságos adóteherrel megróva, számszerinti kimutatásban: 17 czipész 180 frt; 5 kerékgyártó 75 frt; 5 bádogos 55 frt; 5 kovács 70 frt; 1 mézes-kalácsos 10 frt; 5 pék 97 frt 30 kr; 8 asztalos és butorraktáros 172 frt; 1 kárpitos 12 frt; 21 csizmadia 243 frt 67 kr; 3 szűrszabó 43 frt; 2 órás (1 közűle szatócs is) 53 frt 50 kr; 11 szabó 271 frt 74 kr; 4 kalapos 36 frt; 3 lakatos 21 frt; 1 szappanos 48 frt; 5 tímár 65 frt 24 kr; 1 kefekötő 16 frt; 4 szűcs 67 frt; 2 kéményseprő 31 frt 50 kr; 1 üveges 6 frt; 1 fésűs 10 frt; 1 keztyűs 8 frt; 1 rostás 7 frt; 1 ruhafestő 6 frt; 1 ácsmester 15 frt; i könyvkötő 6 frt. Főösszeg: 111 iparos 1625 frt 95 krrál. Egy iparosra gsik átlag 14 frt 60 kr; (mig az elmúlt 1879-ik évben 18 frt 85 kr.,) de ezek közt többen nyitott helyiséggel és raktárokkal bírnak. Láthatjuk, hogy a panasz nem bir kellő alappal, különösen viszonyítva az előbbi évek adójához, s hogy pedig nem oly nagymérvű az elégedetlenség, kitűnik azon nehány beadott fellebbezésből, mely a fel- szólamlási bizottságnak nem adhat sok munkát. A következőkben közöljük az 1879. és 1880-ik évekre megállapított keresetadó kimutatását Nyíregyházán: 1879. évben 111. osztály adóköteles. 37 bérlő----------------------------- 1985 „ 52 kr. 133 iparos (ezekközött 9 mészáros 263 írttal) átlagegy iparosra 18 frt. 85 kr.--------------------------- 2968 frt 97 kr. 1 2-én és 13-án Az exerczirozás folytattatott. A’ "Winkler promotiója miatt, bizonyos meg nem elége- dés kezdett támadni, — Winkler nagyon érezte azt, és gondolkozott azon, hogy le teszi hivatalát, és megelégszik volt kapitányságával. Csak hogy miatta a’ Tisztség közé egyenetlenség ne jöjjön he. Ugyan ekkor érkezett, a’ T. N. Vármegyének követje szolgabiró Farkas Károly ur, és a századokhoz irt igen szép levele, melybe az Ezred jó magaviseletét dicséri meg. Ezen levél minden Század előtt felolvastatott, és az Ezred különös érzéssel fogadta, könnyezett és vivátozott a’ nép annak hallására. Meg kell vallani, hogy az ilyek, a’ nemes szi- vü emberek előtt nem foganatlanok. A’ ki a dicsőssé- get szereti, annak a’ dicséret ösztön; arról pedig a’ ki hazájáért kész magát fel áldozni, fel lehet tenni, hogy a’ dicsősséget szereti. Nem tudom mi tett volna ennél többet az Ezredben. És abból meg tetszik, hogy a’ nemes születés sok iznyire kimutja magát Hogy eddig is, nem volt sok excessus, annak tulajdoníthatni, hogy a nép jó érzésű szereti mind a maga mind a vármegyéje becsületét, ezután reményleni a vármegyéje becsületét, ezután reményleni lehet, hogy még annyi sem lesz. 14-én Bárczy alkapitány, Winkler helyett Százados kapitánnyá, Főhadnagy Zoltán, alkapitánnyá, Alhadnagy Fuló Főhadnagyá. Strázsa mester Bezdédy Alhadnagyá lesz. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21-én Az exerczirozások folytattattak. Generális Ő nsága, Századonként járta minden nap az Ezredet és mind a forgásokban, mind a’ tüzelésben próbálgatta. Generális O Nsga ugyan ezt cselekedte. — Anynyira is ment már eddig az Ezred, hogy a regulamentumban nincs oly neme az exerczirozásnak, melyen századonként keresz350 kereskedő; gyógyszerész s minden haszonhajtó vállalat 8314 „ 14 kr. 60 ügyvéd, orvos, szülésznő — 2754 „20 kr. 580 adóköteles — családtagok — 238 „ — kr. Összesen: 16260 frt 87 kr. III. osztály 1880-ik évben: 33 bérlő----------------------------- 2234 frt — kr. 59 ügyvéd, orvos szülésznő — 2399 „70 kr. 111 kézműiparos, (átlag 14 frt. 63 kr)—-------------- 1625 „ 95 kr. 1 2 mészáros — — — — — 642 „ 54 kr. 394 kereskedő,stb és pénzüzérek 10278 „ 76 kr. 609 adóköteles — családtagok 280 „ -— kr. Összesen: 17460 frt 95 kr. IV. osztály 1879: 152 adóköteles — — —- — — 1041 frt — kr. IV. osztály 1880. 156 adóköteles — — —- — — 940 frt — kr. Töke kamat 1879. 162 adóköteles — — — — — 8588 frt 43 kr. Töke kamat 1880. 198 adóköteles 8446 frt 57 kr. Nyilvános számolásra kötelezett vállalatok és egyleletek adója 1879 és 1880. évre : Kemecsei népbank 1879 év. 197 frt 07 kr. » n 1880 év 153 n 00 kr. Polgári népbank 1879 év 6 » 78 kr. » » 1880 év 45 43 kr. Szt.-mihályi segélyző 1879 év 51 » 91 kr. n n 1880 év 76 n 56 kr. Nyiregyh. takarépénztár 1879 év 3013 r> 32 kr. » » 1880 év 2948 » 14 kr. Nyiregyh. ipar- s ker-bank 1879 év 2237 » 69 kr. » n ■)) 1880 év 2399 Y) 77 kr. Szabolcsi hitelbank 1879 év 2311 n 39 kr. V » 1880 év 2309 n 79 kr. Sóstói fürdői társaság 1879 év 104 >i — kr. n n » 1880 év 109 Y) 18 kr. Összesen 1879-ik évben: 7922 frt 17 kr. „ 1880-ik „ 8033 frt 49 kr. jVYILT levél a szerkesztőhöz. A „Nyirvidék“ 6. 7. és 8-ik számában megjelent „Társadalmi bajok a vidéken“ cziinil czikkre vonatkozólag.*) A sajtó nemes feladatából kifolyólag, eszme csere utján hivatva van tisztázni az egyéni felfogásokat, kideríteni az igazságot, —- mely aztán megmutatja a boldogságot a maga eszményiségében, amely az emberiség leg- magassabb érdeke. Kiben nincs fogékonyság az igazság felderítésére, ki buta elfogultságában egyéni nézeteit bálványozván, még gondolkodni sem akar, legyen az egyes, vagy legyenek bár különben hatalmas nemzetek, annak el kell pusztulni, az elpusztul feltartózhatatlanul a czivilizátió vaskerekei alatt, a történelem tanúsága szerint. Az igazság megismerése az életforrása. Az igazság fel nem ismerése halál. Még pedig halál szellemileg mint anyagilag. Nézzétek a setét pinczében tengedő növényeket mily satnyák, mily halál sáppadtak azok, mi annak az oka ? a világosság hiánya, mert vigyétek a növényeket a szabad napfényre, meglátandjátok, — ha ugyan az életerő végkép szerveikben ki nem merült, — mint üdülnek fel egyszerre, zöld leveleket hajtván! Oh hogy az emberiség annyiszor látja e példákat és még sem tud felébredni! Tragédiája ez az embernek. *) Örömmel közöljük bár minden „észrevételek“ daczára czikkünkre vonatkozólag talán akaratlanul is csak „utóhangok“- nak nevezhetjük el. Szerkesztő. kétszer exerczirozott, u. m. kisasszony hava 9-én és 10-én. Ezredes kapitány Ő Nsga azt tartotta, hogy ha századonként előbb mindent jól tudnak, könnyű lesz az után az Ezreddel bánni.— Ezen okon azon is igyekezett, hogy minden ember még a’ közvitézek közzül is tudják mi a’ kötelességek. Érre nézve a’ kantározást, nyergelést, pakolást, mind maga tanította meg a’ Tisztségnek. — Annak utánna minden nap parancsolatba ment ki, bogy ezeket szorgalmatosán tanítsák a’ Vitézeknek, maga a’ Százados járván, sorba nézte a Vitézeket, ha ezekben jól vágynak-e felkészülve. A’ kiket helyben hagyott megdicsérte azokat, a’ kikben hibát látott meg pirongatta, maga jelenlétében megigazittatta. — Ez mindennap meg esett. A’ ruha viselésben is sokat igazított, a’ Tisztségnek meg volt parancsolva, hogy a’ csinosságra szüntelen figyelmezzen, — a’ kiken a’ ruha jól nem állott, hozzájok igazították, noha meg kell vallani, hogy ebben a részben még sem egészen érte el Ő Nsga végét, mert a dolmányokban még most is van sok rosz- szul álló. Egyébbaránt a’ kéking, és gatya sokat használ, de már ezek is kezdenek romlani. A’ kard, és szerszámok tisztán való tartása, minden napi parancsolat, ez nem csak a’ csinosságra té- szen sokat, hanem foglalatosságot is adván, a’ népet elfogja az exessusokról, ha szinte volna is némelyeknek hajlandóságok. Soha semmi jobban nem formálja a’ katonát, mint ha elhitetik a’ felől, hogy még az ily csekélységek is kötelességei, a’ ki a csinosságot nemszereti, nem lehet igazán jó érzésű, és a’becsületes iránt is, nincs helyes ítélettel. — Fő Hadnagy Vay Abrahám Szabadsággal haza ment. (Folyt, köv.) E körvonalozott szempontból kiindulva tartottam kötelességemnek, a »társadalmi bajok a vidéken* czimü czikke vonatkozólag — egész a maga tárgyilagosságában megtenni szerény észrevételeimet. Czikked, átalában úgy tetszik nekem, mintha megyénk társadalmi legújabb viszonyait aligha tanulmányoztad volna (? szerk.) Különben beismerem, hogy sok igazat mond el és eleget. Czikked kezdete megtámadja átalában a vidéki birtokosság (urak) társalgási modorát, kedvteléseit ünnepélyek, vagy egyszerűen vendéglátogatás alkalmából. Igen úgy volt az hajdanában. Csak ezelőtt egy évtizeddel is. Lehet, hogy még most is akad bolond ember. De egy fecske nem csinál nyarat. — Kevés, nagyon kevés akad ilyen. Megtanított bennünket a német vagy mit is mondok az osztrák-magyar, meg a csapásos évek lánczolata — gazdálkodni! Már jó ideje annak, mikor olyan lakadalmakat csaptunk, hogy mint a mesében »Henczidától — Benczidáig folyt a sárgalé! Sok viz elfolyt azóta a Tiszán, mikor névünnepek, vásárok, megyei gyűlés alkalmából, ha kedvünk volt — a czigány- bandának az ötvenest hánytuk. Bort iszunk most is, ha van, de ritkán jókedvünkben. Sokkal inkább azért, hogy elfojtsuk, bánatunkat rohamos anyagi sülyedésünk látása, — a haza, mint a társadalom romlottsága, — s a szomorú jövő felett, a mi reánk feltartózhatatlanul még be következik.**) írod, hogy a földbirtokosok (urak) átalában (? szerk) a vidéken, henyék, dologtalanok (ugyvan! szerk.) mindig azt kiáltja, hogy nincs pénze! S írod, hogy ezt szégyenlené mondani az ember Francziaországban, nehogy dologta- lanság vádjába essék. Azonban elfelejtőd, hogy Francziaországban van pénz bőven. És azt a bő pénzt ott tudják értékesíteni is. Nem úgy mint nállunk. (Nincs kizárva a lehetőség. Miért nem teszik ? szerk.) Itt is van ugyan bő pénzvilág, csakhogy ezzel,kevesen dicsekedhetnek. A kiknek van, nagyon is van. És épen ez a mi egyik főbajunk. Mely főbajnak oka leginkább azon körülményre vezetendő vissza, hogy politikai viszonyaink a múltban, épen nem voltak kedvezők a tőkegyűjtésre. Sőt még most sem eléggé kedvezők azok. De e körülménynek is ki az oka ? ! Itt is lehet értékesíteni a pénzt, de nem úgy mint Francziaországban, a hol az egészséges társadalmi s nem- zetgazdászati viszonyok közt mozogván mint csere eszköz, midőn erőt vesz, ad is. Mert nállunk, napjainkban boldogulni mondhatni csak a mások boldogulásának romjain lehet! S bár mit beszéljenek is, bizonyos oldalról az emberek, hogy nem az elemi csapások, épen nem a terhesadók, mert hát adóját mindenki könnyen kitudja fizetni, csak akarja, nem a könnyelműen vagy épen lelkiesme- retlenül megteremtett nemzetgazdasági viszonyok, stb. stb., hanem mindenek felett a dologtalanság, száinitni nem tudás (de mikor azok a nagy ünanz kapacitások sem tudnak nállunk számítani) a fényűzés — oka anyagi sülyedésünknek, — az nem úgy van; a ki azt mondja, határozottan állíthatom, hogy csak önmagát ámítja midőn másokat ámít. De csak azokat fogja félrevezetni, ki az adott viszonyokat távolról sem tevén minden elfogultságtól menten beható vizsgálat tárgyává, szeret a dolgok, felszínén úszni. Mondjuk meg az igazat. Az igazság az élet forrása. Ha az elemi csapásos évek egész sorozata nem sújtaná folytonosan szegény hazánkat, kétséget nem szenved távolról sem volnáuk a boldogságban ennyire. De mindamellett, ha a töke helyes arányban meg volna osztva hazánkban és nem volna az annyira konczentrálva egyesek kezeiben, könnyen tudnánk magunkon segíteni. Másoldalról, fájdalom be kell ismerni, hogy mid n irod, a vidéki birtokosságnak átalában, a művelődés tényezői iránti kevés rokonszenvéről: teljesen igazad van. Nem szeretünk gondolkodni. Nincs bnnünk meg kellő mérvben az ismeret, a tudnivágy. Nincs semmi kedvünk a nagy elmék, kikben az öntudat a legmagasabb kifejlődéseiben nyilatkozik — gondolat menetét követni. Nem találunk semmi gyönyört azok magasztos eszméinek szárnyalásában. Es ez nagy szerencsétlenség. Nagyobb szerencsétlenség, mint egyelőre gondoljuk. Pedig van bennünk tehetség. De restek vagyunk. Számtalanokat megtanithatnók halhatatlan költőnk, Petőfi amaz ismert gúnydalára. »Nem írok, nem olvasok. Én magyar nemes vagyok.* ! Ne adj Isten, hogy valaki közzülök azon gondolatra jönne, hogy eszméit egy vagy más vágy felett lapok utján tegye közzé. Nem akarnak újságírók lenni. Ez olcsó dicsőséget hagyják a firkászoknak. Valóban ha valaki közzülök társas összejövetelek alkalmából valamely elvont, bár népszerű eszmét alapossan kívánna fejtegetni, úgynevezett tudományos felolvasást tartani, mint szokásban van miveit államokban, elismerés helyett a gúny fegy vereivel találkoznék. Minek akarna mindenki gondolkodni, önálló meggyőződésre jutni az általános, a kortmozgató eszmék felett. Minden megyében, gondolják magokban, van egy két képzett ember, törje rajta a fejét az. Nem lehet mindenki vezér. A tömeg csak okoskodjék. Kövesse vezérét (már mint a birkanyáj a kolomposokat) S minden rendbe fog menni, a mint azt szomorúan tapasztalhatjuk. Hogy mindenki igyekezzék gyermekének közülünk valami pályát választani, de azt nem teszik. Pedig hát ezer példákban látja, hogy nap-nap után, néha nagyon is eleven színezetben, a sors változandóságát! Valóban a mi uraink nagyobb része szégyenük mester ember, kereskedő, művész, vagy tanárnak képezni gyermekét. Csak nem gyalázná be a famíliát! Mikor most is rajta van a régi szenny, hogy a szép apja, tiszttartó, kálomista pap, vagy pláne rektor volt. Persze az nem baj, hogy a csaladalapitó történetessen valami modern lopást követett el. Ott a vármegye. Bejut oda minden ember csak született ur, s ügyes, magát alkalmazni tudó gyerek legyen. Semmi nagy tudomány, tevékenység. Hisz régi példabeszéd »Úgy halad a vármegye dolga ha marad !< **) Hiszen épen ezt gúnyoltam ki, kedves barátom ; nem szükséges inni búélfeledésre, de a helyett dolgozni, és iparkodni
