Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)

1880-06-10 / 11. szám

csak azt fogatta el való gyanánt mit felfogni bir, melynek tévelye az emberi ész értékének túlbecsülésében leli magyarázatát, mely lomha szárnyával immár beári^ékozza az egész művelt világot, — a vallás lényege, a józan ész mint isteni szikra által megtisztult hit s erkölcsi alapokhoz térni vissza, hogy a társadalmat mozgató ellentétes erők a természetes egyensúlyt visszanyerve, kibékülne a reálismus, az ideálismussal, az ember Istennel!

(i + s.)

Jegyzetek 1849-ből.

Szabolch megye levéltárában elhelyezett 1849-ik évi augusztus 15-töl a kir. biztosság által vezetett jegyzőkönyvből.

Közli: Ujlaky György foleveltíírnok.

Kir. Biztos és Zabolchmegye Elnökétől Bay Fe- rencz Urnák Madán.

Miután Zabolckmegyének egész tisztviselő kara hivatalát elhagyva a’ Megyét maiglan a’ legnagyobb zavarban hagyta, — ezennel önt, mint kinek tiszta jelleméről, úgy mint hivatali buzgóságáról megvagyok győződve, hivatalosan felszóllitom, hogy minél előbb hozzám Debreczenbe bejönni szives legyen, a’ tárgy, mely eránt önnel értekezni kívánok sürgetős, és hosszas levelezések által nem végezhető. Kelt Deb- reczenben, Augusztus 16-án. 1849. D. F.

1. Szakácsy Mihály várnagynak N.-Kállóban.

Az ide mellékelt levelemet küldje ön tüstént lovas katona által, a’ maga rendeltetése helyére, s’ az arról vett nyugtatványt annak idejében nekem kézbesítse. Debreczenben, Augusztus 16-án 1849. D. F.

2. Bay Ferencz urnák Madán. A’ mült napokban felszóllitottam önt, hogy hozzám jöjjön be, miután e felszóllitásomra, se válaszát nem kaptam, sem hozzám nem jött, ezennel újabban hivatalosan szólli- tom fel, hogy jelen levelem vétele után rögtön jöjjön Debreczenben. Kelt Debreczenben Augustus 23. napján 1849. D. F.

2. Szakácsy Mihály Várnagynak!

Még folyó hó 16-án küldöttem át egy levelet, mely Bay Ferencz urnák Madára szóllott azon utasítással, hogy azt, azonnal rendeltetése helyére vitesse, mint hogy az óta sem Bay Ferencz ur be nem jött, sem a levél átvételéről szólló Bizonyítvány át nem küldetett, meghagyom önnek, hogy e tárgyban enge- met tüstént tudósítson ’s Bay Ferencz urnák, a levél átvételéről szólló Bizonyítványát küldje be. Debreczenben Aug. hó 22-én 1849.

Kir. Biztos levelére válasz Bay Ferencztől.

Folyó hó 16-áról Debreczenből hozzám utasított rendeletét, — melyben arról, hogy Zabolcsmegye egész Tiszti kara hivatalát elhagyta tudósítani, ’s hivatalos buzgóságomat igénybe véve bizonyos tárgy iránti értekezés végett maga eleibe rendelni méltóz- tatott, — tisztelettel vettem, minek következtében gyengélkedő egészségem miatt, — azokat miket

különben személyesen terjeszthettem volna elő jelen levelemben vagyok foglalni kénytelen.

Tisztelt Királyi Biztos ur ! Ön előtt eddig lefutott politicai pályám esmeretes, — tudja jól, hogy én a’ régi kormányt határozottan pártoltam, — pártoltam pedig nem azért mert kormány volt, — mert tőle soha semmit nem kértem, de nem is vártam, —

hanem pártoltam azért, mert meg voltam rólla győződve, hogy Hazánknak békés reformatio utjáni kifejlődését nem csak nem ellenzi, — de a’ nemzetiség

mében nagy szerepet irt »káliéi földvár» helyére. A várból fentmaradt kövek, az itt-ott máig meglévő földalatti utak, a vizárok, mely ottan lakását körülvette, mind-mind folyvást táplálékot nyújtottak ezen emlékek hazafiságának, szabadságérzelméinek, független magyar jellemének. És mig sokan mindent feledni kívánnak s feledni tanúinak Temistoklessel: ő emlékezni s az emlékezetben kívánt élni, mi reá megnyugtató, emelő, boldogító hatást gyakorolt; megtartva s élő szemrehányás gyanánt hirdetve a »feledékeny« magyarnak az evagyeliom szavait: a »szabadságban, melyre hivattatok, álljatok meg.« Szőllejét a volt földvár földjébe, a hires kuruczfészek helyére ültette, hogy vére szive, teste, lelke a szőlőnek nedve által azon földből vegyen táplálékot, azon talajból szíjjá az életnedvet, melyet 1604 okt. 29-én a Bocskay István hajdúinak, aztán 1643—44-ben az I Rákóczy György hadainak ■vére áztatott; majd 1669-ben, midőn a kegyetlen s embertelen Seidi pasa a dúló török had élén Debreczent bevette, Szoboszlót s más helységeket földig leégette és Debreczen lakossága a Káliói várban talált menedéket, mely vár véres csaták színhelye volt; tehát az idvezült ennek a sok drága piros magyar kurucz s hajdú vérrel öntözött földnek levegőjével s terméséből táplálkozott. Elvitázhatlanul igaz, hogy ő a mi időnkben nemcsak jellemző magyar alak volt, hanem hogy valósággal tüneményszerü jelenség vala .... Áldás em„IV Y 1 R T I D É H.“

és alkotmány tárgyában tapasztalt haladásokról Ítélve elő mozdítani is kívánja, én nekem pedig politicai eredőm volt, vagy is inkább óhajtásom volt a’ magyar nemzetiséget; és alkotmányt békés reformátió utján kifejtve, a’ Magyart Nagynak, és dicsőnek, ’s az Auszt- riávali kapcsolat respectálása és fentartása mellett — önállónak láthatni, s Gr. Szécsényivel együtt hiszem hogy a’ Kormány meg volt már arról győződve, hogy a háromszáz évig sikeretlenül próbált beolvasztási politica helyett — ki kell fejteni a’ Magyart, ’s mint egy kifejtett önálló egészet nagyobb haszonnal, és biztosabb sikerrel lehet alkalmazni a’ birodalom gépezetébe. — hittem továbbá, hogy az Ország nagyrésze hasonló véleménybe lévén a kormány nézetei felől, a’ separatismusi tendentiáknak, melyek a magyart mindég gyanússá tették, már többé semmi jövendőjük sincs, — ezen hit volt az miért én a’ régi Kormányt határozottan pártoltam, ’s pártolni hazafiui kötelességemnek esmertem és jóllehet másoknak a hazafiság szent hevétől feltüzesült érzelmétől sokat kelle szenvednem, ellannyira, hogy a méltatlanságokhoz nem szokott természetem mellett egészségem is meggyöngült,

— most még inkább meg vagyok győződve mint valaha, hogy politicai hitem igen is helyes volt.

A’ mi pedig hivataloskodásomat illeti; már 1847- kén September havába Péchy László Alispán ur közbevetésére csak Tisztválasztásig Ígérkeztem folytatni hivatalomat, — a’ Tiszt választást megelőzve tartott Conferentiába pedig kinyilatkoztattam, hogy semmi

hivatalt nem vállalok. — De, hogy az 1847-ik Tisztválasztás elhalasztatott, engem is csak a Vármegye által használt morális kényszerítés tartóztatott hivatalomba; — melynek hatásköre az 1848-iki törvények után úgy is, legalább 50/oo-el alább szállott, — most pedig, mint Tisztelt Királyi Biztos ur rendeletiből értem, hogy a’ Zabolchi Magistratus hivatalát elhagyta,

— úgy hiszem, reám nézve is megszűnt azon morális kényszerítés, — mely engemet megboldogult édes anyám halála óta, hivatalomba tartott, házam népétől, s parányi gazdálkodásomtól el vont.

A’ mi már a’ netalán ezutánni hivataloskodást illeti, mely iránt Tisztelt Királyi Biztos ur szándékát rendeletiből sejditem: — erre nézve ha van eddigi

politicai, és hivatalos pályámnak Tisztelt Királyi Biztos ur előtt valami érdeme, szabad legyen annak jutalmául, — irántam eddig tanusitott nagy becsű hajlandóságára is hivatkozva kikérnem: hogy engemet

Combinátiójából ki hagyva, szántóvető sorsomban hagyni, s minden kényszerítéstől ínegóvni méltóztassék. Mert lelkem, csak azon boldogság után vágy, melyet példányképbe a’ fűszál bátorsága nyújt, midőn a nagy fákat a’ szélvészek ingatják. Többire egész tisztelettel maradok Tisztelt Kir. Biztos urnák Madán 1849-ik év Augustus 17. alázatos szolgája Bay Ferencz.

HELYI és VEGYES HÍREK.

* A belügyminiszter az árvapénzek tárgyában hozott m. bizottsági határozatot megsemmisítette. A miniszteri leirat értesíti Szabolcsmegye közönségét, hogy a menynyiben a XLII t. ez. 46. §-ának 2-ik bekezdésében határozattan kimondva van, hogy egyetlen bizottsági tag sem vehet részt oly tanácskozásban, melyben közvetlenül érdekelve vau: nem helyesli azon eljárást, hogy az árvapénzek elhelyezésében tartott ülésben a nyíregyházi és szabolcsi takarékpénztáraknál érdekelt tagoknak is megengedtetett a szavazás, amennyiben továbbá az alispáni jelentésből az tűnik ki; hogy az illető takarékpénztáraknál érdekelt 6 bizottmányi tagon kívül, a takarékpénztárak kijelölése iránti szavazásban csak 34 bizottmányi tag vett

lékére ! Őrizze azt a kegyelet olyan híven, a mint ő őrizte a szabadságérzetet és a szabadságért élt-halt nemzeti hősök emlékét!

* * *

*

Hanem hát nincs állandóság a nap alatt. A boldogult férfiasán szép, erőteljes, daliás, typikus magyar alakja is, már csak volt, már csak a múlté, az emlékezeté. Az ő magyaros öltözetét, szokásait, jellemét, érzelmeit mi fiainknak már fel nem mutathatjuk, legfeljebb is csak mint regét beszélhetjük, mélyet azok — ismerve fajunk sülyedő s kétségbeejtőeu hanyatló állapotát — vagy hisznek el, vagy nem : s való beszédünket mese beszédnek tartandják. — Úgy van! E tős gyökeres, tetőtől-talpig magyar alakot is, kinek kinézése örök élettel vagy legalább is száz évvel biztatott, letiporta és eltemette a halál, melynek ereje s kegyetlensége, kíméletlensége nagyobb mindeneknél; a mely bennünket is mindnyájunkat porba tipor és eltemet egykor. — S hogy verte le a megboldogultat?! Hozzá s szép és dicső múltjához egészen méltatlanul, oly halállal, a minőtől ő a nagyköltő és ezabad- sághős szavaival fordult el; úgy verte le, hogy : „Elfogyott lassan, mint a gyertyaszál,

Mely elhagyott rideg szobában áll.“ . (Petőfi.) így végezte az életet éppen, magános, elhagyott, rideg szobában, melyben, csak egy testvéri szeretet világa vetett némi fényt végvonaglással küzdő lelkérészt, és hogy ezek közül 20-an a nyíregyházai és szabolcsi tak. pénztárakra, 14-en pedig a megyében létező összes pénzintézetekre szavaztak; tekintve, hogy az 1877. évi XX. t. ez. 291 §-sa szerint, a törvényhatósági bizottmány azon tagjai, akiknek szavazatával, a pénzintézetek kijelölése iránti határozat hozatott, a netalán bekövetkező károsodásért első sorban felelősök és kárpótlással tartoznak a nevezett két t ikarékpénztárnak csekély bizottmány i tagok általi kijelölése pedig, a netaláni kárpótlásnál: elérésére nézve megnyugtató intézkedésnek nem tekinthető, a megyei közönséget felhívja a belügyminisztérium, hogy a megyei árva- és egyéb közpénzeknek gyümölcsö- zése végett, mely pénzintézeteknél leendő elhelyezése iránti kérdést, a legközelebbi közgyűlés első napján, az 1870. XLII. t. ez. 46 §-a második bekezdésének szem előtt tartásával, tárgyalás alá vegye és a hozandó határozatot mielőbb fölterjeszsze.

* Kataszteri becslőkké elválasztattak Borbély Gáspár, Batta Ignácz és Gerédi Mózes.

(z) Megyei főispán és alispán folyó hó 3-án látogatták meg hivatalosan a bogdányi járási közigazgatási szolgabirói hivatalt Kemecsén, s onnan még az napon Kisvárdára utaztak.

* A megyei közkórházban N.-Kállón mint tudósítónk írja Dr. Jósa András kórházi főorvos és igazgató május havában junius: 5-ig, 15 szemet szakértelemmel operált és mindről lehasitotta á hályogot- Ezen szerencsés szerencsétlen szembetegek között van a többek közt Farkas László nyirbogdányi jegyző is, kinek félszeme már szinte minden bajon túl van a műtéten. Valóban szerencsés kéz az az igazgató főorvos keze, ki oly biztos nemcsak a szem, de minden törések, bénulások, kinövések sat műtétéinél. Kívánnunk kell, hogy a gondviselés őt megyénk és megyei közkórházunk s az őt rendelő napjain: vasárnap és pénteken nagy moszsziről felkereső szenvedő emberiség számára az emberi élet legvégső határáig tartsa meg! Lehetne innen a közkórházból, sok ily kiváltó műtétéről — Jósa urnák tudomást hozni; de — sajnos — nem tudjuk soha meg, mikor hajtatnak azok végre, csak — idők múltával!

* Fazekas Sándor megyei csendbiztost folyó hó 4-ike délelőtti órákban nagyrészvét mellett temettük el. A rokonszenves férfiú, jó barát, kitartó megyei csenbiztos volt 48-as honvéd huszárfőhadnagy hü hazafi felett a nagy-kállói sirkertben Görömbey Péter ref. lelkész tartott, mindenki figyelmét legmélyebben le kötő, az elhunyt múltjára, és szülő városára vonatkozó történelmi — és költői idézésekkel csinosan beszőtt — és szónoki hévvel elmondott oratiót. Az elhunytnak temetésén ott láttuk testvére Fazekas László kir. törv. széki bírót, szeretett családjával. Béressy Józsefnő, Fazekas Klára asszonyságot, Ferenczy helybeli plébános, Kállay Ubul, Ákos, Sándor, András, István, továbbá: Gál Elek, Gömöry Pál, Igaz György, Kiss Károly s többeket, — a megyei tiszti kart, élén Bégányi főjegyzővel, Megyery Gábor, Miklós László, Böszörményi, Ujlaky, Erdélyi, Szentmarjay, Vityi. Központi tisztviselőket Szunyoghy, Vay szolgabirákat, Kürtby megyei, és Kovács Nyíregyháza város csendbiztosait, a helybeli kir. járásbíróság, reál-iskola, takarék-pénztár, képviselőjét, a város elöljáróit és összes értelmiségét.

* Házasság. Horváth Gy. helybeli városi mérnök és Galáuffi Izabella kisasszony kedden délután tárták fényes esküvőjüket.

* Házasság. Felicziáu Aurél volt közöshadseregbeli hadnagy s jelenleg kir. törvényszéki Írnok, az elmúlt napokban kötött házassági frigyet néhai Yad András városi főkapitáuy kedves leányával, Yad Zsuzsika kisasszonnyal.

be! Elfogyott hirtelen, mint a gyertyaszál és utánna nem marad más, mint a testvéri és rokoni szeretet s a jó emlékezet s itt maradunk valameddig talán még mi barátai, kortársai, végtisztességtevői, hogy őszülő hajjal, nap-nap után, gyengülő és hanyatló erővel küzdve, bízva vándoroljunk a czél felé, a sír felé, mig nem egyszer elmondják majd felettünk is, hogy: »elvégeztetett I«

De megmarad ő utána is, mi utánnunk is a föld, amely őt is minket is szült, táplált; megmarad a haza, melynek szabadságáért az idvezült olyan elszántan küzdött egykor; megmarad a nemzet, melynek a boldogult oly typikus képviselője volt; s megmarad e föld, e város, e nemzet és haza felett a magyarok nagy istene, ki ezeket anynyi vész és vihar, oly sok viszály és hányatás között mai napig megtartotta. Adja is az isteni hogy maradjanak meg e nemzet ezeréves életének szívósságával szabadságban, virágzásban, és jólétben az idők végéig, akkor is, midőn az is a mi mibennünk is porból való elvegyül a a hazai föld poraival, melyeken mi is éltünk, küzdöttünk, szerettünk, reméltünk, s örökálomra szen- derültünk.

Maradjon meg e nemzet, e nép szivében az az istenes hit, hogy: e »porbaomlott szép haza fel fog újulni még!............S hogy felvirulhasson: adjon isten e városnak, e hazának fiakat, minő az idvezült