Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)
1880-05-27 / 9. szám
emlékezvén dicsőült József Nádor emlékére, kinek unokáját eljegyezte a magyarok trónörököse. (Egyhangúlag elfogadják.) Bégányi Ferencz főjegyző felolvassa az alispáni jelentést, melynek egyes potjait időszakilag már lapunk közlött, — s egyik — legújabb alispáni intézkedésről kimutatott szakaszt terjedelmében adjuk, mint a jelentés leginkább közérdekű részét, a következőkben: köztudomású tény lévén, bogy megyénk legnagyobb részének területén az őszi rozsvetés túlnyomó arányban megsemmisült, alaposnak látszik az aggodalom, hogy a. föld- mivelő lakosság az őszi vetőmag szükségletét önerejéből fedezni képes nem leend, s nehogy ha ezen képtelenség beállta miatt, az őszi földek, részben vetetlenül maradnának ez által a f. évi csapás, káros következményeiben a jövő évre is kihasson, szükségesnek látszott előttem, miszerint a megye közönsége az ez irányban felmerülendő segély mérve iránt jó eleve tájékozása legyen, hogy igy a szükséges lépések megtétele, illetőleg a kormány kikerülhetetlennek látszó segélyének igénybe vétele iránt még kellő időben intézkedhessek. Ennélfogva felhívtam a összes szolga- birákat, miszerint járásuk községeit haladéktalanul személyesen bejárván, a helybeli előjáróság s értelmesebb községi lakosok meghallgatásával pontosan írják össze miudazon földmivelőket s az általok szükséglendő őszi vetőmag menynyiségét, kik saját földjeiket vagy feles munkálatra, mások földjeiket rendes viszonyok közt őszi vetéssel munkálni nem szokták, s jelenleg saját erejökből vetőmag beszerzésére képtelenek lennének. — Figyelmeztettem a szolgabirákat, miszerint ezen összeírásban csakis a valóban segélyre szorulók felvételére szorítkozzanak, s az összeírást jelentésük kapcsán legfeljebb junius hó végéig hozzám beterjesszék. Ezen munkálat bevégeztével, szükség esetére annak idejében rendkivüli közgyűlést hivandók össze. Kausay Helyesli az alispáni intézkedést; azonban szükségesnek látja azt azonnal s egyenesen a kormányhoz felterjeszteni minden előzetes közgyűlés nélkül, hogy legalább augusztus végén okvetlen gondoskodva legyen a vetőmag kölcsönről, (elfogadják.) Az alispáni jelentésből folytatólag a megyei pénztár állapotát következő számadatok tüntetik elő: Házipénztár: Bevétel 3G395 frt. 33 kr, kiadás 32338 frt. 092/6 kr. Maradvány, 4057 frt. 23Ve kr. Közmunka: Bevétel 56913 frt. 755/a kr. Kiadás 7387 frt. 08 kr. Maradvány 49526 frt. 675/s kr.; Betegápolás : Bevétel 14731 frt. 35 kr. Kiadás 2033 frt. Maradvány 12698 frt. 35 kr: Jegyzői nyagdij: bevétel 7650 frt. 763/6 kr. kiadás-maradvány 7650 frt. 763/6 kr ; letételt alap: bevétel 4673 frt. 04 kr. Kiadás-maradvány 4673 frt. 04 kr. Inségeskólcsön: bevétel 70000 frt. kiadás 69985 frt. 42 kr. maradvány 14 frt. 58 kr ; öszszes pénztári bevétel 190364 frt. 243/6 kr; kiadás 111743 frt. 59Vo kr; maradvány 78620 frt 65 kr. A köúti munkálatról tett jelentésre Kauzsay fel- szóllal, vájjon megtörtént-e azon rendelet, hogy minden község résztvegyen a közmunkában? Zoltán János alispán: »Megtörtént, körözve lett az összes községekkel s miután a főbb tavaszi munkálatok bevégződtek, — most már nincs hiány a fuvarokban sem.« Az alispáni jelentésből nehány személyes ügyeket nem közlünk kissé úgynevezett »kényes oldaloknál fogva«. (Végül tudomásul vétetik.) Felolvastatott a belügyminiszter leirata, miszerint Angyalosai Pál (n.-kállói járás) segédszolgabiró betegsége folytán a megye közgyűlése még a múlt év Lenkey Ur követte, és a’ Vigság szerzésnek, nagy részessé volt az útban. Ez az Ur különös szívességgel viseltetett az N. Ezredhez. — Azt mondotta, hogy ha Valahol felakart volna kelni, az Szabolcsban cselekedte volna. A Város ebédet nem adott. Sőt hidegen láttatott fogadni a’ N. Ezredet. Az Ezredes Kapitány Ő Nsága egyébb mulattsá- got magának nem talált, hanem hogy halásztatott a’ halászokkal. Akkor sokat nevettünk az Asszonyokon, a’ kik a’ halászok után, aprólékos halakért annyira bementek a’ Tiszába, hogy mindeneket lehotet látni. 28-án. Szolnokon mulatott a’ N. Ezred. Ekkor is halásztatott Ezredes Kapitány Ő Nsága; és az Asszonyok ugyan azon mulattságot okozták a’ Tiszt Uraknak, a mit az elébbeni napon. Ezen estve a’ »prímás vesperist« tartott Nozdro- viczky'i Kapitány Ur neve napjára, és az egész Tiszti kar, vígan volt nálla. De még is meg tetszett, hogy nem Szabolcs Vármegyében esett a’ név — naptartás, Lenkey itt is jelen volt. Szent iván Hava 29-én. A’ N. Ezred reggeli négy órakor meg indult Adony fele, tiz óra tájba beérkezett. Itt kezdődött el, hogy a’ Tiszti kar a’ maga ebédjére szorult. Ezredes Kapitány O Nsága ugyan hivott némelyeket ebédre, de nem mindent. A’ Vendég fogadósnak sok kárt tett a’ Tiszti kar, hogy huszonnégy személyre parancsolt ebédet, és nem volt mindössze négynél több nálla. „N y í B T I D É K.“ szeptember 20-án alkalmazott helyettes részére a megyei házipénztárból a segédszolgabirói állomás illetményének megfelelő járandóság kiszolgáltatását kérte a minisztertől; a miniszteri leirat a nevezett kérelmet megtagadta, ismételve hangsúlyozván, hogy hu- zamosb betegség miatt a megyei tisztviselők fegyelmi úton elmozditandók. Az ügy némi vitára nyújtott alkalmat, azonban a főjegyző indítványa elfogadtatott, miszerint felkéretik a főispán egy ideiglenes tiszteletbeli segéd-szolga- biró kinevezésére, miután Dr. Jósa András főorvos jelentése szerint Angyalossi már annélkül is képes a szobai munkálatokat teljesíteni. Felolvastatott ezután a közlekedési minisztérium leirata, mely meghagyja a törvényhatóságnak, hogy a Nyíregyháza városa által kérelmezett és a községi törvény értelmében, meg nem tagadható vámkérdési jog kérdését, vegye haladéktalanul tárgyalás alá. Az állandó választmány javaslata alapján e czélra küldöttséget meneszt a bizottság Nyíregyháza városát felszólítja, hogy a megye vegyes tárgyalás megtarthatására szintén választott küldöttséget. — Ezzel kapcsolatban szőnyegen forgott a minisztérium által megsemmisített kisvárdai kövezési ügy is, mely most, egészen a tavalyi határozat értelmében nyert elintézést, megszavaztatván kis- várdának kőútépitési czélra 6000 o. é. forint járulék a közmunka alapból négy évre. Felolvastatott a nyiregyháza-n.-kálló-ny.-bátor-máté- szalkaí vasúti létesítő bizottságának kérelme e megyének a szervezett vasút alaphoz leendő járulása iránt. Mandel Pál a nyírbátori járás orsz. képviselője alapos indokolással védi a kérelmet. Élénk helyeslés mellett határoztatott, hogy a kért 50000 frt megadatik, s ezen összegre a befizetéseket a közmunkapénztárból 10 évi törlesztéssel fogják eszközölni, évenként 5000 frtal. Nyíregyházai mosdó. Ne legyen felötlő a czím köznapisága; nem tanácsos, nem mertem szokott tág köpönyegü nevét — a >fürdő«-t — soraim fölibe tenni, mely maga alá gyűjti a betegek gyógyhelyeit Biarriztól Harangodig. Tartóztat e szónak ismert boszorkányossága is, hogy ha polgártársaink közt megpengül, csudálatos varázslattal bir, egyszerre homlokok megnyúlását, parliamen- teskedést, csökönyösséget, konkolyhintést és tudja isten még mi mindent előidézni. Minden esetre pedig azt, hogy a zagyva beszédárnak ne legyen se föle, Be alja. Tehát ebben a boldogtalan, poros, piszkos cong- lomeratúmban, városunkban, ismét megpendült az a balsorsú »fürdő« idea, a sóstói társulatnak f. hó 22-diki nagygyűlésében — oh kecskeképü istenség 1 ne vigy ki- sértetbe! — hogy exaraent adjanak férfiaink az ékes- szolás tudományaiból, a szennyhez való ragaszkodás orthodox (an)-aesthetikájából és a hipokritaság diplomatikus tudományából. És csakugyan sikerült háromszoriamét gőzbe hajtani a fürdőt! Pedig gyönyörűen volt prédikálva a mosakodás szüksége és jótékonysága az egészségtudományból; — mellverve sopánkodtunk annyi készség és jóakarat és tekintélynek annyiszor tett eredménydús légvár —■' de nem fürdőépitésein; — beláttuk szükségét és messze- hatóságát köznépünk tisztasághoz való szoktatásának, s egyszersmind jobbnak láttuk mindent a régiben hagyni; — pironkodtunk 20—24 ezredmagunkkal, midőn a hasz- uos háziállatok, sleppek és Bzelek által felvert porködből ránk tapadt réteget, a juhokkal osztozva, le30-án Czeglédre megérkezett a’ N. Ezred tiz óra tájba. Itt Ezredes Kapitány O Nsága adott ebédet némelyeknek. Itt igen jó szállása volt a’ N. Ezrednek. Szent Jakab Hava 1-éu Czegléden mulatott a’ N. Ezred. Egyébaránt tele volt a’ N. város megsehesedett katonákkal. A’ köz vitézek ezekkel társalkodtak, tudakozódtak, és örömök nagy volt, hogy reménylhették az ellenséggel csak hamar lehető öszsze csapásokat. Megjegyezésre méltó az itt, hogy az Ezred még sem sokat exerczirozott ez előtt, és még is kész lett volna megütközni. De az én Ítéletem szerént, ez csak a’ nemesi tűz volt. Haszontalan lett volna az ellenséggel a’ szembe szállás, mert nem tudott jól még semmit. Szükség lett volna az egész utón azt a’ módot követni, a’ mit a’ Generalis O Nsága fel vett Debreczen alatt, hogy a’ regement mindég exerczirozott volna reggel. De ezt elmulatván, semmi legkissebbet nem tudott a’ N. Ezred. Úgy látszik nints jobb a’ nép gyakorlására, mint a’ Marsban való tanítás. Legalább felét megnyerné ez által akár melyik Ezred a’ maga kitauitáBának. A’ Marsban a lovak össze szoknak. Egyszersmind a’ tüzeléshez is szoktathatnak. Sőt egyébb mozgásokat is akkor legjobb próbáltatni. 2-án. A’ N. Ezred Pilizs fele reggeli négy órakor útnak indult. Gr. Beleznay O Nsága ebédeltette meg a’ Tiszti kart, egy Vendég fogadóban. Egyébb aránt a’ Tisztség nagyobb részént, a’ Generális Beleznay háznál volt szálláson. A’ köz Vitézeknek Ő Nsága fél, fél font szünk kénytelenek ezután is a szarvastóban lemosni, — még azon korban is, mikor már rég vármegye fővárosa és székhelye vagyunk, sőt corsón sétálgatunk és pletykálunk. De hát hiába 1 — beszéltünk pathossal fürdő létrehozásáról, és — agyon beszéltük. Oh szokszor s most újra meggyilkolt halott! Oh komédia ! Hanem hát miért lenne épen halott városunkban, melynek dísze a mi díszünk, szégyene a mi szégyenünk, egy nyilvános, berendezett mosakodó intézet létre hozatala ? Sőt miért nem hozatott az létre már régen, mióta kisérteni feljár régen? Oh igen tisztelt uraim, csak kissé kevesebb önhittség részünkről és több valódi közérdekeltség! Nem történt meg eddig, mert mindig kelleténél nagyobb feneke volt kerítve a dolognak; tetemes ösz- szeg gyűjtésével törekedtünk tettre, amiért aztán méltónak látta az irigy roszakarat torzsalkodni; végre mindig sok bábát állítottunk a születendő gyermek fölibe. Most azonban — alázatos nézetem szerint — a múlton okulva és a szégyenletes szükségtől is zaklatva, csak a legegyszerűbb és legprakticusabb mód lett erre nézve jóakaratúlag elővéve. Azt vélte ugyanis sok ember eddig, hogy egy városi fürdő a Sóstó ellenébe, annak társulati tagjai kárára állíttatnék, s igy annak megtörténni nem szabad. íme, most épen társulati tagok pendítik meg az eszmét, jeléül annak, hogy eddig sem működött semmi monopolizálási törekvés; ezután pedig egy új, rokon vállalatra, a megindító tagok szívesen látnak minden polgárt hozzájuk szegődni. Fenn kell tartani a Sóstót és virágoztatni lehetőleg, már csak a várossal tartandó végszámadást tekintetbe véve is, mint gyógyintézetet és mint szabad mulatságok kedves helyét, s azt fejlődésében akadályozni és diszlésében rontani, óvakodni kell, s nem fogja ezt rontani egy városi, egyszerű mosdó-intézet; —de végre nem is lenne ildomos, midőn a sajtó egyedül arról emleget meg bennünket. Azután eddig pénzbefektetés kellett előre, egyszerre, ami habozókká tett sok embert. Nem akart elmaradni senki, mert az rósz tónus lett volna a hiú ember előtt; de titkon meg az erszény tartóztatván egyeseket, hezitálni kellett nagy torokkal jónál jobb helyekre, hogy bukjék meg az egész. Itt nem befizetésen kezdődik a mozgalom azokra nézve, kik eddig társulati tagok; csak csekély lemondás kell, hogy alap teremjen, és számitó, közjóért becsületesen érdeklődő ember a gátra, a ki teljes bizalmat érdemel és nyerjen is azt. Az is meg van. Tehát hosszabb combinálgatás nélkül, szerény véleményem és ajánlatom bemutatására térek, — lényegben több tisztelt férfiúval egyértelemben. Ne érintessék a »sóstói társulat« ezen újabb mozgalommal Ö9Z- szeköttetésben; maradjon az a maga alapszabályaiba és kötelezettségeibe behálózva. De miután ami osztalékot onnan egyes tag húz, azzal kizárólagos tetszése szerént, maga rendelkezik: rendelkezzék azzal úgy, hogy mondjon le róla öt évig és hagyja bent a szóba vett ügynek javára. Nyilatkozzék e végre minden ily elhatározásit férfiú, egy ponton valahol, — egyelőre legjobban Stern Jenő pénztárnok urnái. Itt aztán majd kiderül az e czélra az összes polgárságból ajánlkozó jóakaratuak száma szerint, mit lehet és kell tenui. És fogunk cselekedhetni nyugott és a jövőbe bizó lelkiismerettel és czélszerüen. Sincerus. húst, egy, egy meszely bort, és a’ mellett pályinkát is adatott. így volt az italban ki szabva, de utoljára ebben mérték nem tartatott. A’ Czeglédről Pilizs fele menő úton érte utói Mságos Brigaderos Generalis O Nsága a’ N. Ezredet és a’ Beleznay kastélyban volt szálláson. Maga Ő Nsága is, a’Vendégfogadóban volt ebéden, a hova maga a’ Gróf is le jött. Szent Jakab hava 3-án. Reggeli négy órakor megindult a’ N. Ezred Ülő fele, Pilizs alatt Generalis Ő Nsága kiállította az Ezredet, de Winkler Főkapitány más felé vevén az útját, az Ezred nem exerczirozhatott. Ezt egy kevéssé mind Generalis, mind Ezredes Kapitány Ő Nságok felvették, hogy Kapitány Winkler a’ parancsolaton meg nem tartotta, de Winkler előre gondolván ezt, a’ mint az Ezredhez akadt, magát előre kimentette Az Ezredes Kapitány egész osztálya, és az Ezredes Fő-Hadnagy osztályának első századja Üllőn maradt szálláson. A’ második századja pedig az Ezredes Fő- strázsa mester Ur egész osztályával Vecsére ment által. A’ Kormány a’ Vendég fogadóban volt szálláson. Itt érte utói Ezredes Fő-Hadnagy Czóhel Imre Ur a’ N. Ezredet, a’ ki betegsége miatt Nyíregyházán elmaradt. De az útban ismét elébbeni köszvényes betegségében esvén, hivatalát itt, a’ T. N. Vármegyéhez irt levelében letette, és innen egyenesen a’ Fürdőbe ment. Generalis O Nsága, ezen a’ napon be ment Pestre, hogy a’ N. Ezred felül való rendeléseket megtudhassa.
