Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)
1880-05-13 / 7. szám
„N Yfí B Y I D É JC.“ Erre vonatkozólag, eltekintve a kivételeket, általánosságban ezt mondhatjuk: esznek, isznak, dorbózolnak; a pénz fogy, az uzsora nagy, a takarékpénztárak aztán nem adnak hitelt, a megcsalatott kezesek már mindenkitől bujkálnak, — sa végrehajtók csengős-bon- gos szekereken be-belátogatnak az ősi udvarba! . . . emberünk tehát mivel mentse ki pénzügyi zavarát? ... a legközelebbi tiszt- ujitásnál ő is fellép — jelöltnek, s hivatalos fizetésével ép úgy, mint állásával igyekszik — remélhetőleg — az egyensúlyt helyreál- litni; uj jövőt jósolván magának, — hiszen tanult is valamit régente, — meg jogot is végzett, meg jó ismerősei sem tagadják el észbeli tehetségét, bár kissé elhanyagolva, de „majd lesz belőle még valami“ — stb. . . . de a választás napján: (oh praedestinátió!) egy szavazat többséggel az ellenjelölt meg- választatik, a ki pedig épen semmi fogalommal nem bir: vájjon uj állásának hogy kelljen megfelelni, — minden képzettség nélkül, még írni is alig tud jól, bár véletlenül jogot is végzett,s azóta kalendáriumnál egyebet nem olvasott, de szintén jó czimbora: borát mindig kiitta, — mulatságokban reggelig kitartott, — derék ember volt apja, — öcscse . . . ennek vagy annak a „jó emberünknek“! . . . tehát, bár nagy küzdelemmel, de „egy szavazat-többséggel még is kiérdemelte megválasztatását!“ .... A másik „megbukott“ jelölt, ki talán azon tisztviselői állást jobban megérdemelte volna, — haza mehet ismét gazdálkodni .... egyedüli mentsége meghiúsult . . . elkeseredésében ismét huzatja a czigánynyal . . . igyekszik ezentúl is jó czimbora maradni .... de a jó czimborák helyett többször meglátogatja a végrehajtó ... és végre az ősi udvart mindenestül elárverezik.............. Vagy egy másik példa: ez hallani sem akar a megyei adminisztratioról, s egyáltaljá- ban tudomást sem akar szerezni arról, hogy virilista ... a központba — csak ha kedve telik — elmegy, s mint született u r, csak független u r is akar maradni .... otthon gazdálkodik — nagyban... de többet gondol a sportokra . . . pompás agarai s lovai vannak . . . nagyszerű vadászatokat rendez . . . „kastélyában csakis az úgynevezett“ fertály-mágnás-os urfiakat fogadja, — el-ellátogat hasonló czifrálkodó leányos házakhoz, —mindenütt egyaránt udvarol, — a kisaszszonyt itt is, ott is „hírbe hozza,“ — „biztos házasság lesz belőle“—de azonban, időközben sportsman-ünk jobb „partié“ után néz és tovább sportol, mig valami földárja 2. Molnár fejér köpenyegét nyaltába vetette, S’ századját az Ezred előtt könynyezve vezette; Omlott a rohanó Zápor patakja nyakába, S’ ilyen a’ katona élet! mondotta magába. 3. Patay a’ pej Sinkáján ide s’ tova forgott, Még is bajuszszáról a’ viz a’ keblébe csörgött. Ennél bizony jobb volna most — gondolta még ülni S’ egy jó kancsó ürmös mellett kedvemre fütyülni. 4. Maga az Atilla mássa Winkler is könynyezett Hogy induló Századjával a’ gyepre érkezett, Egy búcsúzó szemet vetett bits feleségére S mord szomorúsággal nyomta csákóját fejére. 5. Gencsy magát köpenyeggel körül kerítette Lázsló bátytya a’ kocsiból csak úgy kesergetté. Könynyezve vetette szemét Balkány vidékére Az hol ennél jobb időt is élt hajdan kedvére. 6. Jármy mintha nagy gondokat forralna magában, Egész füléig el dukta fejét csákójában. S’ reménységgel legeltetvén édes aggódását Büszke megvetéssel tűri az eső hullását. el nem úsztatja a váltó gazdaságot .... de azért ur akar maradni és lenni! . . így tehát legtöbb családok ifjai nincsenek úgy nevelve, hogy bármilyen pályát is megkezdhessenek, — kivéve a boldog megyei tiszt- viselőséget, mert bebizonyodott, hogy — igen gyakran — minden képzettség nélkül, szerencsés korteskedéssel, elnyerheti bárki is, csak jó családból kell származnia, avagy örökös „alázatos szolgája“ maradni a tisztelt bizottsági tagoknak. Ábrányi Lajos. (Vége következik.) Mélyen tisztelt megyeközönség! Midőn a nyiregyháza-nagy-kálló-nyirbátor-mátészal- kai mellékvasut kiépítése végett az érdeklődést vidékünkön felkeltettük nem hunytunk szemet azon nehézségek előtt, melyek egy ilyen vállalatuak önerőnkből leendő kivitelénél felmerülni fognak. Több éven át ismétlődött rósz termések hátravetettek bennünket gyarapodásunkban. Földbirtokosaink és általában a megyében majdnem mindnyájunk elviselhetlen nagy terhek alatt küzdünk az önfentartásért. Kétségtelen, hogy illyetén szomorú helyzet mellett arról szó nem lehet, hogy a vállalathoz szükséges alaptőkét az érdekelt magánosok kizárólag saját erejükből fedezhessék. De ugyanazon nyomasztó viszonyok, melyek a vállalkozás ezen legegyszerűbb kiviteli módját lehetetlenné teszik, — másfelől magát a vállalatot annál sürgősebb szükségként tüntetik fel. Külföldről, de még belföldről is, nevezetesen kedvező vasúti összeköttetéssel biró vidékekről veszélyes verseny fenyegeti mezei gazdálkodásunkat. Úgy ezen verseny, mint a több éven át ismétlődött rósz gabonatermés belterjedő, minél változatosabb gazdálkodásra utalnak bennünket; a productió minél olcsóbbá tétele pedig oly czél, mely felé a lehetőség legszélső határáig kell törekednünk. Ezen érdek nem pusztán egyéui, hanem kiválóan közgazdasági érdek, sőt a tervezett vonal a megyei terület közepén vonulván át, és népes vidékeket hozván a megyei székhelylyel Nyíregyházával, összeköttetésbe, még épen nevezetes közigazgatási érdeket is mozdítana elő. Az alaptőke beszerzése tekintetében tehát nem állapodhatunk meg magánosok áldozatkészségénél, hanem jogosultaknak érezzük magunkat igénybe venui a községek a megye és az állam mint érdekelt fél támogatását. Eljárásunk megfelel az ilyen helyi érdekű vasutaknál másutt általában követett eljárásnak, melyhez képest a magyar törvényhozásnak, helyi érdekű vasútak- ról utóbbi időben hozott törvény javaslat 7. 8. 9 és 10 szakaszaiban határozott intézkedéseket is tartalmaz. A mélyen tisztelt megyei közönséghez azon alázatos kérelemmel járuunk: Méltóztassék a nevezett nyiregyháza-nagy-kálló- nyir bátor-mátészalkai mellékvasút alaptőkéjéhez, a megyei közmunka alapból 50.000 frt tökének megfelelő évenkénti járulékkal hozzájárulni. Mély tisztelettel. A létesítő bizottság központi albizottsága. Gr. Dégenfeld Imre s. k. elnök. Mandel Pál s. k. jegyző. 7. Nozdroviczky mérgelődve forgatja szemeit, El gondolván sok el hagyott édes örömeit. De ne is félj katonaság mondotta magába, Mert ugysegélyen nem jutok többé ily csávába. 8. Oszve húzta magát minden, a’ mint csak lehetett S’ Nyíregyházára búcsúzó tekintetet vetett. Keservesen nézett viszsza sok el hagyott jóra, S’ nevette, hogy kedve ellen kell ülni a’ lóra. 9. Semmi pajtás ! még idővel jó lesz ezt nevetni Az ilyeket édesdeden szokták emlegetni Ebből az időből lehet előre gyanitni, Hogy igazi katonáknak akarnak tanitni! Szt. Iván Hava 18-án Jókor reggel, Debreczen város felé útnak indult az Ezred. A’ Nagyerdő alatt fél szakaszokra csoportozott; és Zöld cser gulyákat tévén csákója mellé, muzsikával ment be a’ városba, az egész város kiállott nézésére. Ebédet az egész Tiszti karnak, Mltságos Generális nő 0 Nsága adott. Jelen voltak a’ T. Deputátió kisérlő tagjai is. — Maga Generális Ő Nsága, a’ Szathmári Ezred mustrálásáról ebéd alatt érkezett meg. Nagy örömmel fogadta vendégeit, valamint a’ vendégek is igen meg örültek 0 Nságának érkezésén. A közönség köréből.*) A szükkeblüségnek — párosulva a korlátolt felfogással, — sikerült egy időre a közraktár intézményének valósítását elejtetni,ám — audiatur et altera pars, — szabadjon az ellenfél nézetét tárgyilagosan megbírálni. Meszszire vezetne azon ténynek elemezése, hogy a szellemi élet fejlesztésére irányuló törekvés, menynyire hatékonyan befoly az anyagi helyzet javulására; s mi csakis annak constatirozására szorítkozunk, hogy mindazon kezdeményezés vagy javaslat, mely gondolkozó fők hosszas tűnődésének eredménye: nem valósítható, mert sokan abban saját érdekeiket féltik, avagy az ügyről kellő tájékozottsággal nem bírnak. Szánalomra méltó is az olyan város, amely a korszerű eszméket nem tudja méltatni. Vannak kik jóhiszemüleg a város által óhajtanák a közraktár létrehozatalát — a mi egyérlelmü az ad graecas calaendas — elhalasztásával; ennek érveléseire tehát nem is reflektálunk; mások több rosz- akarattal, mint higgadt megfontolással a közraktárnak létesítését egy magán ember által: csak önzésnek, haszonlesésnek tulajdonítják. Szeretnők tudni, vájjon az illető czikkiró hozott-e a közjó elősegítésére oly jelentékeny áldozatokat, hogy megvető- leg nézzen le mindazon emberekre, kik oly merészek, hogy vállalataik haszonélvezetéről is gondolkoznak. Vájjon ki az a nagy capacitas városunkban aki az újabb kor vívmányain magát túltéve, a tiszavidéki gazdasági egylet által a legcsekélyebb részletekig pártfogolt ügyet fitymálva, a város képviseletének, a szóban lévő intézmény létesítésére megkívánt teleknek szerfeletti magasan megállapított árat azzal védelmezi, hogy mindebből csak az illető vállalkozó akar hasznot huzni! ? Persze, igaz, hogy nemcsak a vidék és város lakosai, kik ezen áldásos intézmény hasznát élveznék, de a vállalkozó is, talán csak részesülhetne befektetett tőkéjének kamatjaiból?! Kérdjük kifogás-e ez, ób vájjon a magas telek magas árának indokolását ebben az okoskodásban feltalálhatni-e? Avagy gondolható-e, hogy bárki egy 30,000—40,000 frt értékű épületet csupa kedvtelésből emeltessen? s még több 100,000 frt befektetéssel, — vállalatának kezelési költségeit s pénzének kamatjait ne igyekeznék abból viszszapótolni ?! Avagy a tisztelt városi képviselő csak azon esetre volna hajlandó a kívánt telket méltányos áron átengedni, ha Haás Mór, — ki tudvalevőleg a közraktár létesítésére vállalkozott, s azon kedvezmény fejében, hogy a beraktározott terményre egy bizonyo- péuzösszeg kölcsönt ad az illető földbirtokosnak, nehogy kénytelen legyen pénz hiányában terményén potom áron túl adni, avagy magát martalékul oda dobni a buján tenyésző uzsorásoknak, s ha mindezekért, tehát csak olcsó dicsősséggel, egyszerű hálakifejezéssel beérné! Ily önzetlenséget bizony önmagában sem fedezhet fel az ellenzékeskedő. De még tovább is megyek. Egy üzlet dolgában mind a hangulatot, mind az embereket s azok természetes hajlamait ismerve, bátran állíthatom, hogy a gabonacsarnok nehány tagjainak beadványa a közraktár ügyében, korai remegés szüleménye s álokokkal palástolja önző kijelentését, hogy az intézmény egy magán vállalat. Igaz, hogy ez egy magánosuak vállalatja akar lenni, de kétségbe nem vonható, hogy a közraktári intézmény bár hol is, akár társulás utján, akár magános által létesül: a nemzet közvagyo* E rovatban, minden, a közügyeket érdeklő felszólalásokat közlünk, de felelősséget nem vállal érte a azerk. Az éljen kiáltások elkezdőttek. Estve játszó szin nyittatott, későbben pedig bál lett. A’ Tisztség az elsőt meg látogatta, de ez utolsóban igen kevesen jelentek meg. 19- én Debreczen városában pihent az egész N. Ezred. A’ N. város a’ Tiszti karnak ebédet adott, melyen kevesen jelentek meg. Maga Ezredes Kapitány Ő Nsága másutt ebédelt. A’ N. Közvitézeket, a’ N. város ingyen nem tartotta. Ezta’N. Ezred egykevéssé sajnosán vette. — Ugyan ekkor fizette ki Preceptor Tts. Szűcs György ur a’ Tisztséget utoljára, mind a’ gagéban, mind a charge lovak árában, a’ kik még az előtt kinem vették. 20- án Reggeli 4. órakor ki indult a’ N. Ezred Szovát felé, a’ Város Nagy része nézője, és kisérője volt. Generális O Nsága, a’ Város végénél az Ezredet meg állította, belőle a’ Rezervát ki szakasztottá, és az utón az egész Ezredet exercziroztatta. Közel egy mértföldet ment a’ N. Ezred exerczirozva, Generális O Nsága komman- dirozása alatt. Az honuan O Nsága búcsút véve, és azon Ígérettel, hogy egy nehány nap múlva utói éri a’ N. Ezredet, vissza ment Debrec/.enbe. A’ N. Ezred pedig útját folytatta Szovát felé. Ttts Désy György Fő Nótárius Ur maga maradt kísérőnek a’ Vármegye széléig, a’ többi Deputatus Urak Debreczenből vissza menvén, (Folytatása következik.)
