Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)
1880-05-06 / 6. szám
jai a párisi S a n t e r r e-re emlékeztetnek — stb, — s az eredményes választások után tartott áldomások az evés-ivásnak netovábjai voltak. A legmíveltebb családok is el voltak kábulva a tisztújitások árjától. Ez a kábulás pedig soká tartott! Mivel foglalkoztak? ha nem volt tisztujitás, a napi szórakozás bor, kártya és czigány volt, kevés különbséggel mai napság is ugyanezt feltaláljuk mindenütt. Akkor, mint mondják, az erkölcsök nem voltak még oly romlottak, de mint tapasztaljuk, káros befolyása csak növekedett: jelenleg is a bor kártya és czigánybanda szerepel legjobban. Házi mulatságok alkalmával ifjak és öregek egész nap és éjjeken át kártyáznak vagy borozgatnak, helyesebben mondva: szokás szerint „quaterkáznak a rogyásig“; az a virtus, vájjon ki tud többet inni? és a ki ki nem issza borát pohárának fenekéig: az «kidobni való ember“ avagy a bort fejére csorgatják. (Tisztelet a kivételes eseteknek, de valódi és számtalanszor ismételt tényeket sorolok fel.) Csendes családok hajlékát, kik szokásos vendégszeretet mellett felette örvendenek bármikor is, különösen névnap alkalmával ha házokat megtisztelik a jó ismerősök: felforgatják a borban dőzsölő eszem- iszom czimborák. Tanúja voltam oly jelenetnek, hol még a bútorokat is összetörték csupa virtusból, stb. és mindez netovábbját eléri a vidéki városok „nagyvendéglőiben“ különösen a megye székhelyén, hol Benczi prímás czigánybandájával fülbe húzza a kesergő vitéznek a még kesernyésebb jó nótát! Lelkesülésnek mondják, — de hamis! mert másnap reggel a Katzenjam- mer kegyetlenül bántja vitézeinket; a bankók pedig fogytán vannak. Így a vagyonosok a kisbirtokosokkal együtt s egyformán szórják az ötvenes és százas bankókat a czigánynak, borra és „ferblire“ Ez pedig örökség gyanánt nemzedékről nemzedékre száll le. A félig felserdült ifjú már kedvteléssel nézi dőzsölő apját az efféle mulatságoknál. Persze, a kedélyes vendégek hamarosan megismertetik az ifjúval Bachus mámorát; erőszakkal is quaterkáz- tatják, miglen követi végképen apja nyomdokát. A neveltetés igen egyszerű met- hodusa ez, különösen, ha már a házi nevelő u r is az asztal alá issza le magát! — Hogy vagy? kérdem egyik-másik ismerősömtől. A változatos feleletek egy-egy Maga Ferkő sem nyughatik az ágyon, Behunyt szemmel jár-kel a holdvilágon-. Muzsikát hall, nagy-fel messze,* Dalos Eszti hangja közte, — Ne aludj, hé! vele álmodsz — Azt dalolja: »gyere jöazte !« Nosza, Ferkó felszalad a boglyára, Azután a falu hegyes tornyára; Kapaszkodnék, de nem éri, Peje szédül: mi nem éri? . . . — Tizenkettőt vert Adonyban — Elég is volt ma regélni. Lohad a tűz; a legények subába, Összebúnak a leányok csuhába; Magasan a levegőben Repül egy nagy lepedő fenn: Azon ülve muzsikálnak, Furulyáznak, eltűnőben. * Mezőn háló emberek sokszor vélnek magasan a légben, felettük áthúzódó kisértetes zenét hallani; a (daemoni) zenészek valami nagy, kiterített ponyván repülnek tova. „N Y í R V X D É K.‘‘ Jerómiáddal vetélkednek: nincs termés, nagy az adó, nincs pénz, nagy az uzsora, rósz időjárás, erre-arra, de azért igyunk egyet, legalább nem jut eszembe az adósságom ! stb, stb. Külföldön, pl. Erancziaországban azt tapasztaltam, hogy a „nincs pénzem“ és efféle kifejezéseket legkevésbbé sem hangoztatják, sőt elhallgatják, nehogy dologtalanság gyanújában kigunyolják az illetőt. Ott szegény gazdag egyaránt dolgozik, nehogy a véletlen s bármilyen „elemi csapás“ féle készületlenül találja. Ott folytonos munkálkodás van minden irányban, itt a megrögzött dologtalanság; ott folytonos munka verseny, itt folytonos verseny a henyélésben. Ott az apa családjának jövőjére gondol, nálunk pedig igen jellemző közmondások teremnek, pl: “a ki utánam jő, tegye be az ajtót!“ (Folytatása következik.) Ábrányi Lajos. Megyei szempontok a nyiregyháza-nyirbát- hor-mátészalkai vasút kérdésénél. A nyíregyháza mátészalkai vasút létesülése nemcsak a pálya-vonal által közvetlenül érintett városok és községeknek, s azok vidékének, de Szabolcsme- gyének mint törvényhatóságnak is úgy .politikai, valamint gazdászati tekintetben is kétségtelenül létkérdése lévén: kell, hogy a megyei közvélemény már eleve tájékozva legyen azon teendőkről, melyek a létesülő vasúttal szemben vármegyénk feladatát képezendik, s melyeknek szükségképen helyes arányban kell állaniok azon szoros érdekközösséggel, mely törvényhatóságunk fenállása, és felvirágzása s a tervezett vasútvonal mielőbbi kiépítése között félreismerhetlenül fennáll. — Tájékoznia kell magát a megye közönségének e vasúti kérdéssel szemben annyival inkább, mert a májusi év- negyedes közgyűlés már tárgyalás alá is veendi, a létesítő-bizottság kérvénye folytán az álláspontot, melyet megyénk e vasúttal szemben elfoglalni, s a hozzá járulás módját és mérveit, melyekkel e közhasznú vállalatot támogatni hivatva van. Nem ismerem a javaslatokat, melyekkel a létesítő-bizottság a megye közönsége elé lépni fog, — de meg vagyok róla győződve, hogy a megye bizottsága bizonynyal oly szempontokból induland ki a vasút kiépítéséhez megkivántató támogatás és hozzájárulás módjainak, eszközeinek meghatározásánál, melyek e kérdést nem helytelenül csupán helyi, hanem a maga valóságában közérdekű, mindnyájunkat egyformán érintő áta- lános megyei kérdésnek fogva fel, a közös érdekek kellő méltánylásával fognak ez ügy eldöntésére befolyni. Nem szenved kétséget, hogy első sorban a megyei közmunka alap az, mely részint a tényleg ledolgozandó munkák igénybe vétele, részint a váltság-pén- zek megfelelő hányadának vasút czélokra való felhasználása által van hivatva arra, hogy a nyíregyháza- mátészalkai vasüt tervét megvalósulásában erélyesen támogassa. Könnyű kimutatni, hogy a megye egész közönségének hozzájárulásával létrejövő közmunka-alap ily A Kisfaludi-Társaság havi ülése. (áprilkó 28-án.) A felolvasások megkezdése előtt Beöthy Zsolt titkár örvendetes jelentést tett arról, hogy a társaság alapító- tagjainak száma egygyel ismét több. Franki Ignácz gym násiumi igazgató Újvidéken és Budai József az iskolai önképzőkör vezetője levelet intéztek a társasághoz, melyekben kijelentik, hogy az újvidéki gymnásiuin »Vörös- marty-önképzőköre-e 100 írttal a társaság alapitó tagjai közzé lép. , A felolvasásokat Pulszky Perencz nyitotta meg, »Életem és korom« czímű emlékirataiuak egy fejezetével. Pesti és bécsi dolgokat beszélt el az 1848-ik év ápriliséből és májusából. Megemlékezett a királyútczai zavargásokról, melyeket a mesterlegények idéztek elő, s melyeknek Perczel gyors intézkedéssel vetett véget. A forradalmat megelőző időszakról néhány apróbb s érdektelen részletet mondott el, szellőztető nézeteit és hangulatát, mely gyakran Széchenyi pesszimismusához hajolt. Ezután áttért azon körülmények szellőztetésére, melyek közt kineveztetését államtitkárrá, herczeg Eszterházy, ő felsége személye körüli miniszter mellé elfogadta. A helyzet olyan volt Magyarországon, hogy jobbnak találta Bécsbe menni. A herczeg nagyon jól fogadta, őt s megtudván, hogy a magyar miniszterekkel, különösen Eötvössel, Deákkal és Klauzállal szorosabb viszonyban áll, rábízta az egész hivatal vezetését b maga csak szombaton jött be nyári lakásáról aláírni az aláirandókat. Ismertette továbbá azon lázas állapotokat, melyek Bécs lakóit fogva tartották. Az elégedetlenség nagy volt, nem történtek oly változások, melyek a népet megnyugtatták volna. Pulszky rajzolja ezután hatáskörét és életmódját. Igénytelen dolgokat festett, melyek eléggé színezettek irányú, igénybe vétele nemcsak, hogy nem hátrányos a czélok elérésére, miknek az alap szentelve van, s azon egész közönség érdekeire, melynek keservesen fizetett filléreiből feltétlenül öszszegyül: sőt ellenkezőleg épen azt teendi lehetővé, hogy a megyei közmunka-alap szolgáljon megvalósítására azon vidékek közlekedési érdekeinek is, melyek eddig teljesen háttérbe szorulva, csak a közmunkák terheit érezték a nélkül, hogy előnyeiben valaha részesültek volna. Hisz köztudomású tény az, miszerint megyénk közmunka alapját egy oly kőut vonal fentartása emészti fel, mely országos stratégikai érdekek nyomása alatt jőve létre, a megye közönségének nagyobb része által csak úgy ismertetik mint okozója annak, hogy közlekedési érdekeit miatta kénytelen elhanyagolni. — S ez országút rész fentartási költségei még legalább is megkétszereződnek akkor, ha az a vasút nem létesülése esetében szükségkép — egész Nyir-Bátorig fog kiépíttetni. Hogy e kiépítés megtörténte után mi fog a közmunka váltságból a megye többi részeinek utjai javítására és kiépítésére megmaradni, azt a megyei állammérnöki hivatal annak idejében kimutatandja. E pontos adatok hiányában csak megközelitő adatokat emlitek fel, s tudom, hogy a pontosabbak még inkább fogják a távolabbi vidékek bizottsági tagjait e vasút-vonal buzgó pártolására serkenteni. A Rakamaz-kiskállói 45 kilométernyi kőútból 29 km. Rakamaz és Nyíregyháza, 16 km. Nyiregyháza és Ki s-Kiskálló között nyúlik el. — Ezen még tovább építendő útrészlet évi fentartása mintegy 24,000 forintot emészt fel a közmunka váltságból. Miután ez útat a nagymérvű forgalom őrli oda, hogy azt folyton javítani kell, s köztudomású dolog az is, hogy a Kis-Kálló és Nyiregyháza közötti forgalom nem mégegyszer, de sokszorta több mint a Nyiregyháza és Rakamaz közötti: bátran állíthatni, hogy a fentartási költségeknek legalább is fele a Nyiregyháza — Kis-Kálló közötti vonalrészre esik. — Menynyit fog évenként elnyelni a Kálló-Báthori útrészek építési és fentartási költsége tekintve főleg, hogy a folyton növekvő távolságra az építéshez szükséges követ tengelyen keilend elszállítani: azt számítsa ki a szakértő, — de az a fentebbi adatokból már kétségtelen, hogy a közmunka alapból e kiadások fedezése után vajmi kevés marad a megye többi részeinek. Úgy hiszem, ezzel kézzel foghatóvá van téve menynyire közös, és közvetlen érdeke Szabolcsmegyének a létesülő vasút mielőbbi kiépítése, — menynyire kötelessége minden bizottsági tagnak e vállalat meleg pártolása nemcsak magán utón, de megyei eszközökkel is. Hisz ha e vasút létesül, a szállítmányoknak legalább fele eltereltetik a kőútról, miáltal ez felényi kopásnak lenne ki téve, s igy a kálló-nyiregyházai kőut- nak fentartása nem 12,000, de csak 6000 írtba kerülne, s ily arányban kevesbednék jövőre a Kálló-Semjén keleti végéig már épülő út fentartási költsége is, s ezen felül a vasút létrejöttével elesnék a országút tovább építésének égető szüksége is — vagy, ha még is szükségesnek találtatnék a kiépítés, ez — ügy a fentartás is — a köveknek vasúton való szállítása folytán — tetemessen olcsóbb leend. Hogy az ekként eszközölhető megtakarítások egyedül és kizárólag a vasút létrejötte által érhetők el, s hogy e megtakarításokra a megye eddig elhanyagolt vidékeinek égető szükségük van: azt hiszem kétségtelen mindnyájunk előtt. ____________________________ F olytatás a mellékleten. ugyan; de az akkori időkre glóriát nem vonnak, sem a helyzetet tisztábban meg nem világítják. Előfordult e fejezetben Batthyányi, Kossuth, Széchenyi, Deák, Eötvös, Klauzál, Dusek, Jellasics, Henszlmann, Szontagh és még igen sok ismert ember neve, a kikről oly csekélységeket tudunk meg, melyek közt figyelemre leg- méítóbb a felsoroltak — neve. Pulszky a politikai izgalom s a jövőnek bizonytalansága által sújtva, csak nagy küzdelemmel s megadással volt képes hivatalábau tovább maradni. Lelki szenvedéseit növelte édes anyjának váratlan halála. Utána ifj, Ábrányi Kornél mutatott be egy részletet »Iván« czímű verses elbeszélésének III-ik énekéből, mely Uzon halálát írja le. Ábrányi határozottan kimagaslott a társaság felolvasói közül, ő oly erős poétái tehetség, hogy a legfinomabb árnyalatokat is kiemelő ügyes felolvasás nélkül sem lehetett volna a vers szépségeinek hatása kevésbbé teljes és zajos. A felolvasott mutató igy kezdődik: Az évek múlnak! Elszáll minden évvel Az ifjúságnak egy-egy sugara; S az a varázs, mely büszkén, tiszta hévvel Tör czél felé s nincs fékje, ostora, Kopik, halványul! S ki előbb szivével Gondolkozott s nem érte föld pora, Eszével érez immár, s eltűnődve, Gyanús előtte czélja, vágya, üdve, Oh! huszas évek bűbájos világa 1 Miért oly gyors fölötted az idő? S mért oly sok benned mindaz, a mi drága, Hogy bírva csaknem ingyen becsbe jő ; Becsülni csak ha hervadoz virága Tudnánk, de későül Évünk száma nő.
