Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)

1880-12-23 / 39. szám

»bolonddá tenni.« Annyira koczkáztatónak látszott a dolog. Hanem végre sem maradhatott elhallgatásban a mindinkább pengetett dolog, — s igy miután a Casinónak belenyugvását és nagy termét az előadásra megnyerte, ezen felül egy lelkes kisasszonyt is szavalásra bírhatott, előált maga, és egy napon ékes nyomtatott lap hirdette, hogy »Nyíregyházán akadémiai felolvasás fog t a r t at n i, melynek tárgyai következők: a daláregylet invoeatiója »Isten áldd meg a magyart!« — azután felolvasás »Franklin életéről,« — azután szavalás »Zrínyi Ilona, Garaytól,« — végre zárének a daláregylettől: »Tiéd vagyok, tiéd

hazám!«

Remegve, szivdobogva a siker kétessége miatt, várta a tánczingerlő a kitűzött órát a teremben; annál is inkább, mert még akkor is mutatkozott egy- pár pessimisticus ember, aki fejrázva szemlélte a készülődéseket. De érkeztek a hallgatók, egyenként, csoportban, férfiak, nők, egész családok, s a városnak szine-javával tömve lett a terem, sőt az ide nem szu- szakolhatókkal a szomszéd szobák is. És megzendült a Schadeberg derék bassusa sat. sat; s anyagi eredményül, a Casinó könyvtárának javára, a 30 kr. belépti díjból tisztességes összeg lett a választmány asztalára beszámolva. A szerencse-kisértőt pedig alig óv- hatá meg solid magatartása, hogy a vonakodva oszló szép publicum meleg hálálkodásaitól el ne olvadjon, valamint a kérő ostromlásoktól, hogy emez előadás, első létére, ne legyen utolsó.

A következő 1868. évben már eleve barátságos követelések újultak meg. a letett fonalnak ugyanottani felvevésére nézve. És csakugyan ekkor már 6 férfi (városi egyik első rangú ember, pap, doktor, tanár, ügyvéd ur) beszélt össze, hogy az egymást felváltandó előadásoknak egész sora álljon kilátásban. És tartattak aztán felolvasások az anthropologiából, természettanból, költészetből, történelemből, érdekeseknél érdekesebbek és a közönségtől nagy érdeklődéssel fogadottak, — mind a Casinó könyvtárának javára.

Valóban szép idők valának azok és csakugyan más idők! — ugyannyira, hogy a visszagondoló lélek tiszta örömmel mereng el rajtok.

No tisztelt atyámfiai a urban! ifjú lelkesei az uj Nyíregyházának, nem érzitek hogy valami kötelesség ólálkodik rátok! — Itt a példa, a megtört országút, tessék rálépni és előre haladni rajta. A napjainkban űzött sivár társalgásoknak, lelket hitványitó összetalálkozásoknak helyébe, hadd lépjenek a nyíltabb, egész társadalmi osztályokra terjedő, lelket nemesen foglalkodtató, finomító és emelő mulatságok. Most már — úgy látszik — csak meg kell indítani a dolgot és önként fog menni, a megtizszeresedett erők mellett, amit egykor csak sajtolva lehetett előállítani; mikor még az azóta termett megyei palota helyén is az ő qua- lificált népességével, csak egyszerű házikó lapult meg. Éhezik és szomjúhozzák annyi miveit és mivelékeny lelkek az igét; igét nekik! — Szép karácsonyi eszme lenne nálunk a felolvasás-tartások tervének megszületése.

IVIeiiioi-.

A népnevelés hanyatlása.

Azon tényezők között, melyek hazánkat egykoron naggyá, szabaddá és boldoggá fogják tenni, legelsők közé sorozhatjuk a közoktatásügyet. A közjóiét általános emelkedése, az üdvös eszmék elterjedése a népne- velésuek gyors és szerencsés fejlődésétől függ. A nép szellemi haladásának felkarolására és előmozdítására újabban ismét mozgalmak idéztettek elő s ez irányban kil Űzött czél felé sok ügybuzgó férfiaknál általános a nemes törekvés. Csakhogy a népnevelés l'elvirágozásának útjában ismét számtalan nehézségek és akadályok támadnak, melyek a tanügy gyarapodását, fokozatos elő- haladását gátolják. Fájdalom, de a tapasztalás bizonyítja, hogy első sorban közoktatás ügyi kormányunksok vigalom és dinom dánom, melyeknek mindig Zsófi volt a királynéja. N-flok nélkül még a szomszéd városban sem lehetett mulatság, ahol aztán az urfiak kitüntető udvarlása még jobban legyezte a Zsófi különben is jó adag hiúságát. Öltözködni, czifrálkodni és mulatni: ebben találta miuden örömét, nem csoda hát, ha ezek mellett házi teendőit, sőt még kis gyermekét is elhanyagolta. Szárnyára is vette érte a dal:

Bereinó mint egy páva,

Ki-kiáll a kapujába,

Illegeti, billegeti,

Úri magát szépitgeti.

Szegény ura majd megbomlik.

Mikor a sok kontó omlik,

Szalag, csipke, selyemruha,

Sokkal jár a hejje-huja i

Bereiné czifrn dáma,

Körül pettyes a szoknyája,

Viseleti rangos gangos:

— De a kis lánya czafrangos!

És a dolog igy ment évről-évre a nélkül hogy a Zsófi öntelt hiúsága és végzetes tetszvágya változott volna. A szegény, becsületes, de épen annyira gyönge Béréi, ki neje oktalan hiúságát és költekezéseit mérsékelni nem tudta, végre adósságba merült. De a hiü asszony viseletén nem változtatott még az sem. Neki pénz és ismét pénz kellett. Tetszelgő hiúsága áldozatot kívánt.

Nos meg is lett az áldozat! csakhogy önmaga és csalóéin '"** esztelen hiúságának áldozatává 1

„N Y í B V I D É K“

nak nem sikerült tanügyünket úgy rendezni, hogy az 12 év leforgása alatt népünk művelődési viszonyainak megfelelő legyen; hanem tanügyünket idegenszerü reformokkal igyekezet ellátni s más nemzetek intézményeit utánozni. A néptauitók több Ízben figyelmeztették a miniszter urat e visszás állapotokra, a baj elhárítása érdekében felszólaltak; de vajmi sajnos, a néptanítók szavát a miniszter kevés figyelemre méltatja, nemes törekvéseiket gyanúsításokkal tetézi, sőt a tanitó- egyletek szövetsége ügyében felterjesztett kérvényüket is minden iudokolás nélkül visszautasította. Es mivel éppen a szakértők véleményeit és jogos kívánalmait meg nem hallgatja; innen keletkeznek czélszerütlen intézkedései és nevetséges reform-javaslatai.

Alkotmányos életünk zavaros légkörében atyáskodó kormányunknak eszébe se jut, hogy gondoskodjék oly eszközökről, melyek a legszentebb ügyet virágzóvá tehetik, hogy nagyobb anyagi áldozatot hozzanak a tauügyért, nem pedig idegen érdekekért. Amint teszik oda fennt, úgy követik lent a megyéknél a törvény végrehajtói s azoknak közegei.

A tanügy iránti közöny következménye az, hogy Szaboicsmegyében is a népnevelésügy hanyatlásnak indult, mert azok akik hivataluk és befolyásuk szerint legtöbbet tehetnének a nevelés fejlesztésére, a népiskolákat figyelemre sem méltatják a nyers „s műveletlen egyének alaptalan gyanúsításaira hallgatva az ügybuzgó néptanítók üdvös törekvéseit is megakadályozzák.

A legközeelebb megtartott szabolcsmegyei bizottsági gyűlésen élénk eszmecserét keltett az alispán ur jelentésének azon pontja, mely a szolgabirói jelentések szerint azt jelezi, hogy megyénkben az iskoláztatás körül örvendetes haladás észlelhető, daczára a nép szomorú anyagi helyzetének. A minden napi tapasztalás pedig ellenkezőről tesz tanúságot, a mint azt nt. Lukács Ödön reform esperes ur élénk színekkel ecsetelte; mert igaz az, hogy nem csak számos községekbe még november havában is üresek az iskolák, hanem vajmi sajnos, hogy ez úgy van még

a városokban is. A törvény, falu helyen 8; városokban legalább 9 hónapi szorgalmi időt rendel a mindene napi iskoláztatásra; mindazáltal a legtöbb községben 6, s a mezővárosokban alig 8 havig járnak a tanulók tanelőadásokra; de azért a kormány közegei megkívánják, hogy a tanító a törvény követelményeinek megfeleljen, ők magok pedig a törvényt aunak idejében végrehajtani elmulasztják. Teljesen osztom nézetét azon megyei bizottsági tagnak, aki a rendetlen iskoláztatást főleg a nép anyagi nyomorából, teljes elszegényedéséből származtatja. Igaz, a szegénység az, a mi útjában van minden tantervnek; mert a gyomor, nélkülözés, szükség első kielégítést igényel. A mindenfelől sanyargatott szegény népnek adóra kell először, azután élelemre és ruházatra és csak ha telik a szellemi táplálékra. Azonban jó, ügybuzgó lelkész jegyző és tanító mellett, még is csak nagyobb szellemi előhaladásnak örvendhetnénk: ha a tanügyért lelkesülő iskolai felügyelők mellett erélyes szolgabiráink is gyakran meglátogatnák községeink népiskoláit, s a hiányok orvoslását ügyszeretettel végrehajtanák; akkor nem hallanánk megyei gyűléseinken az iskoláztatásról ellentétes véleményeket, a felhozott vádakra nem éppen alapos ellenérveket, hanem segítve ahol lehet a szegénysorán gyermekeken, nem is kellene konstatálni a népnevelés tespedését és hanyatlását.

Pazdr I.

Egy napon ugyanis a szolgabiróval együtt valami adóhivatali tiszt jelent meg falunkban, kik a községi pénzkezelést megvizsgálva, kisült, hogy a boldogtalan Béréi tetemes pénzösszeget elsikkasztott, mi miatt azonnal letartóztatták, vizsgálat alá helyezték, s később több évi börtönre Ítélték el.

Hogy aztán e szomorú eset miatt a Zsófi hiú lelkében mi történhetett, én azt nektek megmondani nem tudom. Csoda, hogy a lelki önvád sulyja alatt mindjárt össze nem roskadt. Kis leányának betegsége azonban fentartotta még egy ideig, kivel atyjánál éjét napot töltött. De a mint azt is elvesztette, egész valója megrendült, szép sugár alakja, mint a fony- nyadó virág az ismerhetlenségig összeesett. Magába vonulttá, zárkózottá lett; jó embereit, ismerőseit, a menynyire látta, kerülte, s többnyire és egyedül a temetőn és mezőkön bujkált; végre pedig a »kerektó«-ba vetette magát, a honnét Gfaranc9i Peti a csikósbojtár csak alig tudta kimenteni.

S bár ne is mentette volna szegényt! Mert a hogy nagy nehezen életre hozták, eleintén súlyos lázbeteggé, aztán pedig örökös élőhalottá lett; csendes téboly szállotta meg agyát. S ime most a vagyontalan és hiúságáért oly súlyosan bűnhődött Boros Zsófit regi ismerősei a jó szivü Szelenczei Erzsiék tartják!

Néma csend követte anyám elbeszélését, mely mindnyájunkat mélyen meghatott. Kis leányom eszmél- kedve s szótlanul vonult félre: látszott, hogy az elbeszélt esemény foglalkoztatja romlatlan lelkét. S hidd el nekem édes olvasóm, hogy egy ily egyszerű, a gyér: mek felfogásához mért s példaadó történetnek elbeszélése minden más karácsonyi ajándéknál többet ér.

F. B.- V--?N.-Kálló 1880. decz. II.

Tisztelt szerkesztő ur!

Nem Írási viszketeg ösztönöz e levél írására, hanem az a körülmény, melyszerint a tudósok és politikusok azt állítják, hogy mindennemű visszaélésnek legbiztosabb óv- és gyógyszere a nyilvánosság. És az a szomorú tapasztalat, hogy káliói levelezői az itt régen tartó s egy alább megnevezett család által íenhéjázva űzött visszaéléséről mélyen halgatnak.

Vau Nagy-Kállón egy hírneves izr. család. A nép- humor igen találóan »Bajnakjött»-nek nevezte el. All két férfi tagból, s egy »asszonyi állatból« — mint a régiek mondták — és több apró-cseprő Batellesek s íogd-megekből. Ez a család oly roppant hatalomra tett szert az uzsora utján s úgy rá nőtt a legeslegelső családtól kezdve a legeslegutolsóig sok család nyakára,

mint

............mint az egészséges luczerna táblára az

a

ranyka; és mint ez utóbbi a legszebb luczeruát: úgy

amaz említett uzsorás család is megöli, tönkre juttatja azt, aki körmei közé kerül. Isten óvjon tőlük minden jó lelket!!

De nehéz tőlük megszabadulni; mert pénzök van sok, e sanyarú időben is! Nincs az a piszkos és gyanús, tiltott üzlet, ha hasznot látnak belőle, hogy bele ne fogjanak.

De nemcsak egyeseket kínoznak és fojtogatnak ; hanem egy családtag, a már jelzett »asszonyi állat« fennen, a közhelyeken, piaczon, városházán, hetvenedik vele, »mit neki városi biró, mit városi képviselet, mi- járásbiró, szolgabiró vagy akár alispán ; sőt mit kir. tábla s Curia! amit akar kiviszi idelent, mint odafent, úgy, amint neki tetszik.« így bizony! így hányja-veti magát ez asszonyi állat közigazgatásunk s igazság, szolgáltatásunk mély megvetésével s meggyalázására! És fájdalom az eredmény, a következmény, sokszor mellette bizonyít. Hogy mi uton-módon éri czélját, azt nem tudhatom; nem is mondom más, mint egy itteni esetről.

Történt ugyanis, hogy a városi közönség társadalmi utón, több előkelő egyéniség s különösen Pethő Zs. és Bleuer M. indítványára aláírással kötelezte magát, hogy »Bajnakjöttől« nem ; hanem egy másik solid izr.-mé- szárostól vesz húst. Ez »Bajnakjött« et consortes-nek zsebbevágó dolognak tetszett. Mit tett tehát amaz »asz- szonyi állat« elment Dr. Bleuer M. úrhoz! tudta, hogy e tiszteletre méltó férfiúra, ki jó hazafi s jó városi polgár, sokan hallgatnak. Megkínálta őt 100, mond száz írttal, ha e fedhetlen ember a »Bajnakjött« család érdekében a városi képviseletben kiviszi, hogy a hús mérés a titulált családnak adatik. Persze! emberére talált, Dr. Bleuer M. ur ajtót mutatott az »asszonyi állatnak.« Elég hibásan! írás mellett kell vala átvenuie a 100 irtot s valamely jótékouy czélra, kórház stb. adni. Aztán az ügyet a törvény útjára bocsátani; hadd vesztette volna el iparjogát; mert másként a város nem szabadul tőle !

Volt egy városi biránk is, ki megtanította, mi- kéut kell »a felső hatalmasságnak engedelmeskedni.» Bold . eml. Deák Fereucz városi főbíró ugyanis, midőn hivatalos szobájában grassálnis diktálni kezdett; — mert úgy szokott, diktál jegyzőnek és elöljáróságnak — hatalmasan, jelleme, hivatali állása s modorához méltólag kibillentette a főbírói szobából. — Nem is alkalmatlankodott neki többet.

Volt már ilyen esete a járásbírósággal is e hírneves családnak. A kir. főreáltanodai igazgatóság jelentette, hogy »Bajnakjött« uram a nélkül, hogy nyilvános zálogházat tartana, lopva egy reáltauuló ingóságait 10 írtért elvette. Janthó Járásbiró ur jelleméhez híven, kérdőre vonta az ipsét, »Bajnakjött« uramat; s a zálogot ingyeu visszaadatta az orgazdaságért pedig 10 írtra bírságolta a »megyei kórház« javára.

De ezen leálczázási esetek csak kivételek, csakis kivételek: Mert általánosságban a várost ital- és húsmérés dolgábau e család orránál fogva hurczolja; különösen nagy szerepet játszik a család egy tagja az »asszonyi állat«.

Úgy történt, a múlt télen történt, hogy ital- vagy húsmérés tárgyában, biztosan nem tudom, de aki kiváucsi volna, megbizonyithatná a városi irattárból, az elöljáróság, tehát mondom az történt, hogy ez »asszonyi állat», a mint jó eleve eldicsekedett vele, egy hét alatt a szolgabirói és központi hivataltól három-négy egymásnak ellentmondó rendeletet hozott, úgy, hogy a városi főbíró s elöljáróság, azt sem tudta mit tevő legyeu ?! Azt sem tudta égen jár-e vagy a földön — »Közigazgatási miseriáink nagyobb dicsősségére«« ! 1

Közelebb is, azaz, hogy majdnem egy éve már, mikor elhatározta a városi képviselőtestület, hogy mivel a sok panaszt, amit a mészárosok, a védteleu polgárságon a hamis fonttal elkövetnek s az elöljáróságnak okoznak, másként orvosolni alig képes; tehát a mérőszékek a városház térés s e czélra igen alkalmas üres kertjében helyeztetnek el. A hiteles mérték pedig a városház tornáczában állittatik fel, hogy a kinek panasza van, egyenesen orvosolható legyeu. Nagy csapás volt ez «Bajnakjött« et oonsortes ura- mékra! De korántsem ijedtek meg; sőt fitymálva szóltak az egész képviseleti határozatról, s kimondták hogy e határozatot mielőbb megsemmisittetilf. A mit mondtak, csudák csudája! néhány nap múlva megtörtént, hozták a megyéről, a központból, a megsemmisítő iratot, hogy a képviseletnek ez érdembeni határozata raeg- semmisittetik; mert a mérőszéknek a városház udvarán való elhelyezése az egészséget veszélyezteti, a városi tanács működését gátolja, a takarékpénztári forgalmat s munkát zavarja.

Az egészséget koczkáztatja! Uram Isten ! ! Hát nem tudja a semmitő végzés Írója, hogy a mérőszék nem vágóhíd ?! Hogy a merŐ9zéknek oly tisztának kell lenni, mint a pohárnak. Hogy a legnagyobb világvárosokban is a mérőszékek a leglátogatottabb helyeken helyezvék el! Aztán egészségkoczkáztatásról szólni akkor, mikor Dr. Jósa András városi képviseleti tag s megyei kórházi főorvos, Dr. Bleuer M. mint városi orvos mondja, hogy ez intézkedés szükséges, czélszerü nem ártalmas! »Dificile est satyram non scribere!« És mikor maga a városi tanács, a maga könnyebbségére,