Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)

1880-11-25 / 35. szám

„N Y í R V D É It“'

napját az egész magyar hazában megünnepeljük s ecce ! rá förmednek, neki zúdulnak, hogy miképen merészel önkormányzattal biró felekezetekre ünnepet parancsolni ? Óh balgatagok! még zajongnak, ahelyett, hogy nagy örömmel örvendeznének. Hát nem ráférne erre a szegény magyar népre több ünnep is ? ünnepben legalább pihen és kalácsot, sódart, töltöttkáposztát eszik, de meg akkor a pogány adóhajtó sem háborgatja. Én részemről nem bánnám, ha minden másodnap ünnep volna is, — kivált ha mindjárt az ebéden vagy a poculum cha- ritatis«-on kezdődnék! Önkormányzat? hát az miféle csodabogár? HiszSn, kormányozzák magokat! én nem bánom, de quo jure akarják a minisztert kormányozni ? Ez valóságos felforgatási rendszer és minden jókat botránkoztató fejetlenség.

Ő excellentiája a jogakadémiákat kevesbíteni akarja, s bölcsen, hiszen már jelenleg is annyi a prókátor, hogy maholnap a fejünket is elperlik tőlünk, — és mégis minden oldalról dárdát és fustélyt ragadnak ellene, mint valami perversus országkáboritó ellen, — mig ő eminenciája is megfeledkezett alattvalói engedelmességéről, és ugyancsak megmakkolta ő excellentiáját. Oh rövidlátók és elfogultak! hát nem bírjátok felfedezni a miniszter mély belátását az ügyben ? Nem tudjátok mennyi galibát, zavart és subscust csinálnak mindenütt azok a negédes, fékezbetlen jogászok? Kérdezzétek meg csak a vendéglősöket, szüléket és férjeket. — majd megmondják azok! Hát nem üdvös gondolat az a minisztertől, hogy ha már egészen ki nem irthatja ezt a gonosz natiót a föld színéről, legalább erősen korlátozza kicsapongásaiban, csakis egy helyen, például Budapesten engedélyezvén jogakademiát — hány békés polgár menekülne igy a vidéken édes álmainak megzavarásától, hány fiatal leány a keserű csalódásoktól, hány családfő az ágbogas agancsoktól! — Miként lehet mindezeket be nem látni okos embernek !

Ő excellentiája elrendeli, hogy ismeretlen szülék gyermekei csak a szülék esketési bizonylatainak előmu- tatása mellett vezettessenek az anyakönyvbe, s még e bölcs rendeletet is lehurrogatják és kipisszegik azok az átkozott firkászok és szabadonczok! — Panaszkodnak egyre, hogy az adó ilyen meg olyan súlyos és elviselhetlen, s midőn a miniszter a direkt adó leszállítását akarja eszközölni az által, hogy a bélyeg jövedelem gyarapítását czélozza, — dühöngenek és ordítoznak, mint valami magatkérion vagy plesiosaurus az emberelőtti időkből! Látszik valóban, hogy merőben járatlanok a magasabb tíuancztudományban, szégyenelbet- nék vastag tudatlanságukat!

Ö excellentiáját végül azért is keményen megróják, hogy egy pót-becslőbiztost nevezett ki mostanában szatbmármegyei tanfelügyelőül. Soha bizony! Hát nem tudja az az ur, csak úgy mint kollegái megírni a miniszternek, hogy a nevelésügy rohamléptekkel halad, a tanítók egytől-egyig tejben-vajban úsznak, az x—i most is ezer fej káposztát adott el, mennyi rengeteg pénzt kapott érte! a nekeresdi ismétlő iskolának egyik leánynövendéke felmentetett az iskolázástól, miután szerencsésen megbabázott ... a zugiskolák mindenütt bezárattak (még újból ki nem nyílnak — már holnap) ... a selyemtermelés haladna, de nincs eperfa, a házi ipar fejlesztésének szép jövője mutatkozik, a leányok csinos bábukat alakítanak s a fiuk művészi faragványokat készitnek az iskola padjain stb.

stb. -— Bizony tehát ezért is kár volt oly nagy lármát csapni! No de hadd lármázzanak és öltögesaék nyelvüket! Mi részünkről másként gondolkozunk ő excel lentiájáról, s azt mondjuk:

Tréfort Unser Fort.

Z. Y.

N.-Kalló, 1880. nov. 10-én.

Dr. Grün Zsigmond izr. iskolaszéki elnök ur kezdeményezése folytán az iskola árva növendékeinek felruházására f. évi nov. 7-én az iskola épületében közös vacsorával egybekötött tánczestély tartatott.

Az eredmény daczára az egyoldalú pártolásnak és közönségünk mostoha anyagi helyzetének, mégis sikerültnek mondható; amennyiben 100 frt tiszta jövedelmet eredményezett. Háziasszonyokul felvoltak kérve : Dr. Grün Zsigmondué, Mandel Ignáczné, Zipszer Salamonná, Kohn Sámuelné és Rózenfeld Henrikué ur- bölgyek. Dr. Grün Zsigmondné kivételével ki közbejött betegeskedése folytán személyesen részt nem vehetett, a többiek tevékeny részt vettek és kitünően betöltötték hivatalukat s tapintatos háziasszonykodást tanúsítottak. Ételek és italok kitűnőek voltak.

Goldberger Róza, intézetbeli tauitóné első helyet foglalt el, Fisch Jetti, Fisch Jeanette, Bőm Mali, Man- del Gizella, Bleuer Ida és Kohn Hellén házikisasszonyok között, kik úgy a vendégek körüli kiszolgáltatásban, mint a tombolajegyek elárusitásánál a nemes czél sikeréhez élénk tevékenységet fejtettek ki.

Az izraelitákon kivül többek közt jelen voltak nagyt. Görömbei Péter és Scburina István (reáliskolai igazg.) urak. E helyütt sajnálattal kell kijelentenem, hogy a tanári kar távol létével tündökölt és ezen körülmény az egész közönségre rósz benyomást is tett.

A meg nem jelentek közöl beküldték a belépti dijat: Dr. Bleuer M. ur 2 frt. Steinhardt Ignácz ur 1 frt Rácz S. ur 1 frt, Novák József ur 2 frt, Novák Fe- rencz ur 3 frt, Grosz Dávid ur 2 frt, Benedikt Sán- dorné 1 frt.

Felülfizettek: S zametz Mark ur 3 frt, Lebnhorn Márton ur 2 frt, Hvezda K. gyógyszerész ur 2 frt, Ozv. Czinczné 1 frt, Reicbman József 1 frt, Rózenfeld Henrik 1 frt, Mandel Salamonná 1 frt, Mandel Rezső ur 1 frt, Mandel Ign. ur 1 frt, Dr. Grün ur 1 frt, Weisz Rezső ur 66 kr, Nagy János ur 1 frt, 3U kr, Weisz Lipót ur 2 frt, Mandel Gizella k. a. 3 frt, Adományképen Kátay ur 1 irtot.

Fogadják az árvák nevében hálás köszönetünket első sorban kezdeményező fáradhatlan iskolaszéki elnökünk buzgólkodásáért és vele Mandel Ignácz iskolaszéki tag ur, nemkülönben Mandel Rezső és a többi rendező urak.

Derék háziasszonyaink pedig találják saját keb- lökben a kiérdemelt dicsőség mellett a megnyugvás babérjait. Azok pedig, kik felülfizetésökkel és egyébbel a sikerhez hozzá járultak, vegyék hálás köszönetünket.

Maradtam a tek. szerkesztő ur alázatos szolgája

Schönbrunn Zsigmond, ig. tanító az árvák nevében.

Elnök az ülést megnyitván.

Olvastatott a királyi ügészség 5649/880. k. ü. szám alatti átirata, melyben tudatja, hogy a f. évi október 14-én tartott ülésbőli felterjesztés folytán a nagymélt. igazságügyi minisztérium által 4 évi börtönre elitéit Pásztor János és 1 */a évi börtönre elitéit Majos Adám rabok, feltételes szabadságra elbocsáttattak, többi kérvényező rabok kérelmükkel el utasitattak. Ezen átirat tudomásul vétetik.

Előterjesztetett a királyi ügyészség által.

Csobóka György lopás büntette miatt 1 y2 évi bör- rönre jogerejüleg elitéit rab;

Faueraband István, emberölésbeni részesség miatt 2 évi börtönre jogerejüleg elitéit rab, és Hegyvári Ilona szándékos gyermekülés büntette miatt 2 évre jogerejüleg elitéit rabnő ügye, kik a feltételes szabadságra elbocsátandóknak ajánltattak.

Faueraband József emberölésbeni részesség miatt 2 évi börtönre jogerejüleg elitéit rab, mivel letartóztatása ideje alatt rósz magaviseletét tanúsított, s fegyelmileg is büntetve volt, egyhangúlag, Lakatos József lopás büntette miatt 2>/2 évi börtönre jogerejüleg elitéit rab pedig, mivel négy rendbeli lopás büntette miatt Ítéltetett el, és mivel előéletében csavargó életet folytatott s e miatt a kellő felügyelet vele szemben alig lenne gyakorolható, — szavazattöbbséggel feltételes szabadságra bocsátandókuak nem ajánltattak.

Egyébb tárgy nem lévén, a bizottság ülése véget ért.

Nyírfalombok.

VI.

(A skiblerek igazi neve. — A név indokolása. — Az ünnepek jótékonysága. — Hogy kell értelmezni az önkormányzatot ? — Jogászok-nebulók. — Kevesebb lenne az adó ! — A pótbeosló is tud valamit.)

»Oh állhatatlanság! asszony a neved!« mondja valamelyik költő, — jogosan-e ? nem állítjuk, erősen tartván azoktól a gyöngéd, puha, apró kacsócskáktól; de hajunkat is féltvén az idő előtti és természetellenes kihullástól, — hanem azt jó lélekismerettel kimondjuk, hogy: »ob hálátlanság és roszakarat! újságíró a neved« — remélve egyszersmind, hogy a hálás utókor gyémánt betűkkel örökitendi meg e bölcs mondatunkat, az emlékezet gránit palatábláján.

Mert lehet-e nagyobb hálátlanság és bünösebb roszakarat, mint ócsárolni azon magas állású férfiakat, kik hazánkat a kulturállamok sorába emelni, népünket nagygyá és boldoggá tenni buzgólkodnak, s ily czélból házi kényelmes divánjukat elhagyják egy «piros székért» s éjjel-nappal törik fejőket az üdvös rendeletek gyártásában, s a szilajvérii magyarfaj megrendszabályo- zásában.

Pedig igy dobálóznak ezek a gonosztévő újságírók a miniszterek ellen, a mi derék minisztereink ellen, — hol kővel, hol sárral, természetesen, mert gyarló törpeségükben nem képesek átérteni a magasröptű szellemek merész alkotásait.

Milyen handabandát vittek véghez mostanában is a mi derék confráterünk Tréfort ő excellentiája ellen, bizonyos reudeletei miatt!

No bizony volt is miért!

0 excellentiája elrendeli, hogy Szeut-István király

A hatalom nyakára nőtt a társadalomnak. Ellene és az élet követelései ellenében nincs más szövetségese az embernek, mint legnagyobb ellensége: a halál és az uzsora.

Jaj annak, aki meglátta a földet.

Ama fénysugárt a föld felé terelte végzete.

Útjában találkozott más fénynemtőkkel.

— Honnan jösz, kedves nővér.

— A napból jövök. Megszabadultam a világosság folytonosságától. Kifárasztott.

— Hová mégy ?

— Uj tanyát és hazát keresek.

— Jer a Syriusba, ott van a középponti napban a fénynemtők hazája. Ez a delejnap. Jer velünk. Mi oda megyünk. A delej az egyetemes élet. Ott van az élet középpontja. Jer velünk.

— Nem mehetek veletek fehér nemtők. Meg kell néznem ama tanyát is, melyet földnek neveznek. Ott van az éden, hol a szivek szeretnek. Akarom megkóstolni a földi édent. Tudni akarom, minő a szerelem.

— A szerelem a delej virágzása, az igaz, felséges delejes tünemény. Illatos virág, de a földön nem érhet meg gyümölcse. Oda ég kell !!

— Ugyan miért.

— Nagyon viharos ott az élet legének áramlása. Ne menj oda kedves nővér.

— Látni akarom a vihart. Miután láttam a világok harmóniáját. A végtelen űrben elsurranó világok rengeteg karénekét: Minő lehet az kicsinyben?

— Közelről az iszonyatos zürbang, mely kétségbe ejt. Ne menj oda kedves nővér. Örök változás, tehát

örök szenvedés kinos hazája az. Sírással kezdődik az élet. Küzdelem a folytatás, s halál a vége, — Nyög ott minden, a lég és föld, a lélek és az anyag. A természetnek ott nincs más szava, mint a kínsőhaj. A lég, melyet belebelsz mérges anyagokat hordoz magával, s gyakran egész tartományokat, és országokat pusztít el. A viz, melylyel szomjadat oltod, gyakran mezőket borit el, falvakat és városokat pusztít el, s ezerek hulláit burczolja sáros hullámain. A tűz, mely mellet melegszel, ellensége az embernek az is. Felperzseli a lakók felett a házat, s füstölgő üszköket, s elégetett bullák fekete maradványait hagyja ott, hol kigyulladt.

Jaj annak, ki a földet látta.

Egy óriási temető az, elborítva sírhalmokkal és bullákkal. Siralomház, melynek ajtaja a vesztő helyre nyílik. Nincs se vége, se hossza a kivégzéseknek. Gyakran az örökbakó kiragadja az anya karjaiból bálványozott kisdedét, s oda veti a vérpadra, s azután után- na veti anyját. Gyakran egész népeket hajt az erőszak vas korbácsával a vesztő helyre. A mi nemes, a mi kiváló, azt hajtja előre, hadd maradjon a selejtes és a sepredék magnak. A nyaktiló nyikorgása a földnek egész élve. Ne menj oda kedves nővér.

Jaj annak, a ki a földet látta. Egy örökkévalóság kell oda, hogy annak gyötrő bántalinait elfelejtse.

A barázdák, melyeket az ember ott felszánt, elődeinek pora s hamva, azok közé veti gabonáját. Kenyerét elődeinek poraiból termeli. Hullát eszik, átváltozott alakban. A virágok, melyeknek illatában gyönyörködik, elődeinek poraiból nevekedtek.

Az ember hullát szagol. A lég, mely környezi egy örök cadaver párolgása. Ne menj oda kedves nővér.

Jaj annak, ki a földet látta!

Nincs ott saját becse semminek. Az erény örök koldús. Az igazság örök száműzött. A bölcsesség a világ gúnnyá s téb olydába záratik. Az ártatlanság csak a bűnnek ízletesebb falatja Az önzés gyehennája az. Tövis koronát hordoz ott maga az isten is s keresztre feszitik azokat, kik azért jöttek, hogy a köznyomort megszüntessék. Ne menj oda kedves nővér.

Jaj annak, ki a földet látta.

Örök liarcz és háború tanyája a föld. Az erő az ur és a hatalom ott örökké. Beszennyeznek ott mindent. Az ármány világhatalmat alakit a hitből, s rablánc zra veri még a lelkeket is, miután a testeket a vérmezők keselyűinek millióként oda veté áldozatul. Kiharácsolja a népszerződéseket jogok eltiprására, a szabadság pusztítására. Nincs menekülés sehol. Nézz alá. Mit látsz? Nem két világrészt látsz-e vérzeni és égni öldöklő csatáknak tüzében? S mikor lesz vége az őrjöngő véres játéknak? Soha! Mindég fog találni uj czimet az önzés és az ármány vérbe és hamuba fojtani mind azt, mit az Isten, az örök szellem teremtett emberek enyhítésére, angyalok örömére. Ne menj oda kedves nővér.

Jaj annak, ki a földet látta.

— Oda megyek. Lelkeket békiteni, sebeket bekötözni, sziveket deríteni. Oda megyek, a hol fáj a szív. Váltságot keres a lélek; Istent keres minden. Megmondom nekik, hogy van Isten, van ég, csak béke és türelem.

A fehér nemtők ellebegtek a Syrius, a delejuap