Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)
1880-11-18 / 34. szám
„N Y f K V I D É K.“ tsupán két nap szolgáltatván lti ezen Eclosiáuak helyben az Isteni tisztelet. Mely ebéli párba a Gyűlés Jegyzőkönyve mellé rekesztendő válasznak elküldésével a Capitalisoknak rendes Lajstroma Tisztd. Prédikátor Urnák az illető helyen leendő bemutatás véget kézhez adatni rendeltetett. Az Eclesia Capitálissait tárgyazta Irományoknak előmutatásával tapasztaltatván az, hogy nem minden adóssok tartják meg rendessen a törvényes luteres fizetése kötelességének tellyesitését s ennek folytában köz tanátskozás alá vétetvén azon módok, mellyek a jövendőre nézve az Interes fizetése rendességét, de magokat a Capitálisokat is szükséges biztosságba helyeztethetnék, s egyszersmind a csekély Achivont fundus neveltetését eszközölhetnék. Elhatároztatott, hogy azonnal minden adóssoknak a Capitális felmondása terhe alatt kötelességül tétessen a hátra levő Interesseknek folyó holnap 25-ik napjáig leendő lefizetése, akkoron pedig a tartandó Eclesiai Gyűlés alkalmával minden adóssoktul uj kötelező Levelek vétessenek, azon feltételnek világos betéteiével, hogy a szokott Terminusra leendő Interes fizetés elmulasztását azonnal a Capitális felmondása s mind ennek, mind az elmulasztott kamatoknak, úgy az okozandó költségeknek rövid utón minden Per patvar nélkül foglalás által leendő megvétele nyomba kövesse, minden személy válogatás nélkül, — kötelességül tétetvén az Eclesiai Pár beszedőjének az Interessel mikép lett fizetéséről, annak idejébe teendő múlhatatlan jelentés. Hasonlóul elhatároztatott, hogy az okép bé jövendő Esztendei kamatok Summájának köz meg egyezéssel elhatározandó egy része az Eclesia lehető költségeinek kipótolására u. m. az Isteni tisztelethez mogkiváutató Eszközöknek megszerzésére forditassou, a hátramaradandó rész pedig Capitalissá változtatván a fent említett mód szerint kiadatasson, úgy mindazonáltal, hogy mind az, a ki az illyetén pénzt költsön felvenni akarná, egy az Eclesia által olegedendőnek Ítélendő Ca- venst tartozzon állítani. Némely jelenlevő Tagok által megemlitetvén az, hogy a Predicatiónak tsupán magyar nyelven leendő tartása már elhatároztatott ugyaD, de ezen határozás foganatba nem ment légyen. Különösen figyelemre méltatván az Egyben gyűlt Eclesia a nemzetiségnek a maga kebelében is lehetség szerént leendő előmozdítását, azon határozás meg ujjitatván sikeres foganatba hozatni rendeltetett, azon meg- világositással, hogy a predikatió mindéiig és egyedül magyar nyelven tartasson, az Úr vatsorája miudazou által magyar, német és tót nyelven szolgáltasson ki, melly ki szolgáltatásnak rendje a Predicatió végével tudtára adasson az Isteni tiszteletre egyben gyűlt közönségnek. Kinyilatkoztatván az Eclesia tzámosb része azon való óhajtását, hogy az Úr vacsorája alkalmával eddig szokásba volt Offertorium, mint egy ezen Sz. SzaCramentomnak igaz áhitatossággal leendő gyakorlását akadályoztató s sokaknak botránkozást okozót mód, eltöröltetvén, mind e, mind a Predicatiónak alatta a kívánt figyelem s áhitatosság hasonlóul nagy meggátlásával szokásban volt Táuyér hordás hellyet, más alkalmas mód eszközöltetessen. Nem tsak hellyesnek, de nyomós figyelmet érdemlőnek Ítéltetvén mind ezen észrevételek s az azoknak támogatására elő hordott okok ezennel mind az Úr asztalánál szokásba vett Offertorium, mind az Eclesia költségei fedezésére Predicatió alatt gyakorlott tányér hordás, mint az Istenes figyelemnek kívánt s óhajtott áhitatosságnak 8 a Lélek azon felemelkedésének, mellyel vallásunk e malasztinak kiszolgáltatása illethetné az szolgál s más egyéb nagy fontosságú kérdések között sokszor gondolkoztam arról is, a mi czikkünk homlokára vau Írva. Felteszem rólad szives olvasóm, hogy te is kedvelője vagy a természetnek s mint ilyet érdekelni fog ama kérdés megfejtése szépen azért mertem ily tárgyat elővenni, s ha mégis unalmas lenne beszédem nem a tárgy, hanem az én gyarló toliam lesz oka. Azt fogod tudni kétségkívül szives olvasóm, hogy a világ-egyetem minden részét egy finom anyag, — melyet a tudósok éternek neveznek — tölti be. Ez anyagnak részei oly parányiak, oly finomak, hogy nemcsak hogy nem láthatók, de kicsinységüket még képzelni is alig tudjuk. És mégis ott vannak ezek mindenütt, ott vannak szobádban, ott vannak asztalod párolgó étkeiben, légmentesen dugaszolt italod üvegeiben, testedben ; szóval minden elképzelhető térben. Azt is fogod tudni, hogy az üveghasáb a nap fényes sugarait alkatrészeire felbontja s a fényes feherszin- ből lesz vörös, narancsszin, sárga, zöld, violaszin, kék, sőt a vörös mellett még olyanok is, melyek nem láthatók, de azért öszszegyüjtve képesek bármely tárgyat, izzásba hozni. Minden természeti vagy művészeti tárgy színe, a napsugártól veszi eredetét. Ugyanis a festőanyagok kioltják a felbontott fehér napfényt, illetőleg auuak bizonyos részeit s a megmaradt rész színét mutatják. A tavasz hirnöke az ibolya például azért kékIsteu tiszteletére egyben gyűlt közönséget, — egyenes gátlása s a gondolatok zavarodását, figyelem vesztést, sőtt sokaknál botránkozást is okozot szokás nem áll- ván ellent annak régisége, a melly egyébaránt sem próbája a tökéletességnek, ezennel eltöröltetik, s végképen eltöröltnek declaráltatik. —- s az Offertorium helyébe kötelességül tétetett az Egyházfinak, hogy az Úr vatsorája kiszolgáltatásának rendes szokott napja előtt, egy néhány napokkal az Eclesiának minden Tagjait sorra járván, az e végre előmutatott Lajstromba, kinek kinek önnön kézírása által az Offertorium hellyébe tett, s azonnal le is fizetett »személyes« ajánlást jegyeztesse feli, s azon Lajstromot, a bejött pénzzel edgyüt Tisztdő. Predicátor Urnák leendő leszámlálás végett a Localis Inspectornak adja bé, ki is a pénzt azonnal kézhez szolgáltatni s a lefizetés felől a bé jött ajánlások Lajstromára írandó megesmerésével Tisztelendő Predicátor Úrnak a ns. Eclesiát megnyugtatni köteles lészen. A szokot fent említett Tányér hordás hellyet pedig az ajtóhoz ki tétetni rendeltetett a perzsely, s mind a kitétel, mind annak czélja a Predicatió után köz tudomásul tétetni s jelentetni a közönségnek, valamint az a más testvér felekezeteknél szokásba van. Ezen határozás egyszersmind még a legközelebbi folyó hónap 23-ik napján tartandó Isteni tisztelet alkalmával foganatba vétetni rendeltetett. Köllt mint fellyebb. Feljegyeztetett Udvardi Kossuth Lajos az Újhelyi nemes Eclesia Fiskálissá, mint ezen Eclesia Jegyzője által. Hátirat: 1827-ik Esztendő Április Holnap 16-ik napján S.-A.-Ujhely Várossába tartatott Eclesia Gyűlés Jegyző könyve rekesztmény 1. szám. * * * Ezen egész Jegyzőkönyvet saját kezemmel írottnak s aláirottnak bizonyítom. Collegno (al Baraconne) Olasz Orsz. Szeptember 30. 1880. Kossuth Lajos. * * * Maga a nagy száműzött e lapok múlt számában közölt levelében egész szerényen királyi gyarlóságnak« nevezi ifjúkori iratát, de nekünk hő tisztelőinek tőle ez is becses ereklye; mert ezen régi irataiból is kitűnik magasztos szelleme, mely hivatva volt 21 év múlva hazánk történetében egy dicső korszakot alkotni. Közli: Pazár István. Nyírfalombok. v. (Szakács után kukta. — Olyan is a vendégség! — Az uj ünnep. — A törökvél' nem válik vízzé. — Újabb delieatessek. — Idát kend Gergely ki fia ? — Az öreg Pák, mint szakács. — Miből lesz a cserebogár ? — A sententia.) Ha a kitanult ügyes szakács meghal vagy elhagyja állomását, a tapasztalatlau vagy szeles kuktákon gyakran megtörténik, hogy elsózzák a levest, megégetik a pecsenyét s átalában élvezhetleu eledeleket1 tálalnak fel az asztalra. Ilyen forma esetek merülnek fel egy idő óta ami nagy konyhánkban, melynek köznapi neve: magyar kul- tus- és közoktatási minisztérium, már tudniillik azóta, midőn a knlkatlan emlékű Eötvös bevégezte földi pályáját. Világos példa e részben egyfelől azon minősit- hetlen intézkedés, mely az autonom hitfelekezetekre István király napjának megünneplését akarta oetro- yálni, — (hallott is eleget értté a szakács ur attól szinti, mert a fehér napfénynek minden más alkatrészeit tömecs alkatánál fogva kioltja és csak egyedül a kékszint hagyja meg. Azonban az égboltozat színe nem ily, a tudósok által úgynevezett nyelésbeli szín, hanem visszaverődött fény. Ugyanis azon finom, az egész világ mindenséget betöltő anyag az éter, a fehér napfénynek alkatrészei közzül, melyeket ő maga bont fel, a felbontásnál legkisebb törésű, legrövidebb részt, a kékszint veri vissza, mig a többieket magán átbocsátja s a visszavert kék fény okozza az égboltozat kék színét, s ha az égi testek közt létező térben semmisem volna, illetőleg azon színtelen anyag az éter uem léteznék, sohasem látnánk kék égboltozatot, hanem csak a végtelen világtér sötétségébe tekintene szemünk. Ha nem tartanék attól, hogy te szives olvasóm már is meguntad e tudakos csevegést, nagy ürömmel ismertetnélek meg egy pár kísérlettel, mely által a fény visszaverődésének törvényénél fogva utánozhatjuk ama mély és tiszta kékszint, melynél fogva az égboltozat csakugyan szebb mint ideálod szemei. De más részről tartok a szerkesztőtől is, hogy ha tovább folytatom ezen irányú soraimat elzárja előttem e becses lapok tározóját, pedig kegyes engedelméből szeretne még egyetmást elmoudaui a természettudományok legújabb vívmányai közzül neked szives olvasóm Écsiváry. a »vastag nyakú« néptől) és másrészről a jogakadémiák kevesbitése ügyében felhasznált érvelések, melyeket tü- rökverő Eger, miniszterverő főpapja, oly mesterileg tönkre silányitott. Azonban a kapott leczkék, úgy látszik, mit sem használtak. Mostanában ismét két rendbeli elsózott és megkoz- mált leveshez van szerencsénk, a 22065 számú rendeletben, és a szatmármegyei tanfelügyelő kinevezésében. A jelzett rendelet arra kötelezi az anyaköuyv- vezetőket, hogy az ismeretlen szülők gyermekeik keresztelésénél — nehogy téves bejegyzések történjenek, — az illető szülők házassági bizonyítványaik előmu- tatását követeljék. — Az ám! de hátha nem adják elő a sürgetett bizonyítványt — ne kereszteljenek? minő gondolat ez a »regnum marianum« miniszterétől! Vagy csak ne írják be a magyarországi uj »páriát« mig hitelesen (természetesen ötven krajezáros bélyeges papíron) konstatálva nincs, ha vajon méltó-e vagy nem, az apai névre? Dejszen, akkor sohasem látja meg annak a már születésekor üldözőbe vett embernek nevét sem a tanfelügyelő, sem a sorozó bizottság, — hiszen hány család van manapság, vasutaknál riz-szabá- lyozásoknál, a uyirivizi csatornánál, —mely a daru, fecske és »eszterág« vándor pályályát futja egész életében! — Aztán nem lehet azt a bizonyítványt meghamisítani ? Tudjuk az ál Veselényi esetét — Debreczenben. Vagy ha felmutatják is az ismeretlen szülék a valódi esketési bizonyítványt, — hátha a bizonyítvány kiállítása óta meghalt a férj? Szóval az egész rendelet nem egyéb, mint zaklatása a szüléknek, és legtöbbször szegény szüléknek zaklatása az állam által a nélkül is túlságosan, és a XIX. szazad szellemével homlokegyenest ellenkezőleg i u gy e u igénybe vett anyakönyvvezetőknek. No a másik tál étel nem ily fanyar izü, hanem azért még is emlékeztet arra a gulyáshusra s illetőleg pörköltre, melyet az öreg Pák — az Albert atyja, — mint napos szakács, úgy állított ki Jósef- stadtban, (hol egy nemzetközi válóper következtében többekkel együtt néhány évig időzött), hogy a hús közé saját csoutuyelü tolikését is közzé főzte és pörkölte, a miért is aztán társai által végképen felmentetett a szakácskodás fontos kötelmétől — Az egész mindössze is annyi, hogy egy pótbecslőbiztos uevezte- tet ki Szathmárvármegye tanfelügyelőjévé. — Bagatelle ! Csak a rubrikák bo legyenek töltve kellő pontossággal ! No meg a közigazgatási bizottság gyűlésein együtt szavazzon az — adófelügyelővel, az adóprés irgalmat kegyelmet uem ismerő zakatoltatásában! Aztán végül a küszöbön álló követválasztási — valószínűleg életre-halálra menő küzdelmekben, — hü és kitartó legyen az állam nagy érdekeihez! Ámbár mi, és azt hisszük velünk együtt sokan, nem tekintjük egészen bagatelle-ügyuek e kinevezést, s erős hajlamot éreznénk kimondani, (ha mernénk) a szakácsra, ki ilyen és hasonló kozuiás és elsózott ételeket szokott tálalni a magyar népnek, — igen és kimondani az Ítéletet: Tréfort Géh’ fort! X. Y. Tüskék. Kis: Komám ! Nagy: He kedves komám. Kis: Olvasta-é már a »Nyirvidék-Értesitője«*) közleményét a helybeli agárversenyről? Nagy: Bár ne olvastam volna komám. Képzelje, még azt is Írja, hogy a versenynél a kir. törvényszék is képviselve volt elnöke és egy másik tagja által. Kis: Ejnye komám, ezt ugyan megtette! De gondolom, hogy uem is nagyon köszöni meg neki a törvényszék. Nagy: Oda se hederit annak komám, mi neki Hekuba. Kis: Hát aztán tudja-é komám, hogy a »Ny. Értesítője« kölyök-agárversenyénél ki lett a győztes? Nagy: A »kudarcz.« Kis: No, azt előre ígondolhattam volna. * * * Kis: Komám 1 Nagy: He kedves komám. Kis: Mi a lelke kínját akar az a dr. Brauu a a »Szm. Közlöny «-ben az ő »társadalmi bajai»-val ? Nagy: Miért komám? Kis: Miért a kőbe is; hát nem olvasta kend, hogy neki a pissoire-ok s más hasonló helyek, és a siphilisticus »elváltozások« képezik társadalmi baját. Nagy: Lámelára ! Ki hitte volna, hogy ily mélyen tekint a t. doktor ur köz és társadalmi életünk » Szedő. Hulld Csipkedi ur, kdt szó volna az a „Nyii-vidék Értesítője,“ minek oda kötjel? Csipkedi. No de ka oda által úgy írják. Szedő. Az már más.
