Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)
1880-10-21 / 30. szám
30 szám, Csütörtök, 1880. októberhó 21 ßP1I. évfolyam. Nyíregyháza. JÍYÍR VIDÉK. r TÁRSADALMI HETI LAP. 1 MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Főmnnkatárs: VITÉZ MIHÁLY. Előfizetési ár ah: postán vagy helyben házhoz hordva: Egész évre......................................................................4 frt. Félévre ^.............................% v . Negyedévre ...............................................................1 r, A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések, valamint a lap szétküldése tárgyában teendő fbl- szólamlások PIRINGER JÁNOS és JÓBA ELEK kiadó-tulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-deb- czeni-utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét illető minden közlemények a szerkesztő czime alatt (nagy-debre- czeni-utcza 1551 sz., Blaliunka ház) küldendők. Csak bérmentes levelek fogadtatnak cl. Kéziratok viszsza nem küldetnek. Hirdetési dijak: Minden háromszor hasábzott petitsor egyszeri közlésénél 5 kr ; többszöri közlésnél 4 kr. számittatik. , Kincstári bélyegdij fejében minden egyes hirdetés után 30 kr fizetendő. A nyílttéri közlemények dija soron kint 15 kr A kishirdetö rovata alatt, a tiz sort meg nem haladó közleményért csak 30 kr vétetik. Értesítés. Lapunk utóbbi számaiban Ígéretet tettünk t. olvasóinknak, hogy lapunkban a szellemet mindinkább emelni, s közleményeinket minél tartalmasabbá és élvezetesebbé tenni akarjuk. Ezen Ígéretünket ime már beváltottuk némileg, megnyervén főmunkatársul a sza- bolcsmegyei hírlapirodalom egyik alkotóját, a — reméljük sokaknál jó emlékezetnek örvendő — „Nyirfalombok‘l íróját, s hisszük, hogy körülünk naponkint több több jelentékeny munkaerők fognak csoportosulni, kiknekközre- működésével lapunk a vidéki lapok közöttje- lentékeny helyet foglaland el. A „Nyirvidék“ előfizetési ára: postán, vagy helyben házhoz hordva: Egész évre .... 4 frt. Eél évre...........2 frt. H áromnegyedévre3 „ Negyed évre. . 1 „ A községi jegyző s tanitó uraknak egész évre csak két forint. A „Nyirvidék“ szerkesztősége és kiadó-hivatala. Figyelmeztetés, tisztelt előfizetőinkhez. Egész tisztelettel felkérjük azon n. é. előfizetőinket, kik lapunkat megtartották — tehát előfizetőkül tekintethetnek — előfizetéseik mihamarabbi postautalványom beküldésére; akik pedig megtartani nem óhajtják, szíveskedjenek azt azonnal visszaküldeni, mert lapunkat erőszakolni senkire nem akarjuk, nem fogjuk s csak ha visszakapjuk intézkedhetünk a küldés beszüntetéséről, s a nyomandó példányok mennyisége felől. A „Nyírvidék“ kiadóhivatala. Ünnepet ült e hó 17-én Marosvásárhelyt a derék székely nép, s vele mindazok, kik a nemzeti fásultság és sülyedés jelen korszakában nem vesztették még el érzéküket a múlt dicsősége s a joM) jövő reménye iránt. A nevezett napon lön leleplezve Bem altábornagy emlék-szobra, s ez ünnepély, daczára annak, hogy a hatalom kézzel lábbal erőlködött annak jelentőségét és súlyát csökkenteni, lehető legfényesebben sikerült. Mi, kik nem vehettünk részt e nemzeti kegyelet és hála e szép cselekvényében, — legalább e sorokban adjunk kifejezést tiszteletünknek úgy az üunepelt hős, mint az ünnepély lelkes rendezői irányában. Bem József lengyel tüzértábornok már az 1831-ki lengyel forradalomnak egyik kimagasló alakja volt, s diadalmasan küzdött az iganiei, kivált pedig az osztrolenkai csatákban a túlnyomólag erős orosz csapatok ellen. Az 1848-ki mozgalmak kiütvén, elébb Bécs védelmében tüntette ki magát, majd a város elesése után Erdélyben működött bámulatos sikerrel, — „alig volt egy talpalatnyi föld ez országban, mely szíve szerint vonzódott volna hozzája, alig volt egy pár ezer ember, kit nem kellene nyílt ellennek tekintenie, alig volt, egy ember, kit kétszínűség nem bélyegzett volna, — s ő vissza foglalta az országot“ — a csodák kora lejárt s ő még is csodákat létesített. — Szóval egyike volt a szabadságharczok legfényesebb — mondhatnék: tüneményszerü alakjainak, mentien egyszersmind az árnyfoltoktól is, melyek ama hősöktől is nem mindenkor elválhatlanok, s kiválóan szeretve a székelyeket, az ő kedves fiait. ■ Legyen áldásban szép emléke, mig a magyar föld fenáll, mig magyar szivek dobognak e földön. Példája pedig gyulassza magas lángra lelkűnkben a szabadságszeretet szent tiizét, és tegye mind inkább melegebbé, bensőbbé a frigyet, melynek neve magyar-lengyel testvériség. Mert eljő, és A „NY1RYIDEK“ TÁRCZÁJA. Özvegy aszszoipy és gyerayekei. (Aranyat nyert eredeti beszéiy.) Irta: Kunhomoky J. József. (3-ik közlemény.) A léptek — mit hallott — közelebb közelebb hangzottak. Épen a tölgy mellett pár méternyire haladtak el. Ki lehetett venni turbános fejőket sőt arcvonásukat is. Török portyászók vagy rabló csapat voltak. Milyen jó lett volna őket egyenként a fa mellől a más világra küldeni. De Béla hagyta őket. Hadd menjenek, hadd barangoljanak ; különben is egy maga ellenök mitsem tehetett. Sietett tehát kitűzött czélja felé. Sietett any- nyival is inkább mivel (már a hold is letűnt az égről) 8 ő még reggelre Brassóba akart lenni, csatlakozandó egy hadosztályhoz. Hagyjuk őt menni senkitől sem háborgatott utján (mert a törökök, kiket ő látott, őt nem látták s nem háborgatták) mi se törődjünk vele, mintha nem ismernék s előzzük meg őt; hisz a képzeletnek sebes szárnya van s bárhova bemehet. Képzeljük tehát magunkat Brassóban. IV. Nincs szándékomban itt Brassó leírását adni, úgyis: részint mert nincs összefüggéssel elbeszélésemmel, részint mert nem akarom örökös leírással untatni az olvasót. Egyébként aki ismerni akarja: leírását minden jó földrajzban feltalálhatja. Annyit azonban — mint elbeszélésemhez tartozót — nem mellőzhetek el, hogy: Brassó ez időben — melyben elbeszélésem forog — a sürgésforgás színhelye. Telve van katonasággal. Vegyesen tőrök és magyar, A három lófarkas basák, az agák és bégek az erdélyi hadak tisztjeivel fel-alá sétálnak. De mit akar itt e sok katonaság, mit keres itt a török haderő ?!............... Tudni való, hogy azon időben, midőn Magyarhon trónjáért s igy a magyar királyi méltóságért is két király lépett sorompóba: Zápolya János és I, Fer- dinánd, a két testvérhaza örökös zűrzavar, villongás és háború színhelye volt. Mind Zápolya, mind Ferdinand, változó szerencsével folytatták a harczot. Egyszer azonban megfordult a koczka. Zápolya többszöri megveretés után kénytelen volt a lengyel király Zsig- mond védszárnyaiba kapaszkodni. Azonban Zsigmond röviden lerázta a nyakáról az alkalmatlankodót, vagy is nem akarván seregét kétes kimenetelű haszontalan háborúba keverni; megtagadva Zápolyától a kért segélyt. Ekkor János király a szalma szálhoz is kapkodva vízbefulóként mondá: »Floctere si nequeo su- peros, acheronta movebo». (Ha az eget meg nem indíthatom : a pokolhoz folyamodom). Szavát tett követé. A török szultántól kért segélyt, hogy a királyságban s az általa birt birtokokban megmaradhasson. A török szultán, a hatalmas Szolimán örült a szerencsének, mely alkalmat nyújtott neki ismét Magyarhonba mehetni. Zápolya követeit Rutkay és Nadáuyi úramékat szívesen fogadta. Felkaftánozva és kedvező válaszadással bocsátá őket útra. Majd gyorsan összegyűjtő seregének színét javát. Már egy előcsapatot meg is indított s ezen körülmény okozta, hogy most a török nyüzsög Erdély határain belül. A Brassóban székelő hadtest most vonul ki kelet népeit jellemző ragyogó és díszes ünnepi costume- ben a városból. Elől a székely nemesség toporzékoló, tüsszögő, jóvérű paripákon. Ha valakinek kedve vau széttekinteni köztük: mindjárt első tekintetre feltűnik neki az első sorban egy daliás termetű férfi göndör fekete hajával, melylyel a szellő játszadoz. Alatta bogár fekete mén tüsszög s rázza ezüstös csótárját. A férfi úgy üli lovát, mintha belőle nőtt volna ki. Széthordozza nemes tekintetét, s szemei szikrákat szórnak. Úgy tetszik; már láttuk valahol ez ifjút, ki nem más, mint elbeszélésünk egyik felmutatott alakja: székelyfalvi Hatnpó Béla. — Hátok megett egy-egy lófarkas zászló is feltűnik. — Török zászlók ezek. Tehát a törökök is kivonultak, arany és ezüst virágokkal áttört, s félholdakkal ékes csillogó, ragyogó ünnepi öltönyökben. Most épen megállnak. A törökök vezére egy 3 lófarkas basa kiugrat a sorból arab paripáján s ilyen forma beszédet tart keleti szóvirágokból fűzve: — Allah választott népe 1 A nagy úr, a hatalmas szultán, a világ ura, a kalifák kalifája, a császárok császárja, a próféta küldötte és választotta, minden igazhivőnek erős karjaival hatalmas védője, nekem leghatalmasabb és legkegyelmesebb uram, méltóztatott kegyesen megváltoztatni az ö szándékát; (Allah vezérelje őt minden lépten nyomon, s hurik legyezgessék pávatol- lakkal). Ugyanis nem ő magassága fog ide jőni, hova minket szolgáit rendelt, hanem mi menjünk oda, ahova ő ütötte föl ragyogó sátorát. íme itt a fermeu, itt a meghatalmazás 1 S ekkor egy papír tekercset vont elő arany virágokkal áttört kaftánja alól. Itt a ferinau, melyben a nagy úr a világok ura, a hatalmas szul\
